Ugrás a tartalomhoz

A magyar nyelv

Kiefer Ferenc, Bakró-Nagy Marianne, Bartha Csilla, Bánréti Zoltán, Borbély Anna, Cser András, Dömötör Adrienne, É. Kiss Katalin, Gerstner Károly, Gósy Mária, Gyuris Beáta, Haader Lea, Hattyár Helga, Holló Dorottya, Horváth László, Kassai Ilona, Kenesei István, Kiefer Ferenc, Kiss Jenő, Kontra Miklós, Korompay Klára, Kurtán Zsuzsa, Laczkó Krisztina, Nádasdy Ádám, Németh T. Enikő, Olaszy Gábor, Pléh Csaba, Prószéky Gábor, Sándor Klára, Sipőcz Katalin, Siptár Péter, Szabó Mária Helga, Tolcsvai Nagy Gábor, Váradi Tamás (2006)

Akadémiai Kiadó Zrt.

Morfológia

Morfológia

Az alaktan (lásd a 3. fejezet - Alaktan. fejezetet) az egyik olyan terület, ahol a magyar pszicholingvisztika helyzete különleges. A legtöbb kutatást produkáló indoeurópai és különösen a szegényes alaktanú angol anyagokat kevéssé tudjuk használni éppen a magyar nyelv agglutinatív természete miatt (l. Pléh 2000b, Pléh–Lukács 2001). Ugyanakkor a magyarra kapott eredményeknek sajátos érdekességük van az alaktan egyetemes folyamatainak pszichológiai értelmezésében is. A magyar alaktan ilyen szempontból érdekes vonatkozásai:

  • az agglutináció és a komplex szavak értelmezése

  • ragozás és kétértelműség

  • ragozási minták és a szabályok realitása

  • a ragok szemantikája: tér és morfológia

Ezek közül csak kettőt tekintünk most: a komplex szavak értelmezését és a szabálykérdést, mert ezek mutatják az alaktan specifikumait.

Alaktanilag komplex szavak értelmezése

Az alaktan pszichológiája szoros kapcsolatban áll a lexikai hozzáférés kérdéskörével. Az irodalomban két átfogó elképzelés fogalmazódott meg a szavakhoz történő hozzáférésre.

Egészleges hozzáférés

Minden szóalaknak egy teljes mentális minta felel meg, amely a szóra vonatkozó minden információt tartalmaz (jelentés, forma). Vagyis a (7)–(9) szóalakok mindegyikének külön mentális alapalak felelne meg (ezeket kapitälchen betűtípussal jelöljük). Ez az út gyors hozzáférést biztosít, ugyanakkor hatalmas tárolási igénye van s nem gazdaságos a forma–jelentés megfeleltetéseket illetően sem. Konzervatív ez a felfogás, hiszen nem ismert alakokat nem kezel (nem találja őket a mentális szótárban).

Analitikus hozzáférés

Eszerint (7)–(9) szóalakok mindegyikét visszavezetjük a kabát alapalakra, éppen ezt biztosítaná a morfológia tudása. Ezáltal körülményesebb, lassabb, de minden helyzetben minden szóalakra alkalmazható, ilyen értelemben nyitott rendszert kapnánk.

24.6. táblázat -

  

EGÉSZLEGES HOZZÁFÉRÉS

ANALITIKUS HOZZÁFÉRÉS

(7)

kabát

KABÁT

KABÁT

(8)

kabát-ok

KABÁTOK

KABÁT

(9)

kabát-ja-i-nk-at

KABÁTJAINKAT

KABÁT


Az egészleges és elemző elméletek összevetésének kedvenc próbája a szódöntés (10) és a modalitásközi előfeszítés (11) helyzete.

24.7. táblázat -

(10)

Lexikai döntési helyzetek jellegzetes rontásokkal

 

Célszó: KABÁTJAINKAT

 

Ingerek: rabátjainkat, kabátjankat, kabátgainkat, kabátjainkar stb.


Vagyis a rontások különböző helyeken vannak, továbbá eltérő jellegűek, s arra vagyunk kíváncsiak, hogy melyek a legfontosabb döntési pontok, milyen lineáris hatások vannak, mi a szerepe a rontott morféma típusának.

