Ugrás a tartalomhoz

A magyar nyelv

Kiefer Ferenc, Bakró-Nagy Marianne, Bartha Csilla, Bánréti Zoltán, Borbély Anna, Cser András, Dömötör Adrienne, É. Kiss Katalin, Gerstner Károly, Gósy Mária, Gyuris Beáta, Haader Lea, Hattyár Helga, Holló Dorottya, Horváth László, Kassai Ilona, Kenesei István, Kiefer Ferenc, Kiss Jenő, Kontra Miklós, Korompay Klára, Kurtán Zsuzsa, Laczkó Krisztina, Nádasdy Ádám, Németh T. Enikő, Olaszy Gábor, Pléh Csaba, Prószéky Gábor, Sándor Klára, Sipőcz Katalin, Siptár Péter, Szabó Mária Helga, Tolcsvai Nagy Gábor, Váradi Tamás (2006)

Akadémiai Kiadó Zrt.

8. fejezet - Pragmatika[0]

8. fejezet - Pragmatika[0]

Enikő, Németh T.

Bevezetés

A pragmatika, amely a fiatal nyelvészeti diszciplínák közé tartozik, eredetileg a szemiotika, illetve a nyelvfilozófia részét képezte. A pragmatika terminust Charles Morris (1938) alkotta meg az általános jelelmélet kidolgozása során. Morris a pragmatikát a szemiotika egyik ágaként a jel és a jelhasználó közötti viszonyként határozta meg. Két probléma adódott a morrisi pragmatikafelfogással kapcsolatban (vö. Levinson 1983: 1–2). Egyrészt túl tágnak bizonyult a hatóköre, mivel beletartozhatott a jelhasználat valamennyi aspektusa, valamennyi befolyásoló tényezője: biológiai, pszichológiai, kulturális, szociális stb. szempontok. Másrészt, ha a jelhasználatot leszőkítjük a nyelvhasználatra, azaz a természetes nyelvek használatának pragmatikájáról beszélünk, akkor is szinte minden belefér a morrisi meghatározás alapján a pragmatikába, amivel nyelvész csak foglalkozhat, továbbá nem világosak a pragmatika határai a nyelvészeten belül, nem világos, hol helyezkedik el a pragmatika a többi nyelvészeti diszciplínához viszonyítva.

E két problémára való reakció két irányba rendezte a pragmatikával foglalkozókat.[1] Az egyik irányba tartozók – főként Európában – bár elsősorban nyelvészeti szemiotikára alkalmazták, megtartották a széles, tág morrisi értelmezést, azaz valójában nem tekintették zavarónak az említett két kifogást (vö. pl. Mey 1993; Verschueren 1999; Wunderlich 1972). E felfogás számára a pragmatika egy, a nyelvi jelenségekre irányuló nézőponttá vált, amelynek megfelelően a pragmatika fő kérdése nem az, hogy mi egy megnyilatkozás jelentése, hanem az, hogy miért hozták létre ezt a megnyilatkozást. A pragmatika nem a nyelvelmélet egyik komponense, hanem egy funkcionális perspektíva, amely erős szociális relevanciával rendelkezik. A pragmatikának ezt a nézőpontként való értelmezését képviseli az első nemzetközi pragmatikai folyóirat, az 1977-ben indult Journal of Pragmatics (Mey–Haberland 2002).

