Ugrás a tartalomhoz

A magyar nyelv

Kiefer Ferenc, Bakró-Nagy Marianne, Bartha Csilla, Bánréti Zoltán, Borbély Anna, Cser András, Dömötör Adrienne, É. Kiss Katalin, Gerstner Károly, Gósy Mária, Gyuris Beáta, Haader Lea, Hattyár Helga, Holló Dorottya, Horváth László, Kassai Ilona, Kenesei István, Kiefer Ferenc, Kiss Jenő, Kontra Miklós, Korompay Klára, Kurtán Zsuzsa, Laczkó Krisztina, Nádasdy Ádám, Németh T. Enikő, Olaszy Gábor, Pléh Csaba, Prószéky Gábor, Sándor Klára, Sipőcz Katalin, Siptár Péter, Szabó Mária Helga, Tolcsvai Nagy Gábor, Váradi Tamás (2006)

Akadémiai Kiadó Zrt.

A szaknyelvek használatának kontextusa

A szaknyelvek használatának kontextusa

A szaknyelvek elkülönülnek egymástól a nyelvhasználat sokféle színterén (például kutatólaboratórium, pénzügyi intézet, adóhivatal, tárgyalóterem, kórház, külföldi szakmai megbeszélések) különféle jellemző beszédhelyzetekben megnyilvánuló tipikus tevékenységek (adatrögzítés, termékismertetés, konzultáció, szakirodalom-olvasás, elektronikus levelezés, tudományos publikáció készítése, tárgyalás üzleti partnerekkel, szerződések, szabványok értelmezése stb.), valamint a jellemző szövegek (pl. receptek, űrlapok, telefonüzenetek, jegyzőkönyvek, feljegyzések, ajánlások, pályázatok) szerint. Az azonos nyelvhasználatot eredményező beszédhelyzetek típusokba foglalhatók a kommunikációs szándékokat megjelenítő írásbeli és szóbeli szakszövegek alapján.

A nyelvhasználat megkülönböztethető aszerint, hogy a kommunikáció kik között folyik: ugyanazon szakterület szakemberei között, a szakterület specialistája és egy másik szakmai beszélőközösséghez tartozó szakember között, a szakember és az érdeklődő laikusok, a nagyközönség között. A kommunikáció résztvevői, akik a regionális és társadalmi hovatartozásuk nyelvi jegyeit is hordozzák, eltérő módon kommunikálnak az absztrakciós szint mértéke, valamint a hierarchizált viszonyok szerint. A beszélt vagy írott szakszövegek nyelvi formája, jelentése és használata ennek függvényében különböző módon realizálódik. A szakmai specializáltság mértéke, a tudás szintje szerinti eltérés alapján kommunikálhat egymással például szakorvos és általános orvos, mérnök és technikus. A szakkönyvekben bizonyos jártassággal, ismeretekkel már rendelkezők számára nyújthat újabb ismereteket egy magasabb szakmai szinten álló szakember. A szakemberek és laikusok között folyó kommunikációban alapvetően eltérő a szakmai ismeretek, a felkészültség szintje. A jelentések nem „mutatkoznak meg” mindenki számára egyformán, hanem a nyelvi realizációk (szövegek) és az értelmezők interakciója eredményeképpen jönnek létre. Ebben döntő szerepet játszanak a résztvevők számára rendelkezésre álló és általuk felhasználni kívánt ismeretek. Az ilyen típusú kommunikáció sikere a mondanivaló közérthetővé tételén és a szakkifejezések megmagyarázásán alapul.