(11) Modalitásközi előfeszítési helyzetek jellegzetes párokkal

24.8. táblázat -

Előfeszítés

Célszó

családos

család

házasság

ház


Itt a két példa azt mutatja, hogy milyen hatása lehet képzett szavak feldolgozásánál a képzés áttetszőségének. Az elvárás szerint míg a családos szót a család tore vonatkoztatva értjük meg, s ezért van előfeszítési hatás, addig a házasság szót a képzés nem áttetsző volta miatt nem vonatkoztatjuk a ház-ra, itt egészleges tárolás lenne megfigyelhető. Marslen-Wilson, Tyler, Waksler és Older (1994) hasonló hatásokat ki is mutattak: áttetsző szóképzésnél az analitikus, nem áttetsző jelentésűnél pedig az egészleges modellnek megfelelően működünk.

A 8. ábra azt mutatja, hogy a magyarban az elvetési idők az általános analitikus modellre utalnak. A szó elején és a végén, ha olyan rontás van, mely nem létező elemet tartalmaz (riolvasásában, kiolvasásábad), akkor felgyorsul a döntés. Ezt úgy értelmezhetjük, hogy a személy felbontotta a szót, s azután kereste az elemeket. Ezzel kapcsolatos az is, hogy ha a szó belsejében van nem létező forma (kioltagásában), a döntési idő megnyúlik, hiszen most a nagy szótárban kell keresni, van-e ilyen alak, s nem az igekötők és ragok kicsiny listájában. A szó elején és a végén a nem létező elem elvetése gyorsabb, mint a hibás használat (szemantikai vagy fonológiai hiba) elutasítása, ami szintén az analitikus modell visszatérő gondolata.

Olyan esetekben, amikor csak fonológiai, magánhangzó-illeszkedési hibákat használtunk a kísérletben, nemcsak analitikus eredményeket kaptunk, hanem lineáris hatásokat is (9. ábra).

Hibás szóalakok elvetésének reakcióideje (Juhász–Pléh 2001)

A hiba helyének lineáris hatása az elutasítási időre, egy hiba esetén

Irreleváns anyag (kattanások) felismerési ideje alaktanilag bonyolult és egyszerű szavak hallgatása közben

Az eredmények szerint tehát van analitikus hozzáférési folyamat a magyarban, megfigyelhető mind a prefixum, mind a szuffixum levágása, és a keresési idők ebben nagymértékben a releváns halmaz függvényei.

Gergely és Pléh (1995) akusztikus anyagnál menet közbeni mércékkel is kimutatták az elemző hozzáállás használatát. A 10. ábra mutatja, hogy az irreleváns anyag, a mondat közben hallott rövid kattanás felismerési ideje, aminek lelassulása a feldolgozási terhelés bevett mércéje, egy többmorfémás szó (csókjaidtól) hallgatása közben – összehasonlítva a hosszú tőszóval (levendula) – nagyon megnyúlik. Ez arra utal, hogy analitikus alaktani feldolgozás folyik, ami lelassítja a reakciókat.

Mindez tehát az analitikus modell felé mutat. Magyar tapasztalataink s a nemzetközi adatok (pl. Lukatela–Carello–Savic–Urtosevic–Turvey 1998) alapján is feltehető azonban, hogy a hibrid modellek pontosabban jellemzik a helyzetet. Ahogy Prószéky (2000, 1024–1025) fogalmazza, amikor a számítógépes morfológia célkitőzéseit tekintve állítja szembe a két folyamatot: „A két rendszernek – a megtanult minta alapúnak [ez a pszicholingvisták egészleges hozzáférése, P. Cs.] és a produktív szabály alapúnak [analitikusnak, P. Cs.] – az együttműködése mindig a hatékonyság és a pontosság optimumát hozza.” Az egészleges megoldások feltehetően akkor kerülnek előtérbe, amikor:

  • a jelentés analitikusan nem megjósolható,

  • gyakori a többmorfémás elem,

  • formájában kivételes.