A másik irány az analitikus filozófiához kötődve – Angliában és Amerikában – szűkíteni és pontosabbá kívánta tenni a pragmatika morrisi definícióját. E törekvés még ugyanabban az évben, 1938-ban jelentkezett, amikor Morris klasszikus munkáját kiadták. Sorra születtek a pontosítások, újradefiniálások a nyelvfilozófusok, logikai szemantikusok tollából (vö. pl. Carnap 1938; 1955; Bar-Hillel 1954; Montague 1968). Egyre többen kezdtek pragmatikával foglalkozni, de a pragmatikának az igazi fellendüléséhez, illetve a nyelvészetbe való tényleges bekerüléséhez még két újabb tényező járult hozzá. Az egyik az, hogy az 1950–1960-as években a logikai pozitivizmus ellenében a nyelvfilozófusok a hétköznapi nyelvhasználat vizsgálatát tűzték ki kutatásuk tárgyául. A másik: az erősen formalizált nyelvelméletek (generatív nyelvtanok) mellett az 1960-as évektől megerősödött az igény a nyelv mőködésének funkcionális leírásai iránt, illetve magának a nyelvhasználatnak a kutatására (vö. Kiefer 1998: 306). E tényezők összetalálkozásának eredményeképpen a hétköznapi nyelvhasználat filozófiájának elméletei – a beszédaktus-elmélet és a grice-i interakcióelmélet – bekerültek a nyelvészetbe, és az 1970-es évektől kikristályosodni látszott egy új diszciplína, a nyelvészeti pragmatika. Az új nyelvészeti tudományterület meg akarván felelni az általános tudományelméleti és módszertani követelményeknek, célul tűzte ki kutatási tárgyának definiálását, alapelveinek tisztázását, valamint elméleti keretek létrehozását. Arra a kérdésre, hogy mivel foglalkozik a pragmatika, különböző válaszok születtek: a szemantikai anomáliák megmagyarázásával; a nyelvhasználat tanulmányozásával; a nyelvhasználat elveivel; a nyelvhasználók stratégiáival; a beszédhelyzettől függő jelentéssel;[2] a jelentés mindazon aspektusával, amelyet nem lehet egy szemantikaelmélettel kezelni; a nem igazságfeltételes jelentéssel; a nyelv és a kontextus grammatikalizálódott kapcsolataival (preszuppozíciókkal, deixissel, beszédaktusokkal); a sikeres kommunikáció leírásával; a pragmatikai modul jellemzésével, vagy felsorolásszerűen: deixissel, indexikus kifejezésekkel, beszédaktusokkal, implikatúrákkal, a társalgás szerkezetének aspektusaival stb.[3] Az egyes válaszok különböző – bár sokszor összeegyeztethető – alapelvekre építő elméleteket, illetve leíró kereteket hoztak létre. A pragmatikában szétvált két fő irányzat, a pragmatika tárgyának sokféle meghatározása, a különböző pragmatikaelméletek azt mutatják, hogy nem beszélhetünk egységes pragmatikaértelmezésről a nyelvészetben. A különböző pragmatikafelfogások eltérnek egymástól abban, hogy mi a viszonyuk a nyelvelmélethez, ezen belül a grammatikához és a szemantikához, a jelhasználathoz, a kommunikációhoz, illetve a megismeréshez. Eltérnek abban is, hogy a vizsgált jelenségeket a pragmatikai kompetenciához vagy a performanciához tartozónak ítélik-e, hogy a pragmatikai képességet modulnak tartják-e, és ha igen, miként vélik leírhatónak. Mindezeket figyelembe véve csak nagyon általánosan fogalmazható meg egy olyan jellemzés, amely valamennyi pragmatikafelfogásra érvényes: „A pragmatika a nyelvnek a különböző kontextusokban különböző célok elérése érdekében való használatát vizsgálja, elsősorban nyelvészeti megközelítésben.” (Németh T.–Bibok 2003: 5). A nyelvhasználat jelenségeivel a pragmatikán kívül számos más nyelvészeti és nem nyelvészeti diszciplína is foglalkozik, például: a szociolingvisztika (lásd a 20. fejezet - A magyarországi magyar nyelvhasználat variabilitásáról. fejezetet), a stilisztika (lásd a 20. fejezet - A magyarországi magyar nyelvhasználat variabilitásáról. fejezetet), a retorika, az irodalomtudomány, a szociálpszichológia. A pragmatika – elméletfüggően – ezen diszciplínák eredményeit is integrálja, ami tovább nehezíti egy egységes pragmatikaértelmezés megszületését.

