Ugrás a tartalomhoz

A magyar nyelv

Kiefer Ferenc, Bakró-Nagy Marianne, Bartha Csilla, Bánréti Zoltán, Borbély Anna, Cser András, Dömötör Adrienne, É. Kiss Katalin, Gerstner Károly, Gósy Mária, Gyuris Beáta, Haader Lea, Hattyár Helga, Holló Dorottya, Horváth László, Kassai Ilona, Kenesei István, Kiefer Ferenc, Kiss Jenő, Kontra Miklós, Korompay Klára, Kurtán Zsuzsa, Laczkó Krisztina, Nádasdy Ádám, Németh T. Enikő, Olaszy Gábor, Pléh Csaba, Prószéky Gábor, Sándor Klára, Sipőcz Katalin, Siptár Péter, Szabó Mária Helga, Tolcsvai Nagy Gábor, Váradi Tamás (2006)

Akadémiai Kiadó Zrt.

A szociokulturális tényezők

A szociokulturális tényezők

A stílus nem egyetlen oszthatatlan kategória, hanem belső szerkezettel rendelkező összetett jelenség. A belső szerkezet szociokulturális eredetű összetevői a stílusnak a nyelvi interakcióban betöltött szerepéből erednek. Ennek megfelelően a stílusban a következő szempontok (összetevők) mint változók érvényesülnek:

  1. a magatartás szempontja (tartományai: durva, bizalmas, közömbös, választékos);

  2. a helyzet szempontja (tartományai: informális, közömbös, formális);

  3. az érték szempontja (tartományai: értékmegvonó, például ironikus, gúnyos; közömbös; értéktelítő, például patetikus);

  4. az idő szempontja (tartományai: közömbös, régies, újszerű);

  5. a hagyományozott, intézményes nyelvváltozatok szempontja (tartományai: sztenderd, nyelvjárási, városi népnyelvi, diáknyelvi, a szépirodalom történeti stílusrétegeibe tartozó stb.).

Az (a)–(d) szempontok megnevezett tartományai egy-egy skálán helyezkednek el, inkább kontinuumként, mint pontszerűen. Az (e) szempont és annak összes tartománya (például sztenderd, városi népnyelvi) a legnyitottabb, itt érvényesül leginkább a történetiség, hiszen itt a tartományok sora is változik koronként.

A stílus szociokulturális összetettségére vegyünk néhány rövid példát. Az első napihír egy újságból:

(13) Az Állami Pénztárfelügyelet június végéig felfüggesztette a Premier Önkéntes Nyugdíjpénztár tevékenységi engedélyét, és eddig az időpontig tagfelvételi zárlatot rendelt el. Az intézkedésre elsősorban a pénztár nyilvántartási és könyvvezetési tevékenységének hiányossága, és az egyéni számlavezetésben és hozamfelősztásban meglévő több hónapos lemaradás miatt került sor.

A (13) példa magatartás, helyzet, érték és idő szerint közömbös, a hagyományozott nyelvváltozatok szempontja szerint sztenderd, méghozzá a szöveg minden részletében. A hírszöveg írójának hatásszándéka találkozik az olvasó elvárásával, amely a beszédhelyzetből és a szövegtípusból következik: a tárgyilagos tájékoztatás ilyen jellegű stílust kíván meg. Amennyiben az ilyen szövegtípusban valamelyik összetevő megváltozik, vele más lesz a szöveg stílusa is, például a következő, napilapból származó hírszövegben:

(14) Hatalmas robbanás rázta meg tegnap délután a Pest megyei Pánd község egyik melléképületét. A kisméretű, gombatermesztésre használt épületben valószínűleg a futésre használt hosugárzó mondta fel a szolgálatot. Az első vizsgálat szerint a kiáramló gáz lobbant be. A detonációra jellemző, hogy az épület teteje egyszerűen elszállt, falai sorra megrepedtek. A lánglovagok két tűzoltókocsival érkeztek a helyszínre, mert először nem tudták, valójában mi okozta a robbanást.

