Ugrás a tartalomhoz

A magyar nyelv

Kiefer Ferenc, Bakró-Nagy Marianne, Bartha Csilla, Bánréti Zoltán, Borbély Anna, Cser András, Dömötör Adrienne, É. Kiss Katalin, Gerstner Károly, Gósy Mária, Gyuris Beáta, Haader Lea, Hattyár Helga, Holló Dorottya, Horváth László, Kassai Ilona, Kenesei István, Kiefer Ferenc, Kiss Jenő, Kontra Miklós, Korompay Klára, Kurtán Zsuzsa, Laczkó Krisztina, Nádasdy Ádám, Németh T. Enikő, Olaszy Gábor, Pléh Csaba, Prószéky Gábor, Sándor Klára, Sipőcz Katalin, Siptár Péter, Szabó Mária Helga, Tolcsvai Nagy Gábor, Váradi Tamás (2006)

Akadémiai Kiadó Zrt.

Összegzés

Összegzés

Ebben a fejezetben vázlatosan bemutattam a pragmatika diszciplínáját, utalva annak gyökereire, röviden áttekintettem a különböző pragmatikafelfogásokat és ezeknek megfelelően bemutattam a pragmatikának a nyelvtudományban elfoglalt helyére vonatkozó elképzeléseket. Majd egy választott pragmatikameghatározás alapján jellemeztem egy nem kommunikatív nyelvhasználati formát, az informatív nyelvhasználatot, jelezve, hogy a pragmatika hatóköre tágabb, mint a verbális kommunikáció kutatásáé. Végül a kommunikatív nyelvhasználatban az implicit argumentumok használatát és interpretációját vizsgáltam, többféle pragmatikamegközelítés apparátusának segítségével a nyelvtan és a pragmatika közötti interakcióra is rávilágítva.

A különböző pragmatikafelfogások a nyelvhasználati jelenségek eltérő szempontú elemzését eredményezhetik, ahogy az látható volt a „A nyelvhasználati jelenségek többféle pragmatikai szempontú elemzése”-ben. Ugyanakkor fontosnak tartom hangsúlyozni, hogy a különböző szempontú elemzések korántsem összeegyeztethetetlenek. A nyelvhasználati jelenségek elemzésénél a vizsgálat tárgyának sokoldalúsága miatt a többféle elemzési szempont érvényesítése nem feltétlenül vezet eklektikussághoz, amint erről a „Implicit argumentumok a magyar nyelvhasználatban[25]”-ben az implicit argumentumok viselkedésének leírása és magyarázata tanúskodik.

[0] [1] [2] [3] [4] [5] [6] [7] [8] [9] [10] [11] [12] [13] [14] [15] [16] [17] [18] [19] [20] [21] [22] [23] [24] [25] [26] [27] [28] [29] [30]



[0] A fejezet megírását a Bolyai János Kutatási Ösztöndíj támogatta. Köszönetet mondok a fejezet lektorának értékes megjegyzéseiért és hasznos javaslataiért.

[1] Másképpen fogalmazva: e két probléma a morrisi pragmatika szétburjánzásához vezetett, amely szöges ellentétben állt Morris álmával, az egységes és általános jelelmélet megteremtésével.

[2] A magyar szakirodalomban ezt a felfogást képviseli Kiefer (2000, 2003, 2004).

[3] E gyakran egymást átfedő válaszokat részletesen tárgyalja pl. Levinson (1983: 5–54); Verschueren (1995: 1–19).

[4] Az egyik kurrens pragmatikaelmélet, a relevanciaelmélet a pragmatika céljának az osztenzív-következtetéses kommunikáció magyarázatát tekinti, tehát a pragmatika a relevanciaelméletben nemcsak nyelvészeti diszciplína.

[5] A pragmatikakoncepciók rendszerezésére 1. Verschueren (1995); magyarul: Nagy (2005).

