Ugrás a tartalomhoz

Magyar közmondások nagyszótára

T. Litovkina Anna

Tinta Könyvkiadó

18. fejezet -

18. fejezet -

Tartalom

M

M

MA1 (fn)

Élj(ünk) a mának!

<használd ki a pillanatot; csak a jelennel törődj>

E: lat. Horatius, Carmina I.11.8: Carpe diem! {Élj a mának!}

◊ Carpe diem! Horatius mondását többnyire így fordítják ki: élj a mának! Holott valódi értelme: minden napnak szakítsd le virágát. Használd ki a mulandó időt. Fordítsd jóra az életed. (MH, 1996. ápr. 30. 7)

◊ Azt mondja ez a kis sporttörténet: élj a mának, ne gyűjts erkölcsi tőkét, ne légy őszinte, s minél hamarabb tanuld meg, hogyan kell hasznosan rossznak lenni. (MH, 1996. dec. 17. 7)

R: Minden órának leszakaszd virágát; Élj az idővel!; Rövid az élet (, hosszú a sír); Egyszer él az ember.

D: A mának él <csak a pillanat, a jelen fontos neki>

◊ Egyes emberek hosszabb távra terveznek, s a jövő, az elérendő cél érdekében mozgósítják testi-lelki energiákat, ez adja cselekedeteik mozgatórugóját. Mások éppen ellenkezőleg, csak a mának élnek, és ebből különféle veszélyek származnak. (MH, 1997. jún. 24. 13)

Jobb a bizonyos [biztos] ma, mint a bizonytalan holnap

<többet ér a biztos, mint a remélhető bizonytalan>

R: Jobb ma egy veréb, mint holnap egy túzok.

L: Új barátért el ne hagyd a régit; (A) bizonyost [biztosat] (a) bizonytalanért el ne hagyd [el ne hagyj]; Járt utat (a) járatlanért el ne hagyj; Jobb egy ismert rossz, mint egy ismeretlen jó.

MA2 (hsz)

Ma nekem, holnap neked (közismert) [Ma neked, holnap nekem]

<ma engem érhet kár vagy szerencse, holnap mást>

E: lat. Hodie mihi, cras tibi {Ma nekem, holnap neked}; Katolikus Biblia, Ószövetség, Jézusnak, Sirák fiának könyve 38,22: „Gondold meg: »Ami az én sorsom, az lesz a tied is, tegnap rám, ma rád kerül a sor.«”

◊ Hippia az asztal előtt összeroskadva:

Oh, jaj nekem, mi szörnyű fájdalom,

Hideg veríték, orcusnak tüze, –

A dögvész, oh, a dögvész, – elveszek!

Nem gyámolít ki sem közűletek,

Kik annyi élvet osztátok velem?

Lucifer:

Ma néked, holnap nékem, édesem. (Madách I.: Az ember tragédiája 808)

◊ – Ez igazságtalan, Federoff. Tiltakozom. Ma neki, holnap nekem. Ma Nagy Péter lopatik meg, holnap rajtam eshetik ez… (Mikszáth K.: „Hasis” és „Vutki”)

◊ – Ne irigyeljük szegény ördögtől ezt a kis mulatságot a kaloda és az akasztófa között. Tudja, komám: „Ma nekem, holnap neked!” (Jókai M.: Egy hírhedett kalandor a XVII. századból 21)

◊ Az imádkozás-siratás végeztyivel csendes beszéddel bandúkoltunk hazafele – szinte belenyugodva, hogy: ma neked – holnap nekem. Így van ez… (Pető M.: Rozmaring ága 193)

◊ Az asszonyok minduntalan kölcsönözgettek egymástól: élelmet, konyhai eszközöket. Egymás gyermekeire kölcsönösön vigyáztak. „Ma nekem, holnap neked! Nem tudni mikor szorul az ember lánya másra!” (S. Dobos I.: Egy somogyi parasztcsalád meséi 13)

◊ Csőd, gondolta Muki, nem lett volna szabad hagynunk, hogy fölénybe kerüljön, hogy szemet hunyhasson, hogy azt hihesse, napirendre tértünk az ügy fölött, mert kéz kezet mos, ma nekem, holnap neked, holló a hollónak nem farkasa. (Vámos M.: Félnóta 63)

◊ Vadászember birtokán vágtatva nincsen is semmi panasz. Ma te, holnap én. (Esterházy P.: Termelési-regény 106)

P: Ma nekem, holnap is nekem. (Tóthné Litovkina 1993: 178)

Ma nekem, holnap mindannyiunknak. (Ludas Matyi, 1990. márc. 14. 8)

R: Hol kerék, hol talp; A szerencse forgandó; A sors forgandó; Hol fel a kerék, hol alá; Egyszer fent, máskor [másszor] lent; Egyszer hopp, máskor [másszor] kopp.

L: Hol kiderül, hol beborul; Lesz [jön] még (a) kutyára dér; Ránő még a kicsi kutya a nagyra; Lesz még szőlő, lágy kenyér (, jön még a kutyára dér); A nagy nevetésnek [minden nagy nevetésnek; (a) jókedvnek] sírás [rívás] a vége.

MACSKA

A macska is egérrel [(teli csupor) tejjel] álmodik [álmodozik] (régi)

<az ember arról ábrándozik, amire vágyik>

◊ Szén égető tőkét,

És nem szalma kévét

Nézdegel az erdőben;

Matska-is egérrel,

De nem a’ medvével

Álmodik kementzében,

Kinek mihez kedve,

Ott akad-meg szíve,

’S arra tzéloz mindenben. (Beniczky P.: Magyar ritmusok 145–146)

◊ Schelmajer: Elég szavad, de kevés savad. – Mondgyák a Magyarok, igaz-is: az alma nem meszsze esik Fájától. Kinek Apja Tolvaj: Magzattya-is lopó. A’ macskák még kis korokban-is, egérrel álmodoznak. (Dugonics A.: Az arany pereczek 23)

◊ Felele Zoltán: Látod-é Etelka: ég a’ főldtűl minő meszsze légyen? Oj meszsze van az én gondolatom a’ te véleményödtűl. Csak ki-teccik: hogy valamint a’ szén-égetőnek tőkén a’ szeme: úgy Etelkának-is Etele minden gondolattya. A’ macskák-is egérrel; a’ malackák-is makkal álmodoznak. A’ ki mit szeret; kedves ám az annak. (Dugonics A.: Etelka II. 342)

R: Éhes disznó makkal álmodik.

A macska is szereti a halat, de kerüli a vizet

<vannak emberek, akik kockázatvállalás, valaminek a megszerzésével járó nehézségek nélkül szeretnék élvezni a jólét örömeit>

E: lat. Felis amat pisces, sed aquas intrare recusat {A macska szereti a halat, de vonakodik attól, hogy vízbe lépjen}; Cattus amat piscem, sed non vult tangere flumen {A kandúr szereti a halat, de nem akar a folyóba lépni}; Pisci cattus hiat, non vult quod pes madefiat {A kandúr a hal után sóvárog, de nem akarja a lábát benedvesíteni}; Cattus amat pisces, sed non vult cruda madere {A kandúr szereti a halakat, de nem akarja a lábát megáztatni}; Cattus vult piscem, sed non vult tangere limpham {A kandúr akarja a halat, de nem akar vizet érinteni}.

L: Aki fél a víztől, nem eszik halat.

Alamuszi macska nagyot ugrik

<a jámbornak látszó személy gyakorta olyasmit tesz, amit nem tételeztek volna föl róla, ami kínos meglepetést okozhat>

◊ Ráncos szemöldökkel, melyeken komor szemrehányás feküdt, szembe fogván engem, azt kérdé sebesen:

Ki az a T-ai? He…”

„Az atyja kapitány – ennél a háznál kedvelik.”

„Te is, ugye?”

Lesütöttem szemeim.

„He- hallottam szép híred… Nézd el őtet. Alamusz macska nagyot ugrik, egeret fog. Az tudtam, hogy vizet sem tud zavarni… Szerelmeskedni! várj rá! – Szedd öszve magad, mert velem eljössz.” (Kármán J.: Fanni hagyományai 55–56)

◊ – Így megszégyeníteni engemet, Héderváry Gábort! Mi vagyok én! Kinek a lába kapcája vagyok én? (…)

Csak úgy gyöngyözött a homloka. Felhajtott egy pohár bort, s olyan volt, mint egy Tolnai Lajos-féle kisvárosi alak, egy puskaporral felrobbantani való, amint kiveresedett arccal ütött az asztalra:

– Mindig mondtam, hogy alamuszi macska nagyot ugrik. (Móricz Zs.: Az atyafiság, l. Elbeszélések 25–26)

◊ Marylin Monroe visz Peck elvtársnak egy adagot. Alamuszi nyuszi nagyot toppant. Tomcsányi nézi az asztalán a véres mementót. (Esterházy P.: Termelési-regény 37)

P: Alamuszi macska partot mos. (kifacsart 1999: 21)

Lassú víz nagyot ugrik. (kifacsart 2000: 65)

R: Lassú víz partot mos (1); Álló tóban [vízben] lakik a béka.

L: Hamu alatt izzik [lappang] a parázs.

Csengős macska nem fog egeret

<aki előre kifecsegi a terveit, nem értheti el a célját>

R: Szép szóval nem lehet madarat fogni; Dobbal nem lehet verebet fogni; Kolomppal (nem lehet) madarat (fogni); Ha madárra tárgyalsz, íjadat ne pengesd; Aki varjat [varjút] akar lőni, nem pengeti kézíját; Nem jó cégért kötni titkos szándékunknak.

(Ha) nincs otthon a macska, cincognak [táncolnak] az egerek

<ha távol van az, aki parancsol, illetve akitől félnek, meglazul a fegyelem>

E: lat. Fele absenti [comprehensa] saltant mures in mensa {Mikor a macska nincs otthon [miután megfogták a macskát], az asztalon ugrálnak az egerek}; Dum felis dormit, mus gaudet et exilit antro {Mikor a macska alszik, az egér örül és kiszökik az egérlyukból}; Bella gerunt mures, ubi cattum non habet aedes {Háborúznak az egerek, mihelyt nincs otthon a kandúr}; Insanire facit mures absentia catti {A kandúr távolléte miatt az egerek megbolondulnak}; Libera agunt mures, careant si felibus aedes {Az egerek szabadon viselkednek, ha nincsenek otthon a macskák}.

◊ Hej! De szerettük kislyány koromba a piaci napokat! Lehettünk olyan nyóc-tizéves formák? Alig vártuk a csütörtököt. Megszokott dolog, hogy bezártak a házba, mert hajnalok-hajnalán elmentek a piacra. Ahogy felnyilt az álomból a szemünk: nincs itthon a macska, cincognak az egerek! (Pető M.: Rozmaring ága 58)

P: Ha nincs otthon a macska, akkor nem bántja a kutya.(Tóthné Litovkina 1995: 734)

Könnyű macskát egérre szoktatni (régi)

<könnyű arra rávenni valakit, amit maga is szeret, illetve akar>

R: Farkasnak nem kell az erdőt mutatni; Könnyű Katót [Katit; Katát] táncba vinni; Könnyű a békát (a) víznek [tónak] ugratni [ugrasztani].

Körmetlen macskának nehéz (a) fára mászni [hágni] (régi)

<nehezen boldogul az, akinek nincsenek képességei, lehetőségei a célja eléréséhez>

Körmötlen macskának nehéz fát hágnyi,

Sánta ebnek Bécset nehéz megjárnyi,

Körmötlenül, helytelenül kezdtél úr lennyi,

Bánja immár szegény Thököly, mert nincs mit tenni. (Gúnyvers Thököly Imre ellen, l. Hargittay E.: XVI–XVIII. századi magyar csúfolók 193)

R: Körmetlen vagy, nagy fára ne hágj.

L: Peches ember ne menjen a jégre; Ne mássz [ne menj] a fára, nem esel le; Sokat akar a szarka, de nem bírja a farka; Ha láb vagy, ne kívánj fő lenni.

D: Kapaszkodik, mint a körmetlen macska <erőlködik, de nem megy semmire>

Minden színű macska fekete éjszaka [(A) sötétben minden macska fekete]

<sötétben mindenki és minden egyforma>

E: lat. Tenebris nigrescunt omnia circum {A sötétben minden elfeketedik körülötted}; Extincta lucerna omnis mulier eadem {Miután elaludt a mécses, minden nő ugyanolyan}; Lucerna sublata nihil discriminis inter mulieres {Miután a mécsest eltávolítják, semmi különbség nincs a nők között}; Nocte latent mendae {Éjszaka a hibák rejtve maradnak}.

◊ Hol mondják, hogy nincs különbség az asszonyok között?

A setétben. (Bod P.: Szent Hilárius 84)

◊ – Az egész falu mondja, hogy kend. (…)

– Az egész falu bolond, (…) Éjjel minden macska fekete. (Eötvös J.: A falu jegyzője 172)

◊ – (…) ha az a fehérnép annyira kínálkozik neked, hát aztán, ott a szénában nem látja senki, meg aztán sötétbe minden macska egyforma, a nyavalyába! Ne is törődj vele! Gondoljál a szépre, s a dolgodat csináld meg. (Nagy O.: Asszonyok könyve 400)

R: Sötétben minden tehén fekete.

L: Nincs csúnya , csak kevés a vodka [pálinka].

Őszi macska, tavaszi menyecske nem sokat ér (régi)

<nem való tavasszal, a legnagyobb dologidőben lakodalmat tartani>

◊ Az esküvő számára legalkalmasabb időnek az őszi és a farsang időszakot tartották. Tavasszal és nyáron ritkán rendeztek esküvőt. Ezt az íratlan szabályt így foglalták közmondásba: Téli kutya, nyári menyecske egy se jó; Őszi macska, tavaszi menyecske nem sokat ér. (Litovkina A.: Párosan szép az élet 202)

L: Téli kutya, nyári menyecske egy se jó; Farsangon kívül is esik leányvásár (1).

MADÁR

A madár mindig [minden madár] visszatér a fészkére [Minden madár megtalálja a fészkét]

<mindenki visszatér otthonába>

◊ Gaude: (…) Ha ott volnék is, haza kellenék jönnem: mert a madár is haza siet a maga fészkére. (Actio Curiosa 179)

◊ – Ha egy nő szeret egy férfit, akkor az a nő él és vidám és mindenkivel tud nevetni és csacsogni és kedves lenni, mert a lelkében boldog… A férfiak nem érthetik azt meg, hogy a nő csak abban az esetben érzi magát függetlennek s mindenkivel szemben fesztelennek, ha tudja, hogy szeretve van? Akkor lehet. Akkor úgy érzi, hogy olyan szabad, mint a madár. De a madár is visszajön este a fészkébe. Nem? (Móricz Zs.: Forró mezők 171)

◊ – A madár mindig visszatér a fészkére, akárhova megyen is. Gergely is röpdösni akar egyet. (Gárdonyi G.: Egri csillagok 190)

◊ II. Belügyi B.: Nem lógott meg a kismadár? (Tomihoz) Mert tudod, én is olvastam egyszer valamit Auschwitzról. Az elcsípett szökevénynek a nyakába táblát akasztottak azzal a felirattal, hogy… na, hogy is szólt?

Juliusz: Minden madár visszatér fészkére

II. Belügyi B.: Hehe. A fészkére. (Sütő A.: Az álomkommandó 27)

L: A bűnös visszamegy [visszajár, visszatér] a tett színhelyére; Jó kutya hazajár.

Csúnya [rossz] madár az, amelyik a saját fészkébe piszkít [Milyen madár az, amelyik a saját fészkébe piszkít?]

<hitvány ember az, aki a hozzá legközelebb állókat becsmérli>

E: lat. Turpis avis, proprium qui fedat stercore nidum {Rút az a madár, amely a saját fészkébe piszkít}; Nidos commaculans inmundus habebitur ales {Azt a madarat, amelyik a fészkébe piszkít, tisztátalannak tartjuk}.

◊ Mert mint rossz Madár az ki maga Helyben

Nem böcsülvén aztat rakodik fészkében,

Úgy te is hunczfut vagy igyekezetedben,

Mert hazád kivánod hozni kissebbségben. (In Emericum Eszterházy Nobilis Juventutis dehonestatore…, l. Lőkös I.: Külömb-külömb féle 197)

Rossz madár, ki maga fészkében jár szarni,

E Kujion is azon dologban kezd járni,

Mert nemzetségének örömest ártani

Kivánnya Magyarok Jussait rontani. (In Personalem, l. Lőkös I.: Külömb-külömb féle 203)

◊ De ami aztán a tiszta életet illeti, no, erről reggelig tudna beszélni szüle, ha akarna, de „ne szólj szám, nem fáj fejem”, meg hát „menyem nem lányom” ugyan, még ha a fia után az lett volna is, az most már elenyészett, mint a füst – de azért mégiscsak a családba számít, és még a madárban sem mocskolja a maga fészkit, aki rendes. (Móra F.: Ének a búzamezőkről 151–152)

◊ És higgyék el nekem, hogy hasznát is vettem én ennek olykor.

Meg annak is, hogy rossz madár az, amelyik a saját fészkébe piszkít. Mert azért mégiscsak a mi fészkünk valahogy ez az egész. (Végh A.: Ha az Isten Nyulat adott…, 146)

◊ – Olyan téesz már nincs, amelyik a mienktől is gyengébb! – mondja a főkönyvelő.

– Ezt még egyszer meg ne halljam! Milyen madár az, amelyik a saját fészkébe piszkít? (Végh A.: Téeszmetró, l. Ha az Isten Nyulat adott 12)

R: A szennyest ne vidd az utcára mosni; Ne köpj a kútba, mert innod kell belőle.

D: (A) saját fészkébe piszkít <saját hozzátartozóit, munkahelyét, országát gyalázza>

◊ – Ön öt évvel ezelőtt valószínűleg másképp gondolkodott minderről. Minek köszönhető ez a nagy változás? Sok volt tisztársa most azt mondja, hogy Ön a saját fészkébe piszkít. (Dátum, 1990. jan. 11. 4)

◊ – Most hogy áll a cég?

– Higgye el, nem a gyár ellen beszélek, hiszen az volt 50 éven keresztül az életem. Nem akarok belecsinálni a saját fészkembe, de úgy hallom, már veszteséges a Rába. (Reform, 1990. okt. 19. 7)

Ha madárra tárgyalsz, íjadat ne pengesd [Aki madarat akar lőni, nem pengeti íját]

<ha titkos szándékod, terved van, ne fecsegd ki>

E: lat. Non tundit nervum, qui vult transfigere corvum {Nem pengeti az íját, aki hollót akar keresztüldöfni}.

