Ugrás a tartalomhoz

Magyar közmondások nagyszótára

T. Litovkina Anna

Tinta Könyvkiadó

12. fejezet -

12. fejezet -

Tartalom

H

H

HÁBORÚ

A háborúhoz három dolog kell: pénz, pénz és pénz

<bizonyos dolgokhoz sok pénz kell>

E: lat. Cicero, Philippikák V.2.5: Nervus belli pecunia infinita {A háború mozgatója a végtelen sok pénz}; olasz: Gian Giacomo Trivulzio (kb. 1448–1518): Tre cose, Sire ci bisognano preparare: danari, danari, e poi danari! {A háborúhoz három dolog szükséges: pénz, pénz, s megintcsak pénz!}

◊ – Ha tehetősebb az ember, veszteséges gyárakat üzemeltet, túlburjánzott hivatalokat tart el, vízlépcsőről dönt.

Ráadásul ma már a pénzhez is három dolog kell: pénz, pénz és pénz. (Ludas Matyi, 1988. okt. 5. 6)

◊ Elvégre a sporthoz – ugyanúgy, mint a háborúhozhárom dolog kell: pénz, pénz és pénz. Ha nincs pénzed, képtelen vagy stadiont építeni, jó edzőket szerződtetni az utánpótláscsapatok mellé. (MH, 1996. jan. 15. 19)

P: Három dolog kell mindenhez: pénz, pénz, pénz. (Hernádi 1985: 146)

Háborúban [fegyverzajban] hallgatnak a múzsák

<viszályok között nem szokott az ember tehetsége kibontakozni>

E: lat. Inter arma silent Musae {Háborúban [fegyverek közt] hallgatnak a múzsák}.

◊ (…) a jóska is fiatalabb nálam, pláné ha az igazi koromat vesszük, persze, nem a naptár számít, hanem a lelki állapot, illetve esetemben főleg az, hogy fent vagy lent járok épp a rohadt betegségemmel, ami jelenleg valahogyan háttérbe szorult, talán pont olyan alapon, hogy háborúban hallgatnak a múzsák, ezzel nem arra célzok, hogy a mániás depresszió volna az én múzsám (…) (Vámos M.: Anya csak egy van 189)

◊ Az antik szállóige szerint fegyverzajban hallgatnak a múzsák, amit ugyan csatadalok sorolásával cáfolhatnánk, annyi mégis igaz, hogy bizonyos korokban nem a szépirodalom a legkapósabb olvasmány, hanem a gazdasági, történelmi, politikai fejtegetések, helyzetelemzések s más „szárazabb” olvasmányok. (MN, 1989. okt. 16. 11)

HAJ

Hosszú haj, rövid ész (közismert)

<a nőknek kevés eszük van, nem tudnak logikusan gondolkodni>

E: lat. Mulieribus longam esse cesariem, brevem [autem] sensum {Az asszonyoknak hosszú a haja, de rövid az esze}; Sub longis tunicis brevis est animus mulieris {A hosszú tunikák alatt rövid az asszonyi emlékezet}; Certum est longos esse crines omnibus sed breves sensus mulieribus {Bizonyos, hogy minden nőnek hosszú a haja, de rövid az esze}; Feminae vestis longa et longior amentia {Az asszony ruhája hosszú, és még hosszabb az esztelensége}.

◊ Az egyik elvinné az ország legdrágább kincsét, a másik pedig választ tündöklő ékszerek, kincsek között egy semmiséget, egy cserépbögrét. Hát meg van ez az asszony bolondulva?

Rostó uram a fejét csóválta.

Hosszú haj, rövid ész. (Mikszáth K.: A szelistyei asszonyok)

◊ – (…) azt tudom, hogy Kleopátra átlátott a szitán, mert az asszonynak is van esze azért, hogy hosszú a haja. (Mikszáth K.: Kozsibrovszky üzletet köt)

◊ – Hát szóval, este megkezdődik a nagy gyűlés. Lesznek minden rangú emberek, asszonyok. Főként az asszonyoktól várok sokat, mivel a küszöbön belül ők nevelik, irányítják a családot.

Hosszú haj, kurta ész.

– Na-na. Ezt ugyan nem mondhatod szerelmesedről. Avagy mondjad csak neki szemébe! (Szabó P.: Asszonyok, templomok, l. A nagy temető 154)

◊ Akármilyen igazat szól a feleség, férje legtöbbször azzal üti el: „asszonybeszéd”; ez pedig azt jelenti, hogy kicsi értelme van, mert hát „hosszú haj, rövid ész”. (Kiss L.: A szegény emberek élete II. 6)

◊ Volt egyszer egy parasztember, meg annak egy nagy akaratú felesége (…) Kivételesen buta asszony volt. (…) Hát a felesége, az a rövid eszű, de hosszú nyelvű most is kezdi kötni az ebet a karóhoz, hogy így-úgy, mért csak a férje megy mindenüvé. (Illyés Gy.: A buták versenye, l. Hetvenhét magyar népmese 323)

◊ Mondom az uramnak:

– Itt más tennivaló nincs, a nagy disznót eladjuk a hentesnek, 100 pengőt kapunk érte, aztán felépítjük az istállót.

– Más portájára? Ilyen az asszonyi ész! Hosszú haj, rövid ész!

– Hát építsünk a te portádra! – felelem.

– Volt jó helyünk az apámnál, de kölött elcsámborognod. Volt inni-önnivalód! (Gémes E.: Mindig magam 197)

P: Ha rövid az eszed, toldd meg hosszú hajjal. (Vargha Domokos szóbeli közlése, 2001. dec.)

Hosszú haj, fél egészség. (Timár Gy. 1986: 133; móka 2001: #2786)

Hosszú puska, rövid ész. (dakota 1999: 238)

Kis ember nagy bottal (hol is az ész rövid),

addig nyújtózkodjál, amíg el nem törik! (Timár Gy. 1986: 43)

Rövid ész nagy bottal jár. (Timár Gy. 1986: 134; móka 2001: #2786)

R: Elég, ha annyi esze van az asszonynak, hogy nem áll a csorgó alá, ha esik az eső.

D: Rövid az esze <ostoba, nem tudja a dolgokat felfogni, megérteni>

◊ Hm! Ha tudta volna a vasorrú bába,

Mi forog Rózsának az esze ágába’…

De jó, hogy most egyszer rövidebb az esze,

Nem lett volna máskép belőle szép mese. (Arany J.: Rózsa és Ibolya)

◊ – (…) Azt mondd meg: mit nem kaptál meg tőlem?

– Szeretlek.

– Én is úgy éreztem. De akkor miben voltam kevés neked?

– Éppen az, hogy talán túl sok vagy.

– Ne haragudj, ehhez rövid az én eszem. (Karinthy Fe.: Budapesti ősz, l. Ezredvég 132)

HAJDÚ

Nem hajdúnak való a kasza

<akkor mondják, ha valaki olyan munkát végez, amelyet még nem csinált, nem is ért hozzá>

◊ Heteket töltött ott, míg kint a hajdúk lézengtek, mint ősszel a légy. Nem volt ugyan már semmi reményük a háborúra, de nehezen szánták el magukat a földmunkára.

Nem hajdúnak való a kasza – mondja a régi szó. (Móricz Zs.: Erdély 539)

R: Nem szokta a cigány a szántást.

L: Akasztófát is megszokhatni; (A) cigány is addig szoktatta a lovát a koplaláshoz, míg megdöglött; A cigány is megszokja a fát, ha felakasztják.

D: 1. Megszokta, mint hajdú a kaszát <nagyon nehezen szokta meg>

2. Nem szokta, mint hajdú a kaszát <nem ért hozzá, mert még nem csinálta>

HAJLIK

Ami hajolni nem akar, annak törnie kell

<ami nem megy szépszerével, azt erőszakkal kell megoldani>

◊ – Tehát amely szoktatást adnak először a gyermeknek – mondá a páter –, az emberségre, a jó erkölcsre, az isteni félelemre, azon fog állani az ő élete. Mert minthogy a megromlott természetért az ifiúság mindenkor a rosszra hajol, azért amikor még az ág gyenge, hogy úgy mondjam, addig kell meghajtani; mert ha még azt várják, hogy megkeményedjék a rossz szokásban, akkor már nem hajthatni a jóra, valamint a vastag fát, aki inkább eltörik, mintsem meghajaljon. (Mikes K.: Az idő jól eltöltésének módja 130)

◊ A kimenetellel nagyon elégületlennek kellett lennie. Érzé, hogy Bánfit keserves oldaláról sebesíté meg, de azt is, hogy nem halálosan; meg volt gyalázva a főúr, de megalázva nem. Annál rosszabb reá nézve.

Ami hajolni nem akar, annak törnie kell. (Jókai M.: Erdély aranykora 220)

R: Ha fel nem oldhatni a csomót, elvághatni.

L: (A) szél a tölgyet ledönti, de a náddal nem bír; Ami nem megy, nem kell erőltetni; Nem akarásnak nyögés a vége.

HAJÓ

A süllyedő hajóról menekülnek a patkányok [A süllyedő [törött] hajót elhagyják a patkányok]

<a veszni látszó ügyet, a bukott nagyságot, a válságos helyzetbe jutott mozgalmat cserbenhagyják a hitvány emberek>

◊ 1982. november. A szomszédom múlt héten disszidált. A pénzügyminisztériumban dolgozott. Süllyedne a hajó?Tűnnek el a patkányok? (Új Tükör, 1989. febr. 12. 17)

◊ A független „Jemeni Demokratikus Köztársaság” máj. 22-i kikiáltásakor már sem az „elnöki tanácsot” irányító Ali Szálem Al-Baidh, sem „miniszterelnöke”, Abu Bakr Al-Attász nem tartózkodtak Ádenban, amit Szanaában azzal magyaráztak, hogy ellenfeleik patkányként hagyták el a süllyedő hajót. (HVG, 1994. aug. 13. 29)

L: Addig a barátság, míg zsíros a konyha; Hogyha nincsen pénzed, nincsenek barátaid; Egy jó barát a szomorúságban felér százzal a vigasságban; Borbarát van, de bajbarát nincs; Bajban ismerni meg a barátot; Barátot bor közt; Meghalt a gyermek, oda a komaság; Barátot szerencse hoz, szükség próbál; A szükség próbája az igaz barátságnak; Gazdag embernek sok a barátja.

D: 1. Elhagyja a sülyedő hajót <otthagy valamilyen veszett ügyet, bukott embert>

◊ Más barátaim, akik korábban elhagyták a hagyományos központok süllyedő hajóját, és a vállalkozások szilárdabb talaján vetették meg a lábukat, tehetetlennek tartanak. Közben fogy körülöttem a gárda, legjobb munkatársaim elmennek. A főnökeim nap mint nap cserbenhagynak, rossz kompromisszumokat kötnek, próbálják menteni a saját bőrüket. (A Világ, 1990. ápr. 12. 45)

◊ „Úgy döntöttem, ha új kormány jön, akkor sem maradok. Ez jó alkalom a váltásra. Tizenöt év alatt rengeteg ismeretet szereztem a vállalatokról. Egyelőre nem hagyom el a sülyedő hajót, ez erkölcstelen lenne, de nem maradok tovább az államigazgatásban. Vállalkozó leszek, egy kft.-t fogok létrehozni.” (Reform, 1990. ápr. 13. 14)

◊ – Elhagyná a süllyedő hajót?

– Ha a kapitány fúrja, akkor a matróz sem köteles kitartani. (Reform, 1990. aug. 31. 44)

2. Menekül, mint a patkány a süllyedő hajóról [Patkány módjára menekül] <a veszni látszó ügyet, bukott embert hitvány módon cserbenhagyja>

◊ Bence egyedül:

Az utolsó patkány kiugrott a hajóból. Süllyedünk. Sietnem kell, a felhők veszedelmesen kezdenek tornyosulni fölöttem. (Csiky G.: A proletárok 243)

◊ Egy hang: Hol van Auber Perrin?

Fárel: Megérdemelt helyén: a börtönben. Hívei pátkányok módjára elmenekültek. (Sütő A.: Csillag a máglyán, 142)

◊ – Tessék – mondta Rumf Gida. – A patkányok már menekülnek.

– És te?

– A kapitány mindig a helyén marad. Együtt süllyed el a hajóval.

Sosem hittem volna, hogy egy patkány ennyivel okosabb egy kapitánynál… (Ludas Matyi, 1987. dec. 9. 5)

3. Süllyedő hajó <veszett ügy, bukott nagyság, válságos helyzetbe jutott mozgalom>

◊ (…) az olasz nosztalgiái miatt a Ferrari mellett maradt, ezzel azonban egy süllyedő hajóhoz kötötte magát, amit persze akkor még nem tudhatott. (MH, 1995. júl. 20. 16)

HAJSZÁL

(A) hajszálnak is van árnyéka

E: lat. Publilius Syrus, Sententiae 138: Etiam capillus unus habet umbram suam {Még egy hajszálnak is van árnyéka}.

(1) <mindenkiben, mindenben akad kivetnivaló>

◊ Az alávaló ember árthat-e nagy embereknek?

Igen, azt tanítja a fabula, megcsúfolván a sas a szarvasbogarat, az felkereste a fészkét, s a tojását a sasnak elhányta, rontotta, fészkét változtatván mindenütt felkereste s egybetörte; végre a Jupiter köntösébe tette tojásait, s oda is felmászott a szarvasbogár, Jupiter csudálkozván, hogy köntösét mozgatja valami, azt megrázta, s a tojást kihullatta, s itt is a Jupiter kebelében tojásit meg nem tarthatta. Nem jó hát akármi alávaló ellenséget megutálni, semmibe hajtani, mert nincsen olyan alávaló, akinek haragja ne légyen s ne árthasson: a hajszálnak is árnyéka vagyon. (Bod P.: Szent Hilárius 106)

R: Nincsen rózsa tövis nélkül; A fehér liliomnak is fekete az árnyéka; A legvastagabb falban is látni repedést; Nem minden [semmi sem] fenékig tejföl [tejfel]; Nincsen fény árnyék nélkül; Ritka búza, melyben konkoly nincsen; A legjobb bornak is van söprűje; Az arany sem terem föld nélkül; Nincsen tűz füst nélkül; Méz mellett fullánkot is találni.

(2) <a kis dolognak is lehet nagy jelentősége>

◊ Kisded ellenséged,

Semminek ne véllyed,

’S ne gerjeszszed haragra.

Vékony a haj szál-is,

’S árnyékja van még-is,

Árnyéka fekszik másra. (Beniczky P.: Magyar ritmusok 121)

R: Kicsiny szikrából gyakran nagy tűz támad; A legnagyobb folyónak is kicsiny a (kút)feje; Minden nagynak kicsiny a kezdete; Magról kel a cserfa is; Sokszor egy kis felhő nagy esőt vet; Az egér is tud nagy kárt okozni.

A: Kis patak nem árasztja a tengert.

HAL

A hal úszni szeret

<a hal után bort kell inni>

E: lat. Maledictus piscis in aqua tertia {Átkozott a hal a harmadik vízben}; Petronius Arbiter, Satyricon: Pisces natare oportet {A halaknak úszniuk kell}; Titus Livius.

R: Átkozott a hal a harmadik vízben.

A nagy hal megeszi [fölfalja] a kis halat [a kicsit] (közismert) [A nagy halak megeszik a kis halakat]

<az erősebb, a hatalmasabb elpusztítja, tönkreteszi a gyengébbet>

E: lat. Pisces magni parvulos comedunt {A nagy halak megeszik a kis halakat}; Piscem vorat maior minorem {A nagyobb hal felfalja a kisebbet}; Varro: Piscis minutos magnus comest {A nagy hal megeszi a kisebbeket}; gör. Hésziodosz; Talmud.

◊ Valaha superok laktak ott, apróbb hajókat csináltak, csónakokat barkácsoltak, azok készítettek oda rossz deszkadarabokból egy gulibaformát. Azután elmentek onnan, mert nemcsak a nagy halak eszik meg a kis halakat, hanem a nagy hajók is a kis hajókat. Elmentek hát a superok, otthagyták üresen a gulibát. (Tömörkény I.: Mezei dolgok réti emberekről, 425)

◊ A kopasz, vörösszőke úr felnevetett.

– Igazán, minden szenzáció csak addig tart, míg nagyobb nem jön. Kis halat megeszi a nagy hal, kis botrányt a nagy botrány. Egy kis diákcsíny volt az egész. (Móricz Zs.: Az Isten háta mögött 144)

◊ A hal vízben élő állat. Van kis hal, középszerű hal és nagy hal. A nagy hal megeszi a kis halakat, de viszont a kis hal is szeretné megenni a nagy halakat. (Nagy L.: A hal, l. Élőkről jót vagy semmit 22)

◊ – (…) A kisember elpusztul. A potyka is elpusztul. Hiába, az a természet rendje, hogy a nagy hal fölfalja a kis halat. (Nagy L.: A potyka világszemlélete, l. Élőkről jót vagy semmit 140)

◊ Megvásárolja a Hungária Biztosítót Európa legnagyobb biztosító társasága, a nyugatnémet Allianz. (…) jó volna tudni, miért is üzlet egy jól menő cég dobra verése, és nem falja-e fel a nagy hal a kicsit. (Reform, 1989. dec. 22. 12–13)

◊ (…) s míg tavaly az év első felében csupán tizenkét bűnszövetkezetnek volt tíznél több tagja, addig idén már 54-nek. Beindult „az ismert” koncentrálódás: a nagy hal megeszi a kis halat… (MN, 1990. okt. 29. 1)

◊ – (…) Nagyon fontos megérteni, hogy az üzleti életben már most sem arról szól a történet, hogy a nagy hal megeszi a kicsit, inkább arról, hogy a gyors megeszi a lassút. Az Altus is azért lett sikeres, mert bizonyos kihívásokra gyorsabban találta meg a választ, bizonyos lehetőségeket gyorsabban vett észre, finanszírozási konstrukciókat gyorsabban épített fel másoknál. (Népsz, 1996. szept. 21. 19)

A nagy galaxisok felfalják a kicsiket – állítja Rodrigo Ibata, a strasbourgi obszervatórium csillagásza, aki erre vonatkozó kutatásainak következtetéseit a Nature című brit szaklapban tette közzé. (Magyar Narancs, 2001. júl. 12. 9)

R: Az erős az erőtlent hamar zsákba rakja; Aki bírja [kapja], marja; Az erősebb kutya baszik.

L: Ember embernek farkasa; Ember embernek ellensége.

D: 1. (A) kis hal <jelentéktelen ember>

◊ Jogászok azzal is érvelnek, hogy olyan dolgok miatt vonnak személyeket, többnyire „kis halakat” felelősségre, amelyek nemzetközi dokumentumokban csaknem kötelező ajánlásokként szerepeltek, az NDK jogrendszerébe azonban nem, vagy csak hiányosan épültek be. (MH, 1992. jan. 3. 2)

2. (A) nagy hal <fontos, jelentős ember>

◊ (…) Lakner elvtársat is bebörtönözték, ebből derült ki, hogy mégse akkora nagy hal, mint Vali hitte, mert abban az esetben fölakasztották volna. (Vámos M.: Jaj, l. Jaj 83)

◊ Kivételek is előfordultak: volt, hogy apám a barátja árulása ellenére elment földeríteni a nagy halat, igen barátságosság és megbocsátás vezette édesapámat. Édesapám jó ember. Na még érdekes verzió, amikor apám a nagy hal. Mert az mégiscsak kényelmes, nem kell ennyit járatni az agyat, így a Neumann Jancsi, úgy a játékelmélet, ezek az apróka kis izék itten majd megszakadnak az intellektuális görgetéstől, apám meg ha megéhezett, és az éhséghez nem kell gondolkodni, egyszerűen csak hamm. De az is volt, hogy nem volt éhes, csak hamm. (Esterházy P.: Harmonia cælestis 319)

◊ (…) 24 ezer rendőr és civil ruhás vett részt az akcióban, amelynek során csaknem nyolcezer törvénysértőt tartóztattak fel – többségükben pitiáner bűnözőt, alkoholistát, narkóst, bögrecsárda-tulajdonost. Igazi „nagy hal” alig akadt a horogra. (MN (melléklet), 1990. okt. 29. 1)

Átkozott a hal a harmadik vízben

<nem jó, ha halra vizet iszik az ember, bort kell innia (az első víz, amelyben a hal élt, a másodikban főtt)>

E: lat. Maledictus piscis in aqua tertia {Átkozott a hal a harmadik vízben}; Petronius Arbiter, Satyricon: Pisces natare oportet {A halaknak úszniuk kell}; Titus Livius.

◊ – Bánom is én. Adj még bort! De jobbat, mint ez a karcos. Muszáj még egy ócska közmondást megeresztenem: „átkozott a hal a harmadik vízben”. (Jókai M.: Sárga rózsa 24)

Átkozott a hal a harmadik vízben. Az első víz az, amelyben a hal él, a második az, amelyben fő, a harmadik az, amelyet az ember a halra iszik: megromlik a gyomra, azért átkozott a víz; a hal bort kíván. (Herman O.: Halászélet, pásztorkodás 107)

R: A hal úszni szeret.

