Ugrás a tartalomhoz

A magyar nyelv

Kiefer Ferenc, Bakró-Nagy Marianne, Bartha Csilla, Bánréti Zoltán, Borbély Anna, Cser András, Dömötör Adrienne, É. Kiss Katalin, Gerstner Károly, Gósy Mária, Gyuris Beáta, Haader Lea, Hattyár Helga, Holló Dorottya, Horváth László, Kassai Ilona, Kenesei István, Kiefer Ferenc, Kiss Jenő, Kontra Miklós, Korompay Klára, Kurtán Zsuzsa, Laczkó Krisztina, Nádasdy Ádám, Németh T. Enikő, Olaszy Gábor, Pléh Csaba, Prószéky Gábor, Sándor Klára, Sipőcz Katalin, Siptár Péter, Szabó Mária Helga, Tolcsvai Nagy Gábor, Váradi Tamás (2006)

Akadémiai Kiadó Zrt.

További kérdések

További kérdések

Feladatfüggő eredmények: grammatikalitási ítéletek és szóbeli mondatkiegészítések

Egy nyelvi szerkezet vagy elem helyességének megítélése és használata között bonyolult összefüggések vannak. Kiss (1998) a Győr-Moson-Sopron megyei Mihályiban kérdőíves feladatokkal vizsgálta a 10–14 éves iskolások nyelvi ítéleteit és írásbeli produkcióit, és feltűnő különbségeket talált a produktív vagy kiegészítéses feladatok és a helytelennek ítélt szavak, szerkezetek aláhúzását kívánó feladatok között. Például a (nVk) változó standard [nék] változatát a produktív (írásbeli mondatkiegészítő) feladatokban 2,3-szer gyakrabban használták az iskolások, mint ahányszor a [nák]-ot [nék]-re javították az írásbeli hibakereső feladatokban.

Hogy a grammatikalitási ítéletek és a szóbeli produkció között jelentős különbségek lehetnek, jól mutatja például az, hogy az MNSZV-ben az egyik standard mondatot helyesnek ítélő és egyben a standard alakot a szóbeli mondatkiegészítésben használó adatközlők a mintának csupán kétharmadát teszik ki (10. ábra).

Az Úgy ültünk le, hogy ők is láthassák a színpadot mondat helyességének megítélése és az Azt akarom, hogy ő … ki az ajtót mondat szóbeli kiegészítése a nyit mondatba illő alakjával. N = 759

Az adatközlők 8,7%-a a standard mondatot helyesnek ítélte, de a szóbeli mondatkiegészítéskor a hiperkorrekt Azt akarom, hogy ő nyitja ki az ajtót szerkezetet használta. 3,4% hiperkorrekt mondatot mondott és a standard mondatot is helytelennek ítélte. Az adatközlők több mint egyötöde a standard mondatot helytelennek ítélte, ugyanakkor standard igealakkal egészítette ki a megadott mondatot. E két feladat együttes vizsgálata azt mutatja, hogy a minta 75,2%-a ítélte helyesnek a standard mondatot, de 87,8%-a produkálta. Föltűnően sokan vannak (21,3%) azok, akiknek produkciója standard, de ítélete nem az. Ez a fajta nyelvi bizonytalanság a t-végű igékhez hasonlóan erősen stigmatizált változóknál lényegesen nagyobb is lehet. Például az (1) mondat helyességének megítélése és a (2) mondat kiegészítése a ragaszt ige mondatba illő alakjával azt mutatja, hogy a minta 41,1%-a nemstandard ítéletet hozott (helyesnek ítélte a szűkszükölő mondatot), de standard alakot produkált: a ragasztja alakot illesztette szóban a megadott mondatba (1. táblázat).

20.4. táblázat -

(1)

Nem szeretem, ha elhalasszák a döntést.

(2)

Az asztalos éppen most … a szék lábát.


1. táblázat.. táblázat - Szukszükölő mondat megítélése és szóbeli produkálása közti különbség. N = 757

Ítélet

Produkció

Adatközlők a minta %-ában

Standard

Standard

39,9

Standard

Nemstandard

4,1

Nemstandard

Standard

41,1 ◀

Nemstandard

Nemstandard

14,9


Ítélet és produkció a minta közel felénél (45,2%-ánál) különbözik. Egy másik erősen stigmatizált változónál a nemstandard [nák] változatot helyesnek ítélő, de a standard [nék]-et produkáló adatközlők a minta 33,4%-át tették ki. Mindebből arra az általánosításra juthatunk, hogy a szóbeli produkcióban többen mutatkoznak standardnak, mint a nyelvtani helyesség megítélésében, vagyis a produkcióban erősebben érvényesül a kodifikált norma, mint az ítéletekben.

Differenciált megbélyegzés

Azokat, akik a standardbeli fölszólító alakokkal azonos alakokat használnak kijelentő módban is, erősen megbélyegzi a magyar beszélők jelentős része, de ez a megbélyegzés differenciált. Mint fentebb láthattuk, az egyik suksükölő mondatot a minta majdnem 70%-a ítélte helytelennek, de a szukszükölő mondatot csak 43,5%. Ha a suksükölés és a szukszükölés megítélését egymásra vetítjük, vagyis ugyanazon adatközlőknek a két mondatra vonatkozó ítéleteit együtt nézzük, azt látjuk, hogy a minta a -t végű igék használata szempontjából három nagy csoportra oszlik (11. ábra).

suksükölő mondat (Ha időben érkeznek, még ők is láthassák a filmet) és szűkszökölő mondat (Nem szeretem, ha elhalasszák a döntést) megítélése egymásra vetítve. N = 784

Az adatközlők 39,9%-a mindkét mondatot helytelennek tartja, őket nevezhetjük standard beszélőknek. Majdnem egyharmaduk (29,8) a suksükölő mondatot helytelennek, de a szukszükölőt helyesnek ítélte, ők a félstandard beszélők. Egynegyedük (25,8%) pedig mindkét mondatot helyesnek ítélte, ők a nemstandard beszélők. Ha két szóbeli mondatkiegészítő feladat eredményeit vetítjük egymásra, a standard beszélők a minta 80%-át teszik ki, a félstandardok 14%-át, a nemstandardok 5%-át (Kontra 1992: 92). A szukszükölő mondatot helytelennek ítélők számához hasonlítva a suksükölő mondatot helytelennek ítélők száma több mint másfélszer nagyobb, a suksükölés stigmatizáltsága tehát sokkal erősebb. A -t végű igék nemstandard használata tehát differenciáltan stigmatizálódott: a magyarországi beszélők a suksükölést sokkal jobban megbélyegzik, mint a szűkszükölést. A 11. ábra adatai alapján kimondható az is, hogy aki suksüköl, az szűkszüköl is, de ez fordítva egyáltalán nem igaz. (A suksükölést helyesnek, de a szűkszükölést helytelennek ítélő 4,5%-ot ugyanis valószínűleg elhanyagolhatónak tekinthetjük; a minta ekkora töredéke például az Add ide aztatat a könyvet mondatot és az A macska az összes tejet megivott a konyhában mondatot is helyesnek ítélte.)

[1]



[1] A változókban és a változatokban a V váltakozó magánhangzókat jelöl, például a (bVn) a -ban ~-ben ragváltozatok közös jele.