A nyelvhasználattal foglalkozó tudományterületek közül külön ki kell emelni a diskurzuselemzést, amely tágan értelmezve magában foglalja a szóbeli diskurzusok vizsgálatát, a társalgáselemzést, az írott szövegek leírását, a diskurzus- és szöveggrammatikákat stb. A diskurzuselemzést tulajdonképpen csak a pragmatikától különböző indíttatása, illetve az önálló elnevezése miatt határolják el a pragmatikától, de Levinson (1983) véleményét osztva, a diskurzuselemzés tekinthető a pragmatika egyik ágának. Hasonló a helyzet a kommunikációkutatással. A kommunikációkutatás verbális kommunikációval foglalkozó területe a nyelvészeti pragmatika részét képezi, hiszen a kommunikatív nyelvhasználati formát vizsgálja. Sőt, mivel a verbális kommunikációt szinte mindig kíséri nem verbális jelhasználat, gyakran pedig jelhasználat nélküli osztenzív kommunikáció is, a kommunikatív nyelvhasználat elemzésekor ezen tényezőket is figyelembe kell venni, akárcsak más, a nyelvhasználatot befolyásoló nem nyelvi faktorokat.[4]

Jelen fejezet célja, hogy bevezető jelleggel tájékoztassa az olvasót egyrészt a pragmatika legfőbb értelmezéseiről, helyéről a nyelvtudományban, másrészt pedig a magyar nyelvhasználat pragmatikai szempontú vizsgálatának néhány eredményéről. A diszciplínának és ezzel együtt a különböző pragmatikamegközelítéseknek az általános bemutatását talán egy kissé részletesebbnek találja majd az olvasó, mint a kötet többi fejezetében az ott szereplő nyelvészeti ágak jellemzését. A részletesebb tárgyalást az indokolja, hogy a pragmatika a magyar nyelvtudományban még sokkal fiatalabb diszciplína, mint a nemzetközi nyelvtudományban, a hazai nyelvészetben kevésbé művelt kutatási terület, továbbá magyar nyelven ilyen jellegű összefoglaló tanulmány még nem jelent meg.

Terjedelmi korlátok miatt ugyanakkor nem célja a fejezetnek, hogy teljes áttekintést nyújtson a magyar nyelvhasználatra irányuló pragmatikai kutatások mai állásáról. E célt még az Általános Nyelvészeti TanulmányokXX. Tanulmányok a pragmatika köréből (2003) c. kötet, illetve az Acta Linguistica Hungarica (2004) 51: 3–4, valamint (2005) 52: 1 pragmatikáról szóló tematikus számai sem tűzhették ki maguk elé, hiszen a különböző pragmatikaelméletek (pl. beszédaktus-elmélet, grice-i interakcióelmélet, udvariassági elméletek) magyar nyelvű anyagra alkalmazásáról szóló kutatási beszámolók sorra jelennek meg az országos nyelvészeti folyóiratokban és periodikákban (pl. Nemesi 2000; Bańczerowski 2001; Sárosi 2003 a Magyar Nyelvben, Pátrovics 2000; Tátrai 2000; Iványi 2001, 2003; Szili 2002a, b; 2003 a Magyar Nyelvőrben, Fehér 2000; Kocsány 2002 a Nyelvtudományi Értekezésekben), a különböző egyetemi kiadványokban (pl. Ivaskó–Németh T. 2002 a Modern Filológiai Közleményekben), tanulmánykötetekben (Ivaskó 2004a), illetve önálló monográfiákban (pl. Szécsi 2003; Szili 2004), jelezvén a pragmatika diszciplínájának egyre erősödő jelenlétét a magyar nyelvtudományban.

Irodalom

[CH08-B01] Alsina,Alex 1992. On the argument structure of causatives. Linguistic Inquiry23: 517–555.

[CH08-B02] AndorJózsef 2004. The master and his performance. An interview with Noam Chomsky. Intercultural Pragmatics1: 93–111.

[CH08-B03] ÁrvayAnett 2003. A manipuláció és a meggyőzés pragmatikája a magyar reklámszövegekben. Általános Nyelvészeti Tanulmányok20: 11–35.

[CH08-B04] Austin,John L. 1962/1990. How to do things with words. New York – Oxford, Oxford University Press. Magyarul: Tetten ért szavak. (Fordította: PléhCsaba.) Budapest, Akadémiai Kiadó.

