Ugrás a tartalomhoz

A magyar nyelv

Kiefer Ferenc, Bakró-Nagy Marianne, Bartha Csilla, Bánréti Zoltán, Borbély Anna, Cser András, Dömötör Adrienne, É. Kiss Katalin, Gerstner Károly, Gósy Mária, Gyuris Beáta, Haader Lea, Hattyár Helga, Holló Dorottya, Horváth László, Kassai Ilona, Kenesei István, Kiefer Ferenc, Kiss Jenő, Kontra Miklós, Korompay Klára, Kurtán Zsuzsa, Laczkó Krisztina, Nádasdy Ádám, Németh T. Enikő, Olaszy Gábor, Pléh Csaba, Prószéky Gábor, Sándor Klára, Sipőcz Katalin, Siptár Péter, Szabó Mária Helga, Tolcsvai Nagy Gábor, Váradi Tamás (2006)

Akadémiai Kiadó Zrt.

Szószemantikai elméletek

Szószemantikai elméletek

A szószemantikai elméletek három nagy csoportját szokás megkülönböztetni:

(a) a strukturális szemantikát, (b) a formális (logikai) szemantikát, és (c) a kog nitív szemantikát.[10] Ha vannak is érintkező pontjai, a három elmélettípus alapvetően különbözik egymástól. Különbség van köztük (a) a vizsgálandó anyag, (b) a feltett kérdések, és mindenekelőtt (c) az alkalmazott módszerek szempont jából. Az alábbiakban röviden áttekintjük a három elmélettípus legalapvetőbb tulajdonságait.

A strukturális szemantika

A strukturális szemantikai elméletek a szemantika ső feladatát a nyelvi kifejezések közötti jelentésösszefüggések felderítésében látják.[11] A lehetséges jelentésösszefüggések közé sorolják a szinonímiát, a hiponímiát, a hiperőnímiát, a kontradikciót és az antonímiát, amelyeket logikai módszerekkel határoznak meg, és ebben már alapvetően különböznek a kognitív elméletektől.

A strukturális szemantika a szinonímia fogalmát a denotatív szinonímiára korlátozza. Két kifejezés, u és v akkor és csakis akkor szinonim, ha az u-t tartalmazó p kijelentésben u felcserélhető v-vel anélkül, hogy a p kijelentés igazságfeltételei megváltoznának, és ha a v-t tartalmazó q kijelentésben v felcserélhető u-val anélkül, hogy ez a q igazságfeltételeit érintené. Az eb és a kutya, a këltő és a poéta de notatív értelemben szinonimak.

7.8. táblázat -

(9)

a. Ez az eb harapott meg.

b. Ez a kutya harapott meg.


Minden olyan esetben, amikor (9a) igaz, (9b) is az, és fordítva, minden olyan esetben, amikor (9b) igaz, (9a)-nak is igaznak kell lennie.

A hiponímia és hiperőnímia fölé-alárendeltségi viszonyokat fejez ki, amelyeket az implikáció segítségével definiálhatunk. Az u kifejezés hiponimája v-nek, ha az u-t tartalmazó p kijelentés implikálja a v-t tartalmazó q kijelentést, de a q kijelentés nem implikálja p-t.

7.9. táblázat -

(10)

a. Ez egy kutya.

b. Ez egy állat.


A (10a) implikálja a (10b)-t, de (10b)-ből nem következik (10a), a kutya hiponimája tehát az állat szónak. A hiperőnímia ennek fordítottja, tehát az állat a kutya hiperőnimája.

Kontradikciót, ellentmondást kifejező két elemre az jellemző, hogy egymást teljes mértékben kizárják, vagyis ha az u elemet tartalmazó p kijelentésben u-t felcseréljük v-vel, a kapott q kijelentés és a p kijelentés logikai ellentmondásban vannak egymás sal, tehát ha p igaz, akkor q-nak hamisnak kell lennie, és ha q igaz, akkor p-nek kell hamisnak lennie. Vagy másképpen: p implikálja q tagadását, q pedig p tagadását.

7.10. táblázat -

(11)

a. Péter beteg.

b. Péter egészséges.


Ha (11a) igaz, akkor (11b) hamis, és fordítva, ha (11b) igaz, akkor (11a) hamis. Vagy másképpen: (11a)-ból következik (11b) tagadása, és (11b)-ből (11a) tagadása. Ha Péter beteg, akkor nem egészséges, ha egészséges, akkor nem beteg. A beteg és egészséges egymást kizáró lexikai elemek.