[6] Fillmore (1981) nézete is rokonítható Mey és Verschueren elképzelésével. Fillmore a nyelvi jelenségek vizsgálatánál szintaktikai, szemantikai és pragmatikai szemléletmódokról beszél. A szintaxis és a szemantika területéhez tartozó nyelvi adatokat pragmatikai nézopontból is magyarázhatjuk. Fillmore (1981) részletesebb tárgyalására 1. Nagy (2005).

[7] Más megközelítésekben a pragmatika tárgya a beszédhelyzettől függő megnyilatkozás (típus vagy példány) jelentése. L. pl. Kiefer (2003, 2004); Levinson (2000)

[8] Verschueren a nyelvi szinteket tágan értelmezi, minden olyan szintet számba vesz, amelyen lehetőség van választani a hangoktól egészen a kódokig.

[9] Az explicit információkérő kérdés szó szerinti jelentését csak dekódolni kell.

[10] Vannak olyan szócsoportok, amelyeknél szinte egyáltalán nem is vagy csak nagyon nehezen lehet valamiféle kontextusfüggetlen jelentést megfogalmazni, ilyenek például a diskurzusjelölők: hát, nos, vagy stb. A legújabb lexikai szemantikai kutatások erőteljesen hangsúlyozzák a lexikon és a kontextus interakcióját, azaz pragmatikai tényezőket integrálnak a szójelentés leírásába. Ezen – immár lexikai pragmatikai – törekvések összefoglalására l. pl. Bibok (2003, 2004). Mindazonáltal már maga az a kérdés is vita tárgya lehet, hogy a lexikon egyáltalán részét képezi-e a nyelvtannak.

[11] E vita ismertetésére a jelen fejezet jellege és terjedelmi korlátai miatt nincs módom.

[12] A (3a) Pléh Csaba példája. Hasonló eredményeket hoztak a magyarban az implicit argumentumokkal kapcsolatos kutatások (vö. pl. Németh T. 2000; 2001; Németh T.–Bibok 2001; Bibok–Németh T. 2002). Ezekre a „Implicit argumentumok a magyar nyelvhasználatban[25]”.-ben visszatérek.

[13] Ebben az esetben a megnyilatkozástípus (a zéró alany a bácsival azonosítható) és a megnyilatkozáspéldány értelmezése (a zéró alany a fiúval azonosítható) közötti különbségről van szó.

[14] Searle-t számos kritika érte a nyelv és a kommunikáció, a nyelvelmélet és a kommunikációelmélet közötti különbség elhomályosításáért (l. pl. Németh T. 1996: 8–10.). Emiatt, illetve a nyelv fő funkciója körüli nézeteltérés miatt robbant ki a híres Chomsky–Searle vita is (l. Searle 1972; Chomsky 1975).

[15] A hivatkozott lapszámok az 1989-es változatlan kiadás lapszámai. Grice itt hivatkozott cikke magyarul is olvasható a Nyelvkommunikációcselekvés c. kötetben (Pléh – Síklaki – Terestyéni 1997: 213–227).

[16] Meg kell jegyezni, hogy a szemantika is volt szemétkosár, mégpedig a szintaxisé, ahogy azt Bar-Hillel (1971) kijelentette.

[17] Leech elismeri, hogy nincs minden esetben szükség a szemantika közvetítő szerepére, például a fonológia néhány aspektusa (intonáció, hangsúly stb.) közvetlen kapcsolatban lehet a pragmatikával.

[18] A pragmatikai képesség több modulba helyezése hasonlít Kasher (1991) elképzeléséhez. Sem Kasher, sem a relevanciaelmélet nem tartja a pragmatikai kompetenciát egyetlen, önmagába zárt információs rendszernek, tehát mindkét felfogás különbözik a szigorú, klasszikus Fodor-féle (1983) modularista elképzeléstől. Bár a relevanciaelmélet, Kasher és Chomsky pragmatikai kompetenciáról adott értelmezése eltér egymástól, mindhárom megközelítés megegyezik abban, hogy elhatárolódnak Fodor (1983) merev modularitáshipotézisétől. Chomsky ezzel kapcsolatos véleményét legújabban az Andor Józsefnek adott interjúban fejti ki (Andor 2004: 105–107).