Az a hal a legszebb [azt a halat tartják legszebbnek], amely a hálóból kiugrik

<akit/amit elveszítünk, azt tartjuk legkedvesebbnek, legjobbnak>

Az a hal a legszebb, amely a hálóból kiugrik. Ez egy általános emberi tulajdonságot fejez ki; – még az anyának is mindig az a legszebb gyermeke, akit a halál elragadott. (Herman O.: Halászélet, pásztorkodás 107)

R: Néha kincs, ami nincs; Akkor becsüli meg az ember az egészséget, (a)mikor beteg.

L: Minél kevesebb, annál becsesebb.

Halat szálka nélkül, embert hiba nélkül nem lehet találni (régi)

◊ Lehet-é csalárdság nélkül való embert találni?

Halat szálka nélkül, telet dér nélkül, jeget hideg nélkül, kormot mocsok nélkül; embert nehéz találni csalárdság nélkül. (Bod P.: Szent Hilárius 70)

R: Senki sincs [nincsen ember] hiba nélkül; A lónak négy lába van, mégis megbotlik; (A) lúd is megesik [elesik] (egyszer) a jégen (2); A bölcs is hétszer botlik egy nap; Tévedni emberi dolog; (Mindnyájan) emberek vagyunk; Minden ember ember; Esendő az ember (, hajlandó a pendely); Senki sincs fogyatkozás nélkül; Senki sincs vétek nélkül; Gyarló az ember; A négylábú is (meg)botlik; Senki se(m) tökéletes.

Harmadnapra mind a hal, mind a vendég büdös [Harmadnapi vendégnek ajtó mögött a helye]

<a finom ételt is megunjuk, ha sokáig eszünk belőle; a kedves vendég is terhünkre lesz, ha sokáig marad>

E: lat. Post tres saepe dies vilescit piscis et hospes {Három nap múltán gyakran értéktelen a hal és a vendég}.

A halra és a vendégre ugyanaz a jellemző: a harmadik nap már büdös. (Hajdú I.: Osztropoli Herschel ostora 110)

R: Akármilyen kedves vendég, három napig untig elég.

L: Ami ritkább, kedvesebb.

HALÁL

(A) halál ellen nincs orvosság (közismert) [fű a kertben]

E: lat. Salernói iskola (Schola Salernitana), De valetud. cons. 60: Contra vim mortis non est medicamen in hortis {A halál ereje ellen nincs orvosság a kertekben}; gör. Menandrosz, Gnomai Monoctichoi 69; Katolikus Biblia, Ószövetség, A bölcsesség könyve 2,1: Csalfa észjárásuk miatt azt mondják egymásnak: Rövid és szomorú az életünk; nincs orvosság az ember halála ellen, és nem ismerünk szabadítót az alvilágból.

◊ Azt már nem tudom, mint fog nekünk használni ez a szentelt savanyuviz. Ha nem használ, sem törődöm rajta, mert jó egészségem vagyon. Azt tudom, hogy két betegnek nem használt. Az egyike roszabbul vagyon utánna, a másika halálán vagyon. Vagyon-é olyan orvosság, a ki mindenféle betegséget meggyógyitson? De olyan vagyon, a ki ártson. Halál ellen nincs fü ker[t]ben. (XXXVIII., Mikes K. Törökországi levelei 54)

◊ Munkás és szorgalmas ember öreg korára azért nehezedik el, mert gyöngül, ellenben a kocsi azért, mert erősödik. Mert szolgálatának ideje alatt hol itt kell rá egy pánt, hol amott, míg utoljára kétannyi vas van rajta, mint fiatal korában volt. Hiába tesznek ide-oda egy új fát, hiába kenegetik: a halál ellen nincs orvosság, a délceg kocsi elvénhedett, nehéz már, és azt a lovak igen megérzik. (Tömörkény I.: Új kocsi, 251)

◊ – A bölcsek a mérnöki tudománnyal az égig érő lépcsőket készítenek, hogy utat építsenek a trónushoz, és célt érnek, a halál órája ellen azonban semmiféle óvszert nem találnak… (Móricz Zs.: Erdély 343)

◊ Szervét… Te majd kerestetsz engem, és nem találsz, és eljön számodra is az utolsó óra, és halálod perceiben megtalálsz – magadban. A halál és a kétely ellen nincs orvosság. Akkor majd megérted: a folytatásod lehettem volna. (Sütő A.: Csillag a máglyán, 135)

◊ De a doktornő szolgálatkészen tájékoztatta Palikámat, hogy aggodalomra semmi ok, csupán vitaminokat rendel az öregeknek, sajnos a kor és a megrázkódtatások ellen nincs orvosság, pihenni kell, bőségesen táplálkozni, sétálni kiadósakat a friss levegőn – ha ugyan létezik még az Budapesten. (Vámos M.: Jaj, l. Jaj 47)

◊ – A felelősség a legkevesebb, azt én vállalnám, de állandó felügyelet… istenem… szegény jó Miklóska bácsi fekete bárány a mi családunkban… ha ugyan egyáltalán családnak lehet nevezni az ilyet.

– Ne szomorkodjék, Ignác. Család ellen nincs orvosság. (Vámos M.: főmozi, l. bár 149)

R: A halált senki sem kerülheti el; A halál mindenkit lekaszál; A halállal senki sem ivott áldomást; A halál nem válogat; Az ember [minden ember] halandó.

L: Hosszú betegségnek halál a vége.

A halál mindenkit [mindent] lekaszál

R: A halált senki sem kerülheti el; A halállal senki sem ivott áldomást; (A) halál ellen nincs orvosság; A halál nem válogat; Az ember [minden ember] halandó.

L: Hosszú betegségnek halál a vége.

A halál nem válogat

◊ Hazajöttem, mondtam Sándornak, hogy meghalt Danuc is.

– Édesanyám – mondta Sándor –, a halál nem válogat. (Nagy O.: Asszonyok könyve 192)

R: A halált senki sem kerülheti el; A halál mindenkit lekaszál; (A) halál ellen nincs orvosság; A halállal senki sem ivott áldomást; Az ember [minden ember] halandó.

L: Hosszú betegségnek halál a vége.

A halállal senki sem ivott áldomást

<mindenkinek meg kell halnia>

R: A halált senki sem kerülheti el; A halál mindenkit lekaszál; (A) halál ellen nincs orvosság; A halál nem válogat; Az ember [minden ember] halandó.

L: Hosszú betegségnek halál a vége.

D: Talán a halállal is áldomást ivott <olyan életerős, makkegészséges, hogy azt hinné az ember, sose fog meghalni>

A halált senki sem kerülheti el

◊ Még láttuk, hogy elviszi a dögkocsi a lótetemet, kinyúlt csirketesteket ásnak a ganajdombba – leckeként maradt gyerekszívünkbe: az élet magában hordja a halált. Ez az egy igaz igazság. (Pető M.: Rozmaring ága 26)

R: A halál mindenkit lekaszál; A halállal senki sem ivott áldomást; (A) halál ellen nincs orvosság; A halál nem válogat; Az ember [minden ember] halandó.

L: Hosszú betegségnek halál a vége.

Biztos [bizonyos] csak a halál [Csak a halál biztos [bizonyos]]

<semmi sem mondható előre teljesen biztosnak>

E: lat. Mors incertarum rerum certissima {A bizonytalan dolgok közül legbiztosabb a halál}.

◊ Elmegyek meghalni, mert az halál bizony, de az halálnak órájánál semmi bizonytalanabb, jóllehet bizonytalan legyen, de magam azért elmegyek meghalni (Ismeretlen XVI. század előtti magyar szerzetes író, l. Kristó Nagy I.: Bölcsességek könyve [I.] 173)

◊ Az élet készíti ki erre a fiút, az élet, amely előbb erős embert szerkeszt belőle, azután pedig őrölni kezdi, elszívja a vérét, összetöri a csontjait, végül megöli. Ilyformán, bár semmi se bizonyos, az bizonyos mégis, hogy valamennyien meghalunk, legalább eddig mind meghalt, aki született, az öreg Lévai Mihályt kivéve, aki még százöt éves korában se halt meg, hanem agyonütötték. (Tömörkény I.: Thurzó útja, 51)

◊ Olyan köd, amiben a pandúr megfullad. A betyár meg nevet.

Mert a betyár bizony akkor örül, ha láthatatlan tud lenni… Most nemigen zavarják, jó idők vannak, de azért ne higgy, pajtás, még a magad szemének se. Csak az a biztos: az akasztófa. Semmi más. (Móricz Zs.: Rózsa Sándor 680)

◊ Jajveszékelő ángyom megett belestem az ólba: a jászol előtt ott állt a Manci, de lábainál a hídláson elterülve nyergestársa a Kesely. Megüvegesedett szemmel, vicsorgó fogakkal adta tudtul a világnak – csak a halál bizonyos. (Pető M.: Rozmaring ága 26)

◊ A másikat, mely szerint édesapám az utolsó pillanatig valami csodás fordulatban reménykedett, a hatalmas Habsburg-dinasztia hivatalos történetírói jegyezték fel, mintha egy legenda születését akarnák megakadályozni. A történelmet a győztesek írják. A legendákat a nép őrzi. Az írástudók fantáziálnak. Bizonyos csak a halál. (Esterházy P.: Harmonia cælestis 29)

◊ Én csak… biztosra akartam menni, dünnyögte ő. Nna, mondta a hentes. A kövér kisfiú ezt is értette: Biztos a halál. (Vámos M.: a báró ahol tud, segít, l. bár 193)

◊ Az az ismerős HR betűjelű táblát is szerzett, jó pénzért, nem tudható, honnan, miként. Esetleg a történet végén gyanítható, de manapság semmi sem biztos, még a halál is ideiglenes… (Kis Újság, 1990. jún. 14. 8)

R: Semmi se(m) bizonyos; Még az se(m) bizonyos, hogy semmi se(m) bizonyos.

D: Biztos [bizonyos], mint a halál <teljesen bizonyos>

◊ Mért, hogy nem bizonyos, mért, hogy nem oly bizonyos, mint a halál, hogy én soha azokkal, akik most itt vannak, és békességgel ülnek, soha azokkal semmi halálos gonoszságot nem tudnék elkövetni… Miért nem holtbizonyos, hogy én soha, de soha, semmi körülmények között nem tudnám nagyon, rettenetesen, vérig megbántani az édesanyámat, az én kedves, nevetgélő húgomat, a nagybátyámat és szegény barátomat… (Nagy L.: Ó, bár másképp lenne, l. Meggyalázott vágy 190)

Halál halálnak, élet életnek barátja

<akármennyire kedves halottja van is az embernek, nem szabad emésztenie magát utána, az élőkkel kell foglalkozni>

◊ A magyar közmondások egész csokra arról tanúskodik, hogy:Élőnek élő, holtnak holt a barátja; Halál halálnak, élet életnek barátja;Halott a halottal, eleven az elevennel.Tehát özvegy is keressen magának új házastársat, ne búsuljon örökké az elvesztett társa miatt. (Litovkina A.: Párosan szép az élet 202)

R: Élőnek élő, holtnak holt a barátja.

Halál után késő bánat (régi)

<az utólagos megbánás semmit sem ér>

E: lat. Ovidius, Tristia 1.3.35: Clipeum post vulnera sumere {Ércpajzsot fogni a sebek után}.

R: Elmúlt esőnek nem kell köpönyeg; Döglött lónak nem kell kötőfék; Késő ünnep után kántálni; Késő bánat eb gondolat; Csata után okos a magyar; Késő a kolbászt akkor kímélni, mikor már elfogyott (1); Késő a holtat orvosolni.

Senki se boldog halála előtt [Halála előtt senki sem nevezhető boldognak]

E: lat. Nemo ante mortem beautus {Senki se boldog halála előtt}; gör. Szolón.

◊ Solon, a hét bölcsek közül való, a Croesus udvarába menvén, Croesus nagy becsülettel fogadá, és megmutatá néki a kincsét, és mondá néki a király: „Látod-é, micsoda gazdag és boldog vagyok?” De a philosophustól semmi dicséretet nem véve, a mely nehezen esék a királynak, gondolván, hogy majd fel fogja őtet magasztalni, és még több kincset is mutata néki. De Solon mindezekre csak azt mondá a királynak: Nemo ante mortem beatus, senki holtáig nem boldog. E ha nem tetszék is a királynak, el kelleték hallgatni. Eszében is juta idővel; mert Cyrus felprédáltatván kincsét és országát, és maga is rabságban esvén, és halálra itéltetvén, akoron eszébe jutott a Solon mondása. (XLIII., Mikes K. Törökországi levelei 66–67)

◊ Egy régi philosophus azt kérdette egyszer a másikától, hogy mit csinál az Isten az égben? A ki is azt felelte reá, hogy egyet felmagasztal, és mást megaláz. Okosan is mondotta volt Solon Krésus királynak, hogy: Nemo ante mortem beatus, mert senki nem mondhatja magát boldognak halála előtt. (LXIII., Mikes K. Törökországi levelei 107)

HALÁSZ

Halász, vadász, madarász mind éhenkórász

<aki halászattal, vadászattal vagy madarászattal foglalkozik, szegény ember marad>

◊ A halászat évszázadokon keresztül apáról fiúra öröklődött, lehetőleg egymás között házasodtak, vagy a szegényparaszti rétegekből kerestek párt maguknak, mert a gazdák lenézték őket, azt tartván egy alföldi mondással:

Halász, vadász, madarász,

Mind éhenkórász! (Balassa I.–Ortutay Gy.: Magyar néprajz 81)

HALL

Sokat hallj, (láss,) de keveset szólj

E: lat. Audi, vide, tace, si vis vivere [manere] in pace {Hallgass, láss, ne beszélj, ha békében akarsz élni}; Audi multa, loquere pauca (et non errabis) {Hallgass sokat, beszélj keveset (és nem fogsz tévedni)}; Biblia, Újszövetség, Jak 1,19: Azért, szeretett atyámfiai, legyen minden ember gyors a hallásra, késedelmes a szólásra, késedelmes a haragra.

◊ – (…) Hej, ha én beszélni akarnék! De hát „audi, vide, tace, si vis manere in pace!” {Hallj, láss és hallgass, hogy békességben maradhass!} De te csak nyaggasd, ahogy Isten tudnod engedte. (Jókai M.: Rab Ráby 63)

L: Bolond beszél, okos hallgat; Hallgatni arany, beszélni ezüst; Ne szólj, ne láss, ne hallj; Ha hallgattál volna, bölcs maradtál volna; (A) hallgatás senkinek be nem töri (a) fejét; Ne szólj szám, nem fáj fejem; A bolond is bölcsnek látszik, míg hallgat.

HALLGAT

Amiről hallgatnak, az nincs is

<ha félretolunk egy kényes kérdést, problémát, ha eltusolunk valamit, azt gondolhatjuk, hogy az nem is létezik>

◊ Lehetséges, hogy Hite asszony ún. jelentései itt-ott tudományos szempontból vitathatóak, mégis feltétlenül megérdemelnék a magyar fordítást. Boldog volnék, ha ennek csupán a szaktudósok kiadást ellenző lektori véleményei állnák útját, s nem az álszentek álszemérme. Azt hiszik emezek, hogy amiről hallgatunk, az nincs. Ha őket kérdeznéd, ellentmondást nem tűrő hangon közölnék, hogy például a rosszlányokról – mivel nincsenek – többé ne essék szó. (Vámos M.: Ki nem küldött tudósítónk jelenti 51–52)

HALLGATÁS

A hallgatás beleegyezés [A hallgatás beleegyezést jelent]

E: lat. Non contradicens dicitur esse sequens {Azt mondják, hogy aki nem mond ellent, beleegyezik}; Si tu non loqueris, satis consentire videris {Ha nem beszélsz, úgy látszik, hogy nagyon is egyetértesz}; Qui tacet, negat {Aki hallgat, tagad}; VIII. Bonifác római pápa, Decretalia V.12.43: Qui tacet, consentire videtur {Aki hallgat, az látszólag beleegyezik}; Seneca, Controversiae 10.2.6: Sed silentum videtur confessio {De a hallgatás beismerésnek látszik}; Terentius; Cicero; gör. Euripidész, Iphigeneia Auliszban 1142.

◊ Teleki e hallgatás emfatikus modorát változtatni kényszeríté…

– Ti hallgatással feleltek szavaimra. Ez alkalommal „Qui tacet, negat”. (Jókai M.: Erdély aranykora 226–227)

Qui tacet consentire videtur. Az, aki hallgat, mindenbe beleegyezik. De van-e olyan igazi beleegyezés, mint az alvás? (Kosztolányi D.: Esti Kornél 186)

◊ A szejm pedig hallgat. És hallgattak egészen addig, amíg annak a rohadt Ankwicznak eszébe nem jutott, hogy hiszen a hallgatás beleegyezést jelent. (Spiró Gy.: Az Ikszek 241)

◊ A professzor nem tett megjegyzést, s csak utóbb, a kocsijában tűnődött el: a hallgatás mégis beleegyezés? (Karinthy Fe.: Skizofrénia, l. Ezredvég 542)

A hallgatás beleegyezést jelent… De csak akkor, ha nem fogják be az ember száját! (T-Boy, 1989)

◊ – (…) pont az előbb emlegetett passzív rétegre vajmi kevés figyelmet fordítottunk. Nem tudtuk, hogy mi a konkrét véleményük, illetve fennen hirdettük „a hallgatás beleegyezés” elvét. (Tolna Megyei Népújság, 1989. ápr. 29. 2)

◊ Hogy ne azzal a hiedelemmel távozzék a rendezvényünkről: lám, igazam van! Mert a hallgatás beleegyezés. Egyetértés: „vétkesek közt cinkos, aki néma” (Babits). (Beszélő, 1989. nov. 20. 2)

◊ A Házbizottság határozata és a pártok mértéktartása, amely – helyesen – korlátozta a napirend előtti felszólalások számát, lehetetlenné tette, hogy Inotay Ferenc urat az ülésteremben felvilágosítsák: Bukarest is Európában van. A hallgatás Bukarestben, de Brüsszelben is beleegyezésnek vétetik. (Beszélő, 1990. nov. 3. 15)

L: Vétkesek közt cinkos, aki néma.

(A) hallgatás senkinek be nem töri (a) fejét (régi)

<az embernek nem szokott baja származni abból, hogy hallgat>

E: lat. Silentii tutum pretium {A hallgatásnak biztos a jutalma}; gör. Menandrosz; Plutarkhosz.

◊ Eszed bunkójára adnám most szavam,

Ha falra nem hánynám a borsót hasztalan,

S te házad mögé nem hányod beszédemet;

A hallgatás úgysem töri be a fejed. (Mindszenthy G.: Légy szorgalmatos, l. Ráth-Végh I.: A könyv komédiája 174)

R: Ne szólj szám, nem fáj fejem; Ha békében akarsz élni, sokat ne szólj.

L: Hallgatni arany; A bolond is bölcsnek látszik, míg hallgat; Mondj [szólj] igazat, betörik a fejed; Ha hallgattál volna, bölcs maradtál volna; Sokat hallj, (láss,) de keveset szólj; Bolond beszél, okos hallgat; Nyelvnek nincs csontja, mégis sok embernek betörte a fejét.

Hallgatással szép az asszonyember

<a nő ne szóljon bele a dolgokba>

E: lat. Mulierem ornat silentium {A hallgatás felékesíti az asszonyt}; gör. Menandrosz.

Az asszony úgy jó, ha hallgat, de ha nagyon hallgat, akkor beütött az ördög a határba. Ha megszólalt Etel, akkor elmúlt a mérge. Okos asszony az, lehet vele beszélni. (Móra F.: Ének a búzamezőkről 78)

R: Az asszony neve hallgass.

L: A seprűnyél nem parancsol; Jó hogy két nyelvet nem adott Isten az asszonynak.

HALOTT/HOLT

(A) halott(ak)ról [holtakról; holtról] (vagy [csak]) jót (,) vagy semmit (közismert)

<a halott emberről nem való rosszat, elítélőt mondani>

E: lat. Diogenész Laertiosz athéni grammatikus „Filozófusok életének és tanainak gyűjteményes összefoglalása” I.3: De mortuis aut bene aut nihil {Halottakról semmit, vagy csak jót}; gör. Kheilón.