◊ Borsequius: Bizony, csak elmegyek. Hiszem, a mit vitézségemmel ott végben nem vihetek: házasságommal is végben viszem én azt, – mert jó leányok vannak ott, azon a földön.

Gaude: Hóhó!… A ki madarat akar lőni: nem pengeti kézíját; ha ki nyulat akar lőni, ne üssön ahhoz dobot! (Actio Curiosa 167)

R: Szép szóval nem lehet madarat fogni; Dobbal nem lehet verebet fogni; Kolomppal (nem lehet) madarat (fogni); Csengős macska nem fog egeret; Aki varjat [varjút] akar lőni, nem pengeti kézíját; Nem jó cégért kötni titkos szándékunknak.

Madarat tolláról, embert barátjáról (közismert) (lehet megismerni; ismerni meg; ismerik meg)

<mindenkire jellemző, hogy kik a barátai>

E: lat. Ex plumis cognoscitur avis {A madarat tolláról lehet megismerni}; Noscitur ex socio, qui non cognoscitur ex se {Akit nem lehet megismerni önmagáról, azt meg lehet ismerni barátjáról}; gör. Euripidész; Talmud.

Madaratnem esmérjük máskép, csak tollárúl,

Ki micsoda nemzet, látjuk gúnyájárúl,

Ne járjon magyar úgy, ki mint citront árúl,

Nemzetem törvényt tégy, kérlek, a ruhárúl. (Gvadányi J.: A mostan folyó országgyűlésnek satyrico-critice való leirása)

◊ Klára: (…) Az arszlánt körméről, a madarat

Tolláról ismered meg; az urat

A társaskörről, amelyben forog. (Szigligeti E.: Fenn az ernyő, nincsen kas, 327)

◊ Talán a legfontosabb ilyen hatás egy kapcsolat korai szakaszaiban az attitűdök hasonlósága. (…) Az előző fejezetben bemutatott Newcomb-féle terepvizsgálat meggyőzően szemlélteti az attitűdök és a vonzalom közötti kapcsolatot: azok a diákok, akiknek hasonló attitűdjeik voltak a kollégiumba költözés előtt, nagyobb valószínűséggel lettek a későbbiekben barátok. A „madarat tolláról, embert barátjáról” közmondásnak tehát kétségkívül van valóságos alapja. (Forgács J.: A társas érintkezés pszichológiája 259)

◊ Vannak saját gyártmányú lemezeink is, amelyeket ugyanolyan megrendíthetetlenként kezelünk, mint a készen kapottakat. Ezeket már saját, kiskortól működő szülő-énünk vonta le tanulságként élettapasztalataiból. Az „örökölt” szülő-én lemezre bármelyik prédikáló klisé jó példa („Ne kíváncsiskodj, mert hamar megöregszel!”, „A hazug embert előbb utolérik, mint a sánta kutyát”, „Madarat tolláról, embert barátjáról” stb.). (F. Várkonyi Zs.: Tanulom magam 156)

◊ Naphosszat képes elüldögélni a gizehi piramis árnyékában, és madarakat rajzolni. Tollának szatirikus vénáját kiélte már pintyeken, keselyűkön, zsezséken, kiviken, túzokokon és egyiptomi hóruszmadarakon, sőt egyszer egy sárga kanárit is telibe rajzolt. Nyékládházai önálló kiállítására így fogalmazta meg ars poeticáját: „Madarat tolláról, embert karikatúrájáról.” (Kurír, Elefánt c. melléklap, 1992. nov. 21. 18)

Embert tolláról… [cím]

Így, az ezredforduló tájékán az ember mind szomorúbban állapítja meg, hogy a régi, jól bevált közmondások sem működnek már úgy, mint egykoron. Mert ugyan mit is kezdjünk például azzal, hogy „Madarat tolláról, embert barátjáról lehet megismerni”? Ugyebár a madarat tolláról már nemigen, mert azt vagy kitépkedték, vagy a szennyezett légtér és vizek miatt olajos vagy poros. Az embert barátjáról? Nevetséges! Először is, hol vannak mostanság barátságok, aztán ki a fene képes kiismerni magát az örvénylő és rendre átalakuló érdek- és egyéb kapcsolatokban? Az embert a tolláról! Azt már igen! Vessük csak egy pillantást a zsebekből kivillanó Parkerekre, Montblanc-okra, Watermanekre és máris láthatjuk, kivel-mivel van dolgunk. (Playboy, 2000. jún.: 110)

P: Írót tolláról, olvasót írójáról. (Szilágyi 1990: 172. [1973])

Külföldi turistákra vadászó hölgyek kiskátéjából:

Madarat dollárról… (Ludas Matyi, 1983. júl. 28. 7)

Madarat tolláról, embert ruhájáról. (Hernádi 1985: 320; Tóthné Litovkina 1993: 179)

Madarat tolláról, embert tolltartójáról. (móka 1994: #472)

Madarat tolláról, torgyánt villájáról. (kisgazda 2000: 7)

R: A fát gyümölcséről, embert barátjáról; Mondd meg, ki a barátod, megmondom, ki vagy.

Nem azé a madár, aki megfogja, hanem aki megeszi

<az ember csak akkor lehet valamiben biztos, csak akkor tekinthet valamit a magáénak, ha a szóban forgó dologgal kapcsolatos utolsó mozzanat is befejeződött>

◊ Kányai Miklós:

Tsak jól mondják azt: nem azé a’ madár, ki meg-fogja, hanem a’ ki meg-eszi! – Óh édes Fantsali Bertókom! (Harmadik István, l. RMDE 3. 279)

◊ Lakoma Ladányban, – muzsika, mulatság;

„Ej, haj! Dinom-dánom: miénk az igazság;

Nem azé a madár, aki elszalajtja,

S kinek a foga fáj, tartsa nyelvét rajta. (Arany J.: A hamis tanú)

R: Nem azé a nyúl, aki a bokorból kiugratja, hanem aki megfogja; Nem azé a kalács, aki süti, hanem aki megeszi.

L: A szegény fog madarat, de a gazdag eszi meg.

Ritka madár a jó asszony

<nehéz jó feleségre találni>

E: lat. Persius, Satirae I, 46: Rara avis {Ritka madár}; Femina raro bona, sed quae bona, digna corona {Az asszony ritkán jó, de amelyik jó, méltó a koszorúra}.

Nagy ajándék az Istentül jámbor asszonyember,

De ki ritkán találtatik az új látván madár,

Kiváltképpen holott nincsen isteni félelöm,

Mert az ürdeg ő általok bízván cselekedik (Ambrust K.: Gonosz asszonyembereknek erkelcsekről való ének, l. Hargittay E.: XVI–XVIII. századi magyar csúfolók 48)

◊ Ritka a főnixmadár és a fejér holló, szintén majd a jó kegyes asszonyok is oly ritkán találtatnak; ide céloz Hieronymus, midőn azt írja: Optima femina rarior est Phoenix, Malarum feminarum copiosa sunt agmina, a jobb asszony ritkább a főnixmadárnál, a rosszaknak pedig nagy a sokasága. (Szilágyi F.: Elmét vidító elegy-belegy dolgok 275)

◊ A dió is jó törve,

Az asszony is jó verve.

Elhidd, bizony, elhidd, bizony,

Elhidd, bizony, elhidd, bizony,

Ritkán van jó asszony! (24, l. Küllős I.: Mulattatók 106)

Ritka madár a jó asszony

Pedig abba az emberfészekbe az kell, mert anélkül a legszebb ház is csak sivárság tanyája; és ilyen tanyán sok a szégyen, a bánat, amiről aztán már

A verebek is csiripolnak. (Herman O.: Halászélet, pásztorkodás 90)

◊ – Tudja, Gyurka, a nő csak térdtől fölfelé érdekes, addig nemigen.

Sokat látott már ilyet, Kalina?

– Hát láttam eleget.

– Sok szép jutott magának?

– Jut az mindenkinek. Szép asszony, az sok van, jó asszony, az ritka. Ezért nem is vettem magamnak asszonyt. Meg ilyen bicebócához nem is igen jöttek volna. (Moldova Gy.: Kalina Pál, l. Az idegen bajnok 9)

R: Nem mindenkor nyereség a feleség.

L: Feleség fél ellenség; Nagy szomorúság a rossz asszony;asszony a háznak koronája; Feleség fél segítség; Jó az asszony a háznál; Ritka madár a jó barát; Ritka madár a jó szerencse; A rossz asszony nagy gyötrelem a háznál; Megverte az Isten, kinek rossz felesége van.

D: Ritka madár <nagy ritkaság, csak elvétve akad>

◊ Ezt messziről hozzák, mert az ilyen éles homok, ami csupa kavicsból van, az idők folyamán porrá összetörődve, manapság igen kevés találódik.

Ritka madár ez – adja föl a szót Vízhányó Mihály, aki a luntrán szintén a homok irányában működik. – Ritka madár ez a mai világi életben, akár az arasztos szalonna. (Tömörkény I.: Figuracsinálók, 121)

◊ A türelem, mondhatni, a legszebb erények közé tartozik, minélfogva ritka madár már manapság, akár csak az arasztos szalonna. (Tömörkény I.: Levél a pusztában, 629)

◊ Munkaszeretet

Régi szokás. Gond, hogy ma már sajnos elég ritka madár. (Ludas Matyi, 1988. dec. 21. 4)

Ritka madár a jó [az igaz] barát(ság)

<nehéz igazi szívbéli jó barátot találni>

E: lat. Persius, Satirae I, 46: Rara avis {Ritka madár}.

◊ Botfalvai: Csak jó ember vagy te.

Retkesi: Jó ember se te, se én nem vagyok: ritka madár a jó ember. (Botfalvai, l. RMV 263)

◊ Csak a barát nem hiú, mert minden jót és szépet barátjának akar, nem önmagának. A szerelmes mindig akar valamit; a barát nem akar önmagának semmit. A gyermek mindig kapni akar szüleitől, túl akarja szárnyalni atyját; a barát nem akar kapni, sem túlszárnyalni. Nincs titkosabb és nemesebb ajándék az életben, mint aszűkszavú, megértő, türelmes és áldozatkészbarátság. S nincs ritkább. (Márai S.: Füves könyv 47)

L: Ritka madár a jó asszony; Ritka madár a jó szerencse.

D: Ritka madár <nagy ritkaság, csak elvétve akad>

(a példákat lásd az előző szótári cikkben)

Ritka madár a jó szerencse

<kivételes szerencse ritkán éri az embert>

E: lat. Persius, Satirae I, 46: Rara avis {Ritka madár}.

◊ A szerencsés házasság

Valóban nagy boldogság.

Aki talál igaz párt,

Kikerüli e nagy sárt.

De jaj, ritka szerencse ez a világon,

Mert nem röpdös ilyen madár minden ágon! (67. I, l. Küllős I.: Mulattatók 198)

L: A szerencse szárnyon jár, akire száll, az jól jár; Ritka madár a jó barát; Ritka madár a jó asszony.

D: Ritka madár <nagy ritkaság, csak elvétve akad>

(a példákat lásd: Ritka madár a jó asszony)

Ritka madár pár nélkül

<ahhoz, hogy boldogan, harmonikusan éljen az ember, kell egy társ>

E: lat. Persius, Satirae I, 46: Rara avis {Ritka madár}.

◊ Argyrippus:

A madár sem szeret magános életet,

Erre nézve bé jár hegyet és ligetet,

Addig ősztőnözi őtet a szeretet,

Egy párt lelvén, attól hal jó feleletet. (Nagy Gy.: Konok pereskedők, l. RMDE 1. 753)

R: Isten a fát sem teremtette magában (, muszáj párjának lenni); Nem jó az embernek egyedül lenni; Még a fának is rossz egyedül lenni; Párosan szép az élet.

D: Ritka madár <nagy ritkaság, csak nagyon elvétve akad>

(a példákat lásd: Ritka madár a jó asszony)

Ritka madárnak kedves a kalitka [Az a madár igen ritka, kinek kedves a kalitka]

<kevés ember szereti, ha korlátozzák a szabadságát>

E: lat. Persius, Satirae I, 46: Rara avis {ritka madár}.

◊ Mit mondott a filemile?

Kiszaladván a kalickából, melyben minden jóval táplálta őtet a gyermek, hívta s édesgette a visszajövetelre mindent ígérvén; de azt felelte: ő oda nem mégyen. Libertas omnes aurea vincit opes. Mindennél jobb gazdagság az arany szép szabadság. Nem ér ezzel világ kincse, ha lábadon a bilincse. (Bod P.: Szent Hilárius 182)

Az a madár igen ritka,

Melynek kedves a kalitka. (népdal, l. Erdélyi J.: Magyar közmondások 278)

R: A szabadság drágább az aranynál; Legdrágább kincs a szabadság.

D: Ritka madár <nagy ritkaság, csak elvétve akad>

(a példákat lásd: Ritka madár a jó asszony)

MADARÁSZ

Madarász sípszóval, a halász horoggal csal halat és madarat

<mindenki azzal csalogatja az áldozatát, amivel tudja>

E: lat. Cato, Disticha I.27: Fistula dulce canit, volucrem dum decipit auceps {Szépen szól a síp, míg a madarász tőrbe csalja a madarat}.

A’ halász horoggal,

Madarász síp-szóval

Tsal halat, és madarat.

Szolgát szép beszéddel,

’S hideg reménységgel

Ura gyakran el-áltat. (Beniczky P.: Magyar ritmusok 99)

◊ – A szultánt nem szabad elkedvetlenítenünk – mondotta György barát.

– A fejjemmel kedveskedjek-e neki?

– Meg van ez zavarodva! – szólt a vállát vonogatva Werbőczi. – Hát nem neked küldte-e a legszebb kaftánt? Nem téged ölelgetett-e legjobban?

Török Bálint rákönyökölt a nagy kéklő földgömbnek a kávájára, és maga elé gondolkozva bólogatott:

Az okos madarász annak a madárnak sípol legszebben, amelyikre legjobban fáj a foga. (Gárdonyi G.: Egri csillagok 152)

MAG

Aki jó magot vet, jó aratást vár (régi)

<ha jól előkészítünk valamit, jó eredményre számíthatunk>

E: lat. Quale semen, talis est messis {Amilyen a vetés, olyan az aratás}.

◊ Sylvanus: (…). Kiért csak szemét sem vetette reám, szómot, izenetimet csak hallani sem akarta, levelemet sem olvasta, ajándékimot penig nemhogy elvette volna, de ingyen sem illette. Azért senkire ne vessen, ha olyan magot arat, azminémőt is vetett. Hadd csak, hadd, jóllehet ha valaha megfizetem az kölcsönt, talám nem lesz ilyen kegyetlen hozzám. (Balassi B.: Szép magyar komédia 61–62)

R: Ki mint vet, úgy arat; Jó vetésnek dús az aratása; Ki mint veti (az) ágyát, úgy alussza álmát; Amint veted a pendelyhálót, úgy fogod a keszeget; Ki mint eszik, iszik [igyék] rá.

A: Nem mindig az arat, aki vet.

L: Aki nem szánt, gazt arat; Ritka vetésnek szegény az aratása; Aki nem vet, nem arat; Ki gyomot vet, gazt arat; Minő [minemű] a mag, olyan a gyümölcs.

Magról kel a cserfa is (régi)

<eleinte a jelentős dolog, a fontos esemény indítója is kicsi>

Magról kell a cserfa, s mi nagy! nézni öröm,

Hangya-nyom idővel megtetszik a kövön,

De hűbele Balázs, lovat ad az Isten,

Akár füstöt faragj, nem ér az annyit sem. (Mindszenthy G.: Légy szorgalmatos, l. Sirisaka A.: Magyar közmondások LV)

R: Kicsiny szikrából gyakran nagy tűz támad; A legnagyobb folyónak is kicsiny a (kút)feje; Minden nagynak kicsiny a kezdete; Sokszor egy kis felhő nagy esőt vet; (A) hajszálnak is van árnyéka (2); Az egér is tud nagy kárt okozni.

A: Kis patak nem árasztja a tengert.

Mindenütt terem(het) a jó mag

<jó ember, jó dolog könnyen terem>

◊ De (vak-úndok) nincs néköd más Rönd-tartásokra, más gyöngyökre szükségöd, hanem éppen azokra, melyek hazádnak mind igazgatássára, mind tündökléssére alkalmatosok. Mindenütt teremhet a jó mag. (Dugonics A.: Etelka II. 75)

A: Terem a konkoly, ha nem vetik is (2); Ott is terem a gazember, ahol nem vetik

L: Gyereket, esőt nem kell kérni;Gyereket még a bolond is tud csinálni; A jó földbe, még ha a szélire is esik a búza, ott is kikel.

Minő [minemű] a mag, olyan a gyümölcs(e) (régi)

<amilyen a kezdet, olyan lesz az eredmény>

◊ Micsoda a felebaráti szeretet?

Békesség folyamatja, kegyelem harmatja, egyezségnek magva, minden jónak gyökere, amelyből minden jó gyümölcsök teremnek. (Bod P.: Szent Hilárius 122)

L: Aki jól köt, (az) jól old; Jó kezdet fél siker; Ki jól kezdi, jól végzi; Aki jó magot vet, jó aratást vár.

MAGA

Aki magának rossz, másnak sem lehet jó (régi)

<aki saját magát nem becsüli, azt mások sem becsülik>

◊ Tűz azt melegiti,

Ki közzel érheti,

Nem ki távúl mutattya,

Ki farkallya Urát,

Inkább vészi hasznát

Mert méz magát nyalattya

De ki rosz magának,

Nem lehet jó másnak

Szolgát az úr választya. (Beniczky P.: Magyar ritmusok 153)

MAGAS

Magasról nagyobbat lehet esni [nagyobbat eshetni] [Aki magasra hág, nagyot esik]

<nagy méltóságból, magas beosztású állásból nagyot lehet bukni>

E: lat. Quanto altius ascendit homo, lapsus tanto altius cadet {Amennyivel magasabbra lép az ember, annyival magasabbról esik le}; Si gradus est altus, gravior fiet tibi saltus {Ha magasra lépsz, nagyobbat fogsz ugrani}; Qui petit alta nimis retro [lapsus] ponetur in imis {Aki nagyon magasra tör, vissza fog kerülni a mélybe}; Quanto [Quo] altior gradus, tanto profundior casus {Mennél magasabbra lépsz, annál mélyebbre esel}; Quo altior mons, tanto profundior vallis {Mennél magasabb a hegy, annál mélyebb a völgy}; Tolluntur in altum, ut lapsu graviore ruant {Felemelkednek a magasba, hogy nagyobb eséssel omoljanak le}.

