Ugrás a tartalomhoz

A magyar nyelv

Kiefer Ferenc, Bakró-Nagy Marianne, Bartha Csilla, Bánréti Zoltán, Borbély Anna, Cser András, Dömötör Adrienne, É. Kiss Katalin, Gerstner Károly, Gósy Mária, Gyuris Beáta, Haader Lea, Hattyár Helga, Holló Dorottya, Horváth László, Kassai Ilona, Kenesei István, Kiefer Ferenc, Kiss Jenő, Kontra Miklós, Korompay Klára, Kurtán Zsuzsa, Laczkó Krisztina, Nádasdy Ádám, Németh T. Enikő, Olaszy Gábor, Pléh Csaba, Prószéky Gábor, Sándor Klára, Sipőcz Katalin, Siptár Péter, Szabó Mária Helga, Tolcsvai Nagy Gábor, Váradi Tamás (2006)

Akadémiai Kiadó Zrt.

Szókészlet

Szókészlet

A környező országokban beszélt magyar nyelvváltozatok alapos lexikai elemzése, a magyarországi magyar szókészlettel mutatkozó azonosságok és különbségek megbízható számbavétele még várat magára.

Mutatóba felsorolunk fogalomköri csoportosításban néhány szót azok közül, amelyeket Lanstyák (1998: 33–4) „viszonylag gyakorinak” ítél a magyar nyelv szlovákiai változataiban:

  • étkezés: horcsica ’mustár’, jogurt ’joghurt’, kecsup ’kecsap’, málna ’üdíto’, szirup ’szörp’, sósrúd v. sós-rudacska v. ticsinki ’ropi’, nanuk ’jégkrém’;

  • háztartás: igelit ’nejlon’, alobal ’alufólia’, bandaszka ’marmonkanna’, spirál ’merülofőrraló’, stekker ’konnektor’;

  • ház, lakás, lakberendezés: blokk ’tömbház’, zsumpa ’emésztőgödör’, privát ’albérlet’, fal ’szekrénysor’, televízor ’tévékészülék’;

  • a modern életre jellemző mindennapi használati tárgyak: örökíró ’golyóstoll’, fix ’filctoll’, plasztelina ’gyurma’, batri v. baterka ’szárazelem’;

  • ruházkodás: trikó v. tricskó ’pólóing’, tyepi v. tyepláki ’melegítő, mackó’, sustyák v. sustyáki ’orkánkabát’, szpré v. szprej ’spré’;

  • a modern életre jellemző mindennapi tevékenységek: feljátszik ’hangszalagra v. hanglemezre vesz’, kiszáll’leszáll, pl. buszról’, kitárcsáz v. kiteker ’telefonáláskor tárcsáz’, kihív’filmet előhív’;

  • általános emberi tulajdonságok: benevolens ’elnéző, engedékeny’, tekintetnélküli ’kíméletlen, érzéketlen, könyörtelen’;

  • közlekedés: szemafor ’jelzőlámpa’, műszaki v. technikai igazolvány ’forgalmi engedély’, közlekedési játszótér ’KRESZ-park’, balancot kap ’(gépkocsi) megcsúszik’;

  • oktatás: tanító ’pedagógus’, mûvészeti alapiskola ’különféle művészeti ágakat oktató intézmény’, promóció’diplomaosztó’;

  • munkahely: munkatöltet ’munkakör(i leírás)’, harmonogram ’ütemterv’, brigádozik ’alkalmi munkát végez’, strajk ’sztrájk’, szabadságol ’szabadságon van’;

  • kereskedelem: bufet ’büfé’, zelővoc ’zöldségüzlet’, optika ’ofotért’, antikvariátus v. antikvariát ’antikvárium’, inventúra ’leltározás’;

  • egészségügy: egészségügyi nővér v. szesztra ’ápolóno’, gyorsmentő ’rohammentő’, készültség ’ügyelet (orvosi)’, szolgálatos orvos ’ügyeletes orvos’, invalid ’rokkant’, kiszed ’(gyógyszert) beszed’, átmegy (rajta) ’elmúlik (betegség, fáradtság stb.)’;

  • hivatali élet: házasságlevél ’házassági anyakönyvi kivonat’, születési szám ’személyi szám’, kerület ’a magyarországi megyéhez hasonló közigazgatási egység’, anyasági szabadság’gyes’, prokurátor ’ügyész’.

Csernicskó (1998: 286–291) néhány kontaktushatást mutató vagy nyelvjárási lexikai elem társadalmi elterjedtségét vizsgálta meg 144 fős kárpátaljai és 107 fős magyarországi mintán, és statisztikailag szignifikáns (p 0,01) különbségeket talált. Egy írásbeli hibafelismerő és -javító feladatban a kiírat szót ’előfizet (újságot)’ jelentésben a kárpátaljaiak 82%-a hagyta javítatlanul, szemben a magyarországiak 35%-ával. További, 30–70%-os különbségek: becsenget ’betelefonál (pl. a vasútra)’, lehuzakodik ’leveszi a cipőjét’, kimenős ’szabadnapos’, eljön valakinél (pl. Mikor jössz már el nálunk? standard: hozzánk), lead ’letesz (pl. vizsgát)’, beteglapon van ’táppénzen van’.