◊ Ha a halottakról csak jót vagy semmit, s az élőkről – az érdekesség kedvéért – csak rosszat vagy semmit, akkor az eltűntekről, akik egyszerre mind a két osztályban sorozhatók, vegyesen jót és rosszat kell beszélni. (Kosztolányi D.: Esti Kornél 362)

◊ Amíg az imádkozók gyülekeztek, felemlegették az elhunyt életyit. De halottrú csak jót! Aki szívesen pletykálkodott vóna, hogy így – meg úgy – azt az öregebbek leintették: Ne ítélj – hogy ne ítéltessél! (Pető M.: Rozmaring ága 190)

◊ (…) a rubányi főmérnököt is nyugdíjazták volna, ha el nem haláloz orvul, lehet mondani, hogy pont a legjobbkor jött neki a gégerák, ami viszont egy olyan igazi ronda betegség, bár állítólag ő nem szenvedett sokat, viszonylag hamar beadta a kulcsot, isten nyugosztalja, holtakról jót vagy semmit (…) (Vámos M.: Anya csak egy van 12)

◊ Tudatom mindazokkal, akiket illet, hogy a pártállam kimúlt, és kitört a szabadság. A hír első részét kurtán kommentálom. A halottakról állítólag csak jót illik mondani, vagy semmit. Azt az egyetlen jót mondhatom el róla, hogy maga ásta meg a sírját, és békésen szédült bele. Ami rosszat mondhatnék, azt szerencsére elmondtam, amikor még a legjobb egészségnek örvendett. (Beszélő, 1990. ápr. 14. 32)

◊ – Uram, azt szokták mondani, hogy halottról jót vagy semmit, de most kivételt kell tennem: Gorjanc Ignác vezérigazgató – kis túlzással – élet és halál ura volt itt, Berényben. (Népsz, 1990. nov. 6. 8)

◊ A félmúltban, amikor a Szovjetunióról csak jót volt szabad írni vagy semmit, a második legnagyobb szövetségi köztársaságból, Kazahsztánból is csupa derűs hír jutott el a magyar olvasóhoz (…) (Reform, 1990. nov. 9. 9)

A NYSA mentőautókról vagy rosszat, vagy semmit. Akinek balsorsa úgy hozta, hogy feküdnie kellett benne, tudja miért, de akinek még nem, az is bizonyára sejti visszafogottságunk okát. (A Világ, 1991. febr. 27. 26)

P: Halottakról vagy jót, vagy rosszat. (Hernádi 1985: 144)

Késő a holtat orvosolni [Nehéz a holtat feltámasztani]

<a későn érkező segítség már nem használ>

E: lat. Ovidius, Tristia 1.3.35: Clipeum post vulnera sumere {Ércpajzsot fogni a sebek után}.

◊ Jupiter:

(…) Szűkség e’ veszedelmet el távoztattni, még Bachus Isteni hatalmam alatt vagyon. – Késő a’ ségétség Veszedelem után, mint az Orvosság élet után. (Bachus, l. RMDE 3. 107)

◊ – Megmenteni, megmenteni… – mormogta magában. – Az életemet adnám, ha őt biztonságban tudnám, túl a határon.

A postamester megállott.

– Előbb elveszíteni, aztán megmenteni: ez az örök asszonyi. De nem lehet kikaparni a holtat sírjából.

– Ő még nem halt meg, csak veszedelemben van – suttogta Amanda. (Krúdy Gy.: Ál-Petőfi, l. Aranyidő 268)

R: Elmúlt esőnek nem kell köpönyeg; Döglött lónak nem kell kötőfék; Késő ünnep után kántálni; Halál után késő bánat; Csata után okos a magyar; Késő a kolbászt akkor kímélni, mikor már elfogyott (1); Késő bánat eb gondolat.

HAMIS

Minél hamisabb, annál gúnyosabb

◊ Ezek azonban tojnak a pofádra, juszt sem énekelnek veled, hiába nógatod őket, hiába szavalod elő a sorokat, hiába viccelődsz, minél hamisabb, annál gúnyosabb! – árva a ház, nincs kacagás. Ha nem, hát nem, rohadjatok meg. (Vámos M.: Félnóta 310)

L: Minél kevesebb, annál becsesebb; Minél rosszabb, annál jobb.

HAMU

Hamu alatt izzik [lappang; szunnyad] a parázs [a tűz]

<a látszólagos nyugalom, közöny gyakran elfojtott szenvedélyeket, energiát takar>

◊ Az egész háznál csak az öregasszony volt nyugtalan. Félt, valami különöset sejtett, nem tetszett neki az ura, az apjok. Minden percben várt valamit, váratlant, félelmeset.

Három napig várt, akkor megtudta, mi lappang a hamu alatt. (Móricz Zs.: Sustorgós, ropogós tafotában, l. Elbeszélések 380)

◊ Semmi sem mutatott a közelgő zivatarra, pedig a hamu alatt izzott a parázs!

Aztán robbant a bomba! (Czakó G.: Eufémia utolsó heteinek hiteles története 74)

◊ Ha ma nem lesznek új Deákok és egy nagy óriás Széchenyi, akkor ki húzza ki az országot a gazdasági csődből? És a morgók, a drágulást nem bírók, a túlterheltek vajon a hamu alól nem fognak lángra lobbanni? (168 óra, 1989. okt. 17. 24)

L: Lassú víz partot mos (1); Álló tóban [vízben] lakik a béka; Alamuszi macska nagyot ugrik.

D: Hamu alatt lappangó [izzó; szunnyadó] tűz [parázs] <kitörésre kész elrejtett szenvedély, érzelem, erő>

◊ Oly rémület fogta el evvel az emberrel szemben, aki mint a hamu alatt izzó parázs, iménti percben lobbot vetett, hogy ura életéért reszketett meg. Hisz ez az ember nyílt ellenség. (Móricz Zs.: Erdély 692)

◊ Mindkét fél ezek után új viselkedést vesz fel, ezzel mutatja ki, hogy „nem törődik” a konfliktussal, nem tulajdonít annak nagyobb jelentőséget. Sajnos, ez a magatartás nem vezet megoldáshoz. A hamu alatt lappangó parázs: a konfliktus hamarosan újra lángra kap, viták, nyílt összetűzések oka lesz. (Bágyoni A.–Székely L.: Válasz a nőknek 34)

HANGYA

Hangyában is van méreg

<a kis termetű ember is dühbe jön>

◊ Mert azt még csak megérti az ember, hogy az apjával összeveszett, hiszen megesik, hogy még saját magával is összevész az ember (még a hangyában is van méreg), de amit a kocsmában csinál, az már mégiscsak istentelenség. (Szabó P.: Talpalatnyi föld 387)

L: Kis csupor hamar felforr; A galambnak is van epéje.

Kicsi a hangya, de tud búsulni

<szegény, jelentéktelen ember is lehet szomorú>

◊ E fabula inti az urakat és a kazdagokat, hogy kevélyek ne legyenek és a szegényeket és együgyűeket meg ne utálják. (…) a nagyurak, dúsok etc. oly nyomorúságba esnek, hogy még a szegény embernek segítsége nélkül szükelködnek. Azért mondják ezt közbeszéddel: Et formica suam habet iram.Kicsiny a hangya, de meg tud azért búsulni. (Heltai G.: 11. fabula, 92)

L: Kicsi a nyúl, mégis megfuttatja az agarat; Kicsi a bors, de erős (1).

HANGYANYOM

Hangyanyom idővel megtetszik a kövön (régi)

<gyakorisággal az is nagy hatást érhet el, ami önmagában jelentéktelen>

◊ Magról kell a cserfa, s mi nagy! nézni öröm,

Hangya-nyóm idővel megtetszik a kövön,

De hűbele Balázs, lovat ad az Isten,

Akár füstöt faragj, nem ér az annyit sem. (Mindszenthy G.: Légy szorgalmatos, l. Sirisaka A.: Magyar közmondások LV)

R: Cseppenként a hordó is megtelik; Cseppekből lesz a tenger; Kevésből lesz a sok; Sok kicsi sokra megy; Fillérből [krajcárból] lesz a forint.

L: Sok csepp követ váj [kivájja a követ]; Jobb a sűrű krajcár, mint a ritka garas; Jobb a sűrű fillér, mint a ritka forint.

HARAG

A harag árt a szépségnek

<ha haragszik az ember, csak magának árt vele>

◊ De azt tudjuk, hogy a fejedelemnek az egészsége igen rosz renden vagyon. Soha nem is volt egészséges, a miolta ebben az országban jött. De kivált egy darab időtől fogvást igen sárgodik. A harag pedig igen árt egészséginek. (CXL., Mikes K. Törökországi levelei 233)

◊ – De majd nagyon meg fog haragudni az úr!

– Annál rosszabb rá nézve! A harag csak annak árt, aki megharagszik. (Jókai M.: A lélekidomár)

R: Ne mérgelődj, mert árt a szépségnek.

L: Aki haragszik, annak nincs igaza.

D: Árt a szépségnek [a szépségednek] <mondják csúfolódva a mérgelődő embernek>

A harag rossz tanácsadó (közismert)

<a harag elfogulttá teszi az embert, és sok rosszra viheti rá>

E: lat. Seneca, Epistulae morales 18.14: Immodica ira gignit insaniam {A féktelen harag esztelenséghez vezet}.

◊ – Itt van a város becsülete, sérelme, ezt nem lehet egy óráig sem úgy hagyni.

– Arra még ráérünk, (…) arra még aludni kell egyet. A harag rossz tanácsadó s a friss harag a legrosszabb. (Mikszáth K.: A fekete város)

◊ – A bosszú rossz tanácsadó, felséges uram, én is lutterista ember vagyok, s a nehéz időkben oszlopa voltam s akarok lenni hitemnek s pajzsa az Úristen igaz igéinek. (Móricz Zs.: Erdély 199)

◊ – Ne hirtelenkedj! A hirtelenség rossz tanácsadó, megbosszulja magát. Ne hagyd, hogy bátyád ellen ingereljenek. S ne légy nagyravágyó – csengtek fülébe Ríka szavai, míg végre elaludt. (Komjáthy I.: Mondák könyve 231)

◊ – (…) Ma ők azok, akik félremagyarázzák álláspontomat, az MSZP tőlem való elhatárolódását igénylik, a fejemet követelik. Nekik mondom jószándékkal: ne ítéljenek elhamarkodottan. A harag ritkán jó tanácsadó. (Somogyország, 1989. nov. 24.)

◊ – Egyeseknek, például egy látszerész vállalkozónak erről nagyon egyéni és indulatos véleménye van. (…)

– Nem igazán tudok mit kezdeni ezzel a véleménnyel… Csak megjegyzem: a harag rossz tanácsadó – de hát ez is csak közhely. (Szekszárdi Vasárnap, 1997. szept. 7. 5)

P: A haragnál csak a közöny a rosszabb tanácsadó. (Timár Gy. 1986: 131)

L: Hirtelenség, harag, semmi jót nem farag; A haragnak megbánás a vége; A mai haragodat tartsd meg [halaszd] holnapra; Üres has [gyomor] nem jó [rossz] tanácsadó; Hol a harag nyertes, ott vesztes a nyugalom.

A haragnak megbánás a vége

L: Hirtelenség, harag, semmi jót nem farag; A harag rossz tanácsadó; A mai haragodat tartsd meg [halaszd] holnapra; Hol a harag nyertes, ott vesztes a nyugalom.

A mai haragodat tartsd meg [halaszd] holnapra [Az esti haragodat hagyd reggelre]

<amikor haragszol, türtőztesd magad és minél kevesebbet szólj, várd meg, míg lecsillapodik a haragod, és csak utána ítélkezz vagy dönts>

◊ De hát, hogy mit mond más, arra nincs mit adni egyáltalán, mert az igazság az, hogy Pap Sándor is nagyon megjárta a hirtelen haragjával. Jól mondják azt, hogy az estéli haragot tedd el reggelre (…) (Szabó P.: Talpalatnyi föld 396)

L: Hirtelenség, harag, semmi jót nem farag; A haragnak megbánás a vége; A harag rossz tanácsadó.

Hol a harag nyertes, (ott) vesztes a nyugalom

<az indulat elveszi az ember lelki nyugalmát, olyan cselekedetekre is ráviszi, amelyeket később megbán>

◊ – Tiszteletes uram most haragszik, és hol a harag nyertes, ott vesztes a nyugalom. Nem kellene ebből a kisügyből ilyen nagyot csinálni! (Moldova Gy.: Negyven prédikátor 223)

L: A harag rossz tanácsadó; A haragnak megbánás a vége.

HARANG

A harang is hív másokat a templomba, de maga nem megy (régi)

<vannak olyan emberek, akik nemes tanácsokat adnak másoknak, de maguk nem azok szerint élnek>

◊ Az álhatatlan szív,

Magának-is nem hív,

Másnak-is jár vesztére.

Kuvasz szénán fekszik,

De benne nem eszik,

Morog éhült ökörre.

Harang-is tsak hirdet

De maga nem mehet

Templomban a’ Misére. (Beniczky P.: Magyar ritmusok 128–129)

HARASZT

Nem zörög a haraszt [(fa)levél; nyárfalevél] (, ha a szél nem fújja [ha nem fújja a szél]) (közismert)

<a szóbeszédnek, a pletykának szokott némi alapja lenni>

◊ – Igaz, igaz, – szólalnak meg az asszonyok, akik eddig a kályha mellett susputoltak, – azt mondja az ének is: „Nem zereg a nyárfalevél, ha a szél nem fújja.” (Kurkó Gy.: Nehéz kenyér 161)

Nem zörög a levél, ha a szél nem fújja,

Nem mondanám, babám, ha igaz nem volna;

Tilos a szerelem, félek az anyádtól,

Azt hallottam, babám, elválunk egymástól. (Almási I.: Tavaszi szél vizet áraszt 265)

◊ A faluban tovább pusmognak majd, s akár G.-néről, akár V.-néről esik szó, megjegyzik: nem zörög a haraszt, ha a szél nem fújja.

Pedig éppenséggel zöröghet. Mert ezt a harasztot bizony – ok nélkül – nagyon sokat zörgették. (Népsz, 1988. aug. 29. 9)

◊ Ha a kivándorlás nem is, a korrupciós botrány halálosan komoly ügy. S egyben igazolódni látszik a népi mondás: nem zörög a haraszt, ha… Nyugati, főleg amerikai lapok ugyanis évek óta cikkeznek arról, hogy magas rangú kubai köztisztviselők belekeveredtek a kábítószer-csempészetbe. (Reform, 1989. júl. 14. 3)

◊ Az alábbi hír egyrészt újabb bizonyíték a nálunk egyre inkább közkedvelt mondás – „nem zörög a haraszt…” – igazságára, másrészt pedig azokat igazolja, akik szerint nem árt gondolkodni, mielőtt megnyilatkozunk… (MN, 1989. dec. 21. 9)

◊ – Ha ilyen nagy pénzt fordítanának erre, akkor a zöldek mozgolódása nem lehet oktalan! Nem zörög a haraszt… (Szabad Föld, 1990. júl. 24. 12)

◊ – (…) De amióta lábra kaptak a pletykák, miszerint egy klubbéli csoport megpróbálja a magyar politikát befolyásolni, olykor gyanakvás és ellenszenv kísér bennünket.

Nem zörög a haraszt, ha nem fújja a szél. Márpedig fújta, mert a klubot alapító elnökről tavaly ősszel kiderült: szép csendben belépett a Kisgazdapártba, s Torgyán József és az elnökség szakértőjeként húzódik meg a háttérben. (Népsz, 1992. jan. 25. 7)

P: Nem zörög a haraszt, ha nem fújja a paraszt. (Hernádi 1985: 269)

Nem zörög a haraszt, ha nem zörgetik. (Hernádi 1985: 269; móka-levél)

Nem zörög a haraszt, ha süket a paraszt. (Tóthné Litovkina 1993: 189)

Nem zörög a paraszt, ha nem fú a szél. (kifacsart 2000: 103)

Nem zörög a Trabant, ha tolja a paraszt. (Tóthné Litovkina 1993: 189)

R: A kutya nem ugat hiába; Szél fúvatlan nem indul; Füst nem megy tűz nélkül (1); Nem esik [nem hull] a forgács vágás nélkül.

D: 1. Nem hiába [nem ok nélkül] zörgött a haraszt <igaza volt a szóbeszédnek>

◊ – Már az is igaz. Látszik, hogy eddig sezörgött hiába a haraszt. (Mikszáth K.: Kísértet Lublón)

Nem ok nélkülzörgött a haraszt a Síp utca 12-ben. Amiről már hetek óta suttognak egyes jól értesültek, az esemény bekövetkezett. (Reform, 1990. jún. 15. 13)

2. Zörög a haraszt <szóbeszéd tárgya valami>

◊ Mintha ellentmondani látszana a kétféle nyilatkozat. Jó lenne összehangoltan tájékoztatni a közvéleményt, már csak azért is, mert nem zörög a haraszt… (A Világ, 1989. nov. 2. 7)

◊ Már régen zörög a haraszt az Egyesült Államokban, hogy a nemi kísértés édessége lépre csalt több katolikus papot. Előbb hét lousianai lelkészről jött a hír, hogy azzal vádolják őket: fiatal fiúkkal űzték a szexet a nyolcvanas évek közepén – írja a Time. (Reform, 1990. okt. 26. 30)

◊ De söprögessünk inkább a saját házunk táján! Nálunk is van „zörgő haraszt”. Decemberben két nagymesterverseny zajlott Magyarországon. (Népsz, 1991. jan. 28. 11)

HARIS

A harist nyelvén [szaván] fogják [foghatod] meg [Maga nyelvén [szaván] fogják meg a harist] (régi)

<a saját szavai, elszólásai árulják el az embert>

◊ Botfalvai: (…) De de jaj, amott egy valóságos katona jön, hátha meghallotta, s reám támad, ugyan megfenyegetem a sarkommal, inkább csak meghúzom itt magamot, talán maga szaván fogom meg a harist. (Botfalvai, l. RMV 248)

◊ Debitor:

Ime, nem jol szólla az Úr, meg tsalatik,

Maga nyelvén mint az haris meg fogatik.

Midőn szegény fejem a falba rugatik,

Az Urtol, ama dus dolga jol folytatik. (Nagy Gy.: Konok pereskedők, l. RMDE 1. 701)

◊ Farmatringosi (a’ Bagolihoz fordúl):

Mondottam én, hogy itt minden bizonnyal deák szag vagyon. – A’ harist a’ szavánál. – Halla kegyelmed, mitsoda ember kegyelmed? (Fejér Gy.: A tisztségre vágyódók, l. RMDE 3. 312)

◊ Erre Etelka: No (úgy mond) szavadon foglak-meg, mint a’ harist. Azt mondád: hogy akár mi-mást kérek, mög-engedöd. (Dugonics A.: Etelka II. 307)

◊ Az ökröt a’ szarván

Az harist a’ szaván

Gyakorta meg-foghatod,

Embert szabad nyelvén,

Jobban mint lépésén

Beszédén nyomozhatod,

Elméje hol járjon,

Szíve mit kivánnyon

Könnyen meg-rostálhatod. (Beniczky P.: Magyar ritmusok 182–183)

R: Embert szaván, ökröt szarván.

L: A bolond is bölcsnek látszik, míg hallgat; Bolondot beszédéről; Ha hallgattál volna, bölcs maradtál volna; Bolond beszél, okos hallgat.

D: (A) szaván fog valakit <valamely ígérete megtartására késztet valakit>

◊ Néhány nappal ezelőtt Dorogon egy illető azt mondta nekem, hogy ha kétszer annyi zsírt és szalonnát kapnának, megdupláznák a termést, vagyis az is kétszeres lenne. Mindjárt arra gondoltam, hogy szaván kéne fogni (derültség) azt az elvtársat (derültség). (Esterházy P.: Termelési-regény 82)

◊ Bánod, hogy nem merted Nórát a szaván fogni. Vajon levetkőzött volna-e? ha igen, meddig? és mit szólt volna Muk Ferenc? (Vámos M.: Félnóta 302)

HÁRSFA

Addig hántsd a hársfát, amíg hámlik (régi)

<addig kell valamit megvalósítani, amíg kedvezőek hozzá a körülmények>

E: lat. Est arbuscula, non truncus curvandus in uncum {Fácskát, nem kemény törzset kell hajlítani}.

◊ Elhagyom az többit, mert közelít az Mars,

Felséges királyunk fegyverivel jár ars;

Mit mondasz rövid nap te ellenkezü pars?

Javallom, akkor hánts, mikor hámlik az hárs! (Gúnyvers az Ung megyei kurucokról, l. Lőkös I.: Külömb-külömb féle 106)

◊ Enyves

Rajta tehát, kapjon ki ki a’ maga dolgához. Addig hámozd a’ hársfát, míg hámlik; másképpen meg-szomjuhozunk addig, ha ollyan sokáig tanátskozunk. (Fejér Gy.: Az öreg fösvény, l. RMDE 3. 342)

◊ A’ Magyarok Istenére kérlek: ne kévánd azt tőllem: hogy magam szeméjjétől meg-vájjak. Ne-is háncsd (ha nem hámlik) a’ Hársát. (Dugonics A.: Etelka I. 430)

◊ Másnap tehát visszamenének Ráby Mátyás házához, és előadták neki világosan a dolgot. Hogy „itt van egy kis teher a saraglyában” – mert hát „a nyomtató lónak sem kötik be a száját”, s „asztag mellett kalászt szedni: jó” – de hát „akit nem éget, az ne fújja a kását”; – mert „aki molnárral utazik, annak lisztes lesz a kabátja”; – aztán meg a „szakáccsal nem jó az embernek haragban lenni”. De hát különben is „bolond ember az, aki az ökör alatt is borjút keres”, ellenben „addig hántsd a hársfát, amíg hámlik”, sőt igaz az, hogy „ha ludat osztasz, a legjobb darabot magadnak tartsd”, de mivelhogy „akinek Krisztus a barátja, az idvezül”, tudnivaló pedig, hogy „a Krisztus koporsóját sem őrizték ingyen” – a vége a dolognak az, hogy Paprika Péter uram a magisztrátus nevében íme háromezer darab körmöci aranyat teszen le Ráby uramnak az asztalára; amiért azután a tekintetes úr majd tudni fogja, hogy mit kell cselekedni. (Jókai M.: Rab Ráby 102)

◊ De Kinizsi Pál még ezzel sem érte be. Arra biztatta a sereget, menjenek tovább, rabolják ki Törökországot is. Azt mondta a katonáknak:

Akkoron kell az hársat hámtani, a fának héját lehántani, amikor hámlik. (Lengyel D.: Magyar mondák 11)

R: Addig hajlítsd [hajtsd] a fát [a vesszőt], míg fiatal; Addig üsd a vasat, amíg meleg; Addig fújd a kását, míg meleg; Addig tekerd a gúzst, míg hajlik a vessző.

