Ugrás a tartalomhoz

A magyar nyelv

Kiefer Ferenc, Bakró-Nagy Marianne, Bartha Csilla, Bánréti Zoltán, Borbély Anna, Cser András, Dömötör Adrienne, É. Kiss Katalin, Gerstner Károly, Gósy Mária, Gyuris Beáta, Haader Lea, Hattyár Helga, Holló Dorottya, Horváth László, Kassai Ilona, Kenesei István, Kiefer Ferenc, Kiss Jenő, Kontra Miklós, Korompay Klára, Kurtán Zsuzsa, Laczkó Krisztina, Nádasdy Ádám, Németh T. Enikő, Olaszy Gábor, Pléh Csaba, Prószéky Gábor, Sándor Klára, Sipőcz Katalin, Siptár Péter, Szabó Mária Helga, Tolcsvai Nagy Gábor, Váradi Tamás (2006)

Akadémiai Kiadó Zrt.

Neurolingvisztikai vizsgálatok és a nyelvtan modelljének kutatása

Neurolingvisztikai vizsgálatok és a nyelvtan modelljének kutatása

Az előbbi, 23.3–5. pontokban olyan eseteket tekintettünk át, amelyekben az elemző-feldolgozó mentális programok, illetve a beszédprodukciós mentális programok műveletei korlátozódnak, ennek következtében egyes nyelvtani reprezentációkat nem képesek „elolvasni”, nem képesek megépíteni, míg más nyelvtani reprezentációkat „elolvasnak”, felépítenek. Van azonban egy másik alapvető lehetőség is. Ez abban áll, hogy a lokalizált agykérgi és kéreg alatti területek sérülései következtében magának a nyelvtannak az architektúrája sérül, a nyelvtani reprezentációk maguk lesznek hibásak. Ekkor az elemző, illetve a produkciós mőveletek korlátozódásai azzal is összefügghetnek, hogy egyes nyelvtani reprezentációk nem épek, sérültek, ezért „rosszul olvashatók”.

Az afáziás nyelvi adatok gyakran a természetes nyelvtani osztályok körvonalait mutatják. Így alkalmasak lehetnek a nyelvtani modellek, nyelvtanelméletek ellenőrzésére is, annak megállapítására, hogy mely nyelvtani modell tekinthető neurológiailag is érvényesnek. A sérült és az épen maradt nyelvtani jelenségekből és a hibamintázatok megoszlásából a nyelvtan belső struktúrájára lehet következtetni. Jelenleg nem ismerünk ugyan olyan közvetlen és cáfolhatatlan bizonyítékokat, amelyek a nyelvészetben kifejlesztett nyelvtanmodellek valamelyikének a neurológiai realitását igazolnák. Ugyanakkor ma már reális kutatási cél annak a vizsgálata, hogy van-e neurológiai érvényessége annak, amit valamely nyelvtanmodell kifejez.

Az univerzális nyelvtan alapelveinek korlátozódása agrammatikus afáziában

A lehetséges emberi nyelvek nyelvtanainak a „tervrajza” az univerzális nyelvtan. Alapelvei megjelennek minden specifikus nyelvben, de az alapvető architektúrája velünk született tudás, amely az agykéreg különböző területein van kódolva. A kérgi területek sérülései következtében előálló nyelvi zavart ezért nem feltétlenül valamely specifikus nyelv nyelvtanának valamilyen specifikus szabályával kell összefüggésbe állítanunk, hanem inkább az univerzális nyelvtan egyes elveinek, megszorításainak a korlátozódásával hozhatjuk kapcsolatba. Az Univerzális Nyelvtan olyan általános érvényő elveket tartalmaz, mint a lexikai egységek következetes sorrendbe állítása, a szintaxis autonómiája, a szerkezetépítés gazdaságosságára vonatkozó elvek, a thematikus szerepekre vonatkozó kritérium, a nyelvtani jegyek egyeztetésének az elve és mások. Az univerzális elvek – kiértékelődéseiken keresztül – determinálják az egyes specifikus nyelvek nyelvtanát. Az elsajátított specifikus nyelvtan szerzett sérülései, a hibák mintázatai tükrözhetik az adott nyelv tekintetében parametrizálódott univerzális elvek korlátozódását.

A lehetséges nyelvi hiba

Amennyiben az ép mentális nyelvtant úgy jellemezzük, mint az általa generálható összes lehetséges jólformált mondatok halmazát, akkor a már elsajátított grammatika szerzett sérülése a lehetséges nyelvtani hibák halmazát definiálja: (i) ez olyan hibahalmaz, amely az adott nyelv tekintetében parametrizálódott univerzális nyelvtani elv korlátozódásából következik, (ii) egyetlen parametrizálódott elv sérülése több nyelvtani alrendszert érinthet, a hibák sokféleségét eredményezve, (iii) az univerzális elv parametrizálódásának körébe nem eső nyelvtani részrendszerek épek maradnak. Az Univerzális Nyelvtan elveinek korlátozódása kimutatható afáziás személyek nyelvi adataiban. A megszorítások egyik fontos osztályát képezik a gazdaságossági elvek. A következőkben ezek korlátozódására utaló nyelvi kísérleteket ismertetünk.

A generatív nyelvtanelmélet szerint a gazdaságossági megszorítások összessége a nyelvtan architektúrájának általános tulajdonsága (létezésük nem nyelvspecifikus), és a nyelvtan rendszerén, architektúráján belül reprezentálják azt, hogy a korlátlan generatív erővel bíró rendszer az emberi elme és memória hatalmas, de nem végtelen, hanem korlátokkal bíró erőforráskészletén alapul.

A gazdaságossági hierarchia megváltozása az agrammatikus afáziában

Előzetesen összefoglaljuk az ismertetendő kísérletek legfontosabb tanulságait. A nyelvtanban adva van egy gazdaságossági hierarchia (a modulok, a műveletek és a keresési költség hierarchiája). A gazdaságossági hierarchia lényege az, hogy az ép rendszerben a szintaktikai komponensen belüli mőveletek gazdaságosabbak, mint azoknak a szintaxishoz kapcsolódó modulokban megpróbált kiváltása, pótlása. A szintaktikai műveletek megszorítottak, minden releváns szempontból minimálisak.

Az agrammatikus afázia feltételei között a gazdaságossági hierarchia megváltozik, átalakulhat a következőképpen.

  1. Az agrammatikus afáziában a „szűk” szintaxisban vagy nem megy végbe valamely szerkezetépítő művelet, vagy a szerkezetépítő művelet nem minimális, hanem ellenkezőleg, többszöröződik.

  2. Az afáziások az el nem végzett mőveleteket megpróbálják kompenzálni a szintaxishoz kívülről kapcsolódó modulokon keresztül: például a fonológiai memóriatároló tartalma alapján, vagy egyszerű diskurzus- (szöveg-) relációk sorával és egyidejőleg agrammatikus hibákat produkálnak.

  3. A gazdaságossági hierarchia olyan változást szenved el az agrammatikus afáziában, mely szerint a szerkezetépítésben a szintaktikai műveletek olykor nem a „legolcsóbb” választások az afáziás számára, mivel a sérült rendszer a szokásosnál több erőforrást fogyaszt, vagy mert a műveletek nem alkalmazhatók az ép nyelvtan számára minimális költséggel. Ekkor a szintaxison kívüli függőségek (fonológiai szekvenciák, diskurzusrelációk) kompenzációs alkalmazása az afáziásnak nem lesz költségesebb, viszont a komplex szerkezetekben több hibához vezethet.