Ugrás a tartalomhoz

A magyar nyelv

Kiefer Ferenc, Bakró-Nagy Marianne, Bartha Csilla, Bánréti Zoltán, Borbély Anna, Cser András, Dömötör Adrienne, É. Kiss Katalin, Gerstner Károly, Gósy Mária, Gyuris Beáta, Haader Lea, Hattyár Helga, Holló Dorottya, Horváth László, Kassai Ilona, Kenesei István, Kiefer Ferenc, Kiss Jenő, Kontra Miklós, Korompay Klára, Kurtán Zsuzsa, Laczkó Krisztina, Nádasdy Ádám, Németh T. Enikő, Olaszy Gábor, Pléh Csaba, Prószéky Gábor, Sándor Klára, Sipőcz Katalin, Siptár Péter, Szabó Mária Helga, Tolcsvai Nagy Gábor, Váradi Tamás (2006)

Akadémiai Kiadó Zrt.

Néhány változó társadalmi megoszlása

Néhány változó társadalmi megoszlása

1988-ban a Magyar Nemzeti Szociolingvisztikai Vizsgálat (MNSZV) keretében Kontra Miklós, Pléh Csaba és Terestyéni Tamás különféle nyelvi változók társadalmi elterjedtségét vizsgálta meg országos rétegzett reprezentatív mintán. A kutatásba bevont 832 adatközlő az akkori felnőtt magyarországi lakosság véletlen választású mintáját alkotta, és reprezentatív volt az életkor, nem, iskolázottság és településtípus szerint, vagyis a mintabeli arányok életkor, nem, iskolázottság és településtípus szerint megegyeztek a teljes lakosság ilyen arányaival. Ez a mintaválasztás lehetővé teszi, hogy bizonyos valószínűséggel a teljes (akkori) magyarországi felnőtt lakosság nyelvi ítéleteiről és viselkedéséről tehessünk kijelentéseket. (A magyarországi magyar nyelvhasználatnak ez az első tüzetes vizsgálata. Míg a nyelvművelők, leíró nyelvészek és nyelvatlasz-készítők egymástól eltérő módon, de mind torzított minták alapján vizsgálódtak, az MNSZV kielégíti a megfelelő mintavétel kívánalmait, vö. pl. Csepeli 1997: 109).

Az MNSZV-ben kérdőíves módszerrel többek között grammatikalitási ítéleteket kértünk az adatközlőktől, és szóbeli mondatkiegészítő feladatokat oldattunk meg. Az előbbiekben az adatközlőknek egy kártyán kapott mondatot kellett nyelvtanilag helyesnek vagy helytelennek ítélniük. Az utóbbiakban a kártyán levő mondat üresen hagyott helyére a kártya alján levő szótári szót kellett beilleszteniük a megfelelő alakban, és a mondatot ki kellett mondaniuk.

Íme néhány megítéltető feladat eredménye. (A tesztmondatok releváns részei itt félkövér szedéssel ki vannak emelve, de természetesen a vizsgálatban használt kártyákon nem voltak jelölve.)

20.2. táblázat -

 

Adatközlők száma

Helyes

Helytelen

Éva nem bízott a férjébe.

805

58,8,%

41,2%

Ha több fizetést kapnák, nem lenne okom szomorkodni.

792

45,7%

54,3%

Én is innék egy pohár tejet, ha adnál.

751

84,0%

16,0%

Nem szeretem, ha elhalasszák a döntést.

809

56,5%

43,5%

Gyógyteát ritkán iszom.

801

93,5%

6,5%

Ha időben érkeznek, még ők is láthassák a filmet.

798

30,1%

69,9%

Azt kértem, hogy osszák be az idejüket.

755

86,5%

13,5%

Valószínűleg, hogy Szigetváron fognak élni.

781

55,4%

44,6%

Nem szoktam kávét inni, de most én is innám egyet.

801

15,0%

85,0%

Jó lenne tudni, nem-e lesz vihar.

810

37,7%

62,3%

János kérte felvételét az új egyesületben.

805

53,5%

46,5%

Hiába gondolkodok, nem jut eszembe semmi.

821

56,8%

43,2%


Látható, hogy a Gyógyteát ritkán iszom mondat kivételével minden mondat helyességének megítélésében megoszlanak a minta tagjai. Az iskolákban tanított és a nyelvművelők által terjesztett kodifikált norma szerint helytelen mondatokat esetenként a minta tagjainak több mint 50%-a helyesnek ítélte (pl. Éva nem bízott a férjébe; Nem szeretem, ha elhalasszák a döntést; valószínűleg, hogy Szigetváron fognak élni). Az is látszik, hogy (talán meglepő módon) a kodifikált norma szerint helyes Azt kértem, hogy osszák be az idejüket mondatot az adatközlők 13,5%-a nyelvtanilag helytelennek ítélte. Ennek az az oka, hogy a beszélők egy részében működik a túlhelyesbítési hajlam: el kívánják kerülni a műveletlen nyelvhasználati formának bélyegzett alakok használatát (pl. Nem szeretem, ha elhalasszák a döntést), s ebbeli igyekezetükben akkor is kerülik az osszák-féle szóalakokat, amikor a kodifikált norma szerint beszélők ezt nem teszik. Ugyanennek a túlhelyesbítési (hiperkorrekciós) hajlamnak tulajdonítható az is, hogy a János kérte felvételét az új egyesületben mondatot a minta több mint fele helyesnek ítélte.

A szóbeli mondatkiegészítő feladatok néhány eredménye:

20.3. táblázat -

 

Adatközlők száma

Ha én még egyszer…,elbocsátanak az állásomból.

777

elkésem (29,5%)

elkések (70,5%)

  

Azt akarom, hogy őki az ajtót.

797

nyissa (87,8%)

nyitja (12,2%)

  

Az asztalos éppen mosta szék lábát.

773

ragasztja (80,7%)

ragassza (19,3%)

  

Ebben a zajban nem hallom, ha Évaaz ajtót.

780

kinyitja (93,3%)

kinyissa (6,7%)

  

Nem kell, hogy mindenkia levesből.

773

egyen (80,1%)

egyék (19,9%)

  

Ha melegem lenne,…egy pohár vizet.

738

innék (83,2%)

innák (15,4%)

innám (1,4%)

 

igazad van, mint legtöbbször.

725

Természetesen (93,4%)

Természetesen hogy (6,6%)

  

Ezek az adatok egyebek mellett azt mutatják, hogy sokkal kevesebben használták az ikes ragozású (én) elkésem, (ő) egyék és (én) innám alakokat, mint a nekik megfelelő iktelen ragozásúakat – az utóbbit jószerint senki sem használta. A minta tagjainak egyötöde használta a megbélyegzett szűkszükölő alakot (ragassza), de csak 6,7% használta a suksükölő kinyissa alakot. Ugyanakkor 12,2% túlhelyesbítette a suksükölhető igét (Azt akarom, hogy ő nyitja ki az ajtót).