L: Ifjú asszonyon és malmon gyakori az igazítás; Nyesés nélkül a fa nem nő nagyra [szépen]; Amit Misi tanul, Mihály sem felejti (el); Amit Jancsi megtanult, János sem felejti; Amit Jancsi meg nem tanult, nem tudja azt János; Az új fazék megtartja az első szagát; Nehéz az agg [a vén] lóból poroszkát csinálni; Nehezen tanul a vén ökör; Nehéz (már) a vén fát megbolygatni [hajlítani]; Nehéz agg fából gúzst tekerni; Ifjú szokás öreg gyakorlás; Nehéz a régi [megrögzött] szokást elhagyni.

HAS

Könnyű tele hassal a böjtöt dicsérni [a böjtről papolni] [Tele [teli] hassal könnyű koplalni [a böjtöt dicsérni]

<könnyen ajánlgatja az másoknak a szenvedést, a türelmet, akinek nincsenek gondjai, nem ismeri a a nélkülözést>

E: lat. Hieronymus, Epistolae LVIII.2: Plenus venter facilis de ieiuniis disputat {Teli gyomor könnyen beszél a böjtről}; Qui satur est, pleno laudat ieiunia ventre {Aki jóllakott, tele hassal dicséri a böjtöt}.

◊ Az MH cikket közöl arról a nagy kampányról, amelyet – főleg Ausztriában – a Greenpeace és más zöldszervezetek folytatnak a szlovákiai Muhiban (Mochovcéban) épülő atomerőmű ellen. Teli hassal könnyű koplalni. Az osztrákokat nem volt nehéz rávenni saját elkészült atomerőművük sutba dobására: bőven van vízi erőmű. (MH, 1995. jan. 21. 14)

L: Könnyű más faszával (a) csalánt verni; Könnyű más bőréből széles szíjat vágni [hasítani]; Nincsen füle a hasnak; Könnyű a máséból adakozni; A kibicnek semmi se(m) drága; Üres hasnak nem elég a szép szó.

Üres has [gyomor] nem jó [rossz] tanácsadó

<az éhség sok rosszra viheti rá az embert>

◊ A várban igazán rosszra fordult a helyzet. Az éhes gyomor nagyon rossz tanácsadó, és így a többnyire békés iparosokból álló őrség kijelentette Galambos uramnak, hogy a becsületnek már eleget tettek. Kara Ogul nem is olyan rossz ember, mivel lakomára hívja őket. Nem érdemes néhány ócska fal miatt éhen halni. (Illés Gy.: Többet ésszel, mint erővel (Rékavár), l. Végek dicsérete 32)

◊ Ne búsulj, jóbarát, inkább harapjál valamit! – ajánlotta Carl, franciára váltva; úgy van, az üres gyomor rossz tanácsadó, helyeselt Sophie Rousselot, ezúttal németül. (Vámos M.: Anya csak egy van 160)

L: A harag rossz tanácsadó; Az éhség nagy úr; Kihajtja az éhség a farkast a bokorból.

Üres hasnak nem elég a szép szó [Üres hassal [Korgó gyomorral] nem lehet a himnuszt énekelni]

<az éhes embert nem lehet szavakkal kielégíteni>

E: lat. Venter auribus caret {A hasnak nincsenek fülei}; Venter non audit praecepta {A has nem hallgat a szép tanácsokra}; Fabulis non expletur venter {Mesével nem telik meg a gyomor}; Seneca, Epistulae morales 21,11: Venter praecepta non audit {A has nem hallgat a jó tanácsokra}; gör. Menandrosz, Gnomai monostichoi 321.

◊ Ki beszél ma Rákócziról, szabadságharcról, nemzeti nagyságról, a nemzetért való önfeláldozásról? A „fiatalokat” a létért való sivár küzdelem hevíti. A „Talpra Magyart” nem lehet üres gyomorral szavalni, kiáltja a magyar ifjúság idealizmusának hivatásos ápolója. Micsoda lángostorral vágna, ha élne még közöttünk, e mondat szerzőjére Petőfi. Ő bezzeg jobban ismerte az üres gyomrot, de kevesebbet törődött a stílusrendezéssel, mint ez a méltatlankodó tanár úr! (Tisza István: Szabadgondolkodás, l. Békés I.: Napjaink szállóigéi II. 787)

◊ 1910-ben például Szabó Dezső (akkor éppen tanár Székelyudvarhelyen) az életszínvonaluk elviselhetetlenül alacsony volta ellen tiltakozó tanárok nevében cikket írt a Világ október 21-ei számába és roppant szemléletesen fejtette ki a közös lelkiállapotot: „A Himnuszt éhes hassal csak bizonyos ideig lehet énekelni. A végképpen elnyomorodott ember vöröset lát és vörös nóták buggyannak az ajkára…” Ezt a mondatát, melyből hosszú ideig tartó, irdatlan botrány lett, később némiképp torzult formában idézték, mintha valójában azt írta volna: „Korgó gyomorral nem lehet Himnuszt énekelni!” (MH, 1999. nov. 27. 11)

R: Nem jó az éhező embernek sokat papolni; Nincsen füle a hasnak; A szemével nem lakik jól az ember.

L: Könnyű tele hassal a böjtöt dicsérni [a böjtről papolni].

HASONLÓ

Hasonló a hasonlónak örül [örvend] [Hasonló a hasonlóhoz (vonzódik); Hasonló (a) hasonlót szeret(i) [vonz(za)]; Hasonló hasonlóval könnyen megalkuszik]

<hasonló természetű, vagyonú emberek keresik egymás társaságát>

E: lat. Similis simili gaudet {Hasonló a hasonlónak örvend}; Cicero, De senectute III.7: Pares cum paribus facillime congregantur {Hasonló a hasonlóval igen könnyen összefér}; Macrobius, Saturnalia VII.7.12; gör. Platón, Lakoma.

Hasomlot keres tenned magadhoz,

Ki hasomlo lesz állopotodhoz,

Egyenlö légyen szegeny korodhoz,

Ne hánnya, semmit nem hoz házodhoz. (RMKT XVII/3: 503)

◊ Vala egy özvegyasszonynak két leánya; a nagyobbik hasonló vala az anyjához, és ez feslett erkölcsű, rossz vala, de kedves leánya az anyjának; a kisebbik hasonló vala az atyjához, ez szelíd, engedelmes, jó természetű vala, keményen tartatott az anyjától, amint ezt láthatni, hogy ki-ki magához hasonlót szeret, kedvel; innen az anyja leányával szegényt zaklatta, és a kemény anya mindennap vízért két mériföldnyire hajtotta. (Szilágyi F.: Elmét vidító elegy-belegy dolgok 68)

◊ De egyszer-’s-mind azért esedözöm előtted: hogy, a’ magyar Kis-aszszonyok közül, ne mást röndölly alacson szeméjömhöz, hanem, a’-ki mind kisded álladalmomhoz, mind csekéj tisztségömhöz illik; mert tudni-való az: hogy hasonló a’ hasonlóval hamar egybe-barátkozhatik. (Dugonics A.: Etelka I. 320)

◊ Ez volt az egyik olyan vizsgálat, amely, megerősítve az egyensúlyelméletből levezetett feltételezéseket, bizonyítékokat szolgáltatott arról, hogy az attitűdbeli hasonlóság a személyes kapcsolatok fejlődésének lényeges tényezője. A „hasonló a hasonlót szereti” gondolata a személyes kapcsolatok fejlődésének az egyik legfontosabb elve marad… (Forgács J.: A társas érintkezés pszichológiája 243)

◊ Az attitűdhasonlóságra vonatkozó kutatások tehát nagyjában-egészében alátámasztották azt a közkeletű véleményt, hogy hasonló a hasonlónak örvend. Van azonban egy legalább ilyen gyakori, de az előbbinek ellentmondó hiedelem is, miszerint azok vonzódnak jobban egymáshoz, akik eltérő, egymást kiegészítő jellemzőkkel rendelkeznek – ez az „ellentétek vonzzák egymást” elve. (Forgács J.: A társas érintkezés pszichológiája 262–263)

◊ Legfeljebb nem megy többet arra, ahol a szemetet hagyta, mert nem szívesen nézi a kupacokat, s jól tudja, hogy az övé mellett hamarosan megjelenik a másiké is. Hasonló a hasonlónak örül. (MN, 1990. ápr. 24. 7)

◊ A Magyar Nemzetben Kristóf Attila az MSZP „eszmehű” „nagy öregjét” előbb leszenttehenezi, majd az ellenzék politikai vezetőváltásáról kifejtett gondolatait megkérdőjelezi, aztán egy huszáros fordulattal megkérdezi: „Szenilis szenili gaudet?” Kristóf csak tudja, mi az emlékezetkiesés: miként lehet Rózsa Ferenc-díjasból fehér rózsává ártatlanodni. (ÉI, 2002. ápr. 12. 11)

R: Guba gubához, suba subához; Sárfazékra sárfedő, vasfazékra vasfedő; Szekeres a szekeressel, taligás a taligással; Minden disznó megleli a maga dörzsölőfáját; Eb kutyával hamar összebarátkozik; Minden zsák megtalálja [megleli] a (maga) foltját; Cseréptálhoz fakanál; Róka a rókával hamar összebarátkozik [megalkuszik]; Minő a vászon, olyan foltja kerül; Föld a földhöz; Vagyon a vagyonnal házasodik; Gonosz a gonoszt hamar felismeri; Tolvaj tolvajra hamar ráismer; Szegény a szegénnyel, gazda a gazdával; A barátság vagy egyenlőket vesz, vagy egyenlőkké tesz.

A: (Az) ellentétek vonzzák egymást.

HASZON

Amint tanulsz, úgy veszed hasznát

◊ Első Személy, Katona:

A Comoediának summája ez lészen,

Ki mint tanult, vélle megéri egésszen,

Mellyért Rectorának kőszőnetet tészen,

’S mindenikőnk kűlőmb mesterséget vészen. (Komédia egynémely mesterségről, l. RMDE 1. 235)

Ki-ki csak maga hasznát nézi

◊ – Hát én csak akarom mögjegyözni, édös kis gazdám, hogy azt ródd fel magadnak: kemény uralkodás nem mindönökfölött hasznos. Csak ezt akartam mondani.

– Mibe vótam én kendhő kemény?

– Nem mondom, kisgazdám, sömmit se mondok, csak aztat, hogy: embör nézi maga hasznát, nem bánja más vásznát. (Móricz Zs.: Rózsa Sándor 153)

R: Minden molnár a maga malmára hajtja a vizet; Ki-ki [mindenki] a maga fazeka mellé szít; Minden szentnek maga felé hajlik a keze; Magának senki se ellensége; Közelebb az ing a subánál (1); Kovács is azért tart(ja a) fogót, hogy a kezét meg ne égesse (2); Ki-ki lába alá vágja a forgácsot.

HATÁR

Mindennek van határa

<semmit sem szabad túlzásba vinni (főleg akkor mondják, ha elfogyott valakinek a türelme; ez már mégiscsak sok!)>

E: lat. Horatius, Satirae II. 1, 106–107 Est modus in vebus, sun certi denique fines, quos ultra citraque nequit consistere rectum {Van mérték a dolgokban, végülis vannak biztos határok, amelyeken innen és túl az igazság nem tud megállni}. Plautus, Poenulus I. 2, 238–40.

◊ Mikor már nem fért a vendég bent, azok is boldogok voltak, akik künn az udvaron vagy a ház előtt kaptak helyet. De mindennek van határa. Egyszer csak már künn se lehetett elhelyezni senkit. (Mikszáth K.: A szelistyei asszonyok)

◊ – Mindennek van határa! Többet üldöztük ezt az embert, mint amennyiről Isten előtt elszámolhatunk! Ha vétett valaha ellenünk, bőven visszafizettük eddig is! (Eötvös J.: A falu jegyzője 306)

◊ Déczházán annyi a pince a lapos kis hegyoldalban, mint ürgelyuk a mezőn. És mégis mindennek van határa. Mikor egyszer csakugyan végigjutottak a pincék során, sehogy sem tudta rávenni a gazdákat, hogy kezdjék vele újra a farsangot. (Móricz Zs.: A pincekurátor, l. Elbeszélések 85)

◊ Hajdani irodalmi korifeus:

Akinek Hemingway, ne vegye magára,

no de hát mindennek megvan a határa:

az, amit jómagam soha sem szereték,

szabad-e tolni az ellenség Thackeray-t? (Timár Gy. 1986: 99)

◊ (…) magyarázta tejecske, azzal a szelíd mosollyal az arcán, majd hirtelen artikulátlanul visítozni kezdett: ezennel fölkérem az úristent, hogy látogatásait az én viszonylatomban fejezze be! Menjen máshová! Mindennek van határa (…) (Vámos M.: Anya csak egy van 196)

◊ Ne vicceljünk már! Hát hogyan volna az lehetséges, hogy a nagypapát börtönbe csukják a németek, miközben a fia, nemdebár a mi édesapánk, mint katona szövetségben állana ugyanezen a németekkel!

– Pedig így volt! – kiáltott Papi, és akaratosan toppantott egyet, akár egy királylány.

De ez minket már nem érdekel. A hülyeségnek is van határa. (Esterházy P.: Harmonia cælestis 536)

L: Emberséggel, marékkal [kanállal] (1); Okkal, móddal; (A) jóból is megárt a sok; Minden módjával jó.

HATVAN

Hatvan [hetven; nyolcvan] felé hazafelé

<aki a hatvanadik (hetvenedik, nyolcvanadik) életéve felé közeledik, az betegeskedik, gyengélkedik, kifelé megy az életből>

◊ Hát még hetenkint elmegy most is, csak nem jó a cimborám. Mer ha jó vóna a cimborám, akkor vóna jó az is. De így mán nem olyan jó. Mer ha elő akarom venni az asszonyt, akkor ég-főd szakad rá, rimánkodik, hogy hát nem vót elíg, hát ne csinájjak mán belüle vín bolondot. De azt mondtam mán neki, hogy nincsen öregasszony, akkor öreg az asszony, ha a lábát nem tudja szíjjel rakni. Ennek az asszonynak mán nem kell, hiába döföli az ember, olyan mintha a csalánho verné, mer ha a csalánho veri az ember, lelankad. Haj, csak az a baj mán kedves, hogy nyolcvan fele, hazafele. (Vajda M.: Hol a világ közepe? 94)

◊ – (…) Mert mindenki meghal, de aztán a vén igazán kell gondoljon a halálra. Azt mondja a közmondás: „Hetven felé hazafelé.” De aztán aki még a nyolcvannégyet is elrúgta! Maga tűzrevaló vén gazember! Még hogy test kell magának! (Nagy O.: Asszonyok könyve 144)

◊ A gyermek, amikor megismeri a halál fogalmát, kutat, kérdez, keres, tudni akarja, mi a halál. A serdülő már mint létkérdéssel foglalkozik vele, aztán háttérbe kerül ez a téma. Az egészséges felnőttnél is csak időlegesen, valamilyen történés kapcsán merül fel. Az életdelelő után, negyvenéves kor körül ismét előtérbe kerül, hogy aztán öregkorban állandósuljon a szembenézés-készülődés vagy félelemelhárítás formájában. Ezt a „régiek” úgy mondták: „Hatvan felé hazafelé.” De azóta változott a világ, s vele a mi szemléletünk is. Az öregedés később következik be, és hová lett a „haza”? Milyen haza vár bennünket? (Polcz A.: Meghalok én is? 44)

◊ Az élet véges. E tárgyilagos megállapításokon kívül a tréfálkozás is segítségére lehet az embernek, hogy megbarátkozzék egyrészt az új tilalmakkal, életmódja megváltoztatásával, másrészt halandó voltával. „Hatvan felé hazafelé.” (Egyenesen hazafelé és nem útba ejtve a korcsmát.) (MN, 1983. okt. 1.)

L: Elég nyavalya a vénség; Száraz fában terem a szú; Öregség (mindennapi) betegség.

D: Hatvan [hetven; nyolcvan] és a halál között <idősebb, hatvanon [hetvenen; nyolcvanan] felüli életkorú>

◊ Mi hetven és a halál közöttiek – szoktuk mondani magunkról tréfásan, holott talán nem is olyan vicces – azt szeretnénk, hogy akárcsak a sorainkból eddig eltávozottaknak, a mi kezünket is kedves nővérkéink fogják az utolsó órán. Hogy így, méltósággal éljük meg a halált. (Népsz, 2001. márc. 6. 12)

HÁZ

A házat ragasztani kell

<(?)>

◊ Van azonban harmadik történelem is. Azokról, akik amidőn elindulnak, mindenkijüket magukkal viszik. Nem marad otthon senki: ha talán házacska van már ragasztva, hát a ház. Mert a mondás az, hogy a házat ragasztani kell. Miként támadt ez a szó, ki tudná? De így van, hogy a házat ragasztani szokás. A földre, amely oly könnyen kiszalad a birtokosa lába alól, rá kell ragasztani a házat, hogy ott maradjon. Azután a ragasztott ház ragasztja az embert. (Tömörkény I.: Vera elvitele, 315–316)

Ahány ház, annyi szokás (közismert)

<a szokások közösségenként, családonként változnak>

E: lat. Quot regiones, tot mores {Ahány vidék, annyi szokás}; Lex et regio {Szokás és vidék}; gör. Zénóbiosz.

◊ Minálunk halottak napján nem szokás pappal menni ki a temetőbe, hanem mindenki kimegy maga, s ki-ki külön intézi el szívbeli ügyét a halottaival. Azonban ahány a ház, annyi a szokás. A szomszéd kun városban már paposan járnak ki. (Tömörkény I.: Kavarodás az útszélen, 653)

◊ Aki köpköd, az gondolkozik. Megengedem, hogy Kant Immánuel nem egészen így gondolkozott, mikor A tiszta ész kritikáját írta. De ahány ház, annyi szokás. Nála a köpködés mindig a megfeszített gondolkozást jelentette. (Kosztolányi D.: Esti Kornél 150)

◊ A népélet színeit a különféle népelemek találkozása, keveredése és egymásra hatása alakítja. A történelmi és a társadalmi kapcsolatok a rokon vonásokat erősítik. (…) a földrajzi és táji eltérések a különbségeket magyarázzák („ahány ház, annyi szokás” – vallja a közmondás). (D. Nagy É.–Tüskés T.: Magyarország 65)

◊ A napa megkérdezte: „tudsz-e gyúrni?” S az új asszony félve csinálta a reszelt tésztát, mert nézték négyen is, hogy csinálja. S az idegen helyen nem tudja, hogy kell csinálni, nem is tudhatja, hisz ahány ház, annyi szokás. (Kiss L.: A szegény emberek élete II. 170)

◊ Klimax Anci: Ma nincs is fizetésnap! Holnap lesz.

Főkönyvelő: ásít. Ahány ház, annyi szokás.

Comba Ica: Nálunk tegnap volt. Vagy tegnapelőtt? (Kornis M.: Kozma, 357)

◊ Ebben a hatalmas országban viszont még megszorítva is merészség kimondani az „általábant”. Központilag csak az állami alkalmazottak szabadságát szabályozták. Különben ahány ház, annyi szokás. (Népsz, 1986. aug. 9. 8)

◊ Persze ahány ház, annyi szokás, így a szakemberek először azt kutatták, kinek, mit jelent az a kifejezés, hogy pornográfia. (Reform, 1989. máj. 5. 42)

P: Ahány ház, annyi házmester. (Hernádi 1985: 147)

Ahány ház, annyi lopás! (Dili, 1990. febr.: 11)

Ahány ház, annyi pofon. (kifacsart 2000: 110)

Ahány ház, annyi szopás. (mikulás 1996)

Ahány wigwam, annyi szokás. (dakota 1999: 159)

R: Ahány ország, annyi törvény.

L: Ha Rómában élsz, élj római módra; Ahol [akinél] laksz, annak törvényével élj.