A szabálykérdés és az alaktan

A mai nyelvpszichológia egyik legvitatottabb és legérdekesebb kérdése a puszta gyakoriságon és asszociatív tanuláson, illetve a nyelvi szabályon alapuló leképezések viszonya. Klasszikus formájában is alapvető szerepe volt a magyar adatoknak ebben a vitában (MacWhinney 1978), mára azonban az egész kérdés világosabb tagolásával a pszicholingvisztika adaléka még világosabbá vált. Pinker (1991, 1999) és Clahsen (1999) fogalmazták meg legvilágosabban a kettős reprezentáció koncepcióját. A nyelvben két rendszer, egy konnekcionista hálózat és egy szabályrendszer mőködik. Ez a nyelv egészére igaz, de az alaktani szabályok kitüntetetten világosan mutatják a kétfelé rendszer működésmódját. A kivételeket a hátsóbb agyi részek kezelik, mint egyedi explicit emlékezeti tételeket, míg a szabályos, produktív morfológiai folyamatok készségszerűen szerveződtek, és az elülső agyrészekhez kapcsolódnak. A 2. táblázat (Pléh–Lukács 2001) mutatja átfogóan e felfogás pszicholingvisztikai támpontjait.

2. táblázat. táblázat - A Pinker (1991, 1999) javasolta kettős rendszer viselkedéses oldalai és idegrendszeri megfelelői

Adattípus

Szabályalapú rendszer

Asszociatív elemtároló rendszer

Szógyakorisági hatás a felismerésben

learn függ learn, learned, learning összgyakoriságától

went csak a went gyakoriságától függ, go-étól nem

Produkció

learnlearned produkciója független a gyakoriságtól

gowent gyakoriságfüggő

Előfeszítés

learnedlearn facilitál

wentgo nincsen facilitáció

Műszavak ragozása

a szabályos és az átvett szó a foszabály szerint

a kivétel és a tulajdonnév az egyedi mintázat szerint

Idiómák

szabályos, változtatható: feldobták a talpukat

kivételes, nem változtatható: *lovakat adott alá

Afázia

nehéz a szuffixálás

„könnyebb”: véletlenszerű

nyelvfejlődési zavar (SLI)

nehéz

„könnyebb”: véletlenszerű

Williams-szindróma

könnyebb a szabály

nehezebb a kivétel


Magyar adatok a kettős rendszerről

A magyar adatok ebben a gondolatmenetben két mozzanat révén kitüntetett érdekességűek: a változatosabb tőtípusok felvetik, hogy mennyire abszolút az elválás a szabályalapú és az elemtároláson alapuló megoldások között, másrészt mivel az itemgyakoriság és a paradigma telítettsége nem felelnek meg egymásnak (az angolban a kivételek gyakori itemek), ezért a két tényező hatása külön is vizsgálható.

Előfeszítés

Előfeszítési kísérleteket végeztek (Lukács 1999, Lukács–Pléh, 1999), ahol a személyek a (12)–(13)-nak megfelelő példákkal találkoznak, s a kritikus mutató a kiolvasási idő facilitációja volt.

24.10. táblázat -

 

Előfeszítő szó

Célszó

(12)

tenyeret

tenyér

(13)

mesék

mese


Az eredmények a puszta szabály–kivétel dichotómiánál komplexebb képet támasztanak alá. Mint a 11. ábra mutatja, általánosságban a Pinker-modellnek megfelelően, az előfeszítés a rendhagyó, nem produktív példáknál gyengébb volt, mint a szabályosaknál.

Előfeszítési átlagok különböző tőtípusoknál (Lukács 1999)

Ugyanakkor az ábra alsó felén látható rendhagyó alakok jó részénél is szignifikánsan jelen volt az előfeszítési hatás. Ennek az lehet az oka (Lukács 2001), hogy fonológiailag sokkal áttetszőbb alakokkal találkozunk a kivételes többes számok esetében, mint az angol nyelvben (gondoljunk a gowent típusra); a kivételeknél is ugyanaz a rag, mint a szabályosaknál s egyértelműen felismerhető és elkülöníthető (tenyerektenyér).