E hírszövegben akad néhány nyelvi elem, amely magatartás szerint kissé bizalmasnak, helyzet szerint kissé informálisnak tunhet több olvasó számára is, a lánglovagok főnév azonban egyértelműen eltér a szöveg általában közömbös stílusától. E szót az olvasók egy része magatartás szerint bizalmasnak, helyzet szerint informálisnak, érték szerint értékmegvonónak (kissé ironikusnak, humorosnak) minősítheti, más olvasók ellenben választékosnak, formálisnak és értéktelítőnek tekinthetik, tehát az két ellentétes stílustulajdonítást és stílushatást eredményezhet. A hírszöveg írója ebben az esetben hatásszándékában nemcsak a közömbös stílusú tárgyilagos híradást formálta meg nyelvileg, hanem egy ponton a véleménynyilvánítást is, jóllehet ez két lehetséges változatot is magában foglal. A következő példa, amely egy spontán párbeszéd (egy élő rádióadás) egy részlete, más jellegu:

(15) Nade hát énnekem nincs kocsim persze, a másik... és a másik, hogy miért vásároljak én egy hónapra, kaját az ember nem vesz egy hónapra, nincs akkora lónagy fridzsiderem,... és higgye el, a magyar háztartások többségében nincsen, és egyebet meg mit vásároljon az ember, másra a mi nyugdíjunkból nem telik, mint valami kis kajára, az is, az is a minimum, úgyhogy egy hónapban egyszer hús és semmi több.

Ez a szövegrészlet a legtöbbértéktelítőstílustulajdonításban magatartás szerint bizalmas, helyzet szerint informális vagy közömbös, érték szerint értékmegvonó (esetleg közömbös), idő szerint közömbös, a hagyományozott nyelvváltozatok szerint városi népnyelvi. Ismét más a következő esszérészlet (Németh G. Béla Petőfi Sándor című írásából):

(16) Külföldön Petőfi a legismertebb magyar költő mindmáig. Kortársak és utódok lelkesültek érte Európa-szerte; Heine és Béranger, Lenau és Nyekraszov magasztalták. Ő volt az istenek magyar kedvence. Mindent megkapott, hogy nagy költő legyen; tehetséget, történelmet, sorsot. Huszonhat évet élt, s világirodalmi rangú és méretű életmű maradt utána, mely korfordulót jelentett nemzete irodalmában. S azt is megkapta, ami rajta kívül talán csak Byronnak adatott meg: a jelképpé emelő, a mítoszba magasító, a művet külsőleg is örökre hitelesítő halált.

E szövegrészlet magatartás szerint választékos, helyzet szerint formális, érték szerint értéktelítő, idő szerint főképp közömbös (de található benne enyhén régies és enyhén újszerű nyelvi elem is), a hagyományozott nyelvváltozatok szerint sztenderd (esszényelv, amely a magyar és az európai hagyományokat folytatja, s közel áll a szépirodalmi prózához).

A stílus összetett belső szerkezete szerint a stílusnak három alaptípusa különíthető el, amelyek a nyelvi kommunikáció teljes területét lefedik. Ezek a következők.

  1. Az elsőbe azok a stílusok tartoznak, amelyek főképp a választékos, értéktelítő, sztenderd, irodalmi tartományok jellemzőit mutatják a beszélőknek/íróknak vagy a hallgatóknak/olvasóknak, akik ezeket a stílusokat a mindennapi nyelvi gyakorlatban általánosan ünnepélyesnek, irodalminak, választékosnak, emelkedettnek nevezik.

  2. A másodikba tartozik az általánosságban közömbös típus.

  3. A harmadikba tartozik az a típus, amelyben a stílustartományok általában bizalmas, durva, informális, értékmegvonó, városi népnyelvi, diáknyelvi értéket kapnak (az idesorolható stílusok kapják a mindennapi nyelvi gyakorlatban például a durva, vulgáris, primitív, alantas, egyszerű megnevezéseket).