Az antonímia is ellentétet fejez ki: az u és v elemek közötti viszony antonímia, ha az u-t tartalmazó p kijelentés igaz voltából következik a p-ből u-nak v-vel való helyettesítésével kapott q kijelentés hamis volta, és q-ból következik p tagadása, de p tagadásából nem következik q.

7.11. táblázat -

(12)

a. A bor jó.

b. A bor rossz.


Ha a bor jó, akkor nem lehet rossz, és ha a bor rossz, akkor nem lehet jó, de ha a bor nem jó, abból még nem következik, hogy a bor rossz. A és rossz, a meleg és hideg, a magas és alacsony antonim párok. Az antonim párok nem fedik le teljesen az adott dimenziót, mindig van köztes tartomány, amely a ’sem nem u, sem nem v’-vel jellemezhető.

Az említetteken kívül számos további jelentésösszefüggés definiálható.[12] Szemantikai összefüggésnek számít a szemantikai jegyekkel történő osztálybesorolás is. A strukturális szemantika felfogása szerint egy nyelvi kifejezés jelentésleírása lényegében azoknak a szemantikai összefüggéseknek a megállapításából áll, amelyekben az adott nyelvi kifejezés részt vesz.

A logikai szemantika

A formális szemantika sem veti meg a szavak közötti jelentésösszefüggések vizsgálatát, de erősen leszűkíti őket: a szemantikai jegyeket elemi predikátumokként értelmezi és közülük csak azokat veszi figyelembe, amelyek szintaktikailag is relevánsak, és amelyekhez egyértelmű szemantika rendelhető hozzá (ilyenek például az Okoz(x, y), Válik(x, y), Tesz(x, y) elemi predikátumok).[13] A szép, megszépül, megszépít elemek szemantikája az elemi predikátumként funkcionáló logikai ope rátorok felhasználásával így fest:

7.12. táblázat -

(13)

a. ’x szép’, a ’szép’ az x egyed állapota:

szép(x)

b. ’x megszépül’, x állapotváltozáson megy át:

Válik(szép(x))

c. ’y megszépíti x-t’, y okozza, hogy y széppé válik:

Okoz(y, szép(x))


A logikai szemantika jelentésfelbontása ezen a ponton meg is áll, és arra a kérdésre, hogy vajon a szép tovább bontható-e, nem keres választ. A formulák további finomításával az elemzésbe a szépül, szépít igék is bevonhatók.

A lexikai elemek szótári ábrázolásában alapkövetelmény a kompozicionalitás biztosítása, olyan ábrázolás tehát nincs megengedve, amely nem teszi lehetővé a mondatjelentés formális eszközökkel történő levezetését. Ebből következik, hogy a lexikai ábrázolás teljes egészében a mondatjelentés szolgálatában áll: egy lexikai elem jelentése annak a mondat jelentéséhez való hozzájárulásaként definiálható.[14]

Az említett logikai operátorok segítségével jellemezhetők a Vendler-féle ontológiai osztályok is.[15] Az állapotokra már láttunk példát, jellemzésükre külön operátorra nincs szükség. A cselekvésigék – mint például a sétál, olvas, játszik – tárgyas esetben a Tesz(x, y), tárgyatlan esetben a Tesz(x) operátort tartalmazzák. A teljesítményigék szemantikai szerkezete bonyolultabb, mivel többféle teljesítményigével kell számolnunk. Az ágens szerepő alanyi alanyi argumentumot tartalmazó igék esetében szükségünk van a Tesz(x, y) operátorra, és attól függően, hogy a cselekvés állapotváltozást eredményez-e vagy sem, az ábrázolásban a Válik(x, y) operátornak is szerepelnie kell. A Dowty-féle elemzésben minden típus esetében jelen van az Okoz(x, y) operátor is. Példaképpen nézzük meg az eltör ige ábrázolását.

7.13. táblázat -

(14)

eltör: [Tesz(x, z) & Okoz(z, Válik(y, törött))]

Szóban: az ágens (x) tesz valamit (z), ami azt okozza, hogy valamilyen tárgy (y) törötté váljon.