[CH08-B05] BanczerőwskiJanusz 2001. A nyelvi kommunikáció modelljének nyelvi képéről. Magyar Nyelv97: 257–262.

[CH08-B06] Bar-Hillel,Yehoshua 1954. Indexical expressions. Mind63: 359–79.

[CH08-B07] Bar-Hillel,Yehoshua 1971. Out of the pragmatic waste-basket. Linguistic Inquiry2: 401–407.

[CH08-B08] BibokKároly 2003. A szójelentés lexikai pragmatikai megközelítése. Általános Nyelvészeti Tanulmányok20: 37–77.

[CH08-B09] BibokKároly 2004. Word meaning and lexical pragmatics. Acta Linguistica Hungarica51: 265–308.

[CH08-B10] BibokKárolyNémeth T.Enikő2002. Lexikai és kontextuális információk interakciója a megnyilatkozásjelentés megalkotása során. In: MaleczkiMárta (szerk.) A mai magyar nyelv leírásának újabb módszereiV. Szeged, Szegedi Tudományegyetem Általános Nyelvészeti Tanszék, Magyar Nyelvészeti Tanszék, 335–367.

[CH08-B11] Bierwisch,Manfred 1980. Semantic structure and illocutionary force. In: John R.SearleFerencKieferManfredBierwisch (szerk.) Speech act theory and pragmatics. Dordrecht, Reidel, 1–37.

[CH08-B12] Bierwisch,Manfred 1983. Major aspects of the psychology of language. In: ManfredBierwisch: Essays in the psychology of language. Linguistische StudienA 114. Berlin, 1–39.

[CH08-B13] Borg,Emma 2005. Saying what you mean. Unarticulated constituents and communication. In: ReinaldoElugardoRobert J.Stainton (szerk.) Ellipsis and nonsentential speech. Dordrecht, Kluwer, 237–262.

[CH08-B14] Carnap,Rudolph 1938. Foundations of logic and mathematics. In: OttoNeurathRudolphCarnapCharles W.Morris (szerk.) International encyclopedia of unified scienceI. Chicago, Chicago University Press, 139–214.

[CH08-B15] Carnap,Rudolph 1955. On some concepts of pragmatics. Philosophical Studies6: 89–91.

[CH08-B16] Carston,Robyn 2002. Thoughts and utterances. The pragmatics of explicit communication. Cambridge MA – Oxford, Blackwell.

[CH08-B17] Carston,Robyn 2004. Relevance theory and the saying/implicating distinction. In: Laurence R.HornGregoryWard (szerk.) The handbook of pragmatics. Cambridge MA – Oxford, Blackwell, 633–656.

[CH08-B18] Chomsky,Noam 1975. Reflections on language. New York, Pantheon Books.

[CH08-B19] Chomsky,Noam 1977. Essays on form and interpratation. New York, North Holland.

[CH08-B20] Clark,Herbert H.Thomas B.Carlson1982. Hearers and speech acts. Language58: 332–373.

[CH08-B21] FehérErzsébet 2000. A szövegkutatás megalapozása a magyar nyelvészetben. Nyelvtudományi Értekezések 147. Budapest, Akadémiai Kiadó.

[CH08-B22] Fillmore,Charles 1981. Pragmatics and the description of discourse. In: PeterCole (szerk.) Radical pragmatics. New York, Academic Press, 143–166.

[CH08-B23] Fodor,Jerry 1983. The modularity of mind. Cambridge MA, The MIT Press.

[CH08-B24] Gazdar,Gerald 1979. Pragmatics: implicature, presupposition and logical form. New York, Academic Press.

[CH08-B25] Goldberg,Adele E. 2004. Pragmatics and argument structure. In: Laurence R.HornGregoryWard (szerk.) The handbook of pragmatics. Cambridge MA – Oxford, Blackwell, 427–441.

[CH08-B26] Goldberg,Adele E. 2005. Argument realization. The role of constructions, lexical semantics and discourse factors. In: Jan-OlaÖstmanMirjamFried (szerk.) Construction grammars. Cognitive grounding and theoretical extensions. Amsterdam, Benjamins, 17–43.