◊ Ugyan-ezért: mindenkor fontba-vöttem gondolataimat; nem-is kapaszkodhattam oj pócra, melyről szégyönömmel le-hengörödtem-vólna. Magamat magam’ rőfjével mértem mind-eddig. (Dugonics A.: Etelka I. 35)

◊ Voda: (…) Ki gondolta volna tegnap estve, hogy ma estvére Skálicban igyak bort? Csak úgy van az: aki magosra hág, nagyot esik. Szegény skáliciak, nem tudtátok ti azt, hogy az én nevendék fiam megérkezik. (Katona J.: Ziska a Calice, a táboriták vezére 155)

◊ Bánfi hideg maradt és szótalan; balesete homlokára látszott írva. Kevésbé éles szem és sejtő lélek előtt, mint Azraële, sem lehete rejtély, hogy ez nem egykori büszke főúr arca, hanem egy bukott félkirályé, aki annál mélyebben esett, mentül magasabban állott, ki nem jött, hogy lehagyjon mindenkit, aki őt szereti, hanem jött, mert elhagyatott mindenkitől; kit nem az élvezet hívott, hanem a kétségbeesés üdvözött e helyre. (Jókai M.: Erdély aranykora 276–277)

◊ Egyszerre felbukkan az emberek neve a falu fölött, mint az üstökös, ragyogva, tündökölve, egyszer aztán halványodni kezd, s lassan hajlik az útja lefelé. Aki nagyon fent van, nagyot esik, kiváltképpen hogy nem tudja mihez kötni magát. (Szabó P.: Isten malmai 388)

◊ Amikor aztán Gyula az ötödik darab halat is elnyelte, Matula nem átallotta megszólalni:

– Úgy látom, megmaradt, Gyula.

– Mért ne maradnék meg, Gergő bácsi, hát panaszkodtam egy szóval is?

– Becsületére legyen mondva: egy szóval sem! De nem is illett volna, mert aki felül a lóra, számoljon vele, hogy le is esik. Nem igaz? (Fekete I.: Tüskevár 205–206)

R: Ki nagyot lép [hág], nagyot esik; Nagy ember nagyot botlik.

L: Hidd el [bízd el] magad, ha szégyent akarsz vallani; Kevély nagyot botlik; Ki a földön ül, nem esik nagyot.

MAGYAR

Ha két magyar együtt van, háromfelé húz

<a magyarok nem képesek az összefogásra, kompromisszumra>

◊ Van egy régi mondás: ha két magyar együtt van, háromfelé húz. Az örmények ennek éppen az ellenkezőjét tanúsítják. Ez az egyik dolog, amiért megszerettem őket, a másik pedig az, hogy nemcsak egymáshoz, hanem a magyarokhoz is húznak. (Vasárnapi Hírek, 1989. jan. 29. 4)

Sírva vigad a magyar

<akármennyire örül is a magyar, mindig vegyül az örömébe bánat is>

Sírva vigad a magyar, így szól a közmondás. Miért is vigadna másképp? Hajdanában a magyarnak annyi oka volt sírni! (Eötvös J.: A falu jegyzője 170)

◊ Vass a népjólét vass-kezű minisztere. (…)

De addig is, amíg nem boldog a magyar, öntözzük honfibúnkat ezer üveg pezsgővel teaestély címén, összesen két-három-száz millió koronáért, mert hát sírva vigad a magyar, azaz vigadvassír. (Nagy L.: Változatok a Vass-húron, l. Élőkről jót vagy semmit 311)

◊ Nyolcvanhárom véget ért,

Dalolhatunk épp ezért;

Magyar módra dalolunk,

(Mi) Mindig sírva vigadunk. (Ludas Matyi, 1985. dec. 18. 8)

◊ De nem ez történt, gyászünnepet ültünk. Ezen a napon nem az elesettekre, hanem a vérükkel áldozó győztesekre kell emlékezni – az ’56-osra és a ’89-esre egyaránt.

Sok igazság van abban, hogy sírva vigad a magyar. (MH, 1990. nov. 2. 13)

◊ – Igen, életkedv, ez a jó magyar szó jellemezte az akkori Budapestet. Talán jobban, mint Bécset vagy Prágát. Sírva vigad a magyar. Igen, a magyar lélek általában pesszimizmusra hajlik, de tud vigadni is. (168 óra, 1991. jún. 4. 28)

Sírva vigad a magyar az idei őszi szüreti mulatságokon. Bor van elég, amibe bánatát ölheti, hiszen jó közepes a termés, ám most éppen a bőség okoz gondot; nehéz túladni a szőlőn és nedűjén. (Reform, 1991. nov. 14. 6)

◊ Ez a tendencia kedvez annak a szemléletnek, miszerint az embereknek az alpári, az olcsó kell, s mindegy, hogyan, milyen eszközökkel nevettetjük meg őket. Úgyhogy, elnézve magunkat meg a Magyar Televízió háza táját, biztos vagyok benne: sokat fogunk mi még röhögni. Hiába, sírva vigad a magyar! (Vagy fordítva?) (MH, 1993. máj. 14. 19)

◊ Áll a bál

Már nem sírva vigad a magyar – hanem vigadva sír. (Ludas Matyi, 1984/4. 5)

R: Minden jóban van valami rossz; Nincsen öröm üröm nélkül; Semmi se(m) tökéletes.

D: Sírva vigad <az örömébe bánat is vegyül>

◊ Tizennyolc éves korában ment férjhez egy bácskai földbirtokoshoz.

Ez afféle nyájas óriás volt, két fejjel magasabb nála, tagbaszakadt, izmos. Ha belépett valahová, tele lett vele a szoba. Táncolt a megyebálokon, verte az asztalt, sírva vigadott. (Kosztolányi D.: Erzsébet, l. Hét kövér esztendő 88)

◊ Szomorúan bámultak mindnyájan bele a levegőbe. Végre Uray húzott egyet az üvegből, és könnyedén felkurjantott:

– Hejh, sírva vigad a magyar!

Az öreg lenyelt egy keserűt és elgörbült szájjal mondta:

– Soha jobb alkalma nem volt a sírva vigadásra. (Tamási Á.: Czimeresek 306–307)

◊ A tehetséges nevettető művész, akinek a Sír a telefon kezdetű dalával egy ország sírta tele a zsebkendőjét, most önmagát adja, amikor ifj. Sánta Ferenc és cigányzenekara kíséretében sírva vigad. (Reform, 1990. jún. 29. 19)

◊ A sírva vigadásnak csöndesebb, szemérmesebb módja: a keserű mosoly illik hozzá, a könnyeit rejtegető? (Népsz, 1991. febr. 6. 9)

MAGYARORSZÁG

Magyarország nem volt, hanem lesz

<nagy jövő vár Magyarországra>

E: Ne bajlódjunk azért hiábavaló reminiscentiákkal, de bírjuk inkább elszánt hazafiságunk s hív egyesülésünk által drága anyaföldünket szebb virradásra. Sokan azt gondolják: Magyarország – volt; – én azt szeretném hinni: lesz! (Széchenyi István: Hitel, l. Tóth B.: Szájrul szájra}

◊ Mi lesz itt? – szól a baljóslatú választási szlogen. Ördögi nyelvi leleménnyel élt a nyolcvanas évek közepén Esterházy Péter: „…Magyarország nem volt, hanem lesz? Lesznie kell –” (MH, 1990. dec. 27. 5)

MAJOM

A majomnak is szép a maga fia [gyereke]

<minden szülőnek a saját gyereke a legszebb, attól függetlenül, hogy a valóságban milyen>

E: lat. Cicero, Tusculanae disputationes V.22: Suum cuique pulchrum {Mindenkinek szép a magáé}.

R: Minden anyának a maga gyermeke a legszebb; A bagolynak is a maga fia a legszebb; Taknyos gyereke is kedves az anyjának; A béna rajkó is kedves az anyjának; Minden tehén a maga borját nyalja; A bagoly is azt gondolja, hogy sólyom az ő fia.

L: Róka is dicséri a maga farkát; Minden cigány a maga lovát dicséri.

D: Szeret valakit, mint a majom a fiát <csupa szeretetből elkényeztet és elront valakit>

MÁJUS

Májusban széna legyen a jászolban, te meg ülj a kályhánál

◊ – Takarmánynak? No persze. Még bőviben kell hogy legyen. Mikor is kezdik kihajtani a teheneket, úgy értem, a legelőre?

– Mikor hogyan. De a közmondás így tartja: „Májusban széna legyen a jászolban, te meg ülj a kályhánál, nyugodtan.”

– Valóban, ezt odahaza, gyerekkorunkban sokszor hallottuk. „Májusban…” Milyen jó, hogy te még emlékszel rá. „Májusban” – ismételte bizonytalanul – „szénát tégy a jászolba, és ülj a kályhánál csak nyugodtan.” Anyánk szokta mondani. (Lengyel J.: Kicsi, mérges öregúr, l. Igéző 24–25)

MALAC

(A)hol malacot ígérnek, ott zsákkal forgolódjál

<használd ki a kínálkozó alkalmat, amikor kedvező ígéretet, biztatást kaptál>

E: lat. Saccus erit promptus, dum prebetur tibi porcus {Mikor malacot ígérnek neked, egy zsák is legyen a kezedben}; Saccus adaptetur, porcellus cum tibi detur {Egy zsákot is adjanak hozzá, amikor egy süldőt kapsz}.

◊ Ajándék marhának

Nints adva fogának,

Kiért el-ne vehessed:

Hól adnak malatzott,

Ott ne tarts tanátsott

Azt mi képpe mellyeszed;

Hanem mindgyárt sákkal

És azután nyársal

Forgolódgyál hogy süssed. (Beniczky P.: Magyar ritmusok 158–159)

R: Addig üsd a vasat, amíg meleg; Addig fújd a kását, míg meleg; Amit ma megtehetsz, ne halaszd holnapra; A szerencsét üstökön kell fogni [ragadni].

Ha malacot kapsz a faluban, ne menj disznóért másuvá [disznóért ne menj máshova] (régi)

<nem érdemes messzire menni azért, ami a közelben is kapható>

◊ A közmondásaink egész csokra szól amellett, hogy nem jó más vidékről, ismeretlen környezetből feleséget hozni, különösen akkor nem, ha a közelben is lehet elfogadható menyasszonyt találni: Inkább végy hét bűnnel asszonyt hazulról, mint eggyel máshonnan; Jobb a szomszéd lányát egy-két bűnnel, mint az idegenét eggyel sem elvenni; Ha malacot kapsz a faluban, ne menj disznóért másuvá. Ugyanezt a gondolatot egészen durván fogalmazza meg az alábbi mondás: Elment más városba fosért, pedig szart itthon is kaphatott volna. (Litovkina A.: Párosan szép az élet 207)

R: Inkább végy hét bűnnel asszonyt hazulról, mint eggyel máshonnan; Jobb a szomszéd lányát egy-két bűnnel, mint az idegenét eggyel sem elvenni; Elment más városba fosért, pedig szart itthon is kaphatott volna.

Minél koszosabb a malac [disznó], annál jobban [inkább] dörgölődzik [vakaródzik]

<minél hitványabb, értéktelenebb valaki, annál többnek akar látszani>

◊ Az emberek a macskát ravasznak tartják, de ez csak azt jelenti, hogy az emberek ravaszok. Semmi mást nem jelent ez, még azt sem, hogy például: minél koszosabb a malac, annál jobban dörgölődzik, vagy hogy: ha foltos is a ruha, az nem szégyen, csak rongyos ne legyen. (Nagy L.: A macska, l. Élőkről jót vagy semmit 41)

R: Mennél rühesebb, annál vakarósabb.

MALOM

Aki előbb megy a malomba, előbb önt a garatra [őröl]

<ha többen várnak valamire, azé az elsőség, aki előbb érkezett>

◊ Valószínűleg kettős értelmű ez a szólás: aki előbb megy a malomba, előbb önt a garatra. Igaz konkrét értelemben, de a szerelemben is. Idéztem rá a délszláv példát: „Lehetne-e ennél [a lánynál] őrölni? – Lehet, de előbb sorba kell állni. Akár a malomban.” (Bernáth B.: A szerelem titkos nyelvén 221)

R: Ki előbb jön, előbb őröl.

L: Későn jött vendégnek csont a vacsorája; Ki korán kel, aranyat lel.

MARGIT

Margit asszony, deres [fehér] ló, ritkán válik abból jó (régi)

<mondják a Margit nevű nőről és a deres szörű lóról>

Margit asszony deres ló,

Ritkán válik abbúl jó,

Csecse, fara domború,

Azt mondják, hogy rossz dolgú. (Cantio ludicra, l. Hargittay E.: XVI–XVIII. századi magyar csúfolók 101)

L: Vörös kutya, vörös ló, vörös ember egy se jó.

MARKOL

Aki sokat markol, keveset fog [kap] (közismert)

<aki sokat vállal, aki telhetetlen, az kevés sikerrel jár>

E: lat. Plurima cui aggreditur, nil apte perficit {Aki igen sok dologba fog bele, semmit sem végez el illően}.

◊ – A múlt kísérletezgetéseiből okulva elképzelhetetlennek tartom, hogy egy gazdasági program sikeres legyen, ha túl sokat akar egyszerre markolni, és nem egy fő célnak rendeli alá a többit. (A Világ, 1990. ápr. 19. 31)

◊ – Amikor ránéztem a monitorra és láttam azt a nagy összeget, akkor nagyon ideges lettem. Meg arra is gondoltam, hogy hitelre vásároltam egy autót, és pont ennyi kellene ahhoz, hogy visszafizessem, és lehet, hogy ettől megijedtem. Az, hogy szeretnék egy saját rádióadót csinálni, az egy dolog, de nekem eleve a félmillió volt a célkitűzésem. Aki sokat markol, keveset fog. (Népsz, 2001. aug. 24. 17)

P: Aki sokat markol, annak tele lesz a keze. (Tóthné Litovkina 1995: 732)

Aki sokat markol, annak több pénze lesz. (Tóthné Litovkina 1995: 732)

Aki sokat markol, az többet markecol. (Vargha Domokos szóbeli közlése, 2001. dec.)

Aki sokat markol, keveset fog fizetni! (HVG, 2001. febr. 24. 104)

Ki sokat Marcos, keveset fog… (Dömötör 1989: 128. [Ludas Matyi])

R: Ki két [sok] nyúl után fut, egyet se fog [ér el]; Ki sokba kap, keveset végez; Ki sokfelé kapkod, két szék közt a pad alá esik; Egy fenékkel [seggel] nem lehet [nehéz] két lovat [nyerget] (meg)ülni (1).

MAROK

Könnyen köpi a markát, ha tolják a szekere farkát (régi)

<könnyű annak valamit elintéznie, akinek jó összeköttetései, befolyásos pártfogói vannak>

L: (A)kinek Krisztus (a) barátja, könnyen [előbb] üdvözül [nem kárhozik el]; Könnyen táncol az, akinek a szerencse muzsikál.

D: 1. Valakinek a szekerét tolja <valakit támogat, segít>

◊ Fürgentz:

(…) És ime közelgetnek felém némelly Deákok majd öszszve szüröm velek a’ levet; ezek – ezek mint furtsa elméjekkel, mint tsalárdságokkal meg-tolhatják a’ szekeremet. (Fejér Gy.: Az öreg fösvény, l. RMDE 3. 339)

◊ A Sárga Ház osztályvezető főorvosa kis híján kidobott az ajtón, amikor megtudta, hogy Mária ügyében járok. Ki bérelt fel?! Kinek a szekerét tolom?! Mert itt mindenkinek mindenféle érdekét képviseli valaki. (Népsz, 1990. ápr. 21. 19)

◊ Egyik pártunk – nevezzük A-pártnak – szóvivője – nevezhetjük akárminek – azzal vádolja egy másik pártunkat – nevezzük B-pártnak –, hogy egy harmadik – immáron nyomelemekben is alig kimutatható – C-párt szekerét tolja. (Új Ludas, 1990. szept. 4. 16)

2. Köpi a markát <erősen fogadkozik, hogy megtesz valamit, különösen, hogy ellátja valakinek a baját>

MÁRTON

A bornak Szent Márton a bírája (régi)

<az őszi időjárás dönti el, hogy milyen minőségű lesz a bor (november 11-e, Márton-nap körül mondják)>

◊ Egyébként ludat illik enni ezen a napon, mert aki Márton napján nem eszik libát, az majd egész évben éhezik. Az újbort is megkóstolják a lúdpecsenyéhez, mert „A bornak Márton a bírája”, megforrt az újbor, elválik, hogy milyen. (Penavin O.: Népi kalendárium 137)

MÁTYÁS

Más Mátyás király és más Király Mátyás (régi)

<a hasonlóság még nem azonosság>

◊ Ez a kis tréfás eset is a nagy király körül termett, hát megérdemli, hogy ideplántáljuk ebbe a könyvbe.

Bizony az ideig nem volt még olyan fejedelme a magyaroknak, akit a nép úgy szeretett volna, mint Mátyás királyt. Mert Mátyást a nép úgy szerette, mint galamb a tiszta búzát. Ez az édes szeretet irányozta annak a derék budai vargának a lépéseit is, aki egy reggel elindult a királyi palotába, s egyenesen fel akart menni a királyhoz.

– Mit akarnál, jó ember, a királytól? – kérdi a katona, aki őrt állott a kapuban.

– Mátyás napja vagyon, vitéz uram – azt mondja a varga –, csak azért jöttem, hogy megköszöntsem őfelségét, mint atyámfiát, mivelhogy magamat is Király Mátyásnak hívnak.

Elnevette magát a katona:

Vagyon ám valamennyi különbség Király Mátyás, meg Mátyás király közt, éppen annyi, amennyi egy varga, meg egy király közt vagyon.

Vissza kellett ballagni a palota kapujából a vargának, de mikor Mátyás királynak fülébe jutott a dolog, mindjárt rendeltetett Király Mátyásnál egy pár sárga csizmát. (Szép E.: Mátyás napja, l. Mátyás király tréfái 40)

L: Nem (csak) egy tarka [fehér] kutya van a világon.

D: Király Mátyás és Mátyás király <nagy különbség>

Mátyás, Gergely két rossz ember

<Mátyás-nap (február 24-e) és Gergely-nap (március 12-e) körül gyakran nagy hideg, havazás szokott lenni>

◊ Ide kapcsolódik egy másik jeles-napi jóslás, melyet szintén hosszú tapasztalás eredményeként mondanak: Mátyás, Gergely két rossz ember – vagyis e két nap között gyakran nagy hideg szokott lenni. (Kósa L.–Szemerkényi Á.: Apáról fiúra 204)

Mátyás, Gergely két rossz ember! – szól a rigmus. Ilyenkor nagy hidegek szoktak lenni. (Penavin O.: Népi kalendárium 62)

L: Megrázza még szakállát Gergely; Mátyás ront, ha talál, ha nem talál, csinál.

