Ugrás a tartalomhoz

A magyar nyelv

Kiefer Ferenc, Bakró-Nagy Marianne, Bartha Csilla, Bánréti Zoltán, Borbély Anna, Cser András, Dömötör Adrienne, É. Kiss Katalin, Gerstner Károly, Gósy Mária, Gyuris Beáta, Haader Lea, Hattyár Helga, Holló Dorottya, Horváth László, Kassai Ilona, Kenesei István, Kiefer Ferenc, Kiss Jenő, Kontra Miklós, Korompay Klára, Kurtán Zsuzsa, Laczkó Krisztina, Nádasdy Ádám, Németh T. Enikő, Olaszy Gábor, Pléh Csaba, Prószéky Gábor, Sándor Klára, Sipőcz Katalin, Siptár Péter, Szabó Mária Helga, Tolcsvai Nagy Gábor, Váradi Tamás (2006)

Akadémiai Kiadó Zrt.

Tünetmegjelenések

Tünetmegjelenések

A nyelvi és a beszédzavarok tünetei a legkülönfélébb kombinációkban és a legkülönfélébb betegségekhez, szindrómákhoz kapcsolódóan jelennek meg. Lehetnek a kórképeket előjelző jelenségek, mint például az elnagyolt artikuláció a myasthenia gravisban (súlyos izomgyengeség), avagy az elkezdett szó befejezésének képtelensége beszélgetéskor, ill. szóelőhívási nehézségek agyi daganat előjeleiként. Lehetnek kísérőjelenségei az alapbetegségnek, mint a kiejtési nehézség a Parkinson-kórban, a grammatikai megformálás vagy a lexikális hozzáférés nehézsége demenciában vagy Down-kórban. Gyakran a betegség velejárói, mint a zöngeképzési zavar a pszichogén afóniában, amelynek kiváltó oka valamilyen pszichés trauma, avagy a beszédprodukció és/vagy a beszédpercepció zavarai, a grammatikai rendszer sérülése afáziában. Megint más esetekben egy adott szindróma részei, de megjelenési formájuk erősen változó, mint például a diszlexiában. A beszédzavarok – etiológiájuktól és a korrekciós lehetőségektől függetlenül – mindig együtt járnak a beszélő/hallgató pszichés problémájával, hiszen az automatikus önmonitorozás folyamán a beszélő/hallgató mindig szembesül saját kommunikációs nehézségeivel (bár annak okát, eredetét nem feltétlenül ismeri). A klinikai gyakorlatban gyakran fordulnak elő súlyosnak tűnő, pszichés eredetű, organikus eltérés nélküli állapotok, amelyek vezető tünete a beszédzavar. Közülük gyakori a mutizmus megjelenése, amelynek alapvető tünete a verbális kommunikáció valamilyen mértékű zavara. A mutizmus egy sajátos típusa a gyermekkori szelektív mutizmus, az ebben szenvedő gyermek visszautasítja a beszédet, kiválasztott személyekkel vagy helyzetben vagy időpontban kommunikál, ugyanakkor beszédprodukciója és beszédmegértése ép (Kaplan–Sadock–Grebb 1994). A különböző kórképek azonosítása nemegyszer differenciáldiagnosztikai nehézségeket jelent az első vizsgálatoknál. A pszichés betegek beszédprodukciója és beszédmegértése is sajátos. A depressziós beteg artikulációs mozgásai például lelassulnak, a gátoltságot a beszédtempó jól tükrözi. A mániás beteg felhangoltsága viszont meggyorsult beszédében is kifejezésre jut. Az utóbbi évtizedekben különösen előtérbe került az autizmus mint beszéd-, ill. nyelvi zavar (1944-ben diagnosztizálták először). Az autizmus az idegrendszer károsodása következtében létrejövő zavar, amelynek egyik jellegzetes tünete a nyelvhasználat sajátos volta; echolália, monoton beszéd, rövid válaszok, reakcióhiány, a valódi kommunikáció hiánya (Győri 2003).

Minél bonyolultabban szervezett egy folyamat, annál nagyobb a valószínűsége a meghibásodásának, és általában annál nehezebb meghatározni a hiba keletkezését, okát, vagy leírni a zavar általános, személyfüggetlen sajátosságait. A tudomány többféle rendszerezést kínál attól függően, hogy mely tényező szerint végzi az osztályozást. E tényezők lehetnek a következők: a zavar oka, a keletkezési körülmények, a folyamatok működései, kiterjedésük és összefüggéseik, illetőleg hogy organikus vagy funkcionális zavarról van-e szó (Gósy 2004; 2005). A megjelenési formák is igen összetettek lehetnek. Előfordul a beszédprodukció zavara ép beszédértés mellett; a beszédészlelés zavara ép beszédprodukció mellett; avagy a beszédértés zavara tökéletes beszédészlelés esetén. Megkülönböztethetünk gyermekkori és felnőttkori zavarokat, sőt az időskorra jellemző, értelmi hanyatlás nélküli nyelv- és beszédhasználati problémákat. Nemegyszer keverednek az organikus és a funkcionális zavarok. A nem ép intellektus (akár gyermekkori értelmi fogyatékosságról, akár Alzheimer-kórról van szó) esetében kialakuló, illetőleg leépülő nyelvi rendszer elemzése számos további problémát vet fel. A beszédzavarok mértéke objektíven sokszor nehezen megítélhető, az enyhétől a nagyon súlyosig a legkülönbözőbb lehet; egyértelmű minősítésüket a produkciós és a percepciós mechanizmus és azok részfolyamatainak egymásra hatásai nehezítik. A továbbiakban azokat a szoros értelemben vett beszédzavarokat tárgyaljuk, amelyek hátterében nem (feltétlenül) áll a nyelvi rendszert is érintő zavar.