[CH08-B27] Grice,H. Paul 1957. Meaning. The Philosophical Review66: 377–388.

[CH08-B28] Grice,H. Paul 1969. Utterer’s meaning and intentions. The Philosophical Review78: 144–177.

[CH08-B29] Grice,H. Paul 1975/1989. Logic and conversation. In: PeterColeJerryMorgan (szerk.) Syntax and semantics 3. Speech acts. New York, Academic Press, 41–59. Újrakiadva in: H. PaulGrice: Studies in the way of words. Cambridge MA, Harvard University Press, 22–40.

[CH08-B30] Groefsema,Marjolein 1995. Understood arguments: a semantic/pragmatic approach. Lingua96: 139–161.

[CH08-B31] Horn,Laurence R. 1984. Toward a new taxonomy for pragmatic inference: Q- and R-based implicature. In: DeborahSchiffrin (szerk.) Meaning, form, and use in context. Washington, Georgetown University Press, 11–42.

[CH08-B32] Horn,Laurence R. 2004. Implicature. In: Laurence R.HornGregoryWard (szerk.) The handbook of pragmatics. Cambridge MA – Oxford, Blackwell, 3–28.

[CH08-B33] IványiZsuzsanna 2001. A nyelvészeti konverzációelemzés. Magyar Nyelvőr125: 74–93.

[CH08-B34] IványiZsuzsanna 2003. A „nyelvemen van” jelenség német és magyar nyelvű beszélgetésekben. Magyar Nyelvőr127: 76–91.

[CH08-B35] IvaskóLívia 2000. Az elszólás szerepe a diskurzusban. In: SzécsényiTibor (szerk.) LingDok 1. Nyelvész-doktoranduszok dolgozatai. Szeged, SZTE Elméleti nyelvészet doktori program, 171–177.

[CH08-B36] IvaskóLívia 2002. Az afáziás nyelvhasználat sikertelenségének okairól. In: RacsmányMihályKériSzabolcs (szerk.) Architektúra és patológia a megismerésben. Budapest, Books in Print, 40–51.

[CH08-B37] IvaskóLívia (szerk.) 2004a. A kommunikáció útjai. Budapest, Gondolat Kiadó, MTA–ELTE Kommunikációelméleti Kutatócsoport.

[CH08-B38] IvaskóLívia 2004b. A pragmatikai kompetencia szerepe a sikertelen diskurzusokban. PhD disszertáció, Szeged.

[CH08-B39] IvaskóLíviaNémeth T.Enikő2002. Types and reasons of communicative failures: a relevance theoretical approach. Modern Filológiai Közlemények4: 31–43.

[CH08-B40] Jackendoff,Ray 1990. Semantic structures. Cambridge MA, The MIT Press.

[CH08-B41] Kasher,Asa 1986. Pragmatics and Chomsky’s research program. In: AsaKasher (szerk.) The Chomskyan turn. Cambridge MA – Oxford, Blackwell, 122–149.

[CH08-B42] Kasher,Asa 1991. On the pragmatic modules: a lecture. Journal of Pragmatics16: 381–397.

[CH08-B43] KieferFerenc 1998. A nyelvtudomány távlatai: helyzetkép és előrejelzés. Magyar Tudomány105: 306–317.

[CH08-B44] KieferFerenc 2000. Jelentéselmélet. Budapest, Corvina Kiadó.

[CH08-B45] KieferFerenc 2003. Morfopragmatikai jelenségek a magyarban. Általános Nyelvészeti Tanulmányok20: 107–128.

[CH08-B46] KieferFerenc 2004. Morphopragmatic phenomena in Hungarian. Acta Linguistica Hungarica51: 325–349.

[CH08-B47] KocsányPiroska 2002. Szöveg, szövegtípus, jelentés: a mondás mint szövegtípus. Nyelvtudományi Értekezések 151. Budapest, Akadémiai Kiadó.

[CH08-B48] Leech,Geoffrey N. 1983. Principles of pragmatics. London – New York, Longman.

[CH08-B49] Levinson,Stephen C. 1983. Pragmatics. Cambridge, Cambridge University Press.