Mátyás ront, ha talál, ha nem talál, csinál

<ha Mátyás-napon (február 24-én) hideg van, utána megenyhül az idő, ha viszont meleg van, akkor később még nagy hidegek következnek>

◊ Üszögös Szent Péter és Mátyás napján ha hideg jő, negyven napig tart, és így:

Ha nincs, jeget csinál,

elrontja, bontja, ha talál.

A jeget olvasztja Mátyás,

töri és rajta likat ás. (Szilágyi F.: Elmét vidító elegy-belegy dolgok 40)

◊ Február hónapra vonatkozóan Apáczai megjegyzi: Mátyás, ha jeget talál, eltöri; hahol nem, csinál. – Mátyás napját a mai napig is Jégtörő Mátyásnak nevezi népünk, és azt tartja, hogy ha e nap hideg, utána melegszik, ha pedig jó idő van, utána hideg időszak következik. (Dömötör T.: A magyar nép hiedelemvilága 168)

◊ A tapolyaiak szerint „Mátyás ront, ha talál, ha nem talál, csinál”. (Penavin O.: Népi kalendárium 62)

◊ Pál nap (jan. 30.) „Hogyha Pál-napig nincs tél, akkor mongyák: Pál, ha nem tanál – csinál. Azután lesz tél, Pál-nap után.” (Oláh A.: „Az idő a gazda mindenütt…” 118)

L: Mátyás, Gergely két rossz ember.

Meghalt Mátyás király, oda az igazság (közismert)

<az embernek nincs hova fordulni elégtételért, igazságért>

◊ Közjó. Hol vagy Mátyás király régi igazsággal,

Ki megkoronázod magyart szabadsággal. (Johannes Vilhelmus: Comoedia Erdély siralmas állapotáról, l. RMV 101)

◊ Minden rend suhajtva, ifjuság és aggság:

Megholt Mátyás király elkölt az igasság,

Uraktól jobbágyon van nagy nyomorúság,

Ugyan eláradott a sok isszonyúság. (Ad illustrissimum ac celsissimum principem Michaelem Apaffi, l. Lőkös I.: Külömb-külömb féle 74)

◊ Toldi: (…) Én egyebet a’ Király előtt nem tettem, hanem, hogy az igazságot víttattam. Ezt minden böcsűletes ember meg-cselekedte vólna. Él-is még Mátyás-király, él-is-még az igazság. (Dugonics A.: Toldi Miklós, l. Jeles történetek I. 37)

◊ „(…)

Jól van-e ez, rokonim? Van-e benne, barátim, igazság?

Hajh, nincs, nincs; oda lőn Mátyással, a régi királlyal,

Aki ha négy ökröt látott, kifogatni parancsolt

Kettőt s annak adá, kinek egy sem volt szekerében.” (Arany J.: Az elveszett alkotmány)

◊ (…) volt egy nemes ifjuból lett királyunk, a nagyok legnagyobbja, és mióta meghalt, oda az igazság (…) (Tóth B.: Bevezetés, l. A magyar anekdotakincs 6)

◊ – Meghalt Mátyás király, oda az igazság! – sóhajtotta a szegény nép, amikor a király halálhírét meghallotta. Bezzeg nem sóhajtoztak az urak. (Lengyel D.: Magyar mondák 7)

◊ – Mi nem igazság, hékám? – kérdezte édesapánk.

– Az, hogy nekünk csak a hitványa marad a cseresznyének.

– Jaj, fiam, meghalt Mátyás király, oda az igazság – veregette meg édesapám nevetve a vállamat. (Móra F.: Ropogós cseresznye, l. Mesék 230)

◊ Méltatlan ítélet sújtja a székelyt, s fel is fortyan türelmét vesztve:

Meghalt Mátyás király!

A bíró figyelmes lesz a szóra, s megkérdi: No és aztán?

A székely azonban résen van, ráz egyet az ujjasán és nyugodtan kiböki:

– Osztán… eltemették… (Katona I.: Mi a különbség? 49)

◊ Mátyás király kiment a klozetre. Akkor a katona, aki ott volt alul, fogta a szuronyát, és belenyomta Mátyás királyba. Akkor Mátyás király azt mondta:

– Szúrjad, szúrjad, most szúrod Magyarország igazságát. (Csenki S.: A klozetben ölték meg Mátyás királyt, l. A cigány meg a sárkány 42)

P: Meghalt Mátyás király, kis helyen is elfér. (kifacsart 2000: 97; móka 2001: #2788)

Meghalt Mátyás király, oda a vár. (Tóthné Litovkina 1995: 735)

Meghalt Mátyás király, oda az ország. (Tóthné Litovkina 1995: 735)

Meghalt Mátyás, nem oda Buda. (kifacsart 2000: 111)

R: Nincs igazság a földön.

L: Ha nincs igazság, vesszen a világ.

MEDVE

Ne igyál előre a medve bőrére (közismert) [Nem szabad [nem jó] előre inni a medve bőrére]

<ne örülj olyan eredménynek, sikernek, amelyet még nem értél el, nem valósítottál meg>

E: lat. Priusquam mactaris, excorias! {Mielőtt feláldozod, nyúzd meg!}; az első medve előfordulás Laurentius Abstemius munkájában, melléklete Aesopus meséihez (1495); később Hans Sachs, La Fontaine.

◊ Egykor három ifjak öszveállottak bátran, hogy ezen medvét megfogják; és mikor ki akarnának menni, a vendégfogadóba mennek, jelentik igyekezeteket a gazdának, kérik, hogy tartsa jól őket, a medve bőrét nékiadják, ha visszajőnek; a gazda elhitetvén ezekkel együtt magával, hogy megfogják a medvét, jól tartja a medvebőr fejében őket. Elmennek jóllakván az erdőre, keresik a medvét, reátalálnak, a medve nagy dörmögve eleikbe ugrik, az ifjak megijednek, ketteje a fára felszalad, a harmadik nem kapaszkodhatván, a földön marad, megijed; jut azonban eszébe: valaha hallotta, a medve a holttestet nem bántja, magát azért a földre vágja, lélegzetét magához húzza, holttá teszi magát; a medve odaérkezik, szagolja orrát, fülét, forgatja, annakutána holtnak szagolván, otthagyja, az erdőbe veszi magát. Ez egy darab idő múlva a földről felkél, amazok leszállanak a fáról, kimenének az erdőből. Midőn az úton mennének, kérdezi a ketteje a harmadikat: ugyan mit súgott nékie a medve, mikor őtet forgatta és fülét szaglotta; azt felelé nékik: – Azt súgta fülembe, hogy a medve bőrét addig többször bé ne igyuk, míg a medvét meg ne fogtuk. (Szilágyi F.: Elmét vidító elegy-belegy dolgok 225–226)

◊ A közörömből mindenki kivette a részét, csak az öreg Noszty volt nyugtalan. Nem biztos az még. Nem jó a medve bőrére előre inni. (Mikszáth K.: A Noszty fiú esete Tóth Marival)

◊ – De előre nem szabad inni a medve bőrére: nagy csalódás, nagy presztízsveszteség lehetőségét is mérlegelni kell mind belföldön, mind külföldön. (Dátum, 1989. nov. 3. 12)

◊ – (…) Ezért tudták a dolgot odáig elhúzni, amikor már így is megtörténhetett. De azért jobb lenne, ha nem innánk előre a medve bőrére. (Ez szerinte tatár közmondás.) Javaslom: várjuk ki a végét. (MH, 1991. szept. 16. 7)

◊ Hiába int a magyar szólásmondás, hogy ne igyunk előre a medve bőrére, a kötelező gépjárműbiztosítással kapcsolatban mégiscsak előre emelgetik a kupát a biztosítók. Ugyanis három hónapra előre kérik a biztosítási díjat, ami biztosan jár is nekik, hiszen ők mondják. (…)

Szóval nem örülünk annak, hogy a biztosítók már előre isznak a medve bőrére. Annak meg végképp nem, hogy a számlát velünk fizettetik! (Fehérvári Hét, 90-es évek eleje, jún. 14.)

P: Ne igyál bele a medve sörébe. (kifacsart 2000: 109)

Nem így áll előre a medve bőrvértje. (móka 1997: #1388)

R: Akkor mondj hoppot, ha [mikor már] átugrottad az árkot; Az nevet igazán [legjobban], aki utoljára nevet; Nyugtával dicsérd a napot; Nem kell a győzelem előtt tapsolni; (A) végén csattan az ostor; Minden botnak (a) végén a feje; Amit meg nem fogtál, ne melleszd.

L: Minden jó, ha a vége jó.

D: (Előre) iszik a medve bőrére <olyan eredménynek, sikernek örül, amelyet még el sem ért>

◊ Távolról hallatszott a hatalmas nóta. Az urak daloltak.

Isznak – mondta a férj ragyogó arccal.

A medve bőrére – mondta az asszony. (Móricz Zs.: Erdély 469)

◊ – (…) Házi zenekar lépett fel az ünnepelt tiszteletére. Pedig még meg sem jelent a hivatalos lapban a kitüntetés. Mi lesz majd akkor, ha valóban közli a lap a királyi kéziratot!

Az öregúr szelíden csóválta a fejét.

– Szóval, előre ittak a medve bőrére?

– Nem egészen így van. (Krúdy Gy.: Hét Bagoly, l. Aranyidő 345)

◊ (…) talán ő szeretné a legvehemensebben, hogy ebből a bizonyos tanulmányból legyen is valami, ne maradjon írott malaszt, így a legóvatosabb, ő az, aki – ahogy mondani szokás – nem iszik a medve bőrére, csitt-et int, mutatóujját figyelmeztetőül a levegőben hagyja. (Esterházy P.: Termelési-regény 25)

◊ Remélem, nem a medve bőrére iszom előre, ha már most koccintásra emelem a poharam… egészségünkre! (Szekszárdi Vasárnap, 2000. okt. 29. 5)

MEGESZIK

Az a miénk, amit megeszünk

<ne legyen senki sem fösvény önmagával szemben; ne sajnálja magától az ételt és italt>

E: lat. Cicero, Tusculanae disputationes 5.35.101: Haec habeo, quae edi {Az az enyém, amit megettem}.

◊ – Igyál, Pistikém – mondja. – Csak az a mienk, amit megeszünk. Na, és amit megiszunk – igyekszik másra terelni a szót. (Lengyel J.: Szőlők, nóták, álmok, l. Igéző 436)

◊ Életének olyan sok nehézsége volt mindig is, hogy a túlevésnek szinte bármely ismert mozgatórugója igaz lehet az ő esetében: „Az az enyém, amit megeszem. [Azt nem vehetik el tőlem.]”, „Legalább ennyi örömöm legyen!” (…) (F. Várkonyi Zs.: Tanulom magam 286–287)

◊ S bár egy régi mondás szerint az a miénk, amit megeszünk, az adóhatóság ezt az igazságot is újraértelmezi. Amit megeszünk, annak egy része ugyanis adóköteles! Ezért a személyi jövedelemadó kiszámításánál hasunk méretét, derekunk kerületét is figyelembe kell vennünk. (Ludas Matyi, 1989. febr. 3. 6)

◊ – Teríts, Amália, ma nagykanállal eszünk.

Az asszony összecsapta a kezét.

– Lipót, te megőrültél. Csak nem hoztál egy ételhordó kaját az üzemlátogatásról?

– Miért nem hoztam volna? Ezt legalább senki sem veheti el tőlünk. Jegyezd meg, Amália, úgyis csak az a miénk, amit megeszünk.

Az.

Meg a hülyeségünk. (Ludas Matyi, 1989. okt. 18. 3)

P: Az a miénk, amit megveszünk! (Ludas Matyi, 1987. dec. 23. 7)

L: Egyszer él az ember; Nem azért élünk, hogy együnk, hanem azért eszünk, hogy éljünk; Nincsen olyan (meg)rakott szekér, (a)mely(ik)re rá ne férne (1).

MEGFOG

Amit meg nem fogtál, ne melleszd [Ne melleszd, amit meg nem fogtál]

<amit még nem értél el, nem valósítottál meg, arra még nem építhetsz, azzal korai dicsekedni>

◊ Törd meg a diót, ha belére van vágyad,

Ugy vetsz életednek jó, nyugalmas ágyat,

Csak akkor mondj hoppot, ha túl vagy az árkon,

Amit el nem fogtál, ne melleszd, barátom. (Mindszenthy G.: Légy szorgalmatos, l. Sirisaka A.: Magyar közmondások LVI)

◊ – Ungvár, Homonna, Zemliny, az mind nagyságodra vár – mondta Zólyomi.

Rákóczy György hallgatott. Egy fűszálat tépett, s foga közé vette.

– Azt még elébb meg kell szerezzem – morogta foghegyről. – Meg kell a madarat elébb fogni, uram, addig ne kopasszuk… Mink nem vagyunk fejedelmek, nekünk csak kárunkra vagyon a mozdulás. (Móricz Zs.: Erdély 1022)

R: Akkor mondj hoppot, ha [mikor már] átugrottad az árkot; Az nevet igazán [legjobban], aki utoljára nevet; Nyugtával dicsérd a napot; Nem kell a győzelem előtt tapsolni; (A) végén csattan az ostor; Minden botnak (a) végén a feje; Ne igyál előre a medve bőrére.

L: Minden jó, ha a vége jó.

D: El se fogta a madarat, máris kopasztja [Melleszti [kopasztja] a madarat, melyet meg sem fogott <azzal dicsekszik, valóságnak vesz olyasmit, aminek az elérésétől, megszerzésétől még messze van>

◊ Gaude: (…) Lásd, még meg nem fogta, már mellyeszti, – mintha övé volna mind a diófáig! (Actio Curiosa 177)

MEGÍGÉR

Ígérd meg, ne add meg, nem szegényít (az) meg [Ígérd meg, uram, de ne add meg]

<nem muszáj megtartani az ígéretet, nem mindig szent az adott szó>

◊ Egy közmondás keletkezett a kisebbik hazában, Erdélyben akkoriban, éspedig az, hogy: Ígérd meg, uram, de ne add meg.

Az történt ugyanis, hogy Erdélyből egyre-másra keresték fel Ulászlót a küldöttségek, hol ezt kérték, hol azt. Ha mást nem is, de a vajda bukását követelték, hogy legalább ne menjenek haza üres kézzel.

Egyik küldöttség jött, a másik küldöttség ment. Egyiket a nép küldte, a másikat meg a vajda. Egyik panaszkodott a vajdára, a másik meg a népre. Főként annak vezetőire. A lófőkre. A nemzetgyűlés tagjaira. A nemességre.

A vajdára az volt az örökös panasz, hogy még mára sem tartotta meg ígéretét, nem hívta össze a nemzetgyűlést.

Ígérd meg, uram, de ne add meg – nevetgélt Ulászló, és nyomban feljegyzett író-mappájába valamit. Nyilván olyasmit tanult a vajdától, amit nem árt tudni a királynak sem. (Szabó P.: Földi és égi rendek, l. A nagy temető 72)

R: Ember tesz(en) fogadást, eb, aki megállja.

A: Ura légy szódnak!; Fogadást okosan tégy, az adott szónak ura légy; Hit nem szellő; Ne csinálj a szádból segget; Az ígéret szép szó (, ha megtartják (,) úgy jó).

L: Olyan az ördög, sokat ígér, keveset ád; Ígérni könnyű, megtartani [megtenni] nehéz; Adós (,) fizess!

MEGISMER

Ismerd meg (ön)magadat [tenmagadat]!

E: lat. Cicero, Tusculanae disputationes (görögből ford.): Nosce te ipsum! {Ismerd meg önmagadat!}; gör. Aiszkhülosz; Thalész; Kheilón; a delphoi Apollón-templom bejáratának felirata.

◊ Micsoda az embernek legnehezebb munkája?

Hogy magát megesmérje; az ember magának feneketlen mélység, amelyet soha ki nem tanul. Mert mint a szem mást néz, de magát nem látja, úgy az elme is egyebet megtanul, de magát nem tudja: a nagy hegyeket, völgyeket az emberek vizsgálják, csudálják, de magokat nem vizsgálják s nem is csudálják. Aki magát megesméri, az a nagy filozófus. Az idvességnek is legelső lépcsője ez: Nosce te ipsum. Esmérd meg magadat. (Bod P.: Szent Hilárius 92)

◊ A népnek két szellemmüve van, mellybe érzelmeit és tapasztalása bölcseségét lerakta, a népdal és a közmondás: ezt mint amazt a népnek szeme elibe állítani, annyit tesz, mint a népet önmagával megismertetni, mi, minthogy ama híres életszabály „ismerd ten magadat” népeknek még inkább mint egyeseknek szól, a népdalok s közmondások gyüjteményeinek nagy fontosságát közmüveltségi tekintetből elvitázhatatlanná teszi. (Ballagi M.: Magyar példabeszédek, bevezetés XVI)

◊ – Azok – felelé a páter –, kik ilyen formában haszontalanná teszik magokot a sok nyughatatlanságért, annyit vétenek, mint azok, kik sokáig maradnak az ágyban. Kinek-kinek meg kell üsmérni magát. (Mikes K.: Az idő jól eltöltésének módja 69)

◊ „Ismerd meg tenmagadat!” Ezzel kezdem. Lásd én is tudok idézni, ha mindjárt sok ezer éves közhelyet is. De ezek a legfontosabbak, mert örök, gyakorlati igazságok. S ezeket mindenkinek újra és újra el kell mondani. (Veres P.: Mit ér az ember, ha magyar 14)

◊ A legelső kérdés, amit én az „Ismerd meg magadat” parancsa folytán felvetettem önmagammal szemben, az volt, hogy mi hajt, mi mozgat engem. (Veres P.: Mit ér az ember, ha magyar 15)

◊ Azt hihetnők, magunkat könnyebb megtapasztalni, végtére is magunknál vagyunk. Csakhogy nekünk, pszichoanalízisen túliaknak az „ismerd meg önmagadat” felszólítás immár nem erkölcsi parancs, hanem a tébollyal való kreatív kacérkodás. (A Világ, 1990. júl. 26. 47)

MEGLEPETÉS

Mindenkit érhet meglepetés

◊ – Hagyjanak békén – mondtam türelmem fogytán. – Nekem nincs mitől félnem.

– Az nem egész biztos – mondta Miklós.

