Ugrás a tartalomhoz

A magyar nyelv

Kiefer Ferenc, Bakró-Nagy Marianne, Bartha Csilla, Bánréti Zoltán, Borbély Anna, Cser András, Dömötör Adrienne, É. Kiss Katalin, Gerstner Károly, Gósy Mária, Gyuris Beáta, Haader Lea, Hattyár Helga, Holló Dorottya, Horváth László, Kassai Ilona, Kenesei István, Kiefer Ferenc, Kiss Jenő, Kontra Miklós, Korompay Klára, Kurtán Zsuzsa, Laczkó Krisztina, Nádasdy Ádám, Németh T. Enikő, Olaszy Gábor, Pléh Csaba, Prószéky Gábor, Sándor Klára, Sipőcz Katalin, Siptár Péter, Szabó Mária Helga, Tolcsvai Nagy Gábor, Váradi Tamás (2006)

Akadémiai Kiadó Zrt.

A tannyelv hatása

A tannyelv hatása

Lanstyák-Szabómihály (1997) három dél-szlovákiai és három velük összemérhető magyarországi településen vizsgálta 1604 középiskolás tanuló nyelvhasználatát. A szlovákiai diákok egy része magyar tannyelvű iskolába járt, másik része szlovák tannyelvűbe. A szerzők kimutatták, hogy a tannyelv erősen korrelál mind a magyar nyelvjárási alakok, mind a kontaktushatással magyarázható „szlovakizmusok” előfordulási gyakoriságával. Például egy írásbeli mondatkiegészítő feladatban az egynyelvű magyarországi diákok 11%-a használta az (én) tudnák stigmatizált alakot, a magyar tannyelvű iskolába járó magyar–szlovák kétnyelvűek 19%-a, de a szlovák tannyelvű iskolába járó magyar diákoknak már 53%-a.

Vannak olyan változók is azonban, amelyek a magyar tannyelvű iskolába járó felvidéki tanulókat a magyarországiaknál standardabbaknak mutatják. Például az Én ritkán... reggel hétnél tovább mondatba a magyarországiak 60%-a írta az alszom alakot, de a magyar tannyelvű iskolába járó felvidékieknek 73%-a. (A szlovák tannyelvű iskolába járóknak azonban csak 31%-a.) Lanstyák–Szabómihály (1997: 125–6) szerint „A mindennaposnál »standardabb« válaszadásuk a magyar nemzeti közösséggel való egyfajta azonosulásként értelmezhető.” A magyarországi diákok magyarságát senki sem vonja kétségbe, ők viszonylag bátran használnak beszélt nyelvi formákat is a formális stílust megkívánó iskolai teszthelyzetben is. A szlovákiai magyarok nyelvhasználatának „magyarságát” időnként kétségbe vonják a szlovákok is és a magyarországi magyarok is, az ebből fakadó nyelvi bizonytalanságuk fokozott normakövetésre (Trudgill 1997: 54–5) késztetheti őket.

A szlovák nyelv grammatikai hatása a szlovák tannyelvű iskolába járóknál közel kétszerese is lehet a magyar tannyelvűbe járóknál megmutatkozó hatásnak, például a redundáns tárgyi névmást tartalmazó mondat választásában (11. ábra).

Redundáns személyes névmást tartalmazó mondat választása magyarországi, szlovákiai magyar tannyelvű, és szlovákiai szlovák tannyelvű középiskolásoknál. N = 798. Lanstyák–Szabómihály (1997: 90–1) alapján.