Ugrás a tartalomhoz

A magyar nyelv

Kiefer Ferenc, Bakró-Nagy Marianne, Bartha Csilla, Bánréti Zoltán, Borbély Anna, Cser András, Dömötör Adrienne, É. Kiss Katalin, Gerstner Károly, Gósy Mária, Gyuris Beáta, Haader Lea, Hattyár Helga, Holló Dorottya, Horváth László, Kassai Ilona, Kenesei István, Kiefer Ferenc, Kiss Jenő, Kontra Miklós, Korompay Klára, Kurtán Zsuzsa, Laczkó Krisztina, Nádasdy Ádám, Németh T. Enikő, Olaszy Gábor, Pléh Csaba, Prószéky Gábor, Sándor Klára, Sipőcz Katalin, Siptár Péter, Szabó Mária Helga, Tolcsvai Nagy Gábor, Váradi Tamás (2006)

Akadémiai Kiadó Zrt.

26. fejezet - Fonetika

26. fejezet - Fonetika

Ilona, Kassai

Bevezetés

A beszédnek, ennek a legsajátosabban emberi attribútumnak az eredete, mibenléte, képzésének és megértésének a részletei, valamint rendellenességei évezredek óta foglalkoztatják a tudósokat és laikusokat egyaránt, hiszen az emberré válásnak lényeges – bár nem kizárólagos – mozzanata a nyelv megjelenése. Az ember azért emberi, mert mondani tudja, hogy az.

Ontogenetikusan nincsenek külön szerveink sem a beszéd létrehozásához, sem a beszéd észleléséhez–megértéséhez. Az artikulációra használt szervrendszer elsődleges funkciója a biológiai lét fenntartása, a hallószerv elsődleges feladata a térben való tájékozódás. Csak másodlagosan, a nyelv megjelenésével kezdte az ember az élettani szervrendszer bizonyos részeit a beszédképzés és -észlelés céljaira is használni, s figyelemreméltó módon ezek a szervek az évmilliók során úgy alakultak, hogy minél előnyösebbek legyenek a kommunikáció szempontjából. A beszédképzés tekintetében az előembertől kezdve a törzsfejlődésnek igen fontos tényezője volt – persze a két lábra állás következményeként – a gége lesüllyedése a nyelőcsővel körülbelül egy magasságba, ami jelentősen megnövelte a garatüreg méretét, s ezzel a beszédképzés elvi lehetőségeit. Ez az anatómiai állapot az egyedfejlődésben hozzávetőlegesen 1 éves korra alakul ki, s ekkorra tehető az artikulált beszéd megindulása is a kisgyereknél. A hallószerv tekintetében a kommunikációra való fokozatos ráhangolódás abban mutatkozik meg, hogy a fül – a többi hangjelenség rovására – a beszéd kitüntetett tartományában működik a leghatékonyabban.

Tekintsük át röviden a beszéd képzésének, fizikai szerkezetének, valamint észlelésének főbb kérdéseit, hogy a magyar nyelv hangbeli arculatát jellemezni tudjuk (ez utóbbiról lásd a 2. fejezetet is).

Irodalom

[CH26-B01] BollaKálmán 1978. A magyar magánhangzók akusztikai analízise és szintézise. Magyar Fonetikai Füzetek1: 53–67.

[CH26-B02] BollaKálmán 1981. A magyar hosszú mássalhangzók képzése. Magyar Fonetikai Füzetek7: 7–55.

[CH26-B03] BollaKálmán (szerk.) 1982. Fejezetek a magyar leíró hangtanból. Budapest, Akadémiai Kiadó.+

[CH26-B04] BollaKálmán 1995. Magyar fonetikai atlasz. Budapest, Nemzeti Tankönyvkiadó.

[CH26-B05] ButtlerJános 1962. Adatok az affrikáták képzésmódjához és akusztikai alkatához. Nyelvtudományi Közlemények64: 309–328.