Ártalmas a háznál: (a) haragos asszony, (a) sűrű füst, (a) lyukas tál [Haragos asszony, füstös konyha, lyukas tál három gonosz a háznál] (régi)

Négyféleképpen űzhetni ki a férjet a házból: tűz, füst, romladozott ház és a rossz asszony által; a tüzet el lehet oltani vízzel, a füst elmúlik, ha a tűz eloltatik, a romladozott házat meg lehet építeni mesteremberek által; hát a rossz asszonyt micsoda móddal lehet megorvosolni? nem találtak ugyan még szappant, mellyel a szerecsent meg lehessen fejéríteni(…) (Szilágyi F.: Elmét vidító elegy-belegy dolgok 256)

◊ Orbán:

Tsak igaz az: a’ Nagyságos Aszszony, a’ sürű fűst, a’ lyukas tál Ártalmas a’ háznál – e’ biz igaz, bár én is meg gondoltam volna előbb, és ne házosodtam volna ama’ nagy házból eredett, nagy vérből származott, nagy helyről szűletett Nagyságos nagy Semmihez, (akarom mondani,) a’ dámához – de késő már bánkodni – meg esett a vásár – el mult az alku meg esett nekem, el-vettem azt a’ Nagyságos nagy dámát (…) (Fejér Gy.: Az öreg fösvény, l. RMDE 3. 392)

◊ – (…) A törvény követeli a feleséget. Mindjárt vesz egyet. Hej, pedig csak igaz az a kálvinista felkialtás, hogy „Sunt tria damna domus: imber, mala femina, fumus.” {Három nagy kár van a házban: zápor, rossz asszony, füst.} (Jókai M.: Rab Ráby 69)

◊ A 11. századtól Európa-szerte ismert volt a közmondás, hogy „az otthonnak három az átka: eső, füst és az asszony szája”. Tekintve, hogy a tető nem volt lepadlásolva, az eső beesett, a füst, mint láthattuk, ott terjengett – az asszonyok szájáról pedig jobb nem beszélni. (Hanák P.: Hogyan éltek elődeink? 27)

L: A rossz asszony nagy gyötrelem a háznál; Nagy szomorúság a rossz asszony; Megverte az Isten, kinek rossz felesége van.

Az én házam az én váram (közismert)

<a saját házában mindenki azt tesz, amit akar>

E: ang.: My house is my castle {Az én házam az én váram}.

◊ Lehevertem, de egyszerre megszólalt a telefon, ez az éles szavú háziördög, a pesti lakások réme és hóhéra. Az én házam nem „az én váram” itt. (Babits M.: Egy biztos nyár, l. Rakéta, 1988. aug. 2. 31)

Az én házam az én váram – szól a közmondás. Valóban a szülőföld képébe mindenképpen beletartozik a szülői ház, az a „vár”, amihez a gyermekkor legkedvesebb emlékei kötődnek. (Kósa L.–Szemerkényi Á.: Apáról fiúra 42)

◊ Lebovics: (…) Mindegy, hazamegyünk! Dühösen. Jé, máris itthon vagyunk! Elbambul. Az én házam az én váram. (Kornis M.: Halleluja, 137)

◊ Milliomos: boldogan hahotázva. De édes naccsád, kedves doktor néni, nem szoktam délelőtt… a szerelemtől már-már sírva röhög… Nem az esetem!… És nem hazai pálya!…

Szinésznő: Dehogynem hazai! „My home is my castle!” (Kornis M.: Körmagyar, 259)

◊ Ha valamely épületre igaz „az én házam az én váram” szólás, akkor az minden bizonnyal a Portsmouth partjaitól (Anglia) 4,5 kilométerre található „No Man’s Land” nevű tengeri lakóvár. (Reform, 1990. aug. 24. 48)

◊ A politikusok magánélete persze más dolog, aki ilyen pályára lép, számíthat arra, hogy megírják, az apja fajvédő publicista, avagy vallatóember volt. Persze az ilyen érvelés primitív politizálás: nem nézetekkel, hanem családfákkal érvel.

Gyerekkoromban sokat üldögéltem egy régi zuglói villa faburkolatú lépcsőházában. A professzori hajlékban felirat hirdette: az én házam az én váram. Most megint hozzá kell látnunk a várépítéshez. (Népsz, 1992. okt. 10. 21)

◊ – Volt egyszer egy „Házam a Váram” Szakkiállítás, melyet négy éve indítottunk el, egyre növekvő érdeklődés kíséri. (Tolna Megyei Krónika, 2000. jún. 2. 5)

R: Minden kakas [a kakas is] úr a (maga) szemétdombján; Minden ember király a maga házánál; Bagoly is bíró (a) barlangjában.

L: Idegen kutyának lába közt a farka; Fogadatlan prókátornak ajtó mögött a helye; Mindenki a saját [maga] háza [portája] előtt seperjen [söpörjön]; Mindenki a maga házánál parancsol; Otthon parancsolj (, másutt hallgass)!

Az kiabál, akinek a háza ég (közismert) (, de az hallgat, aki meg[fel]gyújtotta)

<az hangoskodik, vádol másokat, akinek nem tiszta a lelkiismerete>

◊ …És a mama titokban irigyelte Blankát… Ugyan mit, erkölcs! Erkölcstelenség! Azok üvöltenek a legjobban, akiknek a házuk ég. Okosan teszi az a nő, ha szeretőket tart, és nem köti le magát. (Nagy L.: Két leány, l. Meggyalázott vágy 6)

Az kiabál, akinek a háza ég. Mert én tudom, mi a helyzet. (Esterházy P.: Az elefántcsonttoronyból 74)

◊ Tiszteljük mindenkinek a nemzeti érzületét, de a népek egymás elleni fordítását itthon nem tűrjük, s másutt sem hagyjuk szó nélkül. Mert ez a sovinizmus. És ez mindig csak olaj volt a tűzre. Erre áll az a mondás – ami a Kárpát-medence népeinél általános –, hogy az kiabál, akinek a háza ég. (Reform, 1989. júl. 14. 10)

◊ Binder úr a magyar tárgyaló felet Szlovákia lejáratásával vádolja. Ám ebben az esetben is igaz a mondás: az kiabál, akinek a háza ég. Szlovákia saját magát minősíti a nemzetközi tárgyalásokon valótlan állításokkal, és ígéreteinek be nem tartásával. (Népsz, 1994. febr. 12. 3)

◊ Nem nehéz látni, hogy ezek a rádiósok kinek is tettek jó szolgálatot. Igaz a mondás, hogykinek a pap, kinek a papné. Az kiabál, akinek a háza ég! Nem tudott volna úgy leépíteni a Rádió elnökhelyettese, hogy a hangadó MSZP-SZDSZ ellenzéknek megfelelt volna. (Népszava, 1994. márc. 11. 7)

P: Az kiabál, akinek a háza nem ég. (Tóthné Litovkina 1993: 152)

L: A legjobb védekezés a támadás; Csúnya néz legtöbbet a tükörbe; Akinek vaj van a fején, ne menjen a napra; Aki szarban van, az ne ugráljon.

D: Ég a ház (valahol) <sürgős, cselekvésre késztető probléma, baj van>

◊ A kormányzat hibájaként rótták fel, hogy a halaszthatatlan intézkedéseket akkor teszi meg, amikor már „ég a ház”. (MH, 1989. nov. 16. 1)

Jaj annak a háznak, hol tehén bikának jármot vethet nyakába (régi)

<nem folynak rendben a dolgok abban a családban, ahol az asszony parancsol, a férj pedig engedelmeskedik>

Jaj annak a’ háznak,

Hol tehén bikának

Jármot vethet nyakában,

Tsak példa a’ bika,

Aszszonyokban ritka,

Melly nem szűne bordában

Hogy nyergellye Urát,

’S félre tegye kontyát

’S járja tántzát szomszédban. (Beniczky P.: Magyar ritmusok 173)

Magára hagyott háznál tolvajok gazdálkodnak

<ne hagyd őrizet nélkül a holmidat, házad táját, mert a kedvező alkalom azt is tolvajjá teszi, aki máskor nem lopna>

R: Alkalom szüli a tolvajt.

L: Szerdék próbálja meg a macskát; Házi tolvajnak nincsen lakat.

Minden háznak van keresztje

<mindenkinek, minden családnak megvan a maga baja>

E: lat. Quisque suas sustinet cruces {Mindenkinek megvan a maga keresztje}; Quisque suos patimur manes {Mindannyian elszenvedjük a büntetésünket}; gör. Menandrosz, Gnomai Monostichoi 419; Biblia, Újszövetség, Mt 10,38: És a ki föl nem veszi az ő keresztjét és úgy nem követ engem, nem méltó én hozzám; Mt 16,24: Ekkor monda Jézus az ő tanítványainak: Ha valaki jőni akar én utánam, tagadja meg magát és vegye fel az ő keresztjét, és kövessen engem; Gal 6,5: Mert kiki a maga terhét hordozza; Mk 8,34; Lk 9,23; Lk 4,27.

R: Mindenkinek megvan a (maga) keresztje; Mindenkinek megvan a maga baja; Mindenkinek megvan a maga terhe.

Mindenki a maga házánál [házában] parancsol [Magad házában parancsolj]

◊ Gaude: (…) Ha vendégeskedni akarsz, magad házában parancsolj!

Szabó: Ott is szivessen látnám kigyelmedet: de most egy kevéssé szűkölt állapotban vagyok. (Actio Curiosa 184)

◊ Orbán:

Eh – mond meg nekik, hogy én vagyok ur a’ házban, én parantsolom eztet. (Fejér Gy.: Az öreg fösvény, l. RMDE 3. 412)

◊ Stroom:

Ha én intézném e ház dolgait,

Majd máskép lenne mindez, minden nemzet

Egyenlően van jogosítva élni.

Cselédek:

Ez nem bolond – mondott ám valamit.

István:

Hisz tőlem élhet, hogyha otthon él,

De házamban csak én parancsolok.

Stroom:

Mindenkinek az háza, ahol él. (Madách I.: A civilizátor)

R: Fogadatlan prókátornak ajtó mögött a helye; Mindenki a saját [maga] háza [portája] előtt seperjen [söpörjön]; Otthon parancsolj (, másutt hallgass)!

L: Minden kakas [a kakas is] úr a (maga) szemétdombján; Minden ember király a maga házánál; Az én házam az én váram; Bagoly is bíró (a) barlangjában; Idegen kutyának lába közt a farka.

Mindenki [ki-ki] a saját [maga] háza [portája] előtt [körül] [háza táján] seperjen [söpörjön; söprögessen] [A magunk háza [tája] előtt söpörjünk [söprögessünk]]

<mindenki törődjön a maga dolgával, és ne avatkozzon mások ügyeibe>

◊ Nálunk nem voltak (nincsenek) hatalmukkal, beosztásukkal visszaélő vezetők? Nincsenek önmagukat törvények felettinek érző katonák és rendőrök? Nem kellenea saját portánk előtt (is) söpörni? (Magyarország, 1988. júl. 29. 31)

◊ A szakértők szerint a legsikeresebb egy mélyen dekoltált kacér ruha, egy bohókás kalap, egy pár izgató harisnya, egy vidám partner. És máris kész a farsangi „Divat 1990” kollekció. A seprű pedig arra figyelmeztet: mindenki söpörgessen a saját háza táján. (Reform, 1989. dec. 22. 48)

◊ Hiteles vélemények szerint nemcsak ez a tényező juttatta Kaszparovot Karpov elleni győzelméhez…

De söprögessünk inkább a saját házunk táján! Nálunk is van „zörgő haraszt”. Decemberben két nagymesterverseny zajlott Magyarországon. (Népsz, 1991. jan. 28. 11)

◊ – Számomra, hogy a magunk háza előtt söpörjünk, egyáltalán nem magától értetődő és jó megoldás az, hogy a magyar alkotmány a magyar állampolgárok államalkotó szerepével együtt az etnikumok államalkotó szerepét is törvénybe iktatta. (Népsz, 1996. febr. 24. 25)

◊ Most azt kérdeztem tőle: nem kéne-ea saját portáján söpörnie? Goromba hangú válaszokat kaptam, ismert stílusában. A stílus az ember: érv híján útszéli hangnem: „pofátlanság”, „jobbegyenes” – a többi altesti szó nem is tűri a nyomdafestéket. (ÉI, 2001. dec. 7. 11)

R: Fogadatlan prókátornak ajtó mögött a helye; Mindenki a maga házánál parancsol; Otthon parancsolj (, másutt hallgass)!

L: Idegen kutyának lába közt a farka; Minden kakas [a kakas is] úr a (maga) szemétdombján; Minden ember király a maga házánál; Az én házam az én váram; Bagoly is bíró (a) barlangjában.

D: 1. A saját [maga] háza táján [portája előtt] <a saját ügyeiben>

◊ Mindenesetre a kormányzat különféle részcsoportjai igyekeznek külpolitikai érdekeiket saját házuk táján értelmezni és érvényre juttatni, nem bízván a Bem rakparti vezetés kétes szakszerűségében, ingatag önbizalmában. (Beszélő, 1991. máj. 4. 24)

◊ Még mielőtt John Major szembeszállt volna a kihívással, és megmutatta volna, ki az úr a konzervatív párt háza táján, újjabb csapást szenvedett el, mégpedig ismét saját soraiból. (Népsz, 1994. febr. 12. 7)

◊ HVG: (…) Ezeket az ellentéteket hogyan lehet áthidalni?

G. W.: Úgy, hogy először az EU saját háza táján teszünk rendet, s ezután lépünk fel egységesen a kívülállókkal szemben. (HVG, 2001. okt. 6. 56)

2. A saját [maga] háza [portája] előtt [táján] seper(jen) [söpör(jön)] <törődik [törődjön] a saját ügyeivel>

Saját kapunk előtt söpörve: a magyarországi cigányság életében – s tudjuk, milyen pokoli nehéz ez az élet – megjelent az első reménysugár: a cigányság saját, autonóm szerveződése. (Szabad Demokaták, 1989/6. 26)

◊ Régóta köztudomású, a főiskola háza táján van mit söprögetni. A Filmvilág körkérdésére a filmes főtanszak tanárai két éve maguk sorolták, mi minden jelent gondot. (MN, 1990. ápr. 24. 7)

3. Mások háza [portája] előtt [táján] seper [söpör] <mások ügyeibe beleártja magát>

◊ Azzal, hogy az MSZMP kampánystábját tájékoztatja arról, mi történik a többi pártban, a többi pártot meg a sajtót viszont félretájékoztatja arról, mi történik mások háza táján. (Beszélő, 1991. máj. 4. 13)

Több ház, mint templom

<nincs az ember ahhoz a helyhez kötve, ahol éppen tartózkodik, másutt is meg tud élni (?)>

◊ – Szóval magok nem bíznak a gyár igazgatóságában?

– Annyira, amennyire maguk bennünk.

– Emberek, ne felejtsék el, több ház, mint templom – hangsúlyozta az „úrfi”. (Kurkó Gy.: Nehéz kenyér 204)

◊ – Na, de több ház, mint templom. Lösz neköm jobb helyem.

– Neköm is! Neköm is! – mondogatják bizakodva. (Kiss L.: A szegény emberek élete I. 350)

R: Másutt is esznek (fehér) kenyeret.

HAZA

Hazája embernek, hol jól folyik [vagyon] dolga

E: lat. Ubi bene, ibi patria {Ahol jól megy dolgunk, ott a hazánk}; Cicero, Tusculanae disputationes V.37.108: Patria est ubicumque est bene {A hazánk ott van, ahol éppen jól megy a sorsunk}; gör. Arisztophanész, Plutos 1151.

◊ Gaude: (…) Elég nekem most az, hogy itt jól van dolgom. Ubi bene, ibi Patria. A hol bízik, ott hízik. (Actio Curiosa 179)

◊ Biberach (egyedül):

Meglehet

Bánkhoz szegődök. Ott van a haza,

hol a haszon – s miért ne húzzam azt? (Katona J.: Bánk bán 34)

◊ Igen, ott más világ van, Ferenc nem mondja, tetszett is neki egy darabig, de aztán csak hazahúzta a szíve.

Ahun a családja az embörnek, ott a hazája – mondta Etel.

– Igen, de nemcsak ez. A föld is más itt, a búza is, meg minden. (Móra F.: Ének a búzamezőkről 85)

◊ Ha vezetőink megfogadták volna Kazinczy, Petőfi intelmeit, akkor Ön most nem hirdette volna meg magánpályázatát. Hogy mire gondolok?

„Jót, s jól…” (Írói érdem)

Haza csak ott van, ahol jog is van!” (Reform, 1989. szept. 22. 19)

L: Ki hol bízik, ott hízik.

Hazának füstje is kedvesebb, mint idegen országnak tüze (régi)

<a hazájában az ember még a nehezebb körülményeket is jobban elviseli, mint idegenben>

E: lat. Patriae fumus igni alieno luculentior {A haza füstje más ország tüzénél pompásabb}.

Micsoda füst kedves?

Hazánknak füsti világosabb az idegen országok tüzeknél. (Bod P.: Szent Hilárius 194)

◊ Isák:

(…)

De hát ha el nem jö, hazáját nem hadgya,

Háza füsti jobban tetszik, mint más lángja;

Noha meg-kell lenni, ha Isten akarja,

Mindeneknek szivét a’ ki hajtogattya. (Pápai Páriz F.: Izsák és Rebeka házassága, l. RMDE 2. 836)

L: Mindenütt jó, de legjobb otthon; Tulajdon kunyhó jobb a más palotájánál.

Jobb a hazáért meghalni, mint henyélve élni

E: lat. Horatius, Carmina III.2.13: Dulce et decorum est pro patria mori {Édes és dicső a hazáért meghalni}.

Jobb szeretjük édes hazánkért meghalni,

Mint a papirosrúl a téntát felnyalni. (Gvadányi J.: Rontó Pál, 267)

Jobb hősként meghalni, mint erkölcsi hullaként életben maradni, ez világos. Kétszerkettőnégy. De balekként elpusztulni? Tévedésből? Félreértésből? Fölöslegesen? Szerencsétlen az az ország, amelynek hősökre van szüksége. (Esterházy P.: Harmonia cælestis 685)

L: Szép a hazáért meghalni; Jobb az élő kutya [eb] a holt oroszlánnál [, mint a holt oroszlán].

Szép a hazáért meghalni [Sokat élt, ki meghalt a hazáért; Édes és dicső dolog a hazáért meghalni]

E: lat. Horatius, Carmina III.2.13: Dulce et decorum est pro patria mori {Édes és dicső a hazáért meghalni}.

◊ Miután kihörgé magából a lelket,

Panaszosan így szólt: oh vajda, megöltek!

„Semmi, fiam, semmi: szép dolog, nagy érdem

Halni a hazáért, de kivált meg értem!” (Arany J.: A nagyidai cigányok)

◊ Isten bizonyságom, hogy ha kell s eszélyes,

Nem félek hazámért vérem kiontani.

(Arany J.: Murány ostroma)

◊ Nem játszhatnék, midőn haragszik a magyar

És hazájáért nem orra bukni akar:

Szégyen és kacajgúny a bukás jutalma:

De dicső az ember hazájáért halva.

(…)

Nem való játékra az efféle dolog,

Melyben egy országnak becsületi forog:

Gyalázatos élet a bukás jutalma:

De dicső a bajnok, a hazáért halva.” (Arany J.: Toldi estéje)

Szép, azt mondják, a hazáért meghalni,

De mégis szebb békességben maradni. (népdal, l. Erdélyi J.: Magyar közmondások 180)

◊ – A jó halál a görögök szerint egyrészt a könnyű belenyugvást, a szép halált jelentette, másrészt a harcban való halált, azt, amit a latin mondás úgy fejezett ki: édes és dicső dolog a hazáért meghalni, „Dulce et decorum est pro patria mori.” Ősi és emberi vágy a sokáig élni, a nem szenvedni kívánság és a hirtelen halál – mondja. (Szekszárdi Vasárnap, 1993. dec. 24. 16)

L: Jobb a hazáért meghalni, mint henyélve élni.

HÁZASSÁG

A házasság nem kölcsönkenyér [kölcsön kenyér]

<a házasságkötést jól meg kell fontolni>

◊ Jól meggondold rózsám, elejét, utóját,

Hogy kivel kötöd be két szemed-világát,

Mert nem kölcsön kenyér hogy visszaadhatnád,

Sem nem tarka kendő hogy megfordítanád. (népdal, l. Erdélyi J.: Magyar közmondások 107)

R: Férjhezmenés nem sapkacserélés; Gondold meg elejét, utóját, kivel kötöd be a szemed világát; Nem tarka kendő a házasság; (A) házassági esküvést nem oly könnyen lehet felbontani, mint a rossz varrást.

L: Nagy boldogság a jó házasság; Nincs nagyobb szerencse, mint a jó házasság; A házasság rabság.

A házasság rabság [Házasság rabság, (özvegység mentség, szüzesség nemesség)] (régi)

◊ A közmondások és szállóigék tanulmányozásánál bárkinek feltűnhet, hogy köztük az egymással legellentétesebb felfogásokat is megtalálhatjuk. „Nagy boldogság a jó házasság.”, de „Házasság rabság, szüzesség nemesség.” (Gáspárné Zauner É.: Mondásválasztás 27)

◊ Több közmondás óvja a férfiakat a házasságtól, arra biztatja őket, hogy inkább maradjanak nőtlenek: A házasság rabság. (Litovkina A.: Párosan szép az élet 201)

A: Nincs nagyobb szerencse, mint a jó házasság;Nagy boldogság a jó házasság.

