Ugrás a tartalomhoz

A magyar nyelv

Kiefer Ferenc, Bakró-Nagy Marianne, Bartha Csilla, Bánréti Zoltán, Borbély Anna, Cser András, Dömötör Adrienne, É. Kiss Katalin, Gerstner Károly, Gósy Mária, Gyuris Beáta, Haader Lea, Hattyár Helga, Holló Dorottya, Horváth László, Kassai Ilona, Kenesei István, Kiefer Ferenc, Kiss Jenő, Kontra Miklós, Korompay Klára, Kurtán Zsuzsa, Laczkó Krisztina, Nádasdy Ádám, Németh T. Enikő, Olaszy Gábor, Pléh Csaba, Prószéky Gábor, Sándor Klára, Sipőcz Katalin, Siptár Péter, Szabó Mária Helga, Tolcsvai Nagy Gábor, Váradi Tamás (2006)

Akadémiai Kiadó Zrt.

Három tényező a nyelvfeldolgozásban

Három tényező a nyelvfeldolgozásban

Mit jelenthet ezen a téren a szintézis? Valószínű, hogy a megértés során háromféle folyamat együttesét kell elképzelnünk. Ezek egy része, amint az 1. táblázat mutatta, igen gyors és párhuzamos. A szófelismerés és a mondatelemzés, összes formai, grammatikai trükkünkkel és automatizmusunkkal együtt egyidőben zajlik. Az ezt követő értelmi koherenciateremtés viszont lassabb és lineáris. Ugyanakkor a két automatikus, gyors folyamat közül a lexikai hozzáférés kontextusérzékeny, míg a nyelvtani elemzés nem. Mindezek együttesen adnák meg azt a kettősséget, hogy a megértés igen gyors s igen értelmesnek tűnik.

Véleményünk szerint az asszociatív típusú szerveződés, amit Smolensky (1996) és mások a többszintű modellálás koncepcióban szubszimbolikusnak szoktak nevezni, nemcsak a szimbólum alatti szintekre, a fogalmilag értelmezett neuronok közötti kapcsolatok alakulására érvényes, hanem a nyelv kezelésének minden szintjére. A gondolatok, a sémák és minden egyéb szerveződési csomag szintjén is vannak ostoba és automatikusan kialakuló asszociatív kapcsolatok. Dennett (1996) megfogalmazásában az ABC (associationbehaviorismconnectionism) típusú tanulás az emberi értelem minden termékénél érvényesül. Kritikus vitatéma, hogy e között az asszociatív szerveződés és a mindent interpretáló és minden kijelentés, gondolat vagy képzet között kapcsolatot kereső, relevancia- és koherenciateremtő intencionális értelmezés között van-e egy harmadik szint?

Ez a középső szint az, ami a nyelvnél a nyelvészet hagyományos terepe, s amit a Fodor (1996) és mások képviselte mentális reprezentáció felfogás úgy képzel el, hogy nemcsak az emberi gondolkodásnak, hanem a nyelvi megértésnek is van egy propozicionális szintje. Amit megértünk, azt kijelentésekbe szervezzük. Ha nem tudtuk kijelentésekbe szervezni, akkor nem tudtuk megérteni. Utána sok mindent csinálhatunk vele, asszociatív kapcsolatokat teremthetünk közöttük vagy koherenciát, a közbülső propozicionális szint lenne azonban a legsajátosabban emberi. Fodor ezt a koncepciót mint a reprezentáció szintaktikai elméletét hirdeti. Szintaktikain azt érti, hogy formafüggő és formaközpontú reprezentációk nélkül nem lehet elképzelni az emberi típusú megértést. Az asszociatív szint és a koherenciateremtő hermeneutikus világ között valóban van-e okunk, alapunk és jogunk, hogy feltételezzünk egy propozicionális reprezentációt? Sok filozófiai megfontolás mellett a kísérleti pszicholingvisztika is emellett teszi le a voksát.