[CH26-B06] Clark,JohnColinYallop1990. An introduction tő phonetics and phonology. Oxford, Blackwell.

[CH26-B07] Denes,Peter B.E. N.Pinson1993. The speech chain. The physics and biology of spoken language. New York, Freeman.

[CH26-B08] ElekfiLászló 1992. A hangkapcsolódások fonetikai és fonológiai szabályai. Budapest, MTA Nyelvtudományi Intézet.

[CH26-B09] Farnetani,Edda 2000. Coarticulation and connected speech processes. In: William J.HardcastleJohnLaver (szerk.) The handbook of phonetic sciences. Oxford, Blackwell, 371–404.

[CH26-B10] FónagyIván 1958. Ahangsúlyról. Nyelvtudományi Értekezések 18. Budapest, Akadémiai Kiadó.

[CH26-B11] FónagyIvánMagdicsKlára1967. A magyar beszéd dallama. Budapest, Akadémiai Kiadó.

[CH26-B12] FónagyIvánSzendeTamás1969. Zárhangok, réshangok, affrikáták hangszínképe. Nyelvtudományi Közlemények71: 281–343.

[CH26-B13] FöldiÉva 1989. Magánhangzó–nazalizáció, hosszú mássalhangzó vagy gemináta?Egyetemi Fonetikai Füzetek2: 98–120.

[CH26-B14] Garman,Michael 1990. Psycholinguistics. Cambridge, Cambridge University Press.

[CH26-B15] GósyMária 1979. Akusztikai paraméterek és nyelvi funkció a beszéddallam és nyomaték percepciójában. Magyar Fonetikai Füzetek4: 119–136.

[CH26-B16] GósyMária 1980. Az intonáció percepciója összehasonlító vizsgálatban. Magyar Fonetikai Füzetek5: 100–109.

[CH26-B17] GósyMária 1989. Beszédészlelés. Budapest, MTA Nyelvtudományi Intézet.

[CH26-B18] KassaiIlona 1971. A francia és a magyar magánhangzók képzésének kontrasztív vizsgálata. Nyelvtudományi Közlemények73: 441–445.

[CH26-B19] KassaiIlona 1973. A magánhangzó-mennyiség és a hangszín összefüggése a mai magyar köznyelvben. Nyelvtudományi Közlemények75: 57–76.

[CH26-B20] KassaiIlona 1979a. Időtartam és kvantitás a magyar nyelvben. Nyelvtudományi Értekezések 102. Budapest: Akadémiai Kiadó.

[CH26-B21] KassaiIlona 1979b. Magánhangzó–mássalhangzó találkozások. Magyar Fonetikai Füzetek4: 80–118.

[CH26-B22] KassaiIlona 1981. A hangsúly kialakulása a gyermeknyelvben. Magyar Fonetikai Füzetek7: 156–174.

[CH26-B23] KassaiIlona 1984. Fonéma és beszédhang összefüggéséhez: irányítótényezők a fonémaképviseletek alakulásában. Általános Nyelvészeti Tanulmányok15: 109–115.

[CH26-B24] KassaiIlona 1988. A szünet kérdésköre a szöveglejegyzésben. In: KontraMiklós (szerk.) Beszélt nyelvi tanulmányok. Budapest, MTA Nyelvtudományi Intézet, 22–43.

[CH26-B25] KassaiIlona 1993. Gyorsult-e a magyar beszéd tempója az elmúlt 100–120 évben? In: GósyMáriaSiptárPéter (szerk.) Beszédkutatás 1993. Budapest, MTA Nyelvtudományi Intézet, 62–69.

[CH26-B26] KassaiIlona 1995. Pszicho-szociolingvisztikai jegyzetek az akcentusról. Általános Nyelvészeti Tanulmányok18: 103–115.

[CH26-B27] KassaiIlona 1998. Fonetika. Budapest, Nemzeti Tankönyvkiadó.

