Ugrás a tartalomhoz

Empátia - A beleélés lélektana

Buda Béla

L'Harmattan Kiadó

Az ápolónők tevékenysége

Az ápolónők tevékenysége

Az egészségügy különböző középszintű munkaköreiben, amelyekben a betegek ápolásával és gondozásával foglalkoznak, az empátiára gyakran van szükség. A súlyos beteg, aki igazán ápolásra szorul, általában teli van pszichológiai feszültségekkel, nagyon nehéz, kiszolgáltatott helyzetben van. Beleélés révén lehet megérteni, ha követelődzik, ha az indokoltnak tűnő mértéknél több figyelmet és törődést követel magának, vagy ha nem szól, nem kér, inkább elviseli a kényelmetlenségeket és szenved. A krónikus betegek vagy a magatartászavarokban szenvedők gondozásával foglalkozóknak is fontos, hogy pácienseiket empátiásan értsék meg. Ez az ápolás egyik legfontosabb pszichológiai követelménye. A jó ápolónő megérti és enyhítően befolyásolni tudja a hozzátartozók gondjait, a hozzátartozók és a beteg között kialakuló kommunikációs zavarokat. Az ápolónőnek nagy a szerepe, hogy a beteg ne tudja meg idejekorán a kedvezőtlen kórismét, mégis kapjon választ állapotával kapcsolatos aggodalmaira. A haldokló beteg lélektani ellátása és a halállal kapcsolatos pszichológiai munka (például betegtársak feszültségének feloldása, a hozzátartozók és a haldokló közötti kommunikáció elősegítése stb.) ugyancsak leginkább az ápolónő feladatkörében oldható meg. Ezzel újabban az orvos szakemberek is foglalkoznak, és szomatikus orvosnak is tanítják az ún. „tanatológia” (thanatos=halál – görög eredetű szó) alapismereteit, és ennek a szakággá nőtt ismeretanyagnak már vannak külön specialistái. A tanatológiai ellátás ma mind gyakrabban aktív és pszichoterápiaszerű, segítik a haldokló kommunikációját szeretteivel, és közreműködnek a haldoklás élményállapotainak feldolgozásában, ezzel sajátos megbékélés, megnyugvás érhető el (a téma úttörő kutatójának, Elisabeth Kübler-Rossnak szavai szerint az elmúlás értelmetlen helyzetéből az önazonosság – identitás – befejező szakaszának értelemteljes átélése következhet be).