Ugrás a tartalomhoz

A magyar nyelv

Kiefer Ferenc, Bakró-Nagy Marianne, Bartha Csilla, Bánréti Zoltán, Borbély Anna, Cser András, Dömötör Adrienne, É. Kiss Katalin, Gerstner Károly, Gósy Mária, Gyuris Beáta, Haader Lea, Hattyár Helga, Holló Dorottya, Horváth László, Kassai Ilona, Kenesei István, Kiefer Ferenc, Kiss Jenő, Kontra Miklós, Korompay Klára, Kurtán Zsuzsa, Laczkó Krisztina, Nádasdy Ádám, Németh T. Enikő, Olaszy Gábor, Pléh Csaba, Prószéky Gábor, Sándor Klára, Sipőcz Katalin, Siptár Péter, Szabó Mária Helga, Tolcsvai Nagy Gábor, Váradi Tamás (2006)

Akadémiai Kiadó Zrt.

A beszédzavar mint szindróma

A beszédzavar mint szindróma

A beszédzavarokat megjelenési formájuk szerint osztályoztuk és elemeztük; s ennek alapján megállapíthatjuk, hogy a beszédzavar szindrómának tekinthető. Ritkán fordul elő ugyanis, hogy a deviancia egyetlen produkciós vagy percepciós részfolyamatra vagy működésre korlátozódik. Még egyetlen beszédhang artikulációs zavara is gyakorta együtt jár az azonosítási és/vagy differenciálási nehézséggel. A kóros zöngeképzés hatással van a szegmentális és a szupraszegmentális artikulációra egyaránt. Az organikus és pszichés eredetű beszédzavarok, illetőleg a különféle kórképekben tapasztaltak pedig jellemzően több folyamatra hatnak, és akadályozzák, gátolják a szükséges működéseket. Ennélfogva nemkívánatos következményekkel járnak a beszélő egész viselkedésére, s ezáltal a személyiségére nézve is. A kezdetekben „csupán” beszédtervezési és -kivitelezési zavarok negatívan befolyásolhatják magának a nyelvi rendszernek a működését is, és így a felszíni beszédzavarból akár súlyos fokú nyelvi zavar is kialakulhat, gyermekkorban és felnőttkorban egyaránt.