Ugrás a tartalomhoz

A magyar nyelv

Kiefer Ferenc, Bakró-Nagy Marianne, Bartha Csilla, Bánréti Zoltán, Borbély Anna, Cser András, Dömötör Adrienne, É. Kiss Katalin, Gerstner Károly, Gósy Mária, Gyuris Beáta, Haader Lea, Hattyár Helga, Holló Dorottya, Horváth László, Kassai Ilona, Kenesei István, Kiefer Ferenc, Kiss Jenő, Kontra Miklós, Korompay Klára, Kurtán Zsuzsa, Laczkó Krisztina, Nádasdy Ádám, Németh T. Enikő, Olaszy Gábor, Pléh Csaba, Prószéky Gábor, Sándor Klára, Sipőcz Katalin, Siptár Péter, Szabó Mária Helga, Tolcsvai Nagy Gábor, Váradi Tamás (2006)

Akadémiai Kiadó Zrt.

Attitűdök

Attitűdök

A hajdani Oktatáskutató Intézet 1998-ban 1315 magyarországi elsőéves közgazdász és jogász egyetemista távolságtartását vizsgálta meg más népcsoportoktól. A kérdezettek 7,5%-a fogadna családjába romákat, 38,3%-a zsidókat, 51%-a németeket és 54,4%-a határon túli magyarokat. Egy országban sem lakna határon túli magyarokkal 0,9%, németekkel 2,9%, zsidókkal 4,2% és romákkal 30,8% (Nagy 1999).

Nem egyedülálló egy Vajdaságból Magyarországra költözött színésznő véleménye: „Tudtam, hogy minden áttelepülő határon túli magyar eleve ellenséges fogadtatásban részesül.” Az 1988-ban Erdélyből Magyarországra menekültek nyelvi viszontagságai ékes bizonyítékát nyújtották a magyarországi nyelvi sztereotípiák (pl. „Erdélyben beszélik a legtisztább, romlatlan, igazi magyar nyelvet”) és a cenzúrázatlan, valódi magyarországi fogadtatás különbségének: Bartha (1991) menekült adatközlői szinte kivétel nélkül arról számoltak be, hogy kiderült róluk, „nem tudnak jól magyarul”.

Egy magyarországi főiskolán részképzésen részt vevő szlovákiai magyar diákok 1998-ban beszámoltak róla, hogy a vendéglátó tanárok sportmérkőzésen „viccből” nem nevükön szólították, hanem „szlovák egy”, „szlovák kettő” névvel illették őket. Sokan őszintén csodálkoztak azon, hogy magyar az anyanyelvük. Volt, aki „anyanyelvi képzésre” a szlovák tanszékre küldte volna őket. Ha kimentek a vonatra, kijavították őket: magyarul a vonathoz kell kimenni. Egy dunaszerdahelyi diák Budapesten tanuló szerdahelyi barátjával otthon is igyekszik pestiesen beszélni, noha azt affektáltnak tartja. Magyarországon ő is vigyáz arra, hogy ne pakróc-ot vagy kalbász-t mondjon, mert azért megszólják.

A nyelvi Attitűdöket világítja meg az is, hogy 1996-os vizsgálatunk résztvevői milyen válaszokat adtak a Hol beszélnek legszebben magyarul? kérdésre:

19.3. táblázat -

Határon túliak, N = 662

Magyarországiak, N = 102

1. Erdélyben (32,8%)

1. magyarországi vidéki városokban (33%)

2. Budapesten (27%)

2. magyarországi falvakban (28%)

3. magyarországi vidéki városokban (17,1%)

3. Budapesten (19,6%)

4. Kárpátalján (11,5%)

4. Erdélyben (11,9%)

5. Vajdaságban (4,7%)

 

6. magyarországi falvakban (3,5%)

 

7. Felvidéken (1,4%)

 

8. Muravidéken (0,6%)

 

A határon túliak az erdélyi beszédet ítélték a legszebbnek. Feltűnő, hogy a magyarországiak az erdélyi beszéden kívül másra nem szavaztak. Az egyes országokra lebontott eredmények persze lényeges különbségeket mutatnak, pl. a kárpátaljaiaknak több mint fele saját beszédét tartotta a legszebbnek, de az ausztriaiak közül senki sem említette az ausztriai magyar beszédet, az őshonosok sem. Göncz (1999b) az adatok statisztikai elemzésével kimutatta, hogy az ausztriai, a felvidéki és a muravidéki adatközlők saját kontaktusváltozatukat a többi magyar nyelvi változathoz képest leértékelik, az erdélyiek és a kárpátaljaiak felértékelik, s a vajdaságiak e két csoport között helyezkednek el.