[CH08-B50] Levinson,Stephen C. 1987/1998. Minimization and conversational inference. In: JefVerschuerenMarcellaBertucelli-Papi (szerk.) The pragmatic perspective. Amsterdam, John Benjamins, 61–129. Újrakiadva in: AsaKasher (szerk.) Pragmatics I: critical concepts. London, Routledge, 544–607.

[CH08-B51] Levinson,Stephen C. 2000. Presumptive meanings: the theory of generalized conversational implicatures. Cambridge MA, The MIT Press.

[CH08-B52] Martí,Luisa 2005. Unarticulated constituents revisited. Linguistics and Philosophy (megjelenés alatt).

[CH08-B53] Mey,Jacob 1993. Pragmatics. An introduction. Cambridge MA – Oxford, Blackwell.

[CH08-B54] Mey,JacobJürgenHaberland2002. Editorial: Linguistics and pragmatics, 25 years after. Journal of Pragmatics34: 1671–1682.

[CH08-B55] Montague,Richard 1968. Pragmatics. In: RaymondKlibansky (szerk.) Contemporary philosophy. Florence, La Nuova Italia Editrice, 102–121.

[CH08-B56] Morris,Charles 1938. Foundations of the theory of signs. Chicago, Chicago University Press.

[CH08-B57] NagyKatalin 2005. A pragmatika státusáról. Magyar Nyelv101: 436–448.

[CH08-B58] Nemesi AttilaLászló 2000. Benyomáskeltési stratégiák a társalgásban. Magyar Nyelv96: 418–436.

[CH08-B59] Németh T.Enikő 2000. Implicit argumentumok a magyarban: előfordulásuk módjai és azonosításuk lehetőségei. In: KeneseiIstván (szerk.) Igei vonzatszerkezet a magyarban. Budapest, Osiris Kiadó, 197–252.

[CH08-B60] Németh T.Enikő 2001. Implicit arguments in Hungarian: manners of their occurrence and possibilities of their identification. In: IstvánKenesei (szerk.) Argument structure in Hungarian. Budapest, Akadémiai Kiadó, 113–156.

[CH08-B61] Németh T.Enikő 2003. A kommunikatív nyelvhasználat elvei. Általános Nyelvészeti Tanulmányok20: 221–254.

[CH08-B62] Németh T.Enikő 2005. Az osztenzív-következtetéses kommunikációtól a verbális kommunikációig. In: IvaskóLívia (szerk.) Érthető kommunikáció. Szeged, Szegedi Tudományegyetem Médiatudományi Tanszék, 77–87.

[CH08-B63] Németh T.EnikőBibokKároly2001. Az alanyi és a tárgyas ragozás szerepe az igei tárgyi argumentumok elhagyhatóságában. In: Bakró-NagyMarianneBánrétiZoltánÉ. KissKatalin (szerk.) Újabb tanulmányok a strukturális magyar nyelvtan és a nyelvtörténet köréből. Budapest, Osiris Kiadó, 78–96.

[CH08-B64] Németh T.EnikőBibokKároly2003. Szerkesztői bevezetés. Általános Nyelvészeti Tanulmányok20: 5–9.

[CH08-B65] Nida,Eugene 1990. The role of rhetoric in verbal communication. Language and Communication10: 37–46.

[CH08-B66] PátrovicsPéter 2000. Nyelvhasználat a bíróságon. Magyar Nyelvőr124: 25–32.

[CH08-B67] Paradis,Michel 1998. The other side of language: pragmatic competence. Journal of Neuro-linguistics11: 1–10.

[CH08-B68] Perkins,Mick 2003. Clinical pragmatics. In: JefVerschuerenJan-OlaÖstmanJanBlommaertChrisBulcean (szerk.) Handbook of pragmatics. 2001 installment. Amsterdam, Benjamins, 1–29.

[CH08-B69] Perkins,Mick 2005. Pragmatics as an emergent phenomenon: evidence from communication impairment. Presentation at the 9th International Pragmatics Conference, Riva del Garda.