Mindig jöhet egy meglepetés – mondta a rendőr. (Örkény I.: Fohász, l. Jeruzsálem hercegnője 149)

R: Terem a konkoly, ha nem vetik is (1); (A) lúd is megesik [elesik] egyszer a jégen (1); Mindenkit érhet baleset; Ott is eltörik a jég, ahol legvastagabb; Az ördög nem alszik; Baj van mindenütt, nem kell érte a szomszédba menni; Nem kell a rosszért a szomszédba menni; Terem a baj, ha nem vetik is; Több a baj, mint a vaj; Néha (még) a kapanyél [bot; seprűnyél; disznóláb] is elsül(het); Ha az Isten akarja, a kapanyél [bot] is elsül.

L: (Mindnyájan) (az) Isten kezében vagyunk; Senkinek sincs homlokára írva a jövője; Nem tudja az ember, mire virrad [jut]; Ember tervez, Isten végez; Aki fél, az él; Jobb félni, mint megijedni; Az ember nem lehet elég óvatos; Semmi se(m) lehetetlen.

MEGOSZT

Oszd meg és uralkodj!

<a hatalmat úgy lehet megszerezni és megtartani, ha egymással szembe fordítjuk az ellenfeleinket>

E: lat. Divide et impera! {Oszd meg és uralkodj (rajta)!}.

◊ A hatalom megtartása hát nem azt jelenti, hogy a hatalom embere csak uralkodjon, avagy ravasz fondorlatokkal és bölcs óvatossággal, az „oszd meg és uralkodj” ősi elve alapján egyensúlyozgassa az erőket. (Veres P.: Mit ér az ember, ha magyar 116)

◊ Summa summárum: úgy látszik, nem is kell bölcs római rétornak lenni ahhoz, hogy amikor a Hatalom a maga megkopott machiavellizmusával a divide et impera elnyomó és megosztó fogásaival próbálkozik, mi ellenzékiek a viribus unitis – egységben az erő – elv minél hatékonyabb alkalmazásával válaszoljunk. (Szabad Demokraták, 1989/6. 7)

L: Egységben az erő.

MEGÖREGSZIK

Aki nem akar megöregedni [nem kíván öreg lenni [megvénülni]], (az) akassza fel magát

<olyannak mondják, aki nem akar megöregedni>

◊ Mátyásnak volt rá gondja, hogy Ferenc őmellette üljön, az öregek közt. Amúgy nem nagyon szokás összevegyeledni a fiatalokkal, de hát Ferenc jó negyvenest mutat az őszbe csavarodott harmincsincs fejével. Dévánkoznak is vele, hogy nagyon huncut malomban szállhatott rá ez a hamarliszt, de Ferenc is kézügyben tartja az eszét. Azt feleli a dévánkozóknak:

Aki pedig nem akarja, hogy megőszüljön a feje, az vágja el a nyakát. (Móra F.: Ének a búzamezőkről 107)

◊ – (…) Kötél is köll. Nem nekem – nevetett huncut szemmel –, mert rám nem szól a mondás: „Aki nem akar megöregedni, akassza föl magát.” Én már megöregedtem, és minden úgy van, ahogy köll – mutatott az unokákra. (Lengyel J.: Oldás és kötés, l. Igéző 715)

◊ Nehéz az öreg sorsa. Elnézem én is, mint öreg, hogy milyen nehéz, milyen teher az öregség. Dehát azt mondta az én anyám: „Aki nem akar megöregedni, az akassza fel magát.” Élete csak egy van mindenkinek. (Nagy O.: Asszonyok könyve 518)

L: Kinek semmi dolga, akassza fel magát; Nincs olyan öreg, ki tovább ne kívánna élni.

MEGTESZ

Amit ma megtehetsz, ne halaszd holnapra (közismert)

<a tennivalókat időben kell elvégezni>

E: lat. Fac hodie, fugit haec non reditura dies! {Tedd meg ma, mivel elfut ez a soha vissza nem térő nap!}.

◊ Baltafy: (…) csak az bosszant, hogy leányom nem akar férjhez menni.

Máli: Hiszen még ráérek.

Baltafy: Ami ma meglehet, ne halaszd holnapra. Akarom tudni, kinek a kezére jutsz, ha én a más világra költözöm. (Kisfaludy K.: A kérők, 16)

◊ Vigyázz tehát: különb ember légy apádnál,

Több eszed legyen az esküdt sapkájánál;

Kárán bolond tanul, vesd okosan látra:

Mit ma elvégezhetsz, ne halaszd holnapra. (Mindszenthy G.: Légy szorgalmatos, l. Ráth-Végh I.: A könyv komédiája 174)

◊ A leányos háznál:

Gazda: Amit magik kérnek, azt teljesíteni sehogy nem lehet. Hiszen nekünk még nincsen menyasszonyunk. Mondják meg a vőlegény uruknak, keressen egy másikot a lakadalomra. A lakadalom után a miénk is elékerül, s akkor szívesen eléállítjuk, sőt el is kísérjük. De a lakadalmat csak el nem hagyjuk; ha ma nem, de holnap megtartsuk.

Egyik felkérőlegény: Hát jobb lesz, ha ma megtartsák!

Másik felkérőlegény: A közmondás azt mondja: amit tehetsz ma, holnapra ne halaszd! (Balázs L.: Az én első tisztességes napom 103)

◊ Nézem, nézem, megigézve nézem, színes a tudósítás és színes a kommentár arról is, hogy a lakosság előrehozta vásárlásait, hiába, az élet a legjobb reklámszakember, íme a jelmondat: amit ma megvehetsz (…) (Ludas Matyi, 1987. nov. 25. 2)

◊ – Úgy-úgy – mosolygott a nagyanyám –, énszerintem jobb mindent időben elvégezni, a leckét is megtanulni. Akkor nem kell reggel kapkodnod! Talán nem ismered a közmondást: amitma megtehetsz, ne halaszd holnapra?

– Ó, az már nagyon idejét múlta, nagymamikám!

– Ne beszélj ostobaságot. A közmondások nem múlják idejüket! Ezer éve léteznek és mindig igazak!

– Nem, nagyanyó, nem feltétlenül szükséges elvégezni azt, amit holnapra is el lehet halasztani.

(…) Igazat adtam a nagymamámnak. Egyszóval, úgy látszik, hogy a közmondások valóban nem öregednek meg, és az is igaz: amit ma megtehetsz, ne halaszd holnapra! (Népsz, 1988.)

◊ A Magyar Akadémia épületét a húszas években vette meg az akkori kormány, mert valaki azt mondta, hogy amit ma megvehetsz, ne halaszd 1988-ra. (Ludas Matyi, 1988. máj. 11. 16)

P: A messziről jött embert ne halaszd holnapra. (Timár Gy. 1986: 132)

Akit ma elvehetsz, halaszd el holnapra! (Dömötör 1989: 128. [Ludas Matyi])

Amit ma megehetsz, holnapra megromlik. (kedvenc 2000: 30)

Amit ma megtehetsz, az ráér holnap is. (Hernádi 1985: 232)

Amit ma megtehetsz, ne halaszd holnapra – halaszd holnaputánra. (móka 2000: #2384)

R: (A)hol malacot ígérnek, ott zsákkal forgolódjál; Addig üsd a vasat, amíg meleg; Addig fújd a kását, míg meleg; A szerencsét üstökön kell fogni [ragadni].

A: Holnap is nap lesz (2); A munka nem szalad el.

L: Máma egy ujjal, holnap tíz körömmel; Este örömmel, reggel körömmel; Úgy kell hozzáállni a munkához, hogy más is hozzáférjen.

Amit magad megtehetsz, ne bízd másra

R: A földet a gazda lába nyoma hizlalja; Alszik a gazda, alszik a birtok; (A) gazda szeme hizlalja a jószágot; Ha kell, menj [eredj; tedd] magad, ha nem kell, küldj mást; (A) más szájával nem lehet [nehéz a más szájával] jóllakni (1).

L: Magad uram, ha szolgád nincs(en); Maga ugat a gazda, ha kutyája nincsen.

MEGY

Aki megy, az halad, aki áll [durva: szarik], az marad

<az iparkodó, dolgos ember boldogul, a rest lemarad>

◊ Jól tudták a régiek is: az élet folytonos változásokkal jár – aki ezt nem veszi tudomásul, nem juthat előbbre. A tétovázók figyelmeztetésére szolgált a következő mondás: „Aki megyen – halad; aki késik – marad.” (Szabad Föld, 1988)

L: Kaparj kurta, neked is lesz [jut]; Ember küzdj és (bízva) bízzál!; Szorgalom gazdagság, henyelés szegénység.

Ami nem megy, nem kell erőltetni [ne erőltessük] (közismert)

◊ (…) mostanában sajnos nincsen kedve zenét csinálni, se verset, egyszerűen nem jön, mit tehetne? erőltesse? (Vámos M.: Félnóta 43)

◊ Kósa Balázs azon mereng, hogy tévedni valóban emberi dolog-e? és hogy csakugyan Vladyimir Iljics mondta volna: ami nem megy, azt ne erőltessük? Lázár Péter hajtogatta folyton, éppen ő, aki semmit se szeretett inkább, mint erőltetni. (Vámos M.: Félnóta 346–347)

◊ (…) hiba mindig volt, mindig van, mindig lesz, ahogyan azt lenin elvtárs is megmondta, aki most pont kiment a divatból, de attól még nagyon jól megmondta, fején trafálta a szöget, avval is, hogy ami nem megy, azt ne erőltessük, drága jó elvtárskáim, ezt viszont a büki gabi hangoztatta a főmavnál (…) (Vámos M.: Anya csak egy van 120)

P: Ami nem megy, nem kell erőltetni, de ami nem megy először, próbáljuk meg másodszor. (Tóthné Litovkina 1993: 149)

Ami nem megy, nem kell erőltetni, de meg lehet próbálni. (Tóthné Litovkina 1993: 149)

Ami nem megy, nem kell erőltetni, gyakorolni kell. (Tóthné Litovkina 1993: 149)

Már Lenin apánk is megmondta: ami nem megy, azt nem megy erőltetni. (Hernádi 1985: 227)

L: Nem erőszak a disznótor; Ami hajolni nem akar, annak törnie kell; Ha fel nem oldhatni a csomót, elvághatni; Nem akarásnak nyögés a vége; Amely(ik) kutyát bottal hajtanak a nyúl után, nem fogja az el [meg].

MÉH

Jóllakott méhnek nem kell a virág

<az a férfi, akit a felesége kielégít, nem hűtlenkedik>

L: A lopott pina mindig jó; Rossz róka (az), melynek csak egy lyuka van (2); Az egér se jár [megy] mindig egy lyukba (2); Két lyuka van minden jó ürgének (2); Az ürge se jár egy lyukba (2); Az idegen pina edzi a faszt; A változatosság gyönyörködtet; (A) lopott szerelem édesebb.

MÉHDONGÁS

Méhdongás nélkül mézet nem vehetni (régi)

<kockázat nélkül nem lehet elérni a célt>

◊ Polycarpus: Most veszem eszemben, hogy szenvedéssel járják a világ állapotját, senki úrra könnyen nem lehet; akármelly állapotban is szenvedni kell, ha dolgaiban elől akar menni.

Gaude: Most tudod-é, hogy rózsát tövis nélkül, mézet méhdongás nélkül nem szedhetni? A ki halat akar fogni: ne féljen az víztűl (…) (Actio Curiosa 195)

R: Bátraké a szerencse; Aki mer, az nyer; Szerencse próbálva jó; Se nem nyer, se nem veszt, aki nem játszik; Garasos gazdának garasos a haszna; Próba szerencse; Aki nem próbál, nem nyer; Gyáva népnek nincs hazája (1); Aki fél a víztől, nem eszik halat.

MÉNES

Jobb egy ménes, mint egy csikó

<sok asszony, sok leány jobb, mint egy; tehát nem érdemes megnősülni>

◊ A legényélet nagyobb szexuális szabadságot ad, ezért Bolond, aki elhagyja a csordát egy tehenért; Jobb egy ménes, mint egy csikó. Hasonló helyezetben szokták használni még „A szálfáért erdőt” szólást a házasodni vonakodó férfiak, akik az „erdőt” (sok nőt) nem akarják egyetlen „fáért” (egy nőért) elcserélni. Újabban azt is mondják, hogy Egy pohár tejért nem kell megvenni a tehenet. (Litovkina A.: Párosan szép az élet 201)

R: Bolond, aki elhagyja a csordát egy tehenért; Egy pohár tejért nem kell megvenni a tehenet.

L: A házasság rabság.

MENY

Menyem nem leányom (, vőm nem fiam)

<a saját gyermeknek többet elnéz a szülő, mint a menyének vagy vejének>

◊ Ábrahám:

Fiam azt a’ napot én régen kivántam,

Isten meg-mutatván, hogy én azt tudhassam

Ki lészen ki által Ipának hivassam

’S kiben a’ meg-igértt nemzetemet lássam.

Menyem nem leányom, azt szokták mondani,

Tudok sok példákból én attól tartani;

Mert a’ leány szokott sokszor álnok lenni,

A’ mi bennelappang azután kél az ki. (Pápai Páriz F.: Izsák és Rebeka házassága, l. RMDE 2. 834)

◊ De ami aztán a tiszta életet illeti, no, erről reggelig tudna beszélni szüle, ha akarna, de „ne szólj szám, nem fáj fejem”, meg hát „menyem nem lányom” ugyan, még ha a fia után az lett volna is, az most már elenyészett, mint a füst – de azért mégiscsak a családba számít, és még a madárban sem mocskolja a maga fészkit, aki rendes. (Móra F.: Ének a búzamezőkről 151–152)

◊ Gyerekek [cím]

– Hogy sikerült a lánya házassága, szomszédasszony?

– Remekül! A férje hagyja pihenni, még a reggelit is ágyba viszi neki, el is mosogat, sőt a múlt héten vett a lányomnak egy nyercbundát!

– Ne mondja? És hogy vált be az új menye?

– Rémes egy teremtés! Délig hever az ágyban, a fiammal készítteti el a reggelit, szegény gyereknek kell mosogatnia, és ami mindennek a teteje, a múlt héten még egy nyercbundát is kizsarolt magának! (D. Szabó L.: Századunk viccei 58)

R: (Akinek) nem borja, nem nyalja.

MENYASSZONY

Elmúlik [elfelejted], mire menyasszony leszel

<kislánynak mondják, ha kisebb sérülés éri>

◊ – Megvágtam az ujjamat!

– Ne sírj! Elfelejted, mire menyasszony leszel! (Forgács T.: Magyar szólások 493)

R: Ebcsont beforr.

Ma menyasszony, holnap asszony, holnapután komámasszony

<az idő gyorsan múlik>

◊ Réztepsiben sül a málé.

Majd menyasszony leszek már én!

Ma menyasszony,

Holnap asszony,

Holnapután komámasszony. (népdal)

L: Asszony lesz a lányból; A bimbóból virág lesz; Megnő a leány a pad alatt is; Telik az idő, múlik az esztendő; Az idő eljár, senkire sem vár; Szolgál az idő, de senkire sem várakozik; Az óra folyton foly, meg nem eszi a moly.

MENYECSKE

Menyecskének, ha mézből volna is napája, nem kedves

<akármit is tesz az anyós a menyéért, az akkor se szereti>

A napáról is azt szokták mondani, hogy, ha nádmézből csinálják is képét, az is keserü a menyasszonynak. (Pázmány P., l. Vargyas E.: Gyöngyök P. P. összes műveiből 397)

R: Napa ritkán alkuszik meg a menyével.

L: Egy anyós volt jó, azt is elvitte a manó; Az anyós akkor jó, ha porhanyós.

MER

Aki mer, az nyer (közismert)

<csak a bátor ember számíthat sikerre, nyereségre>

E: lat. Audentes fortuna adiuvat {A bátrakat segíti a szerencse}; Audentes adiuvat ipsa Venus {A bátrakat maga Venus segíti}; Ovidius, Ars amatoria 1.608: Audentem forsque Venusque iuvant {A bátor embert a véletlen és Venus is segíti}; Vergilius, Aeneis 10.284: Audentes fortuna iuvat {A bátrakat segíti a szerencse}; Terentius, Phormio I.4.27: Fortes fortuna adiuvat {A bátrakat segíti a szerencse}; gör. Apostolios, Paroimiai XIII.36.

◊ Lucifer:

Mit késem ennyit? fel munkára, fel,

Megesküvém vesztökre, veszniök kell.

(…)

De mit töprengek. Az nyer, aki mer. (Madách I.: Az ember tragédiája 749)

◊ Eh, félre tőlem együgyű szerénység!

Máshol megy az: itt minden a legénység;

Szegény koldúsnak táskája üres;

Ki mer, nyer, és talál az, aki keres. (Arany J.: Írjak? ne írjak?)

◊ Vilmos: Csak igaz marad: aki mer, azt segítik az istenek. (Eötvös J.: Éljen az egyenlőség, l. Magyar drámaírók 19. század I. 660)

◊ A lyuk szűk volt s magasan álla a küszöb felett. Ha rosszul esem ki rajta, nyakamat szeghetem, vagy karomat törhetem. De aki nem mer, nem nyer. (Kazinczy F.: Fogságom naplója)

◊ Kinga leül: Aranka, engem nyugtalanít a dolog. Igazán merész játékba kaptál.

Aranka: Csak az nyer, aki mer. (Nagy I.: Tisztújítás, l. Magyar drámaírók 19. század I. 799)

◊ De mi lesz, ha a kockáztatás az életébe kerül? Akkor nemcsak az életét veszítette el, hanem az alkotást is, vezéri hatalmát is. Viszont, ha bátor, megnyeri a tömeg bizalmát s ha él, a bizalommal együtt a győzelmet és a hatalmat is. Hősi életpróba: aki nyerni akar – mernie kell. (Veres P.: Mit ér az ember, ha magyar 174)

◊ Nagy a tolongás, sokan próbálnak szerencsét, az oliva bogyó könnyű keserűsége terjeng, articsókás sampinyonok görögnek a besamel bázisban. Csak folyevást. Akki mer, az nyerr. (Esterházy P.: Termelési-regény 129)

P: Aki mer, az fogja meg jól a merőkanalat. (Vargha Domokos szóbeli közlése, 2001. dec.)

Aki mer, az használjon merőkanalat. (móka 1997: #1490)

Aki mer, az nyel. (móka 2000: #2384)

Aki mer, az nyer – ha mást nem, tapasztalatot. (Hernádi 1985: 248)

Ha aki mer, az nyer, akkor aki merít az nyerít? (mikulás 1996)

R: Bátraké a szerencse; Szerencse próbálva jó; Se nem nyer, se nem veszt, aki nem játszik; Garasos gazdának garasos a haszna; Próba szerencse; Aki nem próbál, nem nyer; Gyáva népnek nincs hazája (1); Aki fél a víztől, nem eszik halat; Méhdongás nélkül mézet nem vehetni.