Az eredményigék a Válik(x, y) operátorral jellemezhetők. Például:

(15)

kitudódik: Válik(x, ismert)


A formális szemantika igazi területe azonban nem a szószemantika, hanem a mondatszemantika (lásd a „A mondatszemantika tárgya[25]”„Egy probléma a modalitás köréből”. pontot). Amikor az anyagnevekről szól, akkor is az érdekli, hogy milyen referenciális tulajdonságokkal rendelkeznek az anyagne vek, és hogy hogyan kell őket ábrázolni ahhoz, hogy logikailag érvényes következtetésekhez juthassunk. Amikor a tulajdonnevek problémáját tárgyalja, kizárólag azok referenciális tulajdonságait vizsgálja. A köznév esetében sem magával a főnév szemantikájával foglalkozik, hanem a határozott vagy határozatlan, illetőleg a spe cifikus és nem specifikus főnévi szerkezetek jellemzésével, vagy a többes számú főnév referenciális tulajdonságaival. A referencia egyértelműen mondatszemanti kai kategória. Megállapíthatjuk tehát, hogy a formális szemantikának nincs külön szószemantikai elmélete, a szó jelentését csak mondatszemantikai szempontból vizsgálja.

A kognitív szemantika

A kognitív szemantika a nyelv és gondolkodás (kogníció) szoros kapcsolatából indul ki: nyelvünket nagyban befolyásolja az, ahogyan a világot észleljük, ahogyan az észlelt valóságot gondolatilag feldolgozzuk. A gondolatalakzatok a nyelvben is tetten érhetők. A világ dolgairól csak akkor tudunk értelmesen beszélni, ha kategorizálni tudjuk őket. Ezért a kognitív szemantika egyik alapproblémája a kategorizáció. Kitüntetett szerepet játszanak benne az ún. alapnevek(basic level terms), amelyek nemcsak kognitív rendszerünkben alapvetőek, hanem nyelvi megjelenésükben is. Miről is van szó? A nevek között különféle jelentésviszonyok állapíthatók meg, így például a kutya és az állat szó között alárendeltségi viszony áll fenn, a labrador viszont a kutya alárendelt fogalma. Hasonló fölé- és alárendeltségi viszonyokat találunk a bútorszékkarosszék és a virágrózsatearózsa esetében. A tárgyak, élőlények lehetséges elnevezései közül nem választunk önkényesen.

Az alapnevek a középső szinten helyezkednek el. Kitüntetett szerepüket az alábbi tulajdonságok bizonyítják: (a) Megnevezésnél legkönnyebben az alapneveket használjuk. (b) Az alapnevek nyelvileg egyszerqbbek a velük alárendeltségi viszonyban lévő szinthez tartozó elnevezéseknél, ahol gyakran találkozunk idegen eredetű szavakkal vagy összetételekkel. (c) Legkönnyebben az alapnevekre emlékszünk. (d) Az alapnevek szintjén a dolgokat egységes egészként észleljük, az alacsonyabb szinthez tartozó dolgok esetében különféle megkülönböztető jegyek re van szükségünk. (e) A gyermek az alapneveket tanulja meg először. (f) Az alapnevek az alájuk rendelt elemek prototipikus tulajdonságaival jellemezhetők: a kutya fogalma például a különböző kutyafajták közös tulajdonságait tartalmazza.

A kategorizáció fontos fogalma a prototípus, amely elsősorban a természetes kategóriák (állatok, növények) és az artefaktumok esetében játszik szerepet. Az egy adott kategóriához tartozó egyedek hierarchikus elrendezést mutatnak attól függően, hogy a releváns tipikalitási feltételeket milyen mértékben elégítik ki. A legtöbb tipikalitási feltételt kielégítő elem a prototípus. Például a ’bútor’ kategóriában az asztal és a szék számít prototipikus elemnek, a ’hangszer’ kategóriában a zongora, a ’gyümölcs’ kategóriában az alma. A kategorizálás kultúra- és környezetfüggő: másképpen fest Kaliforniában és Szomáliában, másképpen egy bennszülött dél-amerikai indián közösségben és egy a szibériai sztyeppéken élő nép nyelvében.

