Ugrás a tartalomhoz

A magyar nyelv

Kiefer Ferenc, Bakró-Nagy Marianne, Bartha Csilla, Bánréti Zoltán, Borbély Anna, Cser András, Dömötör Adrienne, É. Kiss Katalin, Gerstner Károly, Gósy Mária, Gyuris Beáta, Haader Lea, Hattyár Helga, Holló Dorottya, Horváth László, Kassai Ilona, Kenesei István, Kiefer Ferenc, Kiss Jenő, Kontra Miklós, Korompay Klára, Kurtán Zsuzsa, Laczkó Krisztina, Nádasdy Ádám, Németh T. Enikő, Olaszy Gábor, Pléh Csaba, Prószéky Gábor, Sándor Klára, Sipőcz Katalin, Siptár Péter, Szabó Mária Helga, Tolcsvai Nagy Gábor, Váradi Tamás (2006)

Akadémiai Kiadó Zrt.

Összefoglalás

Összefoglalás

A nyelvtan rendszere arra törekszik, hogy minimalizáljon minden olyan dolgot, amely valamilyen skála mentén rendezhető: a műveletek számát, a műveletekben elvégzendő lépések számát, a műveletek tartományát, a felhasznált jegyek mennyiségét stb. A gazdaságossági elvek az univerzális nyelvtan olyan alapelvei, amelyek megszorítják magát a nyelvtani rendszert: hogy a szerkezeti mőveletek hosszúsága és költsége minimalizált legyen. Az agrammatikus afázia körülményei között egy adott nyelv nyelvtanának sérülései értelmezhetők a nyelvtan általános elvei korlátozódásának a következményeiként. A specifikus nyelvi rendszer sérüléseiben megmutatkozhatnak az univerzális nyelvtani elvek korlátozódásai, pontosabban az univerzális elveknek az illető nyelvre kiértékelődött változatainak a korlátozódásai, például a gazdaságossági elvek korlátozódásaként.

A neurolingvisztikai kutatások eredményei a nyelvi tudás és a nyelvi funkció viszonyának újragondolásához is alapot adnak. Eszerint a nyelvtan mint tudás (kompetencia) alapvető elvei és a nyelvtan mint elemző-produkciós (performanciális) rendszer algoritmusai egymás leképezései. A különbségeik az idői tulajdonságaikban vannak. A nyelvtan mint kód idő-független elveket és szabályokat, a feldolgozó-produkciós nyelvtani rendszer pedig idő-függő elveket és szabályokat tartalmaz.