A romániai magyarok által használt tükörkifejezések közé tartoznak a következők: telefont ad ’telefonál’, vesz egy autóbuszt/taxit ’autóbuszra/taxiba ül’, pontra tesz ’ráncba szed vkit, rendbe tesz vmit’, szimpatizál engem ’szimpatizál velem’, mit még csinálsz? ’hogy vagy?’, kurrensben van vmivel ’tájékozott vmilyen kérdésben’ (Zsemlyei 1995). Magyarországon nem használják a kap igét ’talál’ jelentéssel, de Erdélyben igen, pl. Nem kapom a kendőt. Péntek (1996: 36) beszámol egy olyan esetről, amelyben a konfliktust ez az ige okozta:

Egy pesti óvodában a délutáni órákban a gyerekek öltözködnek, hazakészülődnek. Egy leányka elkeseredve sír: „Nem kapom a cipőmet!” Az óvónő élesen utasítja rendre a szemtelent, aki még azt is elvárná, hogy kiszolgálják, kezébe adják a cipőjét.

A szerbiai magyarok szerb hatásra bizonyos idegen szavakat a magyarországitól eltérő alakban használnak, pl. tribina (Magyarországon: tribün), regisztar (regiszter), sztartol (startol), hrónikus (krónikus), delegát (delegátus), honorár (honorárium), privilégió (privilégium), tendenció (tendencia), dóza (dózis), citíroz (citál) (Andric 1995).[3] Azonos alakú magyar szavak használati szabályai is eltérhetnek, pl. Szabadkán megszólításként gyakrabban használják a maga szót, mint Szegeden, viszont „a tetszik-nek udvarias formaként való használata széles rétegben talál elutasításra” (Raffai 1998: 187).

Nem tartalmaz kontaktusjelenséget a következő népnyelvi szöveg, melyet Penavin Olga vett magnetofonszalagra a muravidéki Hódoson:

Régen a leginyek hogyan átak bosszut? Nëm úgy, mint most, verekënnek, vasvillája szurkállák ëgymást, kísëznek. Mëgharaguttak ugyë az ëgyik gazdára, egísz mást eszetek ki nëki. Szétszëtték a szekerit, fövitték a háza tetejire, aztán mëgrakták trágyáva, rëgge a gazda bë akart fognyi, keresi a szekerit, nincs. Má akkó ugyë összegyárgya az egész szomszédokat, a szomszidja akko vëszi észre. – Nézd a, szomszid, hisz ot fön van a háztetejin! – Most csak fog bele! Szét köllött nëki szënnyi a szekeret, lehordanyi, aztán úgy foghatott csak bele. Igy viccütek régën a leginyëk. Ezën mulattak. (Penavin 1986: 76)

A kisebbségi magyarok használta szaknyelvekben különösen gyakoriak a második nyelvi szavak és kifejezések, hiszen a szerszámok, anyagok, munkafolyamatok nevét többségi nyelven oktató ipariskolákban, vagy a többségi nyelvet beszélő kollégáiktól tanulják meg. A magyar kifejezések nem tudása frusztráló hatású lehet. A nyelvek jogi státusának különbségéből fakad, hogy például a romániai magyarok sokkal könnyebben írnak meg egy kérvényt románul, mint magyarul, mert f a kérvényeket mindig románul kérik.

A kontaktushatást mutató szókészleti elemek különféle típusainak használati gyakoriságára más tényezők között hatást gyakorol az is, hogy (a) a kisebbségi magyarok mennyire könnyen ismerik fel a többségi nyelv hatását, és (b) hogy a beszédhelyzet mennyire választékos beszédstílust kíván. Legkönnyebben a közvetlen kölcsönszavakat szokták felismerni, például a szlovákiai magyarok a sustyák szón (jelentése ’orkánkabát’) könnyebben felismerik a szlovák hatást, mint a magánál van igés tükörkifejezésen, amit ’a saját szobájában van’ jelentéssel használnak. Aki igyekszik „magyarul”, vagyis „szlovák hatástól mentesen” beszélni, könnyebben el tudja kerülni a közvetlen kölcsönszavakat, melyek szlovák eredetét felismeri, mint a tükörkifejezéseket, amiken a szlovák hatás nem látszik olyan nyilvánvalóan. Azt, hogy a kétnyelvű beszélők a közvetlen kölcsönszavak idegen eredetének vannak leginkább tudatában, az is mutatja, hogy az ilyen kölcsönszavak jól érzékelhetően ritkábban fordulnak elő a formális (választékos stílust kívánó) beszédhelyzetekben, mint az informális beszédhelyzetekben. Amint Sándor Anna (2002: 123) beszámol róla, a Nyitrához közeli Kolonban „A képviselőtestület nyilvános ülésén szinte görcsösen kerülték a felszólalók a direkt kölcsönszók használatát. Ha mégsem tudták elkerülni, a közvetlen szókölcsönzést metanyelvi kommentárral – pl. hogy is mondják magyarul vagy rendesen, ahogy a szlovák mondja, továbbá az úgynevezett és a hogyishívják jelzővel, ill. a gúnyos hanghordozással kísért, szép magyarsággal, ill. magyarul szavakkal vezették be.” Direkt kölcsönszavak a községi hangosbemondó szövegeiben sem fordultak elő, helyettük a községi hivatal alkalmazottjai köznyelvi megfelelőket vagy tükörkifejezéseket, esetleg körülírásokat alkalmaztak.