L: Férjhezmenés nem sapkacserélés; Gondold meg elejét, utóját, kivel kötöd be a szemed világát; A házasság nem kölcsönkenyér; Nem tarka kendő a házasság; (A) házassági esküvést nem oly könnyen lehet felbontani, mint a rossz varrást; Bolond, aki elhagyja a csordát egy tehenért; Egy pohár tejért nem kell megvenni a tehenet; Jobb egy ménes, mint egy csikó; Ki feleséget vesz, bútól üres nem lesz.

A házasságok az égben köttetnek

<a felső hatalom akaratából jönnek létre a házasságok>

E: ang. Marriages are made in heaven {A házasságok az égben köttetnek}.

◊ – Engedjen meg egy kérdést, ami hírtelen eszembe jutott?

Hogyan vélekedik arról, hogy a házasságok az égben köttetnek?

– Többnyire ott köttetnek, fölséges uram, mert a szerelmet az Isten ülteti a szívekbe, s ő az égben lakozik. (Mikszáth K.: A szelistyei asszonyok)

◊ – Megveszi a házat, Kopjáss?

– Kérem – mondta lehűlve Pista; s hosszú szünet után rekedten mondta –, a polgármester úr kedvességéből azt következtetem…

– Nem a polgármester adja el – mondta mosolyogva Magdaléna.

Pista kicsit hallgatott:

A házasságok az égben köttetnek, a házvételek pedig gyakran a magas politikában. (Móricz Zs.: Rokonok 884)

A házasságok az égben köttetnek, ezért érzik sokan úgy az esküvő után, mintha a fellegekből hullottak volna alá. (Kisbán Gy.–Meggyesi É.: Jobbnál-jobb vicczek 47)

◊ A mondás miszerint „A házasságok az égben köttetnek”, Barabási Tímea és Kunsági István esetében szó szerint értendő. A 26 éves stewardess és a 24 éves pilótanövendék ugyanis 10 ezer méter magasban egy TU-154-es repűlőgép fedélzetén mondta ki a boldogító igent. (Reform, 1989. jún. 15. 43)

◊ „Lehet, hogy a házasságok az égben köttetnek, az viszont biztos, hogy a földön romlanak el.” – hirdeti a kis fülszöveg, hogy felhívja a figyelmet Tóth Miklós: Házasságterápia c. sikerkönyvére. (Dátum, 1989. dec. 27. 8)

◊ Először a Magyar Televízióban szaglásztunk, ahol hamar kiderült, hogy izgalmas házasságok már nem a mennyben, hanem ott a Szabadság téren, az egykori tőzsdepalota patinás falai között köttetnek. (PSZT!, 1990. jan. 27. 2)

◊ Kereskedni, üzletet kötni egyáltalán nem könnyű. Hiába van meg a kölcsönös jóakarat, hiába a kölcsönös érdekeltség, a nagy üzletek egyelőre nem a földön köttetnek. (Új Magyarország, 1992. febr. 27. 13)

P: A házasságok az égben köttetnek,

S a földön bontatnak szét. (Békés I.: Napjaink szállóigéi II. 672)

Ma már a házasságok nem az égben köttetnek. (Hernádi 1985: 149)

L: Jámbor feleséget csak az Isten adhat; Mit Isten összekötött, ember el [szét] ne válassza; Házasság, hadverés, királyválasztás Isten dolga.

Házasság, hadverés, királyválasztás Isten dolga [Hadverés, királyválasztás, házasság Isten dolga] (régi)

◊ Achastes. Jó az Isten, édes Gaude uram, jót ád; tudja kigyelmed azt, hogy hadverés, királyválasztás, házasság – Isten dolga! (Actio Curiosa 163)

◊ A nem ujság, ha azt mondom, hogy a házaság az Istenen áll, és ha csak reánk hadja, az nem jó, és a rosz házaságoknak az oka az, hogy ő lakodalmon nem volt. (LXXIII., Mikes K. Törökországi levelei 129)

L: Jámbor feleséget csak az Isten adhat; A házasságok az égben köttetnek.

HÁZINYÚL

Házinyúlra nem lövünk

<a házban lakó, ugyanazon a munkahelyen dolgozó, ismerős nővel nem ajánlatos szexuális kapcsolatba lépni>

◊ Mikor mondják azt, hogy csalánba nem üt a ménkő?

a) Amikor valaki megszegi a fogadalmát és házinyúlra vadászik.

b) Amikor egy betörő belülről véletlenül bezárja magát és nem tud elmenekülni.

c) Amikor valaki olyan ufót lát, amelyik úgy csíp, mint a csalán. (Ludas Magazin, 1990. febr.: 2)

◊ Bill Clinton csak néhány órát töltött Magyarországon, ezért hazai vezetőink nem adhatták át neki azt a közös európai kultúrkincset, hogy házinyúlra nem lövünk. Az elnök nem ismerte ezt a vadászati tilalmat, ezért bonyolította ügyeit a Fehér Ház híres ovális (orális?) termében… (MH, 1998. jan. 30. 7)

HAZUDIK

Aki hazudik, az lop [csal] is

E: lat. Mendax est fur {A hazug tolvaj is}; Mendacium et furtum sunt vitia cognata {A hazugság és a lopás hasonló bűnök}; Mendax est furax {A hazug tolvaj is}; Mendax etiam fur est {A hazug tolvaj is}.

◊ A leányt nem engedtem visszatérni a házhoz. Meg is mondtam neki, hogy azért, mert álnok, mert csali.

– Én? – kérdezte fájdalmas elképedéssel a leány.

Aki hazudik, csal. Nem szeretek az olyan emberrel egy födél alatt élni. (Gárdonyi G.: Veron, l. Kőrössi P. J.: A nő, az más 392)

◊ Tegnap délután két órakor a Petőfi-szobor tövében sokezernyi fiatal gyülekezett. Tréfás és kevésbé nevetséges feliratokat tartottak fejük fölé. Ízelítőül néhány ezek közül: Felső szinten szinte semmi! Aki nem dolgozik, ne is egyék?; Menni kéne, Berci; Berci látja már Aczélt?; Horger Antall; Aki hazudik, az csal, aki hazudik, az lop… (MH, 1990. szept. 27. 1)

Aki hazudik, az lop,

Aki lop, az rabol,

Aki rabol, az gyilkol,

Aki gyilkol, az akasztófán végzi,

Tehát, aki hazudik, az akasztófán végzi

[Ne hazudj, mert akasztófán végzed]. (Gyermekvers, Mészáros József szóbeli közlése, 1990)

◊ Aki Horn Gyulánál jobban ismeri a szegénység problémáit, az hazudik. Aki hazudik, az lop is. (MH, 1994. dec. 31. 15)

HAZUG

Akkor se hisznek a hazugnak, ha [(a)mikor] igazat mond

E: lat. Cicero, De divinatione 2.71: Mendaci homini ne verum quidem dicenti credere solemus {Hazug embernek még akkor sem szoktunk hinni, amikor igazat mond}; Phaedrus, Fabulae 1.10.1: Quicumque turpi fraude semel innotuit, etiamsi veram dicit amittit fidem {Bárki, aki egyszer szörnyű gaztett miatt vált ismertté, mégha igazat is mond, elveszti hitelét}; gör. Arisztotelész; Diogenész Laertiosz; Aiszóposz 75. meséje a juhászfiúról, ki hogy szomszédjait megijessze, gyakran minden ok nélkül kiabálni kezdett: „Itt a farkas! Segítség!”, amikor azonban igazán megjelent a farkas, akkor a fiú segítség utáni kiabálásait már senki nem vette komolyan.

◊ Barátom, te már annyiszor átvágtál, hogy nem tudok igazán hinni abban, amit mondasz. Ahogy mondani szokták: Akkor se hisznek a hazugnak, mikor igazat mond. (Forgács T.: Magyar szólások 271)

R: Aki egyszer hazudni mer, többet hitelt nem érdemel.

HAZUGSÁG

Nem messze mehetni a hazugsággal [A hazugsággal nem mész messzire; Hazugsággal messzire nem jutsz; Nem messze megy az ember hazugsággal] (régi)

<a hazugságot hamar leleplezik>

◊ E fabula erre int, hogy az ember az igazmondást szeresse és kövesse és a hazugságot gyűlölje és eltávoztassa. Kiváltképpen az ifjak. Mert szidalmas dolog a hazugság, miképpen szép jószág az igazmondás. A hazugság soha nincsen szégyen és kár nélkül. A hazugsággal általmehetni az országon, de nem jöhetni vissza. Aki egyszer hazugságban találtatik, vaj ki nagy kárt vall, mert másszor, ha szinte igazat mond is, azért ugyan nem hisznek néki. (Heltai G.: 83. fabula, 209)

R: Hamarabb utolérik [könnyebb utolérni] a hazug embert, mint a sánta kutyát; (A) hamis embert előbb megfogják a hamisságban, mint sánta ebet a lopásban.

L: Az igazságot nem lehet véka alá rejteni; Az igazságot a tyúk is kikaparja; Kibújik a szeg a zsákból; Az idő mindent kiderít; Nincs az a titkos dolog, amit az idő ki nem forog; A titkot a tyúk is kikaparja; Nincs az a titok, ami ki ne derülne; A titkot nem lehet véka alá rejteni; Az igazság mindig a napfényre jön [kiderül].

Tisztességes hazugság nem szégyen [vétek]

◊ A perzsák azt szokták mondani példabeszédben, hogy a hasznos hazugság jobb, mint az oly igazság, amely kárt okoz. (Kónyi J.: A mindenkor nevető Demokritus 173)

◊ Kolumbina: És ha felvállalta már az uraságot,

Meg is kell tanulni a szép hazugságot.

Többet fizet sokszor a csinos hazugság,

Mint a csendes erkölcs s kedvetlen igazság. (Bessenyei Gy.: Lais vagy az erkölcsi makacs 92)

◊ Egyszer valahogy erőt vett a sírásán, s azt mondja:

– Lelkem gyermekeim, vajon ebből a nagy betegségből meggyógyulok-e? Jobban leszek-e?

Persze hazudtunk annak rendje szerint, pedig gyermekkoromban erősen kikaptam a hazugságért. De édesanyám azt mondta, hogy a tisztességes hazugság se nem szégyen, se nem vétek, így hát az ő szavát vettük figyelembe most, hogy hazudtunk:

– Jobban lesz édesanyám, há hogyne lenne jobban! (Nagy O.: Asszonyok könyve 99)

◊ Menyek az iskolába, kérdi a kisasszony:

– Zsuzsika, mért sántítasz?

Hazudtam, azt mondtam, hogy leestem. Édesanyám azt mondta, hogy a tisztességes hazugság se nem szégyen, se nem vétek. Sokszor muszáj. (Nagy O.: Asszonyok könyve 299)

L: Igazmondás nem emberszólás.

HEGEDŰ

Öreg hegedű jobban szól

<az öreg művész, mester nagyobb tapasztalatra tett szert>

Öreg hegedű jobban szól, tartja a bölcs népi mondás. Joe Cocker esetében ezt azzal egészíthetnénk ki, hogy egyre jobban szól! A húsz év előtti, legendás Woodstocki Fesztiválon bemutatkozott énekes ma már őszülő, meglett korú ember, ám temperamentuma, hangjának tónusa és a művész mit sem változott. Sőt sokkal érettebb lett. (Mai Nap, 1989. okt. 22. 10)

R: Árnyékáért becsüljük a vén fát; Jó az öreg a háznál.

A: A vén [az öreg] cigány [muzsikus] minden nap egy nótát felejt; A vén bútort szívesen cserélik ki; Régi pénzre, öregasszonyra semmit se adnak; Agg ebnek, öreg szolgának egy a fizetése; Vén ebre korpa is veszteség; Nem illet agg ebet hintószekér.

L: Régi bor jó bor, öreg ész finom ész.

HEGY

Hegy heggyel nem találkozik, de ember emberrel igen

<az emberek egymásra találhatnak>

E: lat. Occurrunt homines, nequeunt occurrere montes {Az emberek találkoznak, a hegyek viszont nem tudnak}; Mons cum monte non miscetur {Hegy heggyel nem keveredik}; Visuntur homines, firmique montes permanent {Az emberek meglátogatják egymást, de az erős hegyek sokáig a helyükön maradnak}.

◊ – Na, mi az, Birtalan, hát… csak találkozunk mink, ugye?

Ember az emberrel találkozik, intéző úr. (Szabó P.: Isten malmai 116)

Ne a hegy alján abrakold a lovat [Késő a hegy alatt abrakolni a lovat]

<ne az utolsó percben láss hozzá egy feladathoz>

R: Ne akkor abrakolj, mikor indulni kell; Az okos ember nyáron szánt és télen szekeret vesz [csinál]; Nyáron csináltass szánt, télen szalmakalapot vegyél.

D: A hegy alatt abrakol <az utolsó pillanatban, késedelmesen végez valamit>

Vajúdtak [vajúdnak]a hegyek, és egeret szültek[szülnek] [szülnek egy egeret]

<a nagy erőlködés olykor csekély eredménnyel jár>

E: lat. Horatius, Ars poetica 139: Parturiunt montes, nascetur ridiculus mus {Vajúdnak a hegyek, s nevetséges egérke születik}.

◊ A silány eredményű, túlzott erőfeszítést gúnyolja a horatiusi szállóige: parturiunt montes, nascetur ridiculus mus, azaz vajúdnak a hegyek, s nevetséges egérke születik. Minthogy közeleg a bős-nagymarosi vízlépcsőrendszerről a magyar parlamenti döntés ideje, foglaljuk össze e megszületni vágyó monumentális egérke jellemző vonásait.

Ismerve a BNV elképesztő és az állampolgárok döntő többsége számára felfoghatatlan pénzügyi terheit, látva a Dunasaurus ijesztő fizikai méreteit és romboló vajúdását, rádöbbenünk, hogy a csehszlovák bába lázas igyekezetével világra jönni kívánó monstrumhoz a hegyek erőfeszítése szükségeltetik. Ettől még lehetne a mű monumentálisan hasznos is, méreteihez és a vajúdás kínjaihoz legalábbis az „illenék”. (MN, 1989. okt.)

◊ Pavlov szovjet miniszterelnök, aki nem sokkal kinevezése előtt vált meg magánvállalkozásától (habár meglehet, hogy az más néven fut tovább), és a konzervatív ipari-katonai komplexum egyik szócsöve lett, a minap elmondta a moszkvai tévé nézőinek: a januári pénzreformra legalább egy évig készültek titokban. Erre mondták a rómaiak: vajúdtak a hegyek… (Népsz, 1991. febr. 19. 6)

Vajúdnak a hegyek, s egeret szültek. Az MSZOSZ végül is lefújta az országos sztrájkot, bár a liga vezetői szerint semmi érdemleges eredményt nem értek el. (A Világ, 1991. jún. 19. 6)

Vajúdnak a hegyek és egeret szültek. Fölcsillant a lehetősége, hogy lefújják végre a hideg polgárhaborút: helyreáll a médiabéke (ha van ilyen). (Népsz, 1992. okt. 3. 3)

HENYÉLÉS

A henyélés [lustaság; restség; tétlenség] az ördög párnája [A henyélés a gonoszság gyökere]

<a lustaság rosszra vezet>

E: lat. Otium est pulvinar Satanae [diaboli] {A lustaság az ördög párnája}; Omnium malorum origo otium {Minden baj eredője a tétlenség}; Otia dant vitia {Tétlenség szüli a bűnt}; Hieronymus, Epistulae 125: Fac et aliquid operis, ut semper te diabolus inveniat occupatum {Tégy valami munkát is, hogy az ördög elfoglaltként találjon rád}; Columella, De re rustica: Nihil agendo homines male agere discunt {A semmittevés az embereket gonosztevésre tanítja}; gör. Szophoklész.

◊ Nem ok nélkül nevezik a henyélést ördögi párnának, melyen sok ember nagy örömest mulatoz, sőt másokkal is tölteti hiába, minden gyümölcs nélkül a napokat. (Haller J.: Hármas História 27)

◊ Praeceptor:

Minden boldogságnak Annya a Bőltsesség,

Mint a gonoszságnak szűlője a reszttség.

Ki azt meg találta, nintsen annál szűkség,

Mint kosz a Fő tetőn, régnál ott a bővség. (Nagy Sándor és Diogenész, l. RMDE 1. 474)

◊ Téntási:

De ugyan mit átsorogsz itt annyit az utzákon; Hányszor meg-mondottam már, hogy Otium est pulvinar diaboli. A’ henyélés az Ördögnek leg-kedvessebb párnája.

Pitvarszky:

Ah Uram! Gyerekségemtől fogvá azt hallottam: hogy az Őrdögnem aluszik; tehát minek volna párnája? (Fejér Gy.: A tisztségre vágyódók, l. RMDE 3. 286)

◊ Deakius: Hallod, János, mit acsologsz az utcán? Nincs más dolgod? Nem tudod, mit mond Comenius a Vestibulumjában: Otium est pulvinar Satanae: azaz: a henyélés az ördög párnája. (Pállya I.: Ravaszy és Szerencsés, l. RMV 170)

◊ Kicsoda a rest?

Aki szereti a jót, de nem a dolgot, az idvességet, de nem a szenvedést. (…) A sátánnal egy párnára tészik fejeket. A henyélés sátán párnája sok vétkeknek szülőanyjok: Otia dant vitia. Solon mint tolvajt, úgy büntette meg a henyét. (Bod P.: Szent Hilárius 113)

◊ Kit foghat nehezen a sátán a maga hálójában?

Aki magát szüntelenül gyakorolja a jó dolgok körül; de aki idejét dologtalanságban tölti, azt a Sátán könnyen a maga párnájára fekteti. (Bod P.: Szent Hilárius 129)

L: A kártya az ördög bibliája; A pénz szerelme gonoszság gyökere; Tudatlansággal egy szálláson lakik a gonoszság.

HENYÉLŐ

A henyélőnek [lusta embernek] felkopik az álla

<a lusta, dologtalan ember éhezik, szegény marad>

◊ – Lusta gazdának fölkopik az álla. Ha kevesebbet ugrándoztál volna, többet gyűjtöttél volna a múlt nyáron. (Móra F.: Hörcsög gazda, ürge mester, l. Mesék 80)

R: Ki dolgozni nem szeret, nem érdemel kenyeret; Ott egyél, ahol dolgoztál; Aki nem dolgozik, ne is egyék.

L: Szorgalom gazdagság, henyélés szegénység; Méltó a munkás a(z ő) bérére; (A) fekvő ökrön holdat nem szántanak.

D: Felkopik az álla <éhen marad, éhezik>

◊ Karola megszülte a fiát, és úgy gondolta, ideje valami kenyérkereset után néznie. Ne haragudjál, mondta neki Lázár Péter, a Barikádnál fölkopna az állad, mi politikai elkötelezettségből zenélünk, nem pénzért. (Vámos M.: Félnóta 129)

◊ S mindnyájan rettegnek a betegség rémétől, ugyanis a 21 milliárdos táppénz rájuk eső részétől felkopik az álluk. (A Világ, 1989. jan. 5. 35)

◊ – Tűrhetetlen, hogy egyesek méregdrága autókon furikáznak, aztán tetemes haszonnal továbbadják a kocsit, ugyanakkor a kisnyugdíjasoknak felkopik az álluk. (Ludas Matyi, 1989. okt. 25. 4)

◊ Tehát ezt az új, normatív finanszírozást örömmel üdvözöljük, ám a megszabott összeg nagyságával nem érthetünk egyet, hiszen az olyan alacsony, hogy nyugodtan felkophat tőle a diákok álla. (Népsz, 1990. szept. 11.)

HIBA

Csak az nem követ el hibát, aki nem dolgozik [nem csinál semmit]

◊ Gépelési hiba volt, nem kell komolyan venni! Csak az nem követ el hibát, aki nem csinál semmit, és (adott esetben) nem rendel borocskát. Katonadolog! (Bokor I.: Kiskirályok mundérban 82)

◊ Ez zavarná legkevésbé, ha élne, mert hitvallása volt: „Csoda nincs botlás nélkül, munka nincs tévedés nélkül.” (MN, 1989. nov. 4. 10)

◊ – (…) Ám azt a várat még ma is megnézheti bárki! Az nem olyan, hogy kétszer hozzáér az ember is összedől. (…) Csak azt hányták a szememre, hogy hibát követtem el. De hát kedves uram, ki nem követ el hibát? Csak az, aki nem falaz… (Ludas Magazin, 1989. jún.: 14)

◊ De facto teszem fel a kérdést: mi lehet veszélyes a közre? Például az, ha valaki hibát hibára halmoz. Aminek aztán a köz issza meg a levét. Viszont már Lenin is megmondta, hogy csak az nem követ el hibát, aki nem dolgozik. Lásd összes műveit. Ebből a klasszikus tételből logice következik, hogy az árthat a legkevésbé embertársainak, aki távol tartván magát a munkától, nem nyit hibaforrást sem. (Ludas Matyi Évkönyve, 1990: 87)

P: Csak az nem követ el hibát, aki alszik. (Reform, 1990. ápr. 6. 19)

Csak az nem követ el hibát, aki jól ír. (Tóthné Litovkina 1995: 733)

L: Kész munkában könnyű hibát keresni; Könnyű hibát keresni.