[CH26-B28] KassaiIlonaB. LőrinczyÉva1982. A magyar mássalhangzó-kapcsolódások pszichofiziológiai hátteréről. Nyelvtudományi Közlemények84: 244–257.

[CH26-B29] LazicziusGyula 1944. Fonetika. Budapest, Tankönyvkiadó.

[CH26-B30] Lehiste,Ilse 1970. Suprasegmentals. Cambridge, Mass. – London, MIT Press.

[CH26-B31] Lieberman,PhilipSheila E.Blumstein1989. Speech physiology, speech perception, and acoustic phonetics. Cambridge, Cambridge University Press.

[CH26-B32] Lieberman,PhilipEdmund S.Crelin1974. A neander-völgyi ősember beszédéről. In: PapMária (szerk.) A nyelv keletkezése. Budapest, Kossuth, 285–311.

[CH26-B33] LotzJános 1966. Egy magyar röntgen-hangosfilm és néhány fonológiai kérdés. Magyar Nyelv62: 257–266.

[CH26-B34] OlaszyGábor 1989. Elektronikus beszédelőállítás. A magyar beszéd akusztikája és formánsszintézise. Budapest, Műszaki Könyvkiadó.

[CH26-B35] PaukaKároly 1980. Halláslélektan – a beszédmegértés alaptényezői. Budapest.

[CH26-B36] PaukaKároly 1982. A beszéd megértése. In: Bolla1982, 175–233.

[CH26-B37] RanschburgPál 1938. Az emberi beszéd strukturáltságát feltételező tényezők törvényszerűségeirol. Debrecen, Magyar Nemzeti Könyv- és Lapkiadó Vállalat.

[CH26-B38] SzendeTamás 1973. Spontán beszédanyag gyakorisági mutatói. Nyelvtudományi Értekezések 81. Budapest, Akadémiai Kiadó.

[CH26-B39] SzendeTamás 1974a. A nyelv akadályképző szerepéről palatográfiai mérések alapján. Nyelvtudományi Közlemények76: 323–357.

[CH26-B40] SzendeTamás 1974b. A magyar hangrendszer néhány összefüggése röntgenográfiai vizsgálatok tükrében. Magyar Nyelv70: 68–77.

[CH26-B41] SzendeTamás 1982. A levegőnyomás szerepe a hangképzésben. In: Bolla1982, 67–69.

[CH26-B42] SzendeTamás 1995. A beszéd hangszerelése. Budapest, MTA Nyelvtudományi Intézet.

[CH26-B43] TarnóczyTamás 1956. Az egyéni beszédszínkép objektív vizsgálatáról. In: BenkőLorándBárcziGéza (szerk.) Emlékkönyv Pais Dezső hetvenedik születésnapjára. Budapest, Akadémiai Kiadó, 117–125.

[CH26-B44] TarnóczyTamás 1978. A hangrésmozgás néhány tulajdonságáról. Magyar Fonetikai Füzetek1: 9–17.

[CH26-B45] TarnóczyTamás 1982. Zenei akusztika. Budapest, Zeneműkiadó.

[CH26-B46] TarnóczyTamás 1996. Az emberi hangkeltés. Linguistica, Series C, Addendum ad Relationes 5. Budapest, A szerző kiadása.

[CH26-B47] Vértes O.András 1982. A magyar beszédhangok akusztikai elemzésének kérdései. In: Bolla1982, 71–113.

[CH26-B48] VicsiKlára 1981. Az időtartam szerepe néhány mássalhangzó-típus hallás alapján történő megkülönböztetésében. Magyar Fonetikai Füzetek7: 59–67.

[CH26-B49] WachaImreKorösi PappKálmánNagyValéria1980–81. A magyar beszédhangok képzése. Transzparenssorozat a beszédtechnika és a hangképzés oktatásához. Veszprém, Országos Oktatástechnikai Központ.