MÉR

Kétszer mérj, egyszer vágj [Előbb mérjünk, aztán vágjunk]

<jól fontolj meg mindent, mielőtt hozzákezdesz valamihez>

◊ Már majdnem letépte az első ilyet, amikor megállt a keze a levegőben.

Várjunk csak. A szabóinast is arra inti mestere: „kétszer mérj, egyszer vágj”; jobb lesz előbb kiválasztani. (Vámos M.: Ede (avagy a következetesség), l. Jelenleg tizenharmadik a listán 210)

◊ Közben vigyázzunk arra, hogy az agrárreform ne legyen rövid távú választási manőverek prédája. Ne vagdalkozzunk, de ne legyünk tétlenek. Előbb mérjünk, aztán vágjunk. (A Világ, 1989. dec. 14. 27)

R: Bölcsebb a reggelre halasztott tanács; Hétszer nézzünk, egyszer csináljunk; Előbb gondolkozz, aztán cselekedj.

L: Előbb gondolkozz, aztán beszélj; Rágd meg a szót, mielőtt kimondod; Előbb járjon az eszed, az(u)tán [utána] a nyelved [a szád]; Addig tied a szó, míg ki nem mondtad; Nehéz az ellőtt nyilat visszahúzni (2); A kimondott szót nem lehet visszanyelni [visszaszívni]; Jobb lábbal megbotlani, mint nyelvvel; A szó zsebbe nem fér, villámlás meg nem tér.

D: Kétszer mér, egyszer vág

(1) <megfontolt, körültekintő ember>

(2) <fösvény ember>

MÉREG

Ki méreggel jár, megmérgesedik (régi)

<aki rossz gondolatokat hord magában, az előbb-utóbb rossz, gonosz emberré válik>

◊ (…) ezeket mondotta:

Noszsza-rajta (Kis-fazék) ugyan föl-rottyantál ám. Látd a’-ki mérget hordoz magánál, mög-is-mérgesödik. Avvagy talán farral keltél-föl ma-röggel az ágybúl? Kicsin ugyan a bors, de látom: hogy erős. Mit marod a nyelved? (Dugonics A.: Etelka II. 313)

MÉRLEG

A mérlegnek két serpenyője van

<az előnyöket és a hátrányokat, illetve a másik ember szempontjait is figyelembe kell venni>

◊ Ne felejtsük el, hogy a mérlegnek két serpenyője van. Lehet, hogy sok előnyünk származik ebből az üzletből, de ha nem vagyunk elég ügyesek, sokat veszthetünk is rajta. (Forgács T.: Magyar szólások 496)

R: Minden botnak két vége van, Minden éremnek két oldala van; Hallgattassék meg a másik fél is.

MÉRTÉK

Amilyen mértékkel te mérsz, oly mértékkel kapod vissza

<ahogy viselkedsz másokkal, ugyanúgy bánnak veled>

E: Biblia, Újszövetség, Lukács 6,38: Adjatok, néktek is adatik; jó mértéket, megnyomottat és megrázottat, színig teltet adnak a ti öletekbe. Mert azzal a mértékkel mérnek néktek, a melylyel ti mértek; Mt 7,1–2: Ne ítéljetek, hogy ne ítéltessetek. Mert a milyen ítélettel ítéltek, olyannal ítéltettek, és a milyen mértékkel mértek, olyannal mérnek néktek; Mk 4,24.

◊ Azután az ifjú, mint aki a processust megnyerte, örömmel méne el a boltból. Kandidát sem vette a dolgot tréfára, utánaered az ifjúnak, megragadván a földre sújtotta, és úgyancsak derekasan megkolompozta, mondván: Az is megvagyon írva, hogy aminemű mértékkel mérsz másnak, neked is azonnal mérnek. (Kónyi J.: A mindenkor nevető Demokritus 233)

◊ – (…) Tudd meg, akasztófavirág, mondám én, hogy ez nem a fejedelem, hanem Tarnóczyné nagyasszony várkastélya. „Akár várkastély, akár bagolyfészek, be akarunk menni. Mi nem mondottuk asszonyodnak, midőn hozzánk jött, hogy künn tágas. Amint nektek mérnek, úgy mérj másoknak is, jó atyafi! S vigyázz, nehogy a nagy marhaköpiség miatt kitegyék szűrödet a várból.” (Kemény Zs.: Özvegy és leánya 79)

R: Amit nem kívánsz magadnak, ne kívánd másnak; Ne bánts senkit, nem bánt senki; Amilyen a mosdó, olyan a törülköző; Amilyen az adjonisten, olyan a fogadjisten; Amint köszönnek, úgy fogadják; Mit mással cselekszel, azt várjad fejedre; Kölcsönkenyér visszajár; (A) szép köszöntésnek szép a felelete; Jótett helyébe jót várj; Szemet szemért, fogat fogért; Kéz kezet mos (2); A tromfot tromffal (szokták leütni); Ha te ütöd [vered] az én zsidómat, én is ütöm [verem] a tiedet [a te zsidódat]; Ki milyen pohárral mér, olyannal adatik vissza; A elnyeri (a) (méltó) jutalmát; Szeget szeggel.

A: Jótett helyébe jót soha ne várj; Tégy jót az ördöggel, pokolba visz érte; Ki a forrásból eleget ivott, háttal fordul felé [hozzá]; Ha a citromból a levet kifacsarták, elvetik; A elnyeri (a) (méltó) büntetését.

MESTER

Amilyen a mester [az ember], olyan a munkája

E: lat. Indicat artificem res operata suum {Az elvégzett munkája elárulja a mestert}.

L: A (jó) munka [a mű] dicséri a mestert.

Amilyen a mester, olyan a tanítvány (régi)

◊ Az iffiú szíve oly, mint fejér festék,

Mely minden színt felvesz, légyen zőld, sárga, kék.

Aminő mentora, olyan lesz belőle,

Mindent jónak ítél, valamit lát tőle. (Gvadányi J.: Rontó Pál, 262–263)

L: Okos mesternek okos a tanítványa.

Ki minek mestere, annak huncutja

<aki ért valamihez, az vissza is élhet a tudásával>

Ki minek mestere [cím] (Kis magyar néprajz a Rádióban 106)

L: Ki miben tudós, abban gyanús; Ki-ki maga mesterségét legjobban tudja; Ki-ki (a) maga mesterségét folytassa; Suszter [varga] (,) maradj(on) a kaptafánál; Aki nem tud arabusul, ne beszéljen arabusul; Ki minek nem mestere, gyilkosa [hóhéra; bolondja] az annak.

Ki minek nem mestere, gyilkosa [hóhéra; bolondja] az annak

<ha az ember belefog olyasmibe, amihez nem ért, csak elronthatja, tönkreteheti>

◊ Mátyás is ezt csinálja már egy hét óta, már ki is fogyott volna a faragnivalóból, mert kész van mosószéklábbal, kapanyéllel, gereblyefoggal, ha eszébe nem jut, hogy állót farag az unokának. De hát ki minek nem mestere, hóhéra az annak, és Mátyás hol a lyukat fúrja-vési bőre az álló talpdeszkáján, ami hordófenék volt, még el nem öregedett, hol a lyukba szolgálandó nyárfakarókat faragja vékonyra. (Móra F.: Ének a búzamezőkről 174)

◊ – Tanulatlan mester kész hóhér. Minek bíztátok rá a dolgot, úgy kell nektek. (Mikszáth K.: Kis híja, hogy kritikus nem lettem)

L: Ki-ki (a) maga mesterségét folytassa; Suszter [varga] (,) maradj(on) a kaptafánál; Aki nem tud arabusul, ne beszéljen arabusul; Ki minek mestere, annak huncutja; Ki-ki maga mesterségét legjobban tudja.

Nyomorult (az olyan) mester, ki tanítvány nem volt (régi) [A jó tanítvány se mindjárt mester]

<ahhoz, hogy tanítani tudjon az ember, előzőleg tanulnia kell>

E: lat. Nemo nascitur artifex {Senki nem születik mesternek}; Seneca: Nemo nascitur sapiens, sed fit {Senki nem születik bölcsnek, de azzá válik}.

Apa! Nem tudom, hogy hogyan kell ráilleszteni a fület erre a csészére.

– Nem baj fiam! A jó tanítvány se mindjárt mester. (Forgács T.: Magyar szólások 714)

R: Tanult ember nem pottyan az égből; Nem lehet az ember mindjárt mesterré; A tapasztalás a legjobb mester; Gyakorlat teszi a mestert.

L: (A) fáradsággal adják a tudományt; Aki tanít, tanul; Aki dudás akar lenni, pokolra kell annak menni.

Okos mesternek okos a tanítványa (régi)

L: Amilyen a mester, olyan a tanítvány.

MESTERSÉG

Ki-ki [mindenki; minden ember] (a) maga mesterségét folytassa

<mindenki csak azt a munkát végezze, amihez ért>

E: lat. Cicero, Tusculanae disputationes I.18.41: Quam quisque norit artem, in hac se exerceat {Ki-ki azt a mesterségét folytassa, amit kitanult}; gör. Arisztotelész.

◊ – (…) Mert minthogy különböznek az emberekben a hajlandóságok, a foglalatosságot is kell különböztetni. Úgy is fogja szeretni ki-ki a maga mesterségét, és abban magát alkalmatossá tenni. De a mesterséghez nemcsak hajlandóság, de még gyakorlatosság és idő kívántatik, mert mikor valaki csak egy dolgot cselekeszik, sokkal jobban míveli azt annál, mint aki azt nem gyakorolja. (Mikes K.: Az idő jól eltöltésének módja 80–81)

◊ Az összegyült vegyes ifjuságból egy választatik főnökül. Aztán mindegyik valami mesterséget mond, p. én leszek szabó, én kovács, én hegedüs stb. Ekkor leülnek asztal köré, mondván együtt és egyhangon: „minden ember a maga mesterségét folytassa.” Ezt ismétlik. A főnök tartozik tudni, ki minő mesterséget választott és kezével egyik vagy másik mesterember foglalkozását utánozván, amazoknak el kell találni és utánozni őt, különben zálogot kell adniok. (Erdélyi J.: Magyar közmondások 290)

Állandóan dolgozom, mint mi itt mindnyájan, ki-ki a maga mesterségében. (Nagy L.: Levél amerikai nagybácsimhoz, l. Élőkről jót vagy semmit 138)

◊ Mátyás most is azt tartotta ugyan, hogy az esernyőcsináló akasztófáravaló, sőt most már még magasabb száraz fát se sajnált volna tőle, de ha a kezébe adták volna a kötelet, hogy „itt van, húzzad!”, akkor Mátyás azt mondta volna, hogy „húzza a görcs”. Nem, igazán nem haragudott az illetőre, hiszen élni mindenkinek kell, és mindenki olyan mesterségből él, amilyenhez ért. (Móra F.: Ének a búzamezőkről 130)

L: Ki-ki maga mesterségét legjobban tudja; Suszter [varga] (,) maradj(on) a kaptafánál; Aki nem tud arabusul, ne beszéljen arabusul; Ki minek mestere, annak huncutja; Ki minek nem mestere, gyilkosa [hóhéra; bolondja] az annak.

Ki-ki maga mesterségét legjobban tudja

Ki-ki lehet nagy a maga mesterségében, és ezért egyik fél a másik félnek megadhatja tiszteletit. Egy hazát sokféleképpen lehet és kell szolgálni, mert annak sok mesterségre van szüksége. (Bessenyei Gy.: Magyarság, 591)

Ki-ki a maga mesterségét… [cím] (Móra F.: Ki-ki a maga mesterségét…, l. Mesék 259)

L: Ki-ki (a) maga mesterségét folytassa; Ki minek mestere, annak huncutja; Ki minek nem mestere, gyilkosa [hóhéra; bolondja] az annak; Suszter [varga] (,) maradj(on) a kaptafánál; Aki nem tud arabusul, ne beszéljen arabusul.

MÉZ

A méz is maga nyalatja magát

<az embertől függ, hogy meg tudja-e magát másokkal kedveltetni>

◊ Tűz azt melegiti,

Ki közzel érheti,

Nem ki távúl mutattya,

Ki farkallya Urát,

Inkább vészi hasznát

Mert méz magát nyalattya

De ki rosz magának,

Nem lehet jó másnak

Szolgát az úr választya. (Beniczky P.: Magyar ritmusok 153)

L: Egy kanál mézzel több legyet foghatni, mint egy hordó ecettel.

Hol a méz a legédesebb, a fullánk a legkeserűbb (régi)

<annál fájdalmasabb a bánat, minél inkább szeretjük azt, aki okozza>

◊ Oh én szerencsétlen alkotmány! Hogy érdömölhettem-mög a’ Ringyó és szajha neveket? Ez-é bére jámborságomnak? Így fizet-é a’ velág érötte? Istenem! Be igazán mondgyák; hogy még a’ fehér liliomnak-is fekete az árnyéka! ’s-hogy a’ rózsának-is mindenkor tő-szomszédgya a’ tövis. Be jól mondgyák azt-is: hogy, hol a’ méz leg-édösebb, ott a’ fullánk leg-högyössebb. Be édösen kezdötte beszédgyét: ime mely hántatósan végzötte. (Dugonics A.: Etelka I. 440)

◊ Ádám:

Nem hordanál mindent, mi benned édes,

Világ elé s mindent, mi keserű

Nem tartanál fel házi tűzhelyednek. –

Oh nő, mi végtelen szerettelek.

Szeretlek most is, ah de keserűen

Fulánkos a méz, mely szivembe szállt. (Madách I.: Az ember tragédiája 844)

L: Méz mellett fullánkot is találni; Soha szerelem sóhajtás nélkül édes nem lehet; Több keserű, mint édes van a szerelemben; Amely ember sok édest nyal, keserűt is fal.

D: Édes, mint a méz <nagyon édes (átvitt értelemben is)>

◊ Utána pedig a plébániáról kapott ostyát mártogattuk mézbe azért, hogy boldogok lehessünk, s az egymás iránt érzett szeretetünk és a szülők szerelme olyan édes legyen, akár a méz. (MH, 1997. dec. 24. 17)

Méz alatt méreg, szép almában féreg (régi)

<a szép külső alatt olykor hitvány, gonosz belső rejlik>

E: lat. Inpia sub dulci melle venena latent {Az édes méz mögött gonosz méreg rejtezik}.

◊ Ez okáért jó idején lásd dolgodhoz, hogy azt, ami előtted vagyon, kezedről hertelen ki ne bocsássad és ugyan kötve higyjed komádat. Minden ember ember: de nem minden ember jámbor. Egyníhányszor a szép szín alatt igen hatható méreg van elrejtve. (Heltai G.: 97. fabula, 227)

◊ Milyen a kedvetlen házasság?

Ez olyan akadémia, melyen tanít Isten tégedet a patientiára. Conjugium humanae Divina Academia vitae. Mert itt egy csepp mézhez hatszáz csepp méreg szokott ragadni, s az édesnek keserű adja meg az ízit. (Bod P.: Szent Hilárius 83)

R: A látszat csal; Szép kívül, de ördög belül; Nem mind arany, ami fénylik; A piros alma is gyakran férges.

Méz mellett fullánkot is találni (régi)

<ami jó, kellemes, annak rendszerint megvan a hátrányos, kellemetlen oldala is>

◊ Viharos mézeshetek – írtam fentebb. Jut eszembe egy régi falusi bölcsesség: „Méz mellett fullánkot is találni.” (Szabad Föld, 1991. jan.)

R: Nincsen rózsa tövis nélkül; (A) hajszálnak is van árnyéka (1); Nincsen fény árnyék nélkül; A legvastagabb falban is látni repedést; Ritka búza, melyben konkoly nincsen; A legjobb bornak is van söprűje; Az arany sem terem föld nélkül; Nincsen tűz füst nélkül; A fehér liliomnak is fekete az árnyéka; Nincsen tűz füst nélkül.

L: Hol a méz a legédesebb, a fullánk a legkeserűbb.

MEZŐGAZDASÁG

A mezőgazdaságot két dolog veri igazán: az aszály meg a muszáj

◊ „Az aszályos év itt is megnehezíti a gazdálkodást: bizony, némely helyeken kukorica helyett csak a kavicstermés lesz jó” – mondja Koledics József főagronómus annak ellenére, hogy a Rába völgyében talán még egy kis ideig bírják a földek.

A régi mondás – miszerint a mezőgazdaságot két dolog veri igazán: az aszály meg a muszáj – talán sohasem volt ennyire igaz. (Reform, 1990. szept. 14. 17)

MI

Volna mivel, de nincs kivel; volna kivel, de nincs mivel

<amíg fiatal a férfi, nincs kivel szerelmeskednie, amikor lesz házastársa, már a szexuális képessége csökken>

◊ Mivel érdemeltem? Egek! Ugyan mivel? Lám lett volna mivel, csak lett volna kivel. (Csokonai Vitéz M.: Dorottya)

◊ – Mi okozza a zavart a szexuális életben?

Fiatalon van kivel, van mivel, de nincs hol. Később van mivel, van hol, de nincs kivel. Öregkorban van hol, van kivel, de nincs mivel. (Erőss L.: Malac viccek 124)

MIHÁLY-NAP

Aki Szent Mihály-nap után gatyába öltözik, attól nem kell tanácsot kérni

<aki Mihály-nap (szept. 29-e) után is úgy öltözik, ahogyan nyáron, az nem lehet okos ember>

◊ A fejünket, hála a hóharmattal előkerülő báránybőrsapkának, s annak a szokásnak, hogy „aki télen kalapba jár, ne kérj tőle tanácsot” – nyakig takarhattuk. (Kurkó Gy.: Nehéz kenyér 79)

◊ A baranyaiak még azt is közlik: „Aki Szent Mihály-nap után gatyába öltözik, attól nem kell tanácsot kérni.” (Nem elég okos.) (Penavin O.: Népi kalendárium 127)

L: Megérkezett Simon Júdás, jaj teneked inges, gatyás.

MINDEN

Mindent vagy semmit!

<némely ember vakmerően mindent egyetlen esélytől, lehetőségtől tesz függővé, és vagy sokat nyer, vagy mindent elveszít>

◊ De hát miért csak a kis feladatokra vállalkozunk? „Ha lenni akar, legyen.” Ismered népünknek ezt a szólását, a magyar természet nagyon is hajlamos rá, hogyha egyszer a tétlenségből kiszabadul, a „mindent vagy semmit” nagyvonalú szempontjait fogadja el. (Veres P.: Mit ér az ember, ha magyar 22)

◊ Ennek ellenére egy ideig valóban úgy tűnt, Demszky „mindent vagy semmit” típusú politizálásba kezd, s akár saját fővárosi pozícióját is hajlandó feláldozni, hogy pártja stratégiaváltását hitelessé tegye. (HVG, 2001. jún. 23. 85)

R: Dupla vagy semmi!