Könnyű hibát keresni

Könnyű hibát keresni,

A gyolcs jégen elesni. (népdal, l. Erdélyi J.: Magyar közmondások 189)

L: Csak az nem követ el hibát, aki nem dolgozik; Kész munkában könnyű hibát keresni.

Senki sincs [nincsen ember] hiba nélkül [Mindenkinek van hibája; Senki sem hibátlan; Mindnyájunknak vannak hibái]

E: lat. Nihil est tam perfectum, quod non habeat defectum {Nincs oly tökély, hogy benne egy kis hiba ne lenne}; Nemo sine crimine vivit {Senki sem él bűn nélkül}; Horatius, Satirae 1.3.68: Vitiis nemo sine nascitur {Senki sem születik bűn nélkül}; gör. Arisztophanész, Plutos 362.

◊ Azután a porkolábját, mint afféle akkurátus magyar embert, mód nélkül dicsérte, csak az kár benne, mondá, hogyha pálinkához fér, nagyon házsártos, és olyankor semmi hasznát nem lehet venni; de ki vagyon hiba nélkül? (Szilágyi F.: Elmét vidító elegy-belegy dolgok 350)

◊ Borka: Nem csudálkozom már, hogy én eddig férjhez nem mehettem, annyi guta hiba volt bennem, azért kiki jól megvizsgálja magát, aki férjhez akar menni, mert ott lesz hiba benne, ahol meg sem gondolja. Imé világos példa vagyok én, ki az ördög gondolta volna meg, hogy annyi sok fogyatkozás légyen bennem, amennyit György deák uram megorvosla; másként mit csudálkozom, ritka vén marha, akibe hiba nincsen. (Kertsó Cirjék: Borka asszony és György deák, l. RMV 289)

◊ A katonaduda sok mindent el tud a maga nyelvén mondani, de ilyen izgató szava nincsen több, mint ez: turutu, turutu, ritatitati.

De azért ennek is van hibája. Mint ahogy hiba nélkül ezen a kerek világon nincsen semmi. (Tömörkény I.: Sabotage, 586)

◊ Mert ezt egy olyan fiatalember elfogadta volna anélkül, hogy arra bármi jogcíme lett volna. Ilyen erkölcstelen egy ember volt! Ez egy súlyos hiba volt nála – de hát senki sincs hiba nélkül. (Nagy L.: Pesti mese, l. Meggyalázott vágy 232)

◊ A mellbeteghangú, akit a tanácsos úr „Hogyishívják”-nak nevezett, most megszólalt:

– Uraim, fogadjuk meg egymásnak, hogy Szerénkát örökké gyászoljuk. Alakuljunk meg itt, ahányan vagyunk Szerénka tisztelői és barátai és kedvesei és kitartói. Ne gyűlöljük, ne gyalázzuk többé egymást, emberek vagyunk, mindnyájunknak vannak hibái. (Krúdy Gy.: Mit látott Vak Béla Szerelemben és Bánatban, l. Aranyidő 93)

◊ Vallomás arról, hogy senki sem hibátlan [cím]

– Maguk olyan pocsékul főznek – mondja a vendég a fogadó tulajdonosának –, hogy minden barátomat óva intem majd attól, hogy itt étkezzen… Ön ezen mosolyog?!… Ön ennek örül?!

– De még mennyire! Mert milyen barátai lehetnek annak, akinek a zsebéből kiáll egy kanalam és egy villám? (Ludas Matyi Évkönyve, 1990: 184)

R: A lónak négy lába van, mégis megbotlik; (A) lúd is megesik [elesik] (egyszer) a jégen (2); A bölcs is hétszer botlik egy nap; Tévedni emberi dolog; (Mindnyájan) emberek vagyunk; Minden ember ember; Gyarló az ember; Esendő az ember (, hajlandó a pendely); Senki sincs fogyatkozás nélkül; Senki sincs vétek nélkül; Halat szálka nélkül, embert hiba nélkül nem lehet találni; A négylábú is (meg)botlik; Senki se(m) tökéletes.

HIDEG

Ki (a) hideget ad(ja), mentét [subát] is ad hozzá(ja) [mellé] (régi)

<ha bajba kerül az ember, mindig lesz ereje, lehetősége, hogy elviselje a megpróbáltatásokat>

◊ Mind ezekből azt látjuk, hogy csak az Istenben kell biznunk, és békeséges türéssel vegyük és várjuk irántunk való rendelésit. A ki a hideget adja, a mentét is ád melléje. A ki bennünket ide hozott, a gondunkot is viseli. Bizzunk tehát, bizzunk, és ugy nem hagyatunk el. (XXXIX., Mikes K. Törökországi levelei 56)

R: Kinek Isten nyulat adott, füvet is ad hozzá; Ahol nyáj van, ott legelő is van; Ha az Isten bárányt [báránykát] ad, ad legelőt is; Ahol (nagy) a szükség, közel a segítség; Adtál Isten fogat, adj kenyeret hozzá!

L: Lovat is ad Isten a jobbiknak; Jó az Isten, jót ad.

HÍR

(A) rossz hír szárnyon jár (, a jó alig kullog) [A rossz hírt a jó sohasem éri utol; A rossz hír sasszárnyakon, a jó szamárháton jár]

<a rossz hír hamar terjed>

E: lat. Vergilius, Aeneis III.121: Fama volat {A hír szárnyon jár}.

◊ Gaude: Úgy van bizony a rossz hírnek dolga, mert az szárnyon jár. (…) Mindenütt szaporodik. A világ dolgai úgy folynak, hogy egyik bú a másikat éri. Nulla calamitas sola; az jó hír pedig minden bokorban megakad. (Actio Curiosa 196)

◊ A levelet már délben megkapták (jó lova lehetett a huszárnak), azonfelül a tiszttartó éjjel szétszaladt vendégei is vitték a hírt (a rossz hír siet). (Mikszáth K.: A különös házasság)

◊ Van ugyan csengettyű a ház falában, de az nem jó dolog, az a csöngetés. Attól mindenki meg szokott rémülni, hogy ugyan ki jön, mit hoz, mi hírrel van? Csöngetni csak távirathordó szokott, a távirat pedig rendszerint rossz eseményeket jelent. Azért jár sebesen. A jó hír, az lassan jár, azt ötkrajcáros levélben szokták küldeni, pedig a rossz hírt kellene lassan küldeni, az mindig elég jókor ér. (Tömörkény I.: Hajnalban a kapu előtt, 152)

A rossz hír sebesen jár. Szélpál és Doma hamarosan megtudják, hogy kereset alatt vannak. (Tömörkény I.: Libai ügyben, 533)

◊ Az Orbán Balázs portájának, a Szarkatövisnek pusztulása úgy terjedt szét a vidéken, mint a tűz. Nem hiába mondják, hogy rossz hír szárnyon jár. (Szabó P.: Parázs a hamu alatt, l. A nagy temető 126)

Szállott a hír, sebes szárnyon szállott: Dózsa György keresztes hadat indít a török ellen. Erre a hírre megmozdult az ország népe, innen is, onnan is sereglettek a keresztes zászlók alá. (Lengyel D.: Magyar mondák 24)

Szárnyon jár a rossz hír, a mohácsi csatavesztés híre is hamar elérkezett a nyugati országokba. (Lengyel D.: Magyar mondák 144)

◊ Úgyhogy aztán a katona elmondta, hogy nagy baj történt.

Csakhogy aztán megtudta a nép, mert úgy van az, hogy a hír repül, pedig olyan nehéz, rossz hír volt. Megtudta a falu, hogy a harmadik alagútban ekrazit volt elhelyezve. (Nagy O.: Asszonyok könyve 259)

◊ Nem ismerjük még a lakbérek kialakításának minden részletét. Ez önmagában is súlyos hiba. Mert a jó hír csigaháton jár, a rossznak azonban szárnya kél. (MN, 1990. jan. 23. 1)

Jobb a jó hír a nagy gazdagságnál (régi)

<a becsület, jó hírnév többet ér, mint a vagyon>

E: lat. Publilius Syrus, Sententiae 62: Bona opinio hominum tutior pecunia est {Az emberek jó hírneve biztosabb a pénznél}; Cicero: Bene audire est optimum patrimonium {Legjobb örökség a jó hírnév}; Biblia, Ószövetség, Péld 22,1: Kivánatosb a jó hírnév nagy gazdagságnál; ezüstnél és aranynál a kedvesség jobb; Préd 7,1: Jobb a jó hír a drága kenetnél; és a halálnak napja jobb az ő születésének napjánál.

◊ Ember bár mindenét,

Sok gyöngyét, ’s ezüstét,

Egy órában veszesse.

Még fel-találhattya,

Tsak jámborúl keresse,

De el-vesztett hirét,

Mint kedves életét,

Nints hol elő vehesse. (Beniczky P.: Magyar ritmusok 120)

R: Mindennél jobb a jó név; A becsület (a) legdrágább kincs; Az elveszett becsületet nehezebb visszaszerezni, mint az elveszett vagyont; Inkább vesszen élted, hogysem becsületed; Drága kincs a jó hír, valaki azzal bír; (A) becsületet nem lehet pénzért (meg)venni [vásárolni]; Közelebb az ing a subánál (2).

HIRTELENSÉG

Hirtelenség, harag, semmi jót nem farag (régi)

<a hirtelen harag, az indulat csak rosszra viheti rá az embert>

◊ A’ parányi tsupor

Kitsíny tűznél fel-forr,

Bár ne légyen nagy lángnál.

Istentelen harag,

Kit boszúság farag

Nem hoz egyebet kárnál:

A tisztességpedig,

Meg-betszűltet fottig,

Jobb a’ Káposztás husnál. (Beniczky P.: Magyar ritmusok 137)

L: A harag rossz tanácsadó; A haragnak megbánás a vége; A mai haragodat tartsd meg [halaszd] holnapra.

HISZ

Aki hisz, üdvözül

E: Biblia, Újszövetség, Mk 16,16: A ki hiszen és megkeresztelkedik, idvezül, a ki pedig nem hiszen, elkárhozik.

◊ (…) mint az sívó oroszlán, úgy kereng az ördög minden ember környül, igyekezvén kit elnyeljen. Azt is hogy azért jelent meg az Istennek fia, hogy az ördögnek cselekedetét elrontsa. Rontja kedig ma is minden nap az ő híveibe, fogytig kedig azkor romol ki belőlönk, mikor feltámaszt az ő tökéletes állapotjára. Mondom, az okáért tanuljanak ezfélékből mind az kicsinyek, mind az nagyok, bár igen nagy bölcsek legyenek is, naponként. Megemlékezvén az Krisztus szaváról: azki végig megmarad, az idvözül. (Bornemisza P.: Ördögi kísírtetek 123)

◊ Vidámságot vontam orcámra nagy erőltetéssel, és ha szinte kelletlen is, mosolygást húztam számra, és tréfálva azt feleltem: „Hiszi az úr a feltámadást?…”

Kevéssé meghökkenve, de magát öszveszedve s kezem indulatosan megcsókolván: „Ha a kisasszony – reménylenem engedi – hiszem.”

Karja alá őtöttem karomat, és barátságosan elhúztam, s mondám: „Aki hiszen – idvezül… Menjünk…” (Kármán J.: Fanni hagyományai 35)

◊ Felfogásom szerint a páciensnek éreznie kell, hogy olyan légkör uralkodik közte és a terapeuta között, ahol szabadon, gátlás nélkül kimondhatja rejtett, titkos gondolatait, vágyait. Ahol megengedheti magának, hogy olyan legyen, amilyen a maga valóságában, s saját hite szerint gyógyulhat. Vallom én is, hogy „ki miben hisz, abban üdvözül”. (Pándy M.: Játszmák az ágyban, avagy az igazi intimitás 569)

L: Aki könnyen [hamar] hisz, könnyen [hamar] csalatkozik; Ki Istenben bízik, nem [soha sem] csalatkozik; A tiszta szívnek drága kincs a hit, tűrni és szenvedni megtanít.

Aki könnyen [hamar] hisz, könnyen [hamar] csalatkozik

E: lat. Sobrius sis ac memineris nemini confidere! {Légy józan és ne felejtsd el, hogy senkibe se bízz!}.

◊ Az igen nagy emberek is sokszor nagyot estek, mikor hirtelenkedtek és mindent jól meg nem vizsgáltak. (…) Hamar helyt ada a Bételbe küldött követ egy próféta mondásának {3. Reg. 13. v. 18. 19}, és egy falat kenyér ételért meg kelle halni, magán történt dologgal bizonyítván, hogy qui cito credit, minorabitur {Eccl.19.v.4.}, aki hamar hiszen, hamar megcsalatik. (Pázmány P.: A keresztyéni prudentia, okosság miben áll, l. Válogatott prédikációk 127)

◊ (…) mindent ne higyünk mindjárást, amit hallunk, hanem mértékre vessük és meglássuk, ha egyeránt jár az igazságnak lineájával. Ezért mondották a régiek: Qui facile credit, facile decipitur.Aki hamar hiszen, kész megcsalt ember az. (Heltai G.: 96. fabula, 224)

◊ Bathuel:

Én pedig azt mondom, nem kell könnyen hinni,

Könnyen hivést ember meg-is szokta bánni,

Vannak embereknek ezer mesterségi,

A’ más Országokat hogy tanúlhassák-ki. (Pápai Páriz F.: Izsák és Rebeka házassága, l. RMDE 2. 846)

◊ Hinni valamiben, bízni valamiben sohasem volt könnyű, mindig is bölcs előrelátást követelt. Hogyan figyelmeztették erre a régiek az embereket? Így: „Aki könnyen hisz, könnyen csalatkozik.” (Szabad Föld, 1990. aug. 28. 6)

R: Ki emberben bízik, könnyen csalatkozik.

L: Ki Istenben bízik, nem [soha sem] csalatkozik; Aki hisz, üdvözül; Az ember nem lehet elég óvatos;A tiszta szívnek drága kincs a hit, tűrni és szenvedni megtanít; Kötve higgy a komának; Ingednek se higgy!

Akkor hiszem, ha látom [Azt hiszem, amit látok; Hiszem, ha látom]

<csak annak lehet hinni, amit az ember a saját szemével lát>

E: lat. Oculis magis habenda fides, quam auribus {A szemnek inkább kell hinni, mint a fülnek}; Seneca, Epistulae morales VI.5: Homines amplius oculis, quam auribus credunt {Az emberek inkább hisznek a szemüknek, mint a fülüknek}; Hieronymus, Epistulae IX.10; gör. Hérodotosz.

◊ Ugye, rossz tartalmú hírek, de „ez van” alapon mégis szeretjük a jelen időt, mert nem ígér semmit, csak a valót rögzíti. Az még vigasztalja is az embert, hogy ebből a jelen időből holnapra múlt idő lesz, s talán nosztalgiázva gondolunk majd vissza a mostani jelen időre, mert a jövő idő, tehát a holnap jelene ennél sokkal rosszabbal kecsegtet.

Ez az időzavar a kormány ígérétéről jutott eszembe, melyet az MTI-n keresztül adott tudtomra. A címe is jövő időben íródott: „Jövőre megáll az életszínvonal csökkenése.” Ilyenkor mondja a polgár: „Hiszem, ha látom!” – azaz: a jelen időt szereti ő is. (Népsz, 1991. dec. 31. 19)

P: Papucsférj

Csak azt hiszem el, amit saját szemével lát a feleségem. (Ludas Matyi, 1985. dec. 4. 4)

L: Többet hiszünk [többen hisznek] a szemnek, mint a fülnek; Jobb egyszer látni, mint százszor hallani.

HIT

Hit nem szellő (régi)

<amit megígért az ember, azt teljesíteni kell>

◊ „Fejedelmi hitemre! – és a hit nem szellő

Meglakol a vakmerő, a semmirekellő!

Tegyen a kar igazságot! víjon veled szembe!

Hogy is hívják? a neve nem jut már eszembe.” (Arany J.: Pázmán lovag)

R: Az ígéret szép szó (, ha megtartják (,) úgy jó); Ura légy szódnak!; Fogadást okosan tégy, az adott szónak ura légy; Ne csinálj a szádból segget.

A: Ember tesz(en) fogadást, eb, aki megállja; Ígérd meg, ne add meg, nem szegényít (az) meg.

L: Ígérni könnyű, megtartani [megtenni] nehéz; Adós (,) fizess!

HITEL

Aki egyszer hazudni mer, többet hitelt nem érdemel

E: lat. Cicero, De divinatione 2.71: Mendaci homini ne verum quidem dicenti credere solemus {Hazug embernek még akkor sem szoktunk hinni, amikor igazat mond}; Phaedrus, Fabulae 1.10.1: Quicumque turpi fraude semel innotuit, etiamsi veram dicit amittit fidem {Bárki, aki egyszer szörnyű gaztett miatt vált ismertté, mégha igazat is mond, elveszti hitelét}; gör. Arisztotelész; Diogenész Laertiosz; Aiszóposz 75. meséje a juhászfiúról, ki hogy szomszédait megijessze, gyakran minden ok nélkül kiabálni kezdett: „Itt a farkas! Segítség!”, amikor azonban igazán megjelent a farkas, akkor a fiú segítség utáni kiabalásait már senki nem vette komolyan.

◊ E fabula erre int, hogy az ember az igazmondást szeresse és kövesse, és a hazugságot gyűlölje és eltávoztassa. Kiváltképpen az ifjak. Mert szidalmas dolog a hazugság, miképpen szép jószág az igazmondás. A hazugság soha nincsen szégyen és kár nélkül. A hazugsággal általmehetni az országon, de nem jöhetni vissza. Aki egyszer hazugságban találtatik, vaj ki nagy kárt vall, mert másszor, ha szinte igazat mond is, azért ugyan nem hisznek néki. (Heltai G.: 83. fabula, 209)

R: Akkor se hisznek a hazugnak, ha igazat mond.

HOLD

Addig tündöklik a hold, míg a nap (a) helyére ér (régi)

<csak addig becsül az ember valakit/valamit, amíg különbet, jobbat nem talál>

◊ Craterus:

Edgyik Nap elmúlván, meg más kővetkezik,

Hóld világa útan fényes Nap fel Tettzik;

Helyetted ezután Sándor Úralkodik,

Mint ez valósággal majd meg mútatodik. (Nagy Sándor és Diogenész, l. RMDE 1. 458)

◊ – Ugyan ki üldözte volna itt?

– Ki? Hát ezek a szemek! – szólt Gyáli, Cipra szemébe hízelegve. – Ilyen versenyt nem állhatott ki szegény. Igen természetes, hogy a hold, bármilyen kedves és költői tünemény, a nap elől mindig elszökik. (Jókai M.: Mire megvénülünk 291)

L: Többet ér egy nap száz holdvilágnál; (A) vakok közt (a) félszemű a [is] király; Sötétben tündöklőbb a fény.

HOLLÓ

Holló a hollónak nem vájja ki a szemét [szemét ki nem vájja]

<a cinkostársak, a hasonló fajtájú és érdekű emberek nem bántják egymást>

E: lat. Cornix cornici nunquam effodit [confodit] ocellum {Varjú a varjúnak sohasem vájja ki a szemét}; Corvus corvo oculum non eruit; Corvus oculum corvo non eruit {Holló a hollónak nem teszi tönkre a szemét}; Macrobius: Cornix cornici nunquam confodit ocellum {Varjú a varjúnak sohasem szúrja ki a szemét}.

◊ Elza: Uram –

Mosolygó: Csak gazemberezzen össze, hozzá vagyok szokva; de most az egyszer a holló kivájja a holló szemét. Ismerjük egymást. (Irénhez) Ne higgyen neki – hálóba akarja csalni – Bence küldi – (Elzához) Eltévesztették – azt hitték, csak egy ártatlan gyermekkel van dolguk – elfeledték, hogy én is itt vagyok – egyenlő fegyverekkel küzdünk – egyformák vagyunk – (Csiky G.: A proletárok 276)

◊ – De hiszen Széchy György tavaly, mikor Erdélyben járt Forgách urammal, maga megostromolta Dévában Károlyi Zsuzsannát.