[19] Az osztenzív-következtetéses kommunikáció definíciójából kiindulva (Sperber–Wilson 1986/1995: 63) logikailag és evolúciós szempontból a kódhasználat nélküli osztenzív-következtetéses kommunikáció elsődleges a természetes nyelvi kommunikációhoz képest (Németh T. 2005).

[20] Ezen kutatások magyar nyelvű összefoglaló bemutatására l. Ivaskó (2004b).

[21] A példa többi értelmezési lehetőségének más pragmatikai keretekben való bemutatásától terjedemi okok miatt eltekintek.

[22] Egy {I} feltevéshalmaz akkor és csak akkor nyilvánvaló egy t időpontban egy egyed számára, ha az egyed képes ezt az {I} feltevéshalmazt a t időpontban mentálisan reprezentálni, és az alkotott reprezentációt igaznak vagy valószínűleg igaznak elfogadni.

[23] A (11)–(13) példák Clark és Carlson (1982) példái.

[24] A relevanciaelmélet mind ez ideig kizárólag a kommunikatív nyelvhasználattal foglalkozik.

[25] Ez a rész az implicit argumentumokkal foglalkozó korábbi kutatásaim, illetve Bibok Károllyal folytatott közös kutatásaink eredményeire támaszkodik, különösen Németh T. (2000)-re, Németh T. – Bibok (2001)-re és Bibok – Németh T. (2002)-re alapozva. A példák is javarészt ezen munkákból valók. Ugyanakkor a mondanivalónak a hivatkozott munkáktól némileg eltérő hangsúlyozása jelen tanulmány gondolatmenetéhez igazodik. E fejezet lektora felhívta a figyelmemet arra, hogy érdemes lenne a „Implicit argumentumok a magyar nyelvhasználatban[25]”.-ben szereplő, implicit argumentumokat tartalmazó példákat a „A pragmatika a nyelvtan komponense”.-ben és a „A pragmatika a nyelvelmélet – nyelvtanon kívüli – komponense”.-ben hivatkozott (a ki nem mondott konstituensekről szóló) vita keretében is megvizsgálni. Ezen elemzés elvégzése egy újabb teljes tanulmányt igényel.

[26] Általánosan szólva, mindezek az információk kifejezhetők, ha a predikátumok lexikai-szemantikai reprezentációja magában foglalja az argumentumszerkezetet (vö. még Pustejovsky 1995, 1998).

[27] A típus és a példány terminusok fölé- és alárendelt kategóriákra vonatkoznak. A típus mint fölérendelt kategória általánosabb, és kevesebb tulajdonsággal rendelkezik, míg a példány valamely típusnak alárendelt kategóriaként speciálisabb, és több tulajdonsággal bír.

[28] Bár Alsina (1992: 524) szerint azon igék mellol hiányozhat nem specifikus tárgyuk, amelyek határpont nélküli folyamatot (olyan eseményt, amelynek időbeli lefolyása inherensen nincs korlátozva) fejeznek ki, a magyar igékre ez nem áll. Például a (19)-beli megetet, megitat határpontosak. Ugyanilyenek a megfoz, kimos, kivasal, elmosogat, kitakarít, meglocsol, learat, kitereget, vagyis ezek – annak ellenére, hogy határpontosak – használhatók implicit tárgyi argumentummal.

[29] A feltevés terminus az egyének által az adott lehetséges világ reprezentációjának tartott gondolatokat, konceptuális ábrázolásokat jelenti. Egy feltevés akkor közvetlenül elérhető, ha a megnyilatkozás feldolgozása során egynél több már elért konceptuális címkéből egy lépésben hozzáférhető (Groefsema 1995: 150).

[30] A (15) kétféle interpretációs lehetősége közüli választást az is befolyásolja, hogy milyen intonációval és hangsúlyozással ejtjük ki a megnyilatkozást.