A szakmai beszélőközösségek szakmai kultörákat képviselnek, amelyekben a közös tudás (a közösen felhalmozott tudás), a szakmai háttérismeretek játszanak jelentős szerepet. Emellett az is jellemző, hogy a beszélőközösség tagjai a beszéd (szövegek) létrehozására és értelmezésére szolgáló szabályokra vonatkozó tudás tekintetében sem különböznek egymástól. Az egyes szakmai beszélőközösségek nyelvi és nem nyelvi kategóriák szerint jellemezhetők, ezek az ismérvek Swales (1990) alapján a következők: (1) a szakmai beszélőközösségnek széles körben elfogadott közös céljai vannak; (2) a közösség tagjai kiépítették maguk között a kommunikáció mechanizmusait; (3) ezeket a mechanizmusokat elsősorban információszerzésre és a visszajelzés biztosítására alkalmazzák; (4) a közösség egy vagy több műfajt ismer, használ céljai kommunikálására; (5) a sajátos műfajok mellett specifikus lexikája is van; (6) a diskurzusközösség tagjai a konvencióknak megfelelő tartalom- és szövegkezelési tapasztalatokkal, ismeretekkel rendelkeznek.

Szociolingvisztikai értelmezésben tehát a különböző szakmai közösségek közötti nyelvi és kommunikációs határok nem húzhatók meg egyedül a nyelvi sajátosságok alapján. A beszélők a közös beszédmódok és beszédformák alapján specifikus kapcsolatokat és beszédhálózatot tartanak fenn.

Specifikus beszédhelyzetekben a résztvevők beszédszándékai igen sokfélék lehetnek:

Általános kijelentések, megállapítások, tájékoztatások (reprezentatívák): A víz 100 °C-on forr. Múlt hónapban a … vásáron meglátogattuk standjukat.

Kérések, parancsok, javaslatok, amelyekkel a beszélő megpróbálja rávenni a hallgatót valamely cselekvés elvégzésére (direktívák): Illesszük össze a csöveket… Vizsgáljuk meg a továbbiakban… Azt tanácsolom, hogy… Elrendeljük… Kérem, közöljék velünk… Tájékoztatnának bennünket ezzel kapcsolatban? A feladó tevékenységére vonatkozó elkötelezettségek, például ígéret, fenyegetés, figyelmeztetés, garancia (komisszívák): Ezen vizsgálatok alapján fogjuk meghatározni… Minden megrendelést a legnagyobb gyorsasággal és gondossággal kezelünk, és nagyon ügyelünk a szállítási határidők betartására. A beszélő attitűdjeit kifejező megnyilatkozások (expresszívák): Sajnálattal közöljük tisztelt ügyfelünkkel hogy…. Biztos vagyok abban, hogy megérti ezt a kérést…

A helyzetet megváltoztató megnyilatkozások, például kinevezés, megnyitás, felavatás, felmondás (deklaratívák): Önt a mai naptól kinevezem főmunkatársnak. A vádlottat ezennel felmentem.

A konvencionális és/vagy személyes célők, beszédszándékok érvényesítésekor az üzenet formája kölcsönhatásban áll a tartalommal. Ez azt jelenti, hogy az üzenet megformálása része annak, amit elmondunk. A szakmai kommunikációban különös jelentősége van a szakmai tartalom közlésének és az interakcióban részt vevők rendelkezésére álló és általuk felhasználni kívánt ismereteknek. A specifikus beszédfolyamatokban megnyilvánuló beszédszándékok ugyanis korrelációban állnak az alapvető emberi kognitív folyamatokkal. A nyelvi formák használata tükrözi a szakmai gondolkodás, a kognitív szint és a szövegekben megnyilvánuló szakmaiság összefüggéseit.

A szakmai nyelvhasználatot befolyásolja, hogy milyen közegben folyik a beszéd. A rádiós sportközvetítések vagy a légi forgalomirányítók beszélgetése például tipikusan az auditív, míg a jogi szerződések tipikusan a vizuális csatornához kötődnek. A professzionális számítógép-felhasználók gyakran kommunikálnak olyan módon, hogy az egymás közti interakció – a számítógép segítségével – egyszerre több csatornán is folyik.

Összefoglalva: a beszédhelyzetekhez és tipikus tevékenységekhez kapcsolódó beszédszándékok a szaknyelvek használata során jellemző szövegekben jelennek meg. Nyelvi és nem nyelvi összefüggések hálójában mutatkozik meg a nyelv jeleinek egymáshoz való viszonya, képzési és átalakítási szabályai, a jelkombinációk és jelentésük, valamint a jelek és a jel használóinak a kapcsolatai a szintaxis, a szemantika és a pragmatika szintjein.