– Megostromolta? S talán elfogta s megböcstelenítette? Mért ostromolta? Hogy baja ne legyen. Csak olyan tessék-lássék ostrom volt, hiszen eb mint a Betlehem, s tarisznyahitű, mint az. Mondom nektek, holló hollónak ki nem vájja szemit. (Móricz Zs.: Erdély 425)

A holló nem vájja ki szemét a hollónak, a farkas is kíméli a maga fajtáját, egyedül a kapzsi, dús földesúr nem néz sem Istent, sem embert, ha valamit szerezhet. (Lengyel D.: Magyar mondák 339)

Holló hollónak nem vájja ki a szömit

Nem bizony, mert dögön fölébe, fiúmadár pusztításban maga is űzi a holló – gonoszságot. (Herman O.: Halászélet, pásztorkodás 89)

◊ – Annyit mondok neked, fiam, hogy nem engedem elvenni Pongrác apó kenyerét. Tudod, egyik öreg holló nem vájja ki a másik öreg holló szemét. (Móra F.: Mikor a diófákat ültettük, l. Dióbél királyfi 50)

◊ Csőd, gondolta Muki, nem lett volna szabad hagynunk, hogy fölénybe kerüljön, hogy szemet hunyhasson, hogy azt hihesse, napirendre tértünk az ügy fölött, mert kéz kezet mos, ma nekem, holnap neked, holló a hollónak nem farkasa. (Vámos M.: Félnóta 63)

◊ Színésznő: tovább fest. Semmit. Szünet. Csak nem képzeled, hogy szóba állok itt valakivel? Át is harapnák a torkomat azonnal.

Író: Vagy úgy! – Holló a hollónak szemét ki nem vájja! (Kornis M.: Körmagyar, 237)

◊ La Fontaine egyik híres meséje, „A róka és a holló” felevenítése társadalmunk mai helyzetében több mint időszerű. Mindenki tudja, hogy a róka ma is ugyanolyan ravasz, ha érdekei úgy kívánják, a holló sem felejtette el az ősi törvényt, hogy hollótársának nem szabad kivájni a szemét, sőt ezt még a rókára is alkalmazza, amellett persze, hogy a sajtot is meg akarja tartani. No de mi van a sajttal? (Munkásszolidaritás, 1991. máj.: 12)

P: Holló hollónak kezet mos. (Timár Gy. 1986: 133; móka 2001: #2786)

Nyomtató lónak anyja se vájja ki a szemét. (Timár Gy. 1986: 134)

R: Csóka a csókának nem vájja ki a szemét; Varjú a varjúnak nem vájja ki a szemét; Kéz kezet mos (1); Kutya a kutyát nem eszi meg [nem bántja]; Egyik farkas nem falja fel [nem eszi meg] a másikat.

A: Ember embernek farkasa; Ember embernek ellensége.

L: Nem eszi meg a farkas a (maga) fiát; A kutya se eszi meg a kölykét.

Holló nem mossa el a feketéjét (régi)

<a hitvány, tisztességtelen, csúnya emberből soha nem lesz jó, tisztességes, szép>

E: lat. Phaedrus, Fabulae XIII; gör. Lukianosz, Adversus Indoctum 28.

R: Kutyából nem lesz szalonna; Fából nem lesz vaskarika; Senki sem tud kibújni a (saját) bőréből; (A) farkas a szőrét elhányja, a természetét soha; Farkasból bárány sohasem lesz; (A) vér nem válik vízzé (2); Akármeddig neveled a libát, csak lúd lesz belőle; Aki délig kurta, délután sincs farka; Aki délig kurva, délután is kurva; Aki délig kutya, délután is kutya; Nem hagyja el a párduc tarkaságát; Hiába szapulod a szerecsent; Botból nem lesz beretva; Senki se ugorhatja át a saját árnyékát; Hiába fürdik a csóka, nem lesz hattyú (belőle); Űzd ki a természetet vasvillával, mégis visszatér; A szamár aranylanton is csak szamárnótát penget; A paraszt csak paraszt marad; Ökör ökör marad, ha Bécsbe hajtják is; A róka szőrét változtatja, de nem bőrét; Nehéz a horgasból egyenest csinálni.

Hollónak holló a fia (, rókának róka) (régi)

<amilyenek a szülők, olyanok a gyermekeik is>

◊ – Ah, ah, kisasszonyom! No, nézze meg az ember, milyen szemes. Hja persze, szemesnek áll a világ (…) lassú víz partot mos, a hollónak holló a fia (…) (Mikszáth K.: A „Kék kakas” a Kerepesi úton)

R: Amilyen a fa, olyan a gyümölcse (2); Amilyen az anya, olyan a lánya; Amilyen az apja, olyan a fia; Jó fa jó gyümölcsöt terem; Rossz fának férges [rossz] a gyümölcse; Nem lesz a bagolynak sólyom fia; Rossz atyának ritka jó fia; Rossz anyának ritka jó leánya; Kutyának kutya [eb] a kölyke; Rókának róka (a) fia (, farkasnak farkas); Varjúnak varjú a fia; A sólyommadárnak nem lesz galamb fia; Farkasnak farkas a fia; Sasnak sas a fia; Párduc nem szül gyáva nyulat; Keserves anyának potrohos (a) gyermeke; Az alma nem esik messze a fájától; Ebnek eb a fia; Nem lesz farkasnak bárány fia.

A: fának is van rossz gyümölcse.

HOLT l. HALOTT

HOMLOK

Senkinek sincs homlokára írva a jővője [a holnap] [A holnap senkinek sincs homlokára írva] (régi)

<senki sem ismeri a jövőjét>

◊ Mert az ő tanitások az Isten előre való rendelésiről mód nélkül szoros. Sőt még az Istennek tulajdonitják a vétket, mert azt nem lehetett nékik elkerülni. Azt tartják, hogy kinek-kinek a homlokára vagyon irva, hogy mit rendeltek felőle, és azt el nem kerülheti. (CLXXXIV., Mikes K. Törökországi levelei 279)

◊ Az éji őr elkiáltotta már a tizenegyet: „Nincsen írva homlokodra, mire virradsz fel holnapra!!!” (Jókai M.: Mire megvénülünk 419)

R: Szegény ember szándékát boldog Isten bírja; (Mindnyájan) (az) Isten kezében vagyunk; Ember tervez, Isten végez; Nem tudja az ember, mire virrad [jut]; Az Isten [Úr] útjai kifürkészhetetlenek [kiszámíthatatlanok].

L: Terem a konkoly, ha nem vetik is (1); (A) lúd is megesik [elesik] egyszer a jégen (1); Mindenkit érhet baleset; Mindenkit érhet meglepetés; Ott is eltörik a jég, ahol legvastagabb; Baj van mindenütt, nem kell érte a szomszédba menni; Nem kell a rosszért a szomszédba menni; Terem a baj, ha nem vetik is; Több a baj, mint a vaj; Az ördög nem alszik; Aki fél, az él; Jobb félni, mint megijedni; Az ember nem lehet elég óvatos.

D: 1. A homlokára van írva <látszik rajta>

2. Nincs a homlokára írva <nem lehet látni rajta, nem lehet tudni róla>

Senkinek sincs homlokára írva, hogy meddig él [a halála órája]

<a halála órája mindenki előtt ismeretlen>

◊ Azt mondja a barátnője:

– Hát ne menj lelkem sehová, itt nálam ellakhatsz. Igen, ha az élet csak egy-két éjszakából állna! De nincs senki homlokára írva, hogy meddig él, s mikor teszik sírba. (Nagy O.: Asszonyok könyve 480)

Senkinek sincs homlokára írva, mi lakik benne

<nem lehet a másik ember jellemét, szándékát teljesen megismerni>

◊ Nagy pedig azoknak számok, kik a megírt táblán nincsenek, hanem oly rosszak, hogy nem méltók, a föld őket hordozza, de nincsen homlokára senkinek felírva: ki ilyen, ki amolyan, mind egy a külső ruha, szerecsén forog itt a kocka, azért, aki jóra talál, igazán boldogul az áll. (Szilágyi F.: Elmét vidító elegy-belegy dolgok 275)

◊ Rejtei: A sors kedvez! Derülj ki homlokom,

Hisz nincs rád írva, mivel tartozom! (Szigligeti E.: Fenn az ernyő, nincsen kas, 390)

R: Nem tudni [nem tudjuk; nem lehet tudni; nem tudja az ember], kiben mi lakik [lakozik].

L: Sok darab kenyeret kell megenni, míg az ember egymást megismeri; Lakva ismerni meg az embert.

HOPP

Akkor mondj hoppot, ha [mikor már] átugrottad az árkot [Akkor hopp, ha árkon túl a topp; Ne kiálts hoppot, míg az árkot át nem ugrod]

<csak akkor örülj, ha már túl vagy a dolog nehezén, ha már eredménnyel befejezted munkádat>

Jobban-jobban elöl ugorjunk,

Az utolján csak hoppot mondjunk,

Semmit se bánkódjunk,

Éjjel is együtt forgódjunk. (Alia optima, l. Hargittay E.: XVI–XVIII. századi magyar csúfolók 99)

◊ Ezt és több efféléket bámulva hallgatta a baranyai ember, de egyszersmind erősen pökte a markát, s pödörte borzas bajuszát, Tolnára, Boronára esküdött, hogy nincs Bécsben az az ember, aki őtet reászedje, vagy megcsalja. (…) Így, midőn már jó ideig tartaná az ember az iskatulát, és senki érte nem jönne – megnyikkanik benne egy kis csecsemős gyermek. A gyermekrivanásra többen összefutottak, egyszeribe ott termett a polícia is, kinek intésére és tilalmára nem volt szabad a baranyai embernek az utcán letenni (mint akarta) a gyermeket. – Hát, mit csináljak vele? – úgymond. – Jöjjön az úr vélem – mond a polícia –, mindjárt megmenekedik tőle, ha országába nem akarja vinni. – Elvezettetik az úgynevezett fattyúházba, vagy intézetbe, ahol elvétetett ugyan tőle a gyermek, de száz forintot kelletett fizetnie néki. Akkor hopp, ha árkon túl a topp. (Szilágyi F.: Elmét vidító elegy-belegy dolgok 198–199)

◊ Törd meg a diót, ha belére van vágyad,

Ugy vetsz életednek jó, nyugalmas ágyat,

Csak akkor mondj hoppot, ha túl vagy az árkon,

Amit el nem fogtál, ne melleszd, barátom. (Mindszenthy G.: Légy szorgalmatos, l. Sirisaka A.: Magyar közmondások LVI)

R: Ne igyál előre a medve bőrére; Amit meg nem fogtál, ne melleszd; Az nevet igazán [legjobban], aki utoljára nevet; Nyugtával dicsérd a napot; (A) végén csattan az ostor; Nem kell a győzelem előtt tapsolni; Minden botnak (a) végén a feje.

L: Minden jó, ha a vége jó.

D: Hoppot mond [kiált] <előre örül valaminek, még mielőtt elvégezte, megoldotta>

◊ El-se-vette még a’ Meny-aszszont; még-is (nagy hamarjában) hoppot kiáltott. (Dugonics A.: Etelka II. 215)

HORDÓ

Üres hordó jobban kong

<az üresfejű ember sokat locsog>

E: lat. Vasa inania plurimum [plurima] sonant {Az üres edények igen nagy hangot adnak}; Vasa inania multum strepunt [plurimum sonantg] {Az üres edények igen nagy zajt okoznak [igen nagy hangot adnak]}; Vasa vacua sunt bene sonantia [plurimum sonant] {Az üres vázák jól [igen jól] szólnak}.

◊ Mi az oka, hogy akik keveset tudnak, azok sokat szólnak?

Az üres hordó könnyen kong, de nem a teli; a tele búzafő lehorgad, de az üres egyenesen áll, hogy minden lássa; akarnak azok is láttatni tudósoknak. (Bod P.: Szent Hilárius 163)

◊ Eliézer:

Haj haj Duma, tsak ki-tör ám te belölled!

A’ hordó akkor kong, ha meg-félegíted;

Duma szája pedig, ha meg-elégíted.

Engedd-meg jó Uram, ha meg-bánt-is téged. (Pápai Páriz F.: Izsák és Rebeka házassága, l. RMDE 2. 858)

◊ Bánk:

A hír csak esztelen kongás,

ha a hordó üres, leginkább

kong (…) (Katona J.: Bánk bán 140)

L: Bolond lyukból bolond szél fúj; (Az) üres kalász fenn tartja a fejét.

D: Kong, mint az üres hordó <sokat locsog>

◊ Szakács: Talán bizony nem hiszed, amiket mondottam?

Vojtási: No ne alkalmatlankodj. Zengesz már, mint az üres hordó, nem tetszel. (Botfalvai, l. RMV 260)

◊ (…) éspedig akár engedelmeskedik a kecske, akár nem, a kecskés mégis olyanokat ütöget a hátára, szintúgy konog, mint az üres hordó, csak hogy nevessenek az emberek. (Szilágyi F.: Elmét vidító elegy-belegy dolgok 80–81)

HORGAS

Nehéz a horgasból egyenest csinálni (régi)

<nehéz azt megjavítani, ami/aki alkatánál, természeténél fogva rossz>

◊ Szoptató dajkája életünknek az ifjuság. Amit ifjuságunkban szopunk, az nevekedik és terjed egész életünkre. Azért ha szabados és csélcsap a gyermek; ha fás és görcsös-erkölcsü az ifju: tudni való, hogy a vénség vétkes lészen; aki pedig gyermekségében szelid és törvényes erkölcsökhöz szokik, jó vénség növekedik belőle; mert szent Lélek szava, hogy – amely utra indul az ember ifjuságában, el nem távozik attól vénségében; mert igaz mondás, hogy agg lóból nehéz poroszkát csinálni; agg fából nehéz gúzst tekerni; horgas tőkét nehéz egyenesíteni; a fehér gyapjat, ha egyszer fekete festékbe mártod, ki nem tisztul; az uj fazékról nehéz lemosni az először belévett szagot; a szerecsent úgy nem szappanozhatni, hogy fehéredjék: igy nehezen hagyja vétkét, aki ahhoz szokott és abban nevekedett; mert az ifjuság vétke nem a lágy husba, hanem a kemény csontba avik és koporsóba megyen emberrel. (Pázmány P., l. Vargyas E.: Gyöngyök P. P. összes műveiből 343–344)

R: Kutyából nem lesz szalonna; Fából nem lesz vaskarika; Senki sem tud kibújni a (saját) bőréből; (A) farkas a szőrét elhányja, a természetét soha; Farkasból bárány sohasem lesz; (A) vér nem válik vízzé (2); Akármeddig neveled a libát, csak lúd lesz belőle; Aki délig kurta, délután sincs farka; Aki délig kurva, délután is kurva; Aki délig kutya, délután is kutya; Nem hagyja el a párduc tarkaságát; Hiába szapulod a szerecsent; Botból nem lesz beretva; Senki se ugorhatja át a saját árnyékát; Holló nem mossa el a feketéjét; Hiába fürdik a csóka, nem lesz hattyú (belőle); Űzd ki a természetet vasvillával, mégis visszatér; A szamár aranylanton is csak szamárnótát penget; A paraszt csak paraszt marad; Ökör ökör marad, ha Bécsbe hajtják is; A róka szőrét változtatja, de nem bőrét.

HOSSZÚ

Nincs olyan [az a] hosszú (út) aminek (egyszer) vége ne volna [lenne; ne legyen]

<egyszer minden véget ér>

Ámde nincs oly hosszú a világon semmi,

Aminek végére ne lehetne menni.

Lám! a kerékvágás milyen messze szalad:

Hortobágyi kompnál mégis kettészakad;

A kemény cserfát is összeőrli a szú:

A kolbász is elfogy, akármilyen hosszú

Szíj-madzag nem állja, ha erősen húzod;

Uj bocskor lyukas lesz, ha örökké nyúzod:

Így a béketűrés elkopik idővel. (Arany J.: A Jóka ördöge)

◊ – Há mit gondol maga, hogy megmentődünk mük magától? Magától soha meg nem mentődünk.

Juli néninek potyogott a könnye. Avval a kicsi kezivel csak intett:

– Hadd el fiam, hadd el. Olyan hosszú nincsen, hogy vége ne legyen. Hisz én már a kilencven felé közeledek, csak megkönyörül rajtam a megváltó Jóisten, s elszólít. (Nagy O.: Asszonyok könyve 508)

R: Nincs oly hosszú nap, ami véget ne érne; Semmi se(m) tart örökké; Nincs az a sok, ami el ne fogyna; A kolbász is elfogy, akármilyen hosszú; Nincs az az oldal szalonna, amelyik meg ne szűnne; Meggyújtott gyertyát nem kell csodálni, ha fogy.

HÚS

Aki a húsát megette, a csontját is egye meg [Ha megetted húsát, (akkor) idd meg a levét is]

<ha valaki a dolog kellemes részét élvezte, a vele járó kellemetlenségeket is vállalnia kell>

◊ Látnivaló, hogy a régiek szinte minden húsételt lével tálaltak, s a húsa-leve kapcsolat a konyha nyelvében állandó volt; bár a leve sem kivetni való, de az igazi érték mégiscsak a húsa; ez magyarázza e régi, fenyegetésképpen használt szólásunkat: Megetted az húsát, de bizony az levét is meg kell innod (…) (Kertész M.: Szokásmondások 49)

R: Ki (a) koncát megette, levét is hörpölje; Aki leszedte a tejfelt, igya meg a savóját is; Ki a tűznél akar melegedni, a füstöt is szenvedje; Ha leszedted a fölét, edd meg az alját is.

Olcsó húsnak híg a leve (közismert)

<ami a szokásosnál olcsóbb vagy könnyebben lehet megszerezni, az nem szokott jó lenni, annak a minősége kifogásalható>

◊ Rottenhoff: Igen dícséri az az ember azt a földet, hogy ólcsó föld.

Gaude: De, szegény, nem mind bors az, a kit a kalmár kutyája f.ngik; más az, hogy ólcsó húsnak híg a leve; a ki keveset főz, hamar feltálalja. (Actio Curiosa 173)

◊ Péter: Én a verseket ugyan nem értem, és azt szokták mondani, hogy az olcsó húsnak híg a leve, de mégis azt vélem, hogy annyit érnek, amennyit adtam érettek. (Pállya I.: Ravaszy és Szerencsés, l. RMV 176)

◊ Zsugori:

Adj tehát olly Orvosságot, mellyből jól lehessen inni, és oltsó legyen.

Orvos:

Oltsó legyen? De hiszem, úgy a’ haszna-is oltsó lesz. Oltsó husnak hig a leve, azt mondják a’ Magyarok. (Fejér Gy.: Az öreg fösvény, l. RMDE 3. 372)

◊ – Azután arra vigyázok – mondá Angyélika –, hogy amit veszek, mindenkor a legjobbikát vehessem. Példának okáért, ha piacos kenyeret kell vennem, azt veszem, amelyik jobban megsült, fejérebb és jobban megkölt. Nemcsak azért, hogy a rossz áru mindenkor drága, hanem hogy a rossz eledel betegségeket ne okozzon. És az olcsu húsnak híg a leve, ami pediglen jó, a’ tovább tart, mind hasznosabb. (Mikes K.: Az idő jól eltöltésének módja 204)

◊ A gazda nem alkudik le a kívánt bérből, tudja, hogy olcsó húsnak híg a leve; jó bére: jó kocsis. (Kiss L.: A szegény emberek élete I. 131)

◊ – A kórházba siet a feleségéhez, aki honfitársat… akarom mondani gyermeket szült magának. Int a taxisnak, de az megjegyzi, hogy olcsó fuvarnak híg a leve, menjen villamossal. Nos? (Ludas Matyi, 1986. nov. 19. 3)

◊ Kipróbálták az olcsó tojást is, de nem vált be. Amint a Híradóban is láthattuk, olcsó tojásnak híg a leve, s a nyári olcsóságnak most adjuk meg az árát. (Ludas Matyi, 1989.)

◊ Talán, titkon, már készülnek a sajátosan magyar lapok is. (…) A Természetes Életmód Hetilapja („Kutyából szalonna”, „első tízmillió – avagy olcsó húsnak HIGH a leve”) (MN, 1990. ápr. 21. 3)

◊ Azt mondják,… olcsó húsnak híg a leve. Mostanában én azokkal tudok együtt érezni, akik ennek ellenére keresik (ha nem is mindig találják meg) a nekik árban megfelelő húsokat, csontokat. (Tolna Megyei Extra, 1990. máj. 31. 5)

◊ Az is igaz, hogy így szinte fillérekbe került az egész, de az is igaz, hogy olcsó húsnak híg a leve. (Szekszárdi Vasárnap, 2000. ápr. 30. 5)

P: Ajándék lónak híg a leve. (Hernádi 1985: 35; Timár Gy. 1986: 132; Dömötör 1989: 128. [Ludas Matyi]; móka 2001: #2786)

Hülye gyereknek híg az agya. (kifacsart 2000: 91)

Néma gyereknek híg a leve. (Új Ludas, 1991. dec. 3. 14; egysoros; kifacsart 1999: 75)

Olcsó húsnak nyögés a vége. (Timár Gy. 1986: 134; móka 2001: #2786)

Rágós húsnak híg a leve. (Dömötör 1989: 128. [Ludas Matyi])

L: Nem vagyok olyan gazdag, hogy olcsó árut vásároljak; Az olcsó a drága [drágább].

HÜLYE

Aki hülye, haljon meg!

<az ostoba emberekért nem kár>

◊ Ez a munkájuk oly sikeres volt, hogy ma már szinte semmilyen állam sincs, polgárai pedig ennek következtében szabadon valósíthatják meg az ember ember által történő kizsákmányolását, amit ugyancsak kevésbé tudományos igénnyel úgy is mondhatunk, hogy aki hülye, haljon meg. (MN, 1990. ápr. 21. 7)