Tehát a rokon tartományok gyakran vonzzák egymást, és az így kialakuló szövegstílusok a szöveg stílusstruktúrájában inkább nem feltűnő, kiegyensúlyozott, az azonosságot, egyszerűséget képviselő, és nem az összetettséget reprezentáló jegyekből állnak.

Az első három szempontot alkalmazva mindez a következőképpen ábrázolható:

Ez azonban nem általános irányelv, hiszen vannak olyan hétköznapi szövegek, amelyek a stílus belső szerkezetének változói tekintetében eléggé vegyesek. Két példát említünk erre. Gyakori az a beszédhelyzet, amelyben a beszélő helyzet szerint formális stílusban beszél, magatartás szerint viszont bizalmas vagy éppen durva tartományban (például „Maga szemét!”). Szintén gyakori az a beszédhelyzet, amelyben a beszélő helyzet szerint informális stílusban beszél, magatartás szerint viszont választékos tartományban (ilyenek lehetnek például a köszöntések, amelyek a köszöntő és a köszöntött közötti bizalmas viszonyt reprezentálják, családi, szűk baráti vagy szakmai körben). A nem tipikus összetettség növeli a stílushatást, érdekesebbé, feltűnőbbé teszi a szöveget, a hallgató (olvasó) figyelmét jobban a szöveg megformáltságára irányítja, erősebb feldolgozást kíván tőle a stílustulajdonítás során.

A szókészlet sajátos helyet foglal el a stílus megvalósulásának tartományai között: itt tapasztalható a közösségileg leginkább elfogadott (konvencionális) rendszer, azaz a szavak stílusértéke függetlenedik leginkább a szövegtől és a beszédhelyzettől. Egy alább olvasható hír két változata jól ábrázolja ezt:

22.7. táblázat -

(17)

a. Szerencséje van a zálogháznak

 

Elfogták a rendőrök a szerdai miskolci zálogházrablás gyanúsítottjait. A két símaszkos rabló tízmillió forint értékű aranyat és 180 ezer forintnyi készpénzt vitt el az akció során. Valószínűleg a rablott érték nagy része is visszakerül jogos tulajdonosához.

 

b. Zacimázli

 

Elkapták a zsaruk a szerdai miskolci zálogházrablás gyanúsítottjait. A két símaszkos rabló tízmillió értékű aranyat és 180 ezer forintnyi készpénzt vitt el az akció során. Valószínűleg a szajré nagy része is visszakerül jogos tulajdonosához.


A legtöbb magyar anyanyelvű számára egyértelmű, hogy a két véltozatból kiválasztott szópárok első tagja inkább választékos, formális és értéktelítő vagy közömbös, míg a második tag inkább bizalmas, informális és értékmegvonó:

22.8. táblázat -

(18)

szerencse

mázli

 

zálogház

zaci

 

rendőr

zsaru

 

tízmillió forint

tízmillió

 

rablott érték

szajré


A különbségek rendszerszerűen is érvényesülnek, mint azt az ember főnév példája bizonyítja:

22.9. táblázat -

 

ember

illető

halandó

hapsi

magatartás szerint

közömbös

bizalmas v. választékos

választékos

bizalmas v. durva

helyzet szerint

közömbös

informális v. formális

formális

informális

érték szerint

közömbös

értékmegvonó v. értéktelítő

értéktelítő

értékmegvonó

idő szerint

közömbös

közömbös

közömbös v. kissé régies

közömbös v. kissé újszerű

a hagyományozott, intézményes nyelvváltozatok szerint

a legtöbb rétegben megtalálható

sztenderd, hivatalos nyelvi

irodalmi nyelvi, sztenderd

diáknyelvi, városi népnyelvi (a sztenderd társalgás felé)