[CH08-B70] Perry,John 1998. Indexicals, contexts and unarticulated constituents. In: AtochaAliseda-LleraRobvan GabeekDagWesterståhl (szerk.) Computing natural language. Stanford, CSLI Publications, 1–11.

[CH08-B71] PléhCsaba 1994. Mondatközi viszonyok feldolgozása: az anafora megértése a magyarban. Magyar Pszichológiai Szemle50: 287–320.

[CH08-B72] PléhCsaba 1998. A mondatmegértés a magyar nyelvben. Budapest, Osiris Kiadó.

[CH08-B73] PléhCsabaSíklakiIstvánTerestyéniTamás (szerk.) 1997. Nyelv – kommunikáció – cselekvés. Budapest, Osiris Kiadó.

[CH08-B74] Pustejovsky,James 1995. The generative lexicon. Cambridge MA, The MIT Press.

[CH08-B75] Pustejovsky,James 1998. Generativity and explanation in semantics: a reply to Fodor and Lepore. Linguistic Inquiry29: 289–311.

[CH08-B76] Radford,Andrew 1997. Syntax: a minimalist introduction. Cambridge, Cambridge University Press.

[CH08-B77] Reboul,AnneJacquesMoeschler2000. A társalgás cselei. Budapest, Osiris Kiadó.

[CH08-B78] Récanati,François 2002. Unarticulated constituents. Linguistics and Philosophy25: 299–345.

[CH08-B79] SárosiZsófia 2003. Történeti szociopragmatika – magyar nyelvtörténet más megközelítésben. Magyar Nyelv99: 434–448.

[CH08-B80] Searle,John R. 1969. Speech acts. Cambridge, Cambridge University Press.

[CH08-B81] Searle,John R. 1972. A special supplement: Chomsky’s revolution in linguistics. The New York Review of Books18. June 29.

[CH08-B82] Searle,John R. 1979. Expression and meaning. Cambridge, Cambridge University Press.

[CH08-B83] Searle,John R. 1992. The rediscovery of mind. Cambridge MA, The MIT Press.

[CH08-B84] Sperber,Dan 2000. Metarepresentations in an evolutionary perspective. In: DanSperber (szerk.) Metarepresentations: a multidisciplinary perspective. Oxford, Oxford University Press, 117–137.

[CH08-B85] Sperber,DanDeirdreWilson1986/1995. Relevance: communication and cognition. Cambridge MA – Oxford, Blackwell. 1. kiadás/2. kiadás

[CH08-B86] Sperber,DanDeirdreWilson2002. Pragmatics, modularity and mind-reading. Mind and Language17: 3–23.

[CH08-B87] Stanley,Jason 2000. Context and logical form. Linguistics and Philosophy23: 391–434.

[CH08-B88] SzécsiGábor 2003. A kommunikatív elme. Budapest, Áron Kiadó.

[CH08-B89] SziliKatalin 2002a. A kérés pragmatikája a magyar nyelvben. Magyar Nyelvőr126: 12–30.

[CH08-B90] SziliKatalin 2002b. Hogyan is mondunk nemet magyarul?Magyar Nyelvőr126: 204–220.

[CH08-B91] SziliKatalin 2003. Elnézést, bocsánat, bocs… A bocsánatkérés pragmatikája a magyar nyelvben. Magyar Nyelvőr127: 292–307.

[CH08-B92] SziliKatalin 2004. Tetté vált szavak. Budapest, Tinta Könyvkiadó.

[CH08-B93] TátraiSzilárd 2000. Az elbeszélő „én” nyelvi jelöltsége. Kísérlet a perszonális narráció szövegtani megközelítésére. Magyar Nyelvőr124: 226–238.

[CH08-B94] Verschueren,Jef 1995. The pragmatic perspective. In: JefVerschuerenJan-OlaÖstmanJanBlommaert (szerk.) Handbook of pragmatics. Manual. Amsterdam – Philadelphia, John Benjamins, 1–19.

[CH08-B95] Verschueren,Jef 1999. Understanding pragmatics. London – New York, Arnold.

[CH08-B96] Wunderlich,Dieter 1972. Linguistische Pragmatik. Frankfurt, Athenäum.