Ugrás a tartalomhoz

A magyar nyelv

Kiefer Ferenc, Bakró-Nagy Marianne, Bartha Csilla, Bánréti Zoltán, Borbély Anna, Cser András, Dömötör Adrienne, É. Kiss Katalin, Gerstner Károly, Gósy Mária, Gyuris Beáta, Haader Lea, Hattyár Helga, Holló Dorottya, Horváth László, Kassai Ilona, Kenesei István, Kiefer Ferenc, Kiss Jenő, Kontra Miklós, Korompay Klára, Kurtán Zsuzsa, Laczkó Krisztina, Nádasdy Ádám, Németh T. Enikő, Olaszy Gábor, Pléh Csaba, Prószéky Gábor, Sándor Klára, Sipőcz Katalin, Siptár Péter, Szabó Mária Helga, Tolcsvai Nagy Gábor, Váradi Tamás (2006)

Akadémiai Kiadó Zrt.

A hallás, észlelés, artikuláció komplex zavara

A hallás, észlelés, artikuláció komplex zavara

Magyarországon jelenleg kb. 700 000 halláskárosodott ember él, akiknek mintegy a fele hallókészüléket visel. Ma is használatos a süketnéma vagy siketnéma kifejezés, amely azt a több évszázaddal ezelőtti felfogást tükrözi, hogy a nagyothalló vagy siket ember egyben néma is. Ma már bizonyított, hogy az akusztikus visszacsatolás megfelelő mértéke, vagyis a hallássérülés különböző fokozatai befolyásolják a beszédprodukció indulását és fejlődését. A hallás zavara lehet veleszületett probléma, de kialakulhat bármely életkorban; időskorban a hallás bizonyos fokú csökkenése gyakorlatilag mindenkinél bekövetkezik. A nem ép hallás kihat mind a beszédprodukció, mind a beszédfeldolgozás működési folyamataira. A nagyothallás lehet vezetéses típusú – ha a hallójáratban, a dobhártyán vagy a hallócsontokon, illetve a dobüregben van kóros elváltozás. Ekkor a vezetéses zavar következtében a hangrezgések csak kisebb mértékben jutnak a belső fülbe. Ezek a betegek kissé torzítva és halkabban hallják a beszédet (a hallásküszöb legfeljebb 40 dB-en fut). Felnőttkorban sokkal gyakoribb az idegi eredetű vagy percepciós típusú halláscsökkenés. A belsőfül-elváltozások esetében a beteg ugyancsak halkabban hallja az elhangzó beszédet, és jellegzetesen kiesnek a magas frekvenciás összetevők. Károsodhat a hallóideg, ekkor a hangingereknek az agyvelőbe juttatása károsodik, illetőleg előfordul az agyi pályák és központok károsodása is. A kevert típusú halláscsökkenés esetén az előzőekben ismertetettek együttesen jelentkeznek.

A nagyothallás bekövetkezésének, illetőleg a megsiketülés idejének meghatározó szerepe van a későbbi beszédészlelés és a beszédprodukció szempontjából. A korai vagy veleszületett halláskárosodás erősen befolyásolja a gyermek beszédprodukcióját: a beszédhangok kiejtése torzzá válik, egy részük hiányozhat, a jellegzetes „siketes” beszéd nélkülözi a magas frekvenciás komponenseket tartalmazó magánhangzókat és főként mássalhangzókat (Csányi 1990). A beszédprozódia rendkívül bizonytalan. A siketek ugyanis képtelenek az alaphangmagasságot az intonációs szerkezetek létrehozására megfelelően használni, beszédük monoton jellegű. A hangerő nehezen szabályozható, a hangsúlyozás sokszor hibás, a beszédtempó lassú. A beszédészlelési folyamatok bizonytalanok; általában tanult (tanított) stratégiákon alapulnak, amelyek gátolhatják a szükséges általánosítások kialakulását. A nagyothalló sokszor nem érti pontosan az elhangzottakat, mert már a beszédészlelés is korlátozottan működik. Komoly nehézségei vannak, ha a hallott beszéd gyors, az artikuláció pontatlan vagy környezeti zaj nehezíti a feldolgozást. Tizenegy és tizennégy éves ép és siket (angol anyanyelvű) gyermekek beszédének elemzése mindenekelőtt az alaphangmagasság jelentős különbségét igazolta. A siketeknél általában magasabb az alaphang, a tartománya azonban szűkebb. A magánhangzók formánsai sokkal nagyobb átfedéseket mutatnak, mint az éphallók esetében, s ez a formánsok intenzitására is jellemző. Egyetemi hallgatókkal tesztelték a siket és ép gyermekek magánhangzóit (angol nyelvű kísérletekben); az ép halló gyermekek magánhangzóinak pontos felismerése 81%, a siketeké 32% volt (Angelőcci et al. 1991). A felnőttkorban bekövetkező nagyothallás vagy siketség elsősorban a beszédészlelést és a beszédmegértést befolyásolja, és számos tényezőtől függően hathat a beszédprodukcióra is.