Ugrás a tartalomhoz

A magyar nyelv

Kiefer Ferenc, Bakró-Nagy Marianne, Bartha Csilla, Bánréti Zoltán, Borbély Anna, Cser András, Dömötör Adrienne, É. Kiss Katalin, Gerstner Károly, Gósy Mária, Gyuris Beáta, Haader Lea, Hattyár Helga, Holló Dorottya, Horváth László, Kassai Ilona, Kenesei István, Kiefer Ferenc, Kiss Jenő, Kontra Miklós, Korompay Klára, Kurtán Zsuzsa, Laczkó Krisztina, Nádasdy Ádám, Németh T. Enikő, Olaszy Gábor, Pléh Csaba, Prószéky Gábor, Sándor Klára, Sipőcz Katalin, Siptár Péter, Szabó Mária Helga, Tolcsvai Nagy Gábor, Váradi Tamás (2006)

Akadémiai Kiadó Zrt.

A stílus összetettsége

A stílus összetettsége

A stílus összetett jelenség. A mindennapi kategorizációban általában nem összetettségében nyilvánul meg: ha egy szövegre annak címzettje azt mondja például, hogy „bizalmaskodó”, „tanáros”, „régimódi” vagy „nominális”, akkor ennek az összetettségnek egyetlen vonatkozását emeli ki. Ugyanakkor a többi tényező természetesen része a stílustulajdonításnak, illetve az így kialakuló szövegértelemnek. A stílus összetettségét három egymással összefüggő tartományban lehet leírni. Ezek:

  • a nyelvi potenciál (a nyelv önmagában vett varianciájából eredő stíluslehetőségek);

  • a szociokulturális tényezők (amelyek a nyelv önmagában vett varianciájának történeti és kultúraspecifikus és közösségi behatárolását, e behatárolás egy részét elvégzik);

  • a szöveg feldolgozási műveleteiből eredő, a szövegértelem részeként funkcionáló stílusstruktúra, amely mind a nyelvi potenciál, mind a szociokulturális tényezők stílusjellemzőit egymásra hatásukban egyesíti a szövegalkotás és a szövegmegértés interaktív folyamatában.

A nyelvi változatosság lehetővé teszi, hogy egyes nyelvi kifejezések önmaguk megformáltságát viszonyba hozzák hasonló funkciójú más nyelvi kifejezésekkel, illetve egyáltalán előtérbe állítsák a megformáltságot. A megformáltság előtérbe kerülése a nyelvi kifejezések feldolgozását helyezi a figyelem középpontjába. A megformáltság stilisztikai lehetőségeit a szociokulturális tényezők korlátozzák, illetve specifikálják. A nyelvi potenciál mint stíluspotenciál és a szociokulturális tényezők viszonyából feldolgozható, körülhatárolható stilisztikai funkció mindig szövegben lehetséges.