Ugrás a tartalomhoz

A magyar nyelv

Kiefer Ferenc, Bakró-Nagy Marianne, Bartha Csilla, Bánréti Zoltán, Borbély Anna, Cser András, Dömötör Adrienne, É. Kiss Katalin, Gerstner Károly, Gósy Mária, Gyuris Beáta, Haader Lea, Hattyár Helga, Holló Dorottya, Horváth László, Kassai Ilona, Kenesei István, Kiefer Ferenc, Kiss Jenő, Kontra Miklós, Korompay Klára, Kurtán Zsuzsa, Laczkó Krisztina, Nádasdy Ádám, Németh T. Enikő, Olaszy Gábor, Pléh Csaba, Prószéky Gábor, Sándor Klára, Sipőcz Katalin, Siptár Péter, Szabó Mária Helga, Tolcsvai Nagy Gábor, Váradi Tamás (2006)

Akadémiai Kiadó Zrt.

Összegzés

Összegzés

A mai szemlélet szerint az idegennyelv-oktatás elmélete és gyakorlata egyaránt a nyelvtanulás célját és a nyelvtanuló személyét állítja középpontba. A kommunikatív nyelvtanítás célja, hogy a diákok minél hatékonyabb idegennyelv-használókká váljanak. Ezért a csak a nyelvre összpontosító, mechanikus gyakorlatok helyett értelmes és valószerű szituációkba helyezett feladatokkal segítjük a tanulást, de emellett a szisztematikus, elemző tanításnak is fontos szerep jut. A nyelvtanulók nyelvi szükségletei, egyéni tulajdonságai, motivációja, tanulási stílusa szintén meghatározó. A nyelvtanár immár nemcsak átadja a tudnivalókat, hanem relevánssá teszi a megtanulandó nyelvi elemeket, készségeket, valamint interkulturális kommunikációs ismereteket, és ezzel aktivizálja a tanulókat. Így a diákok felelősséget kapnak a tanulási folyamatban, ami hozzájárul a célnyelv sikeres elsajátításához.

[1]



[1] Az „idegennyelv” szót a fejezet szerzője szakkifejezésként, egybeírva használja (az érvényes helyesírási szabályok ellenére). Magyarázatul lásd a mellékelt keretes anyagot (a 997. oldalon) – a szerk.