Ugrás a tartalomhoz

A magyar nyelv

Kiefer Ferenc, Bakró-Nagy Marianne, Bartha Csilla, Bánréti Zoltán, Borbély Anna, Cser András, Dömötör Adrienne, É. Kiss Katalin, Gerstner Károly, Gósy Mária, Gyuris Beáta, Haader Lea, Hattyár Helga, Holló Dorottya, Horváth László, Kassai Ilona, Kenesei István, Kiefer Ferenc, Kiss Jenő, Kontra Miklós, Korompay Klára, Kurtán Zsuzsa, Laczkó Krisztina, Nádasdy Ádám, Németh T. Enikő, Olaszy Gábor, Pléh Csaba, Prószéky Gábor, Sándor Klára, Sipőcz Katalin, Siptár Péter, Szabó Mária Helga, Tolcsvai Nagy Gábor, Váradi Tamás (2006)

Akadémiai Kiadó Zrt.

A kontaktus intenzitásának hatása

A kontaktus intenzitásának hatása

Thomason–Kaufman (1988: 67) szerint a nyelvek közötti jelentős mértékű szerkezeti kölcsönzéseknek előfeltétele a kontaktus intenzitása, ami megnyilvánulhat (a) több száz éves nyelvi kontaktusban és (b) az átvevő nyelv beszélőinek széles körű kétnyelvűségében. A kárpát-medencei magyar kontaktusváltozatok változásaiban mindkét tényező szerepet játszik.

A nyelvi kontaktus időtartama szempontjából eltérés van a vajdasági magyarok és a felvidéki, valamint a kárpátaljai magyarok között. Az utóbbiak több mint ezer éve élnek együtt szlávokkal, míg a vajdaságiak csak 250 évvel ezelőtt települtek mai lakhelyükre. A nyelvi kontaktus intenzitásának az együttélés idejével mért szerepe megmutatkozik például a redundáns névmási tárgy használatában (Lanstyák–Szabómihály 1997: 90–91), vagyis abban, hogy a szlávokkal rövidebb ideje együtt élő vajdasági magyarok a felvidéki és kárpátaljai magyaroknál sokkal nagyobb számban választották a „magyaros” (tárgy nélküli) mondatot. Másképp: a szlávokkal a vajdasági magyaroknál sokkal régebben együtt élő felvidékiek és kárpátaljaiak nagyobb számban választották a „szlávos” (tárgyas) mondatot (9. ábra, Kontra 2001). Az északi szlávokkal és a déli szlávokkal élő magyarok között statisztikailag szignifikáns különbség van.

Redundáns névmási tárgy választása három országban. N = 393. Khi-négyzet (f = 2) = 91,046; p 0,01

A kölcsönző nyelv beszélői (esetünkben a kisebbségi magyarok) kétnyelvűségének foka összefügghet azzal, hogy mindennapi kommunikációjukban milyen mértékben használják a többségi nyelvet. Ahol a magyarok tömbben élnek (pl. Székelyföldön), kevesebbet használják az államnyelvet, mint a szórványban (pl. a magyar határ keleti oldalán) élők. A szórványban élők esetében a második nyelv hatása várhatóan erősebb, mint a tömbben élőknél. Ilyen hatást mutat a 10. ábra.

A többségi nyelvet beszélők számának hatása szlovákiai, ukrajnai, romániai és jugoszláviai magyarok redundáns tárgy választására. N = 536. Khi-négyzet (f = 1) = 6,056; p 0,05

A többségi nyelvi hatások a különböző társadalmi csoportokban eltérő módon érvényesülnek: az életkor, nem, iskolázottság, településtípus és foglalkozás hatásai statisztikailag szignifikánsak lehetnek (Göncz 1999a, Csernicskó-Fenyvesi 2000, Lanstyák 2000), vagyis a kisebbségi magyarok nyelvhasználata is nagyfokú társadalmi rétegződést mutat.