Ugrás a tartalomhoz

A magyar nyelv

Kiefer Ferenc, Bakró-Nagy Marianne, Bartha Csilla, Bánréti Zoltán, Borbély Anna, Cser András, Dömötör Adrienne, É. Kiss Katalin, Gerstner Károly, Gósy Mária, Gyuris Beáta, Haader Lea, Hattyár Helga, Holló Dorottya, Horváth László, Kassai Ilona, Kenesei István, Kiefer Ferenc, Kiss Jenő, Kontra Miklós, Korompay Klára, Kurtán Zsuzsa, Laczkó Krisztina, Nádasdy Ádám, Németh T. Enikő, Olaszy Gábor, Pléh Csaba, Prószéky Gábor, Sándor Klára, Sipőcz Katalin, Siptár Péter, Szabó Mária Helga, Tolcsvai Nagy Gábor, Váradi Tamás (2006)

Akadémiai Kiadó Zrt.

13. fejezet - A középmagyar kor

13. fejezet - A középmagyar kor

Haader, Lea

Bevezetés

A középmagyar kor a tragikus kimenetelű mohácsi csatától (1526) a felvilágosodás kezdetéig (1772) tart. A korszakhatárokat természetesen nem szabad mereven értelmezni, hiszen mindig vannak áthúzódó jelenségek (utolsó, nyelvében, tematikájában, kolostori keletkezésében tisztán az ómagyarhoz tartozó kódexünk, a Kulcsár-kódex például 1539-ben, 13 évvel a mohácsi vész után keletkezett). Az azonban kétségtelen, hogy a Mohács utáni történelmi helyzet a társadalomban, a művelődésben — és a nyelv történetében is — új korszakot nyitott. A középmagyar kor nyelvtörténeti változásainak súlypontja némiképp máshol van, mint a megelőző koroké. A nyelv tényeiben bekövetkező változások: nyelvi elemek keletkezése vagy eltűnése, felszaporodása vagy megritkulása ennek a kornak a nyelvét is jellemzik, ezek a változások azonban már nem hoznak a nyelv egész rendszerére nézve döntő változásokat, inkább csak a részrendszerek finomítását szolgálják. Ami ebben a korban a leglényegesebb nyelvtörténeti esemény, az a nyelvi egységesülés folyamatának erőteljesebb megindulása. A majd kialakuló új nyelvváltozatot a szakirodalomban irodalmi nyelvnek, normatív nyelvtípusnak szokás nevezni (bár a nyelvi norma fogalma, definíciója máig vita tárgya, lásd a 31.4.4. pontot). A 16. században olyan folyamat indult meg tehát, amely a magyar nyelvterület különböző részein használt nyelvváltozatokat (a nyelvjárásokat) egymáshoz közelíti, kiegyenlíti, összecsiszolja — megteremtve ezzel az egységes magyar nyelvtípust. Egy-egy nagyobb arányú nyelvi változás megindulása sohasem független külső nyelvtörténeti tényezőktől: történelmi eseményektől; a társadalomnak ezek következtében létrejött átstrukturálódásától; szellemi áramlatoktól, nagyobb jelentőségű tudományos-technikai változásoktól. Ejtsünk először ezekről néhány szót — a középmagyar nyelvi változásokban betöltött szerepükkel összefüggésben!

Irodalom

[CH13-B1] E. AbaffyErzsébet 2003. Hangtörténet. In: KissJenő—Pusztai Ferenc (szerk.): Magyar nyelvtörténet. Osiris Kiadó, Budapest, 596–609.

[CH13-B2] BalázsJános 1958. Sylvester János és kora. Budapest, Tankönyvkiadó.

[CH13-B3] BalázsJános 1987. Hermész nyomában: a magyar nyelvbölcselet alapkérdései. Budapest, Magvető Kiadó.

[CH13-B4] BárcziGéza 1963. Amagyar nyelv életrajza. Budapest, Gondolat Kiadó.

[CH13-B5] BenkőLoránd 1984. A magyar fiktív (passzív) tövű igék. Budapest, Akadémiai Kiadó.

[CH13-B6] BenkőLoránd 1988. A történeti nyelvtudomány alapjai. Budapest, Tankönyvkiadó.

[CH13-B7] BerrárJolán 1957. Magyar történeti mondattan. Budapest, Tankönyvkiadó.

[CH13-B8] DiewaldGabriele 1997. Grammatikalisierung. Tübingen, Max Niemeyer Verlag.

[CH13-B9] DömötörAdrienne 2003. Szinonim mondatszerkezetek és formai változatok. Magyar Nyelv99: 448–466.

[CH13-B10] GugánKatalin 2002. Syntactic synonymy: a case study. Acta Linguistica Hungarica49: 23–49.

[CH13-B11] HaaderLea 1999. Részrendszerváltozás az összetett mondatokban. In: BükyLászló-ForgácsTamás (szerk.): A nyelvtörténeti kutatások újabb eredményei I. Magyar és finnugor mondattörténet. Szeged, József Attila Tudományegyetem Magyar Nyelvészeti Tanszék, 59–66.

[CH13-B12] HaaderLea 2001. Mikrodiakrónia és változásvizsgálat (az összetett mondatokban). Magyar Nyelvőr125: 354–371.

[CH13-B13] HadrovicsLászló 1992. Magyar történeti jelentéstan. Budapest, Akadémiai Kiadó.

[CH13-B14] KlemmAntal 1928–1942. Magyar történeti mondattan. Budapest, MTA.

[CH13-B15] LadányiMária 1998. Jelentésváltozás és grammatikalizáció - kognitív és szerves nyelvelméleti keretben. Magyar Nyelv94: 407–423.

[CH13-B16] D. MátaiMária 2003. Szófajtörténet. In: KissJenő-PusztaiFerenc (szerk.): Magyar nyelvtörténet. Osiris Kiadó, Budapest, 632–662.

[CH13-B17] MolnárJózsef 1963. A könyvnyomtatás hatása a magyar irodalmi nyelv kialakulására a XVI. században 1527–1576 között. Budapest, Akadémiai Kiadó.

[CH13-B18] PusztaiFerenc 1967. Tegezés és magázás a XVIII. század első felében. Magyar Nyelv63: 297–307.

[CH13-B19] PusztaiFerenc 1999. Beszélt nyelv a középmagyar korban. Névtani Értesítő21: 380–386.

[CH13-B20] PusztaiFerenc 2000. Középmagyar kor. In: Dr.SiposLajos (szerk.): Pannon enciklopédia. Magyar nyelv és irodalom. Dunakanyar, 70–73.

[CH13-B21] SárosiZsófia 2003. Morfématörténet. In: KissJenőPusztaiFerenc (szerk.): Magyar nyelvtörténet. Osiris Kiadó, Budapest, 610–617.

[CH13-B22] SzathmáriIstván 1968. Régi nyelvtanaink és egységesülő irodalmi nyelvünk. Budapest, Akadémiai Kiadó.

[CH13-B23] ZsilinszkyÉva 2003. Szókészlettörténet. In: KissJenőPusztaiFerenc (szerk.): Magyar nyelvtörténet. Osiris Kiadó, Budapest, 618–631.