L: Ne tégy (fel) mindent egy lapra; Ne tégy (fel) mindent egy kártyára; Nem jó mindent egy szegre akasztani; Rossz róka (az), melynek csak egy lyuka van (1); Az ürge se jár egy lyukba (1); Két lyuka van minden jó ürgének (1); Az egér se jár [megy] mindig egy lyukba (1).

MISI

Amit Misi tanul, Mihály sem felejti (el)

<amit fiatal korában tanul az ember, arra idősebb korában is emlékszik>

◊ Katalin: Mennyit kell csinálni?

Török: Holnap hajnalra ötöt. Még jó, hogy öregapám megtanított rá. Amit Miska megtanult, Mihály sem felejti el. És itt van fizetőképes kereslet a vesszőseprő iránt. (Gutai I.: Paneldisco)

R: Az új fazék megtartja az első szagát; Ifjú szokás öreg gyakorlás; Amit Jancsi megtanult, János sem felejti.

L: Amit Jancsi meg nem tanult, nem tudja azt János; Addig hántsd a hársfát, amíg hámlik; Nehéz az agg [a vén] lóból poroszkát csinálni; Addig hajlítsd [hajtsd] a fát [a vesszőt], míg fiatal; Nehéz (már) a vén fát megbolygatni [hajlítani]; Nehezen tanul a vén ökör; Addig tekerd a gúzst, míg hajlik a vessző; Nehéz agg fából gúzst tekerni; Nehéz a régi [megrögzött] szokást elhagyni.

MÓD

Ki mire igyekszik, módot talál abban (régi)

<akiben van erős akarat, törekvés, az megtalálja a helyes utat bármilyen reménytelennek látszó feladat végrehajtásához>

E: lat. Volenti nil impossibile {Annak, aki akar valamit, semmi sem lehetetlen}; Publilius Syrus, Sententiae: Animus hominis quidquid sibi imperat, obtinet {Az emberi lélek megtartja azt, amit parancsol magának}.

R: Mindent lehet, csak akarni kell; Nincs lehetetlenség, csak tehetetlenség; Erős akarat diadalt arat.

L: Semmi se(m) lehetetlen.

Minden módjával jó [Módjával jó minden]

<mindenben mérték kell>

E: lat. Omne nimium nocet {Minden mértéktelen dolog árt}; Nihil nimis! {Semmit sem túlzottan!}; Terentius, Andria: 61: Ne quid nimis! {Semmit szerfelett!}; Seneca, De tranquillitate animi 9.6: Vitiosum est ubique quod nimium est {Mindenütt hibás az, ami mértektelen}; gör. Pittakosz; Szolón; Hippokratész.

◊ Hogy kell társalkodni a méltóságban helyheztettekkel?

Mint a tűzzel; azt mondotta Nagy Sándor, ha igen közel állasz, megéget, ha távol, nem melegít. Medium tenere beatum. (Bod P.: Szent Hilárius 114)

◊ Ilyenkor a néger nagy fekete szemeit rávetette, s tán egész Indiáért se vette volna le róla. Egyébként szót sem próbált soha, és illedelmes volt, mint egy példaszerű gentleman. A felvonó ajtaját lent és fent finom mozdulatokkal nyitotta ki, és hajlongással szolgált, ahogy nagy úrnőknek dukál egyedül.

Ki ne tudná, hogy módjával fogják a madarat? Aki pedig huncut, az a kiválasztott kedvesre is átveszi ezen példabeszédet, tudván, hogy a békának víz kell, s a nőnek felmagasztalás. (Tamási Á.: Báts Eszter, mi lettél?, l. Kőrössi P. J.: A nő, az más 464)

L: Emberséggel, marékkal [kanállal] (1); Okkal, móddal; Mindennek van határa; (A) jóból is megárt a sok.

MOHAMED

Ha a hegy nem megy Mohamedhez, Mohamed megy a hegyhez (közismert)

<ha az egyik ember nem megy el a másikhoz valamely ügyben, akkor a másiknak (attól függetlenül, hogy ő az idősebb, a tekintélyesebb) kell ezt a lépést megtennie>

◊ – Csak magad jöttél be a városba? – kérdé Lyonel.

– Igen, s főleg azért, hogy veled találkozzam. A hegy jön Mahomedhez.

Fölöttébb megtisztelő rám nézve. Különösen a „Mahomed”. (Jókai M.: A lélekidomár 389)

◊ Lándory nem titkolhatta el az arcán bámulatát a nem várt látogatás fölött.

– Hát ha a hegy nem jön Mahomedhez, akkor Mahomed megy a hegyhez. Te nem is mutatod már magadat „minálunk”. (Jókai M.: A lélekidomár 291)

◊ Naszreddin Hodzsa (…) azzal dicsekedett a híveinek, hogy akár követ, akár fát magához tud parancsolni, valamennyi engedelmeskedik szavának. Ámde hiába szólongatta a közeli ciprusfát, bizony annak ága se rebbent. Erre a hodzsa felkelt a helyéről, s odalépett a ciprushoz. „Miért nem a ciprusfa jön hozzád?” – kérdezték a körülállók. A hodzsa pedig így válaszolt: „Az én alárendeltjeimnek nem lehet csak úgy parancsolni. Mert meg vagyon írva, hogy ha a hegy nem jön a prófétához, a próféta megy a hegyhez…” (Békés I.: Napjaink szállóigéi I. 587)

Ha a hegy nem megy … [cím]

Abban az időben, amikor Mohamed még prófétai pályája kezdetén állott, az arabok követelték, hogy tegyen csodát és bizonyítsa be elhivatottságát. Erre Mohamed, aki szentül meg volt győződve isteni küldetéséről, így szólt:

– Látjátok azokat a hegyeket? Engem Allah oly erővel ruházott fel, hogy ha parancsolom, azonnal megindulnak és hozzám jönnek.

Az egybegyűltek várták a hegyek közeledését, de hiába. A próféta észrevette a feszült várakozást, s hirtelen így folytatta beszédét:

– Nagy a te bölcsességed, Uram! Ha meghallgattál volna s megindítottad volna a hegyeket, mindnyájan elpusztultunk volna. Ezért én megyek a hegyekhez és megköszönöm a Fennvalónak, hogy kegyelmes volt e hitetlen néphez. (Szabó Gy.: Középkori anekdoták 11–12)

◊ Ő is átélte a háborút, az ostromot, de mikor egyszer összetalálkoztam vele a Belvárosban és érdeklődtem, mikor kezdi újra a lapot, fáradtan legyintett. „Ha Mohamed nem megy a hegyhez, a hegy megy Mohamedhez” – gondoltam. (Kristófy B.: Szemesnek áll a világ 27)

◊ Ferenczi: mosolyogva. Semmi baj, semmi baj, Ernő! Ha Mohamed nem jön a hegyhez, a hegy megy Mohamedhez. Kitűnő színben vagy, kolléga, bizonyára kihasználjuk a jó időt meg a strandot. (Kornis M.: Halleluja, 112)

P: Ha Mohamed nem megy a hegyhez, a hegy megy Mohamedhez. (Tóthné Litovkina 1993: 163)

Könnyebb utolérni a hegyet, ha nem megy Mohamedhez. (Timár Gy. 1986: 133; móka 2001: #2786)

R: A nyúl szalad a dombnak, nem a domb a nyúlnak; Nem a jászol megy az ökörhöz, hanem az ökör a jászolhoz.

MOLNÁR

Aki molnárral utazik, (annak) lisztes lesz a kabátja [Aki malomba jár, lisztes lesz [meglisztesedik]; Molnár lovának lisztes a háta]

<ki milyen ember társaságába keveredik, olyanná válik>

◊ Másnap tehát visszamenének Ráby Mátyás házához, és előadták neki világosan a dolgot. Hogy „itt van egy kis teher a saraglyában” – mert hát „a nyomtató lónak sem kötik be a száját”, s „asztag mellett kalászt szedni: jó” – de hát „akit nem éget, az ne fújja a kását”; – mert „aki molnárral utazik, annak lisztes lesz a kabátja”; – aztán meg a „szakáccsal nem jó az embernek haragban lenni”. De hát különben is „bolond ember az, aki az ökör alatt is borjút keres”, ellenben „addig hántsd a hársfát, amíg hámlik”, sőt igaz az, hogy „ha ludat osztasz, a legjobb darabot magadnak tartsd”, de mivelhogy „akinek Krisztus a barátja, az idvezül”, tudnivaló pedig, hogy „a Krisztus koporsóját sem őrizték ingyen” – a vége a dolognak az, hogy Paprika Péter uram a magisztrátus nevében íme háromezer darab körmöci aranyat teszen le Ráby uramnak az asztalára; amiért azután a tekintetes úr majd tudni fogja, hogy mit kell cselekedni. (Jókai M.: Rab Ráby 102)

R: Aki kutyával hál, bolhásan [bolhával] kél; Ki farkassal tart [farkasok közé kerül], annak vonítani kell; Aki korpa közé keveredik, megeszik a disznók; Aki szurkot forgat, megmocskolja a kezét; Aki rühessel hál, megrühesedik; Aki szarban jár, az szaros lesz.

L: Baglyokkal huhogass, verebekkel csiripelj.

Minden molnár a maga malmára hajtja a vizet

<minden ember a maga hasznát keresi>

R: Ki-ki [mindenki] a maga fazeka mellé szít; Ki-ki csak maga hasznát nézi; Minden szentnek maga felé hajlik a keze; Közelebb az ing a subánál (1); Magának senki se ellensége; Kovács is azért tart(ja a) fogót, hogy a kezét meg ne égesse (2); Ki-ki lába alá vágja a forgácsot.

D: 1. A maga malmára hajtja a vizet <saját érdekét nézi>

2. Valakinek a malmára hajtja a vizet <önkéntelenül vagy szándéka ellenére másnak az érdekeit mozdítja elő, mást segít>

◊ A szűkös devizahelyzet utóbb mégis a kaszinópártiak malmára hajtotta a vizet. (Ludas Matyi Évkönyve, 1990: 90)

MOLY

Mint moly a ruhának és féreg a fának, úgy árt a bánat a szívnek [Moly a ruhát, bánat a szívet] (régi)

<a bánat tönkreteszi az embert, felőrli az egészségét>

Mint moly a’ ruhának

És féreg a’ fának

Úgy árt bánat szívednek,

Mert búsulás fáraszt,

A’ gond pedig bádgyaszt

Sérelme-is lelkednek. (Beniczky P.: Magyar ritmusok 157)

L: A búsulás fáraszt, a gond bágyaszt.

MOND

Aki á-t mond, mondjon b-t is (közismert) [Aki á-t mondott, annak b-t is kell mondania]

<aki valamibe belefogott, az legyen következetes, folytassa is>

◊ Azon élénk óhajtása a szegedieknek, hogy városunk tétesék Csongrád megye központjává, nem egyszerű nagyzási szeszély és kapzsiság, amivel őket a rosszakarat gyanúsítani hajlandó, hanem életszükség, aki A-t mondott, annak B-t is kell mondania. (Mikszáth K.: Kirándulás Szegedre)

◊ – Mondja már, Teca néni, ha Istent ismer.

– Eüm (…) Ne szólj szám, nem fáj fejem.

– Jaj, csakhogy ez nem így van. Ha át mondott valaki, mondjon bét is.

– Vagy pedig – véli Engi János –, ne kezdjön bele a beszédbe.

– Ee-e-üm – mondja megint Teca néni. Mert nem akar beszélni. Mert sok beszédnek sok az alja. (Tömörkény I.: A drágaságról, 811)

◊ – J…jónapot kívánok. –

Mondta az épületbe Belépő a szigorú arcú, mosolygos főnővérnek reszkető hangon, mely el is csuklott hamarosan…

Aki át mond, mondjon bét is!

„Dörrent” rá ellentmondást nem tűrőn az egészségügyi dolgozó.

– B… B… Balajthy Dénes tévérendező beteget keresem. –

Törte meg a beállt csendet Edina. (Parti Nagy L.: Sárbogárdi Jolán: A test angyala 49)

Aki Á-t mond… [cím]

mondjon B-t is – tartja a közmondás, de ez a mai magyar gazdasági életben nem képviselhető. A kormányzatnak, a parlamentnek vagy A-t vagy B-t kell mondania, állást foglalva a következő időszak fejlődési lehetőségeit taglaló két változat egyike mellett. (…)

Ilyen előzmények után érdemes már elgondolkodni azon, mit kell tennie majd a gyakorlatban annak, aki A-t mond? (…)

A sok tennivaló láttán módosítsuk egy kissé a bevezetőben idézett mondást. Így hangozzék: Az A-t nem elég mondani, csinálni is kell. (Magyarország, 1988. nov. 18. 2)

◊ A nyugati menedzsereket azonban ez többnyire egyáltalán nem izgatja: aki át mond, mondjon bét is… Ha a nagytőkét az országba invitáljuk, el kell felejtenünk a kelet-európai bürokratizmus időhúzási módszereit, le kell szoknunk a döntések állandó halogatásáról – mondják. (A Világ, 1989. nov. 16. 31)

◊ Úgy érzik a szabad demokraták: minden körülmények között meg kell felelniük az aki Á-t mond, mondjon B-t is követelményének, és nem törődnek azzal a lehetséges ellenvetéssel, hogy paradox dolog a kormánytól számon kérni az ellenzéki programot. (Beszélő, 1990. szept. 8. 4)

P: Csepeli jelszó: „Aki árt mondott, mondjon bért is!” (Katona 1994: 190. [1979])

R: Ha bérbe adta a farát, tartsa.

MÓR

A mór megtette a kötelességét, a mór mehet

<miután valaki teljesítette a megbízatását, már nincs rá szükség, túladnak rajta, mellőzik>

E: A mór szavai Friedrich Schiller drámájából, Die Verschwörung des Fiesco zu Genua (A genovai Fiesco összeesküvése), 3. felvonás, 4 jelenet: „Der Mohr hat seine Schuldigkeit getan, der Mohr kann gehen” {A mór megtette a kötelességét, a mór mehet}.

◊ Az volna a legokosabb, ha soha többé föl se hívnám. Hátha akkor rádöbbenne… hátha jelentkezne… hátha megértené, hogy engem szeret…

Nem hívom föl soha többet.

Isten engem úgy segéljen!

Ladónak folytak a könnyei, miközben katonatörténeteket mesélt, és az egri közönség már a hasát fogta a röhögéstől. A mór megtette kötelességét. A vicces Ladó pedig dögöljön meg. (Vámos M.: Anya csak egy van 75–76)

◊ – Próbálom megfejteni az okát, miért akarják maguk mindenáron meneszteni Grószt? – kérdezte értetlenül külföldi újságíró vendégünk is. „Talán azért, mert hol ezt, hol azt nyilatkozza!” – vágta rá az egyik kolléga, de külföldi barátunk csak a fejét csóválja: „Ugyanezt teszi Csurka, Pozsgay és Ribánszki is, őket mégsem akarja senki sem lemondatni. Azt hiszem, inkább az a gond: a mór megtette a kötelességét…” (Reform, 1989. szept. 22. 8)

◊ Kedélyes munkásőr a szeptember 29-i munkásőrellenes tüntetésen, a gellérthegyi munkásőr fellegvárba tartva. A szabad demokraták és a Fidesz demonstrációjának jelszavai: „Vigyázz, pihenj, oszolj!”, „Elmúlt, fiúk!”, „A mór megtette kötelességét, viszontlátásra elvtársak!” (Beszélő, 1989. okt. 23. 13)

◊ A Reform politikai kerekasztal-párbeszédjén az egyik pártvezér szomorúan utalt rá: az 1956-os forradalom újra elveszett, eltemették tavaly júniusban, Nagy Imrével és hős társaival együtt. 56-ra áll a mondás: a mór megtette kötelességét, a mór mehet… (Reform, 1990)

◊ Az orosz-ukrán-belorusz-kazah négyesfogat ugyanis még nem olyan erős, hogy stabil szövetséget hozzon létre Moszkva nélkül, Jelcin pedig még nem olyan erős, hogy a reform felgyorsításával egyidejűleg letegye Gorbacsovot a trónról.

Lényegében tehát az Öböl-válság a szovjet külpolitikát, a baltikumi válság és a Gorbacsov–Jelcin párharc pedig a belpolitikát tette alaposan próbára. A válság azonban még nem csőd, csupán megoldásra váró feladatok tömege. Azt, hogy ezek megoldására Gorbacsov lesz-e képes vagy valaki más, azt majd a jövő dönti el. Ám a mór még nem tette meg kötelességét. (A Világ, 1991. márc. 6. 11)

MOSDÓ

Amilyen a mosdó, olyan a törülköző

<ahogyan másokkal viselkedik valaki, vele is úgy viselkednek>

E: lat. Plautus, Asinaria 172; gör. Hérodotosz, Historiai I.18.

◊ Adolf: Én nyittattam szobát?

Kányai: Eh, fogja be az úr a száját!

Schwartz: Itt van ni – ez a jó fogadós! Így kell becsületes mívelt emberrel bánni?

Kányi: Amilyen a mosdó, olyan a törülköző. Ő Schwartznak adta ki magát, egy rossz komédiás? (Szigligeti E.: Liliomfi 139)

◊ Nem részeg, egy-két perc után úgy érzem, nem parlagember. Mégis odavet a felelgetés közben egy-két durva szót. S amilyen a mosdó, olyan a törülköző: megkapja a viszonzást. (Gergély M.: Röpirat az öngyilkosságról 170)

◊ És kezdi szidni az anyámat. Elkaptam a nyakát, és jól belevertem az orrát a saját ajtójába. Amilyen a mosdó – tudod, testvér –, olyan a törülköző. (Moldova Gy.: Elátkozott úton, l. Az idegen bajnok 84)

R: Amit nem kívánsz magadnak, ne kívánd másnak; Ne bánts senkit, nem bánt senki; Amilyen az adjonisten, olyan a fogadjisten; Amint köszönnek, úgy fogadják; Mit mással cselekszel, azt várjad fejedre; Amilyen mértékkel te mérsz, oly mértékkel kapod vissza; Kölcsönkenyér visszajár; (A) szép köszöntésnek szép a felelete; Jótett helyébe jót várj; Szemet szemért, fogat fogért; Kéz kezet mos (2); A tromfot tromffal (szokták leütni); Ha te ütöd [vered] az én zsidómat, én is ütöm [verem] a tiedet [a te zsidódat]; Ki milyen pohárral mér, olyannal adatik vissza; A elnyeri (a) (méltó) jutalmát; Szeget szeggel.