Érdekesebb ennél az a kategorizáció, amely a nyelvi elemeket valamilyen kognitív dimenzióban vizsgálja. Például a ’kint–bent’ térdimenzióban többféle jelentésstruktúra szerveződését figyelhetjük meg.[16] Így különbözőképpen viselkedik a szociális és a nem szociális ’kint–bent’ viszony. A szociális ’bent’-hez pozitív, a ’kint’-hez negatív értékek kapcsolódnak: befogadkirekeszt, bejut, bekerül, kizár. A nem szociális ’kint–bent’ viszony esetében fordított a helyzet: kitisztítbemocskol, kiderülbeborul, kiegyenesítbegörbít. Az ’elöl–hátul’ térdimenzióban szerveződő jelentésstruktúrák alapja az emberi test. Ami elöl van, az látható, ellenőrizhető, ami meg hátul, az láthatatlan és meglepetéseket tartogathat, ezért az ’elöl’-höz általában pozitív, a ’hátul’-hoz pedig negatív értékek kapcsolódnak. A rossz dolgok hátulról jönnek, utolérik az embert; a mozgás egy cél irányában történik, a jó dolgok közelebb visznek bennünket a célhoz, előrevisznek, az akadályozó tényezők viszont hátravetik az embert. A haladó eszmék előre mutatnak, a retrográd eszmék hátráltatják a fejlődést.

A kognitív szemantika központi kérdései közé tartozik a metonímia és a metafora vizsgálata. Az előbbi a strukturalista és formális szemantikai elméletektől sem idegen, az utóbbival azonban csak a kognitív szemantika foglalkozik. Ennek oka elsősorban az, hogy a metonímia bizonyos fajtái szabályba foglalhatók, a metafora esetében pedig csak a metaforizáció mechanizmusának, hátterének a felderítéséről beszélhetünk. A metonímia szorosan összefügg a szabályos poliszémiának nevezett jelenséggel, az utóbbi az előbbi egyik típusának tekinthető.[17] Az opera szó eredeti jelentése ’zenekísérettel előadott énekes drámai mű’, jelentheti ugyanakkor magát az intézményt és azt a helyet, ahol ilyen művet rendszeresen előadnak (’operaház’), továbbá jelentheti magát az előadást, az operaház társulatát, az opera kottáját, az operát tartalmazó CD-t és így tovább.

7.14. táblázat -

(17)

a. Az opera a kedvenc zenei műfajom.

b. Az Opera nem kap elég állami támogatást.

c. Az Opera az Andrássy úton van.

d. Az opera 7 órakor kezdődik.

e. Az opera vidéken játszik.

f. Az opera ott fekszik a harmadik polcon.


Ebben az esetben nem az opera szónak egy alulspecifikált jelentéséből indulunk ki, hanem egy vagy két alapjelentésből, amelyekből a többi jelentés metonimikus kiterjesztéssel jön létre. Az opera egyrészt intézmény, másrészt előadásra szánt zenei műfaj. Egy intézménynek általában van épülete, és az intézmény emberekből áll. Az előadásra szánt darabnak van kezdete és vége, és az előadás rögzíthető (pl. CD-n). Az ilyen gondolati sémák alapján megfelelő kontextusban jön létre a metonimikus kiterjesztés.[18] Ezek az összefüggések természetesen nem csak az opera esetében érvényesek, hanem egy egész szócsaládra (szemantikai mezőre) alkalmazhatók.

A metafora ennél bonyolultabb jelenség. A magyarban például az igekötős igék jelentéseiben is tetten érhetők azok az általános metaforák, amelyek gondolkodásunk jellemzői.[19] Például ’a testek, testrészek helye tartály’ metafora jelenik meg a kificamít, kibicsaklik, kicsavar, kifordul igék megfelelő jelentéseiben. ’Az ember agya tartály; a gondolatok tárgyak, melyek az agyból kijönnek’ metaforát találjuk a kigondol, kiötöl, kiagyal, kisüt, kitervez igékben. ’Az emberek társadalmi csoportja, tömege tartály metaforához tartoznak például a kiátkoz, kicsap, kiházasít, kiköltözik, kirekeszt, kitagad igék. És még egy utolsó példát véve ’a teljes, a nagyobb kint van, a hiányos, a kisebb bent’ metaforára példák a kibővít, kiegészít, kiépít, kiszélesít, kitágul, kiteljesül igék.

Az igekötős igéken kívül számos más esetben is metaforával magyarázhatjuk meg egy-egy kifejezés használatát. Így a ’nemzet – ember’ metaforára is számos példát találunk: élő nemzet, fiatal nemzet, születő nemzet, a nemzet érzelmei/öröme/bánata, boldog/boldogtalan/árva/szegény nemzet, beteg/lábadozó nemzet stb.[20]

Mindezekben az esetekben persze az előrejelezhetőség nem feltétel, hiszen a ’nemzet – ember’ általános metafora például nem mindig működik, például nincs szép/csúnya nemzet, kopasz/sánta nemzet, magas/alacsony nemzet. Ebből a szempontból a kognitív szemantika különbözik mind a strukturális, mind pedig a logikai szemantikától.