A: Jótett helyébe jót soha ne várj; Tégy jót az ördöggel, pokolba visz érte; Ki a forrásból eleget ivott, háttal fordul felé [hozzá]; Ha a citromból a levet kifacsarták, elvetik; A elnyeri (a) (méltó) büntetését.

MÚLT

Ne hánytorgassuk a múltat

R: Ami elmúlt [volt; (meg)történt], (az) elmúlt [(meg)volt; (meg)történt; vissza nem jő]; A megesett dolognak legjobb orvossága az elfelejtés; (A) voltra nem ad a zsidó; Borítsunk fátylat a múltra.

L: Felmelegítve csak a töltött káposzta [töltöttkáposzta] jó; Tégy úgy, mint a napóra, csak a derűs napokat számold.

D: Hánytorgatja a múltat

Kérem Aranka, ne hánytorgassuk a múltat! Mostanában mindenki a múltat hánytorgatja, lepleznek, kiderítenek. Olyan már ez az ország, mint egy nagy detektívközpont… (Ludas Matyi, 1989. jún. 7. 2)

MUNKA

A (jó) munka [a mű] dicséri a mestert [(a) mesterét; az alkotót; alkotóját]

E: lat. Artificem commendat opus {A mestert alkotása dicséri}; Opus laudat artificem {A mű dicséri a mestert}; Katolikus Biblia, Ószövetség, Jézusnak, Sirák fiának könyve 9,24: Dicséretes a mű, amit kézműves alkot, de a nép vezére beszélni tudjon jól.

L: Amilyen a mester [az ember], olyan a munkája.

(A) jó munkához idő kell

E: lat. Festinare nocet {Ártalmas sietve végezni valamit}; Omnis festinatio est a Diabolo {Minden sietség az ördögtől származik}; Praecipitata opera non possunt esse absoluta {Az elsietett munka nem lehet tökéletes}; Titus Livius, Ab urbe condita 22.39.22: Festinatio improvida est et caeca {Vigyázatlan és vak a sietség}.

◊ Hogy a vadonatúj hívóliften örökké ott a tábla: Nem működik! Hogy a kicserélt csövek eresztenek és repedeznek, föl kell bontani a falat, csempét. Hogy az átrakott parketta púposodik és mozog. Bizony, nemcsak a jó munkához kell idő. (Vámos M.: Ki nem küldött tudósítónk jelenti 135)

◊ Eredmény egyelőre nincs. De a nagy kísérletezőt ez nem rendíti meg. Annál is kevésbé, mert minden támogatást megkap – a dugóval végzett írói kísérleteihez – kulturális fórumainktól, akik tudják, hogy a jó munkához idő és készpénz kell. (Ludas Matyi, 1978/19. 7)

◊ Azt mondják… hogy most majd mindaz elkövetkezik, amiről eddig csak álmodoztunk, hát persze, nem csiribí-csiribá varázslatra, most azonnal és mindörökre. Tudott dolog, hogy a jó munkához idő kell, hát még a tartós változásokhoz! (Tolna Megyei Extra, 1990. ápr. 26. 1)

P: Lassú munkához idő kell – tartja a népi bölcsesség. A rendőrségről szóló törvény kidolgozása a bomló-bomladozó pártállam idején kezdődött meg. Az új érában az első törvénytervezet még Horváth Balázs minisztersége idején készült el. (Beszélő, 1992. márc. 28. 5)

Jó munkához idő kell, a rosszhoz még több. (Tóthné Litovkina 1993: 169)

R: Isten se egy nap alatt teremtette a világot; Rómát sem egy nap alatt építették; Sietség hozhat kárt; Hamar munka ritkán jó; Lassan járj, tovább érsz; Lassan, de biztosan (1); Nem egy nap épült Buda vára; Lassan érünk mesz-szire; Aki siet, elkésik; A fát se(m) vágják ki [le] egyszerre [egy vágással]; A hamarkodó kutyának vakok a kölykei; Lassan érik a .

A: Jobb mindenkor sietni, mint (egyszer) elkésni; Késedelem veszedelem.

A munka nem szalad el

<nem kell elsietni, siettetni a munkavégzést>

◊ Kifejezetten helytelen álláspont nincs a közmondások között, hiszen pl. még a negatív tartalmú közmondás is, mint „A munka nem szalad el” – többféleképpen értelmezhető. (Gáspárné Zauner É.: Mondásválasztás 140)

R: Úgy kell hozzáállni a munkához, hogy más is hozzáférjen.

A: Amit ma megtehetsz, ne halaszd holnapra.

L: Holnap is nap lesz (2).

A munka nem szégyen

E: gör. Hésziodosz.

◊ Az embernek, hiába, élni kell! Ez a mai kor jelszava.

Egyikünk így szerzi a kenyeret, másikunk amúgy; szégyen csak az éhenhalás. (Jókai M.: Az új földesúr 382)

◊ De még a szegénység nem ejté kétségbe. Azt mondá feleségének s gyermekeinek „Eddig magunk urai voltunk, ezután más szolgái leszünk; a munka nem szégyen; elmegyek gazdatisztnek valamelyik urasághoz.” (Jókai M.: Mire megvénülünk 29)

◊ Török: Nem tanácstag vagyok. Más módon veszek részt a közéletben. Havat lapátolok géemkában a ti állami járdáitokról.

Börzsei: (…) De a munka nem szégyen, igaz?

Török: Nem bizony. (Gutai I.: Paneldisco)

L: A munka nemesít; Munkásság az élet sója; Emberé a munka, Istené az áldás; Ember a munkára, madár a repülésre termett; A szegénység nem szégyen.

A munka nemesít

◊ Oly szomorú, hogy oly nehéz megélni

(…)

A nargiléht és ottománt kesergem,

ládámban és szivemben nincs arany,

lelkem körül a munka mocska van:

Nemes tétlenség, nemesíts meg engem! (Babits M.: Oly szomorú, hogy oly nehéz megélni)

◊ Munkaerőt kész is volnék beleinvesztálni, bár ötvenhetedik életévemben nem olyan sok már az se. De hogy a munka nemesít, ebben 1952. október 11-én erősen kételkedtem. (Lengyel J.: Egy krumpliszüret krónikája, l. Igéző 163–164)

◊ Népes volt a személyzet, a gyerekekkel francia nevelőnő foglalkozott, anyám szerepe mindössze arra korlátozódott, hogy utasításokat adjon a szakácsnak, a szobalánynak vagy a kertésznek. Ez természetesen nem zavarta abban, hogy efféléket hajtogasson: „mindenre nekem legyen gondom”, „a munka nemesít”, „a rómaifürdői kert az én kezem munkája”, „szerencsére elég gyakorlatias vagyok”. (Esterházy P.: Harmonia cælestis 287–288)

◊ Néhány szubkultúrát leszámítva talán nincs is olyan közösség, amelyben a dolgos ember ne lenne példamutató. Elég néhány, szinte közhelyszerű szólásra gondolnunk – „a munka nemesít”, „aki nem dolgozik, ne is egyék” –, hogy belássuk, az emberek túlnyomó többsége a munkavégzést tekinti az életben való boldogulás, érvényesülés egyedüli zálogának. (Magyar Narancs, 2001. febr. 1. 28)

P: A munka nemesit, az anyós keserit. (Sirisaka 1900: 139)

A munka nemesít, de nálunk nincs szükség nemesekre. (Hernádi 1985: 260)

A munka nemesít. Ezért én csak egy szegény paraszt vagyok. (Balázs 1994: 34)

L: A munka nem szégyen; Munkásság az élet sója; Emberé a munka, Istené az áldás; Ember a munkára, madár a repülésre termett.

Amilyen a munka, olyan a fizetés [jutalom; fizetség]

<a minőség szabja meg a munkadíjat>

E: lat. Par praemium labori {A jutalom hasonló a munkához}.

◊ – Tisztességes munkáért tisztességes fizetés. Minden ívért, amit lemásolsz, kapsz két húszast. (Jókai M.: Mire megvénülünk 134)

Amilyen a munka, olyan a fizetség [cím]

Fürdőbe ment Naszreddin, de alig vetettek rá ügyet: kapott egy piszkos törülközőt, egy rongyos fürdőruhát és kész. Naszreddin nem szólt semmit, de amikor befejezte a tisztálkodást, öt ezüstöt hagyott fizetségül. Csodálkoztak is eleget a szolgák.

Egy hét múlva megint elment a fürdőbe, de most ráismertek, mosolyogva, hajlongva fogadták, megbecsülték. Fürdés után Naszreddin mindössze egy rézpénzt vetett oda a fürdőszolgáknak, akik módfelett csodálkoztak, és emlegetni kezdték a múltkori öt ezüstöt.

– Hja – mondta Naszreddin –, a mai rézpénz a múltkori fürdőért jár, a múltkori öt ezüst pedig a mai fürdőért. (Szabó Gy.: Középkori anekdoták 70–71)

L: Amilyen a fizetés, olyan a temetés; Kis pénz – kis foci (, nagy pénz – nagy foci); Méltó a munkás a(z ő) bérére; Aki nem dolgozik, ne is egyék; Ki dolgozni nem szeret, nem érdemel kenyeret.

Előbb [először] a munka [a munka az első; első a munka], aztán [utána] (a) pihenés [szórakozás]

◊ – Egyik sofőrünk megbetegedett, nagyságos asszony, és Janinak be kell ugorni helyette.

– De hát ő szabadnapos. Nincs más emberük?

– Nincs, nagyságos asszony.

– De épp most készültünk elmenni valahova.

– Nagyon sajnálom.

Siró megcsókolta a feleségét.

– Tudod, hogy a munka az első. (Moldova Gy.: A Szentháromság pusztulása, l. Az idegen bajnok 196–197)

◊ A székely paraszt szorgalmasan kapál a mezőn.

Egyszercsak odafut hozzá a kisfia, és kiabálni kezdi:

– Édesapám, elköltözött az édesanyám!

A góbé fel sem néz, csak kapál tovább. Aztán a fiú megint felkiált:

– Édesapám, elköltözött az édesanyám! Nem érti?

Elköltözött!

Az öreg azonban csak dolgozik tovább. Még egy kiáltás, még egy kapavágás. Aztán felhangzik a bölcs válasz:

– Tanuld meg, kisfiam, hogy mindig első a munka és csak utána következhet a szórakozás… (Laczka M. et al, Vicc ’90 37)

L: Munka után édes a pihenés [nyugalom]; Jó táncos rossz dolgos; Isten is megpihent a hetedik napon.

Hamar munka ritkán [sose]

E: lat. Festinare nocet {Ártalmas sietve végezni valamit}; Omnis festinatio est a Diabolo {Minden sietség az ördögtől származik}; Praecipitata opera non possunt esse absoluta {Az elsietett munka nem lehet tökéletes}; Titus Livius, Ab urbe condita 22.39.22: Festinatio improvida est et caeca {Vigyázatlan és vak a sietség}.

◊ A pacuha, rendetlen asszonyok mindent csak olyan üsd el-csapd el módon végeztek. Persze, hogy a kocsonyájok is gusztustalan-zavaros, zsíros lett, esetleg meg se keményedett.

Nálunk nem fordúhatott elő ilyesmi. Szile is, nagyanya is megadta mindennek a módját. – Hamar munka sohse jó – mondogatták ilyenkor. (Pető M.: Rozmaring ága 219)

◊ Na, ilyenkor aztán van haddelhadd! Sztornó az előző bizonylat, új oldal mögé kell betenni az indigót. Csak azért, mert az előző mozdulatokat elsiették. Hamar munka ritkán jó! (Végh A.: Ha az Isten Nyulat adott…, 212)

◊ Nagyon fontos, hogy a fogtisztítás kellő ideig történjen, hiszen kimutatták, hogy a 3 percig tartó fogmosás mindössze a lepedék 60%-át távolítja el, és 5 perc alatt sem lehett 80%-nál többet eltávolítani. Hamar munka ritkán jó. (Kismama, 1992. febr.-márc.: 48)

R: Isten se egy nap alatt teremtette a világot; Rómát sem egy nap alatt építették; Sietség hozhat kárt; (A) jó munkához idő kell; Lassan járj, tovább érsz; Lassan, de biztosan (1); Nem egy nap épült Buda vára; Lassan érünk messzire; Aki siet, elkésik; A fát se(m) vágják ki [le] egyszerre [egy vágással]; A hamarkodó kutyának vakok a kölykei; Lassan érik a .

A: Jobb mindenkor sietni, mint (egyszer) elkésni; Késedelem veszedelem.

Kész munkában könnyű hibát keresni

◊ Hasznosítsd a meglátásait, de megingathatatlanul haladj tovább arra, amerre cselekvő lelked és becsületed parancsa irányít. Gondolj rá, hogy népünk ősi bölcsessége is ismeri a destruktív lelket és azzal a mondással intézi el: „Kész munkában a bolond is találhat hibát.” (Veres P.: Mit ér az ember, ha magyar 209)

L: Csak az nem követ el hibát, aki nem dolgozik; Könnyű hibát keresni.

Munka után édes a pihenés [nyugalom] (közismert)

E: lat. Dulcis a labore quies {Munka után édes a pihenés}; Grata quies post exhaustum solet esse laborem {Az elvégzett munka után kedves szokott lenni a pihenés}; Post laborem dulcis quies {Munka után édes a pihenés}; Cicero, De finibus bonorum et malorum II. 32.105: Iucundi acti labores {Az elvégzett munka kellemes}, gör. Euripidesz, Andromaché Fr. 133; Platón; Arisztotelész; Biblia, Ószövetség, Préd 5,12: Édes az álom a munkásnak, akár sokat, akár keveset egyék; a gazdagnak pedig bővölködése nem hagyja őt aludni; több antik szerzőnél.

◊ Egy vén jámbort, mikor halála felé siratnának, háromszor mosolyodik, és midőn kérdenék arról, mond: Előszer azt nevetem, hogy ti az halált félitek. Másodszor, hogy készek nem vagytok. Harmadszor mosolyodám, hogy az munka után nyugodalomra megyek. (Bornemisza P.: Ördögi kísírtetek 42)

Munka után édes a pihenés, s ez igaz a Darazsik pusztán is. Félezer forintos jegyet válthatnak a délutántól éjfélig tartó diszkós-zenés bulikra. Ám utána tábortűzbontás és takarodó. (MH, 1998. febr. 18. 18)

P: Munka helyett édes a pihenés. (Hernádi 1985: 260)

Munka után édes a keksz. (Tóthné Litovkina 1995: 735)

Szórakozás után édes a pihenés. (Szilágyi 1990: 172. [1973])

R: Isten is megpihent a hetedik napon.

L: Előbb [először] a munka, aztán [utána] (a) pihenés [szórakozás]; Jó táncos rossz dolgos.

Úgy kell hozzáállni a munkához, hogy más is hozzáférjen [odaférjen]

<lusta emberek mottója>

◊ – Azért ne törd össze magad, fiam, az építkezésen, úgy állj a munkához, hogy mások is hozzáférjenek. (Forgács T.: Magyar szólások 507)

R: A munka nem szalad el.

L: Amit ma megtehetsz, ne halaszd holnapra; Holnap is nap lesz (2).

MUNKÁS

Méltó a munkás a(z ő) bérére

<megilleti a bér, a fizetés azt, aki dolgozik>

E: Biblia, Újszövetség, Lk 10,7: Ugyanazon házban maradjatok pedig, azt evén és iván, a mit ők adnak: mert méltó a munkás az ő jutalmára. Ne járjatok házról-házra; Mt 10,10; 1Tim 5,18.

◊ – Mert én azt tartom, hajjátok, hogy a szolga is csak ember – mondja.

Minden munkás méltó az ő bérére – helyesel Vad Imre, aki Oroszországban vöröskatona volt, otthon meg hívő lett (…) (Szabó P.: Talpalatnyi föld 389)

◊ Behúzódnak tehát a hajdúk a várakba, udvarokba. Fedelet, kenyeret kapnak. Elég az addig, míg felvirrad megint a hajdúra. Apoldi is a minap fogadott fel tizenkettőt, takaros legények. Mi több, nemcsak fedélre, kenyérre fogadta, hanem ruhára is, meg zsoldra. Mivel meg vagyon írva, hogy minden hajdú méltó az ő bérére. (Szabó P.: Aki bírja, marja, l. A nagy temető 88)

◊ Pedig ez az egyetlen igazi és hathatós segély: ha az ember a munkájáért megkaphatja azt az illő bért, amiről Krisztus mondta, hogy „méltó a munkás a maga jutalmára”. (MN, 1989.)

L: Amilyen a munka, olyan a fizetés [jutalom]; Ott egyél, ahol dolgoztál; A henyélőnek [lusta embernek] felkopik az álla; Aki nem dolgozik, ne is egyék; (A) fekvő ökrön holdat nem szántanak; Aki nem dolgozik, ne is egyék; Ki dolgozni nem szeret, nem érdemel kenyeret.

MUNKÁSSÁG

Munkásság az élet sója (, a romlástól mely megóvja)

<az életnek a munka adja az értelmét, az ízét>

Munkásság az élet sója,

A romlástól mely megójja

S csak az, aki nem hevert:

Várhat áldást és sikert. (Tompa M.: Tavasszal, l. Békés I.: Napjaink szállóigéi II. 757)

◊ Akinek nincs pénze, az menjen dolgozni. „Munkásság az élet sója, a romlástól mely megóvja.” Életrevaló ember még a jég hátán is megél. Lám, az az Amundsen is heteken át élt a jég hátán, mégsem kért kölcsön senkitől. (Nagy L.: Polgári kölcsöntan, l. Élőkről jót vagy semmit 249)

L: A munka nem szégyen; A munka nemesít; Emberé a munka, Istené az áldás; Ember a munkára, madár a repülésre termett.

MUSZÁJ

A muszájnál is nagyobb úr a nemlét [a nincs; a szükség; a kényszer; a kell]

<a kényszer, a szükség olyat is megtetet az emberrel, amit más körülmények között nem tett volna>

A muszájnál is erősebb nincstelenség hajtotta, vitte rá a szegényt, hogy gyermekét elállítsa, hogy más keze-lába legyen. (Kiss L.: A szegény emberek élete I. 35)

R: A szükség törvényt bont; Nagy úr a szükség [a nincsen]; Nagy úr a muszáj [a kényszer]; Kihajtja az éhség a farkast a bokorból; Az éhség nagy úr; Megtanít a nyomorúság imádkozni; Megtanít a szükség.

D: Nagy úr (valami) <sok mindent ki tud kényszeríteni>

◊ Persze, előfordul ma is – nagy úr a paraszolvencia! –, hogy egy elmebeteget „bedugnak” egy öregek szociális otthonába. (MH, 1995. jan. 17. 15)