Ugrás a tartalomhoz

A magyar nyelv

Kiefer Ferenc, Bakró-Nagy Marianne, Bartha Csilla, Bánréti Zoltán, Borbély Anna, Cser András, Dömötör Adrienne, É. Kiss Katalin, Gerstner Károly, Gósy Mária, Gyuris Beáta, Haader Lea, Hattyár Helga, Holló Dorottya, Horváth László, Kassai Ilona, Kenesei István, Kiefer Ferenc, Kiss Jenő, Kontra Miklós, Korompay Klára, Kurtán Zsuzsa, Laczkó Krisztina, Nádasdy Ádám, Németh T. Enikő, Olaszy Gábor, Pléh Csaba, Prószéky Gábor, Sándor Klára, Sipőcz Katalin, Siptár Péter, Szabó Mária Helga, Tolcsvai Nagy Gábor, Váradi Tamás (2006)

Akadémiai Kiadó Zrt.

7. fejezet - Szemantika

7. fejezet - Szemantika

Gyuris Beáta, Kiefer Ferenc

A szemantika tárgya[1]

A nyelvi kifejezések jelentésének a vizsgálata részben a szemantika, részben pedig a pragmatika feladata. A szemantika a pragmatikával szemben a jelentésnek a beszédhelyzettől (a beszélőtől-hallgatótól, a megnyilatkozás helyétől és idejétől) független aspektusait vizsgálja. Attól függően, hogyen, hogy a szavak jelentését vizsgáljuk-e vagy a szavaknál nagyobb nyelvi egységekét, szószemantikáról, illetőleg mondatszemantikáról beszélünk. A szó és a mondat jelentése szorosan összefügg. A szavak mondatokban fordulnak elő, a mondatban nyerik el teljes jelentésüket. A szavak közötti jelentésrelációk is csak mondatszinten érvényesülnek. Például az elad és megvesz igék között ellentétes viszony áll fenn, ezek az igék egymás konverzei. Ez azonban csak mondatszinten válik nyilvánvalóvá: Péter eladta a kocsiját JánosnakJános megvette Pétertől a kocsiját. Ennek ellenére a szavak jelentésének vizsgálatakor gyakran elvonatkoztatunk a mondattani szempontoktól.

A szószemantika egyik alapproblémája a szavak közötti szemantikai viszonyok leírása, ami többnyire – a választott elméleti kerettől is függően – szemantikai jegyek segítségével történik. A [Felnőtt] jegy segítségével különböztethető meg egymástól a kislány, medvemedvebocs, lócsikó; a [Hím] jegy segítségével a férfinő, bácsinéni, fivérnővér; az [Okoz] jegy segítségével a megölmeghal, esziketet, csinálcsináltat. A szemantikai jegyek a szavak szemantikai jelentésleírásának fontos elemei még akkor is, ha velük a jelentés nem írható le kimerítő módon. Arra azonban mindenképpen alkalmasak, hogy segítségükkel a szótár elemeinek fontosabb jelentéstani osztályait meghatározzuk.[2]

Más esetekben a jelentésleírás lényegében – a lexikográfiai gyakorlattól lényegesen nem különböző módon – parafrázissal történik. A becsuk ige lexikográfiai meghatározása a ’nyílást vminek mozgatásával befed’ parafrázisból áll, amelyben felfedezhető a kauzatív jelentésmozzanat, amelyet az [Okoz] jeggyel jellemeztünk. Az elősbbi parafrázis pontosabban tehát így is megfogalmazható: ’X egy olyan állapotváltozást idéz elő (okoz), amely egy nyílást eltüntet’. A parafrázisokból a fentihez hasonló módon kivonhatók azok a jelentéselemek, amelyek a szótári elemek bizonyos osztályaira jellemzőek (ilyen például a [Válik] jegy, amely az állapotváltozást jelentő igék jellemző tulajdonsága).

A szavak jelentését a nyelvi kontextus is befolyásolhatja. Az eszik ige jelentését a ’táplálékot szájába vesz és lenyel’ körülírással jellemezhetjük. Más azonban a levest eszik és a pörköltet eszik esetében az eszik ige jelentése: a ’rágás’ jelentésmozzanatát csak a második esetben tartalmazza. A szószemantikai jellemzésekben éppen ezért gyakran két szintet különböztetünk meg: a többnyire alulspecifikált (tehát hiányos) alapjelentést és a kontextus alapján specifikált jelentést.[3] Az alapjelentés és a kontexuálisan specifikált levezetett jelentés közötti különbséget jól mutatja például a vág ige viselkedése, amelynek (egyik) alulspecifikált jelentése ’éles eszközzel leválaszt’; ez a jelentés mondatkontextusba ágyazva különböző jelentéselemekkel egészülhet ki:

7.1. táblázat -

(1)

a. Péter fát vág.

b. Anna egy szelet kenyeret vág.

c. János hajat vág.

d. Júlia füvet vág.


Az (1a) mondatban a ’leválaszt’ kiegészül a ’kisebb darabokra vág’ jelentéselemmel, az (1b) mondatban a kontextuális jelentés megegyezik az alapjelentéssel, az (1c–d) mondatban a vágás eredménye a ’megrövidül’. Már ezekben az értelmezésekben is szerephez jutnak világismereti tényezők, amelyek azonban az ’éles eszköz’ pontosabb meghatározásakor válnak teljesen nyilvánvalóvá. Fát tipikusan baltával szoktunk vágni, kenyeret késsel, hajat ollóval, füvet kaszával vagy főnyíróval. Az ’éles szerszám’ nem megfelelű használata elfogadhatatlan mondat hoz vezethet:[4]

7.2. táblázat -

(2)

a. ? Péter ollóval fát vág.

b. ? Anna baltával egy szelet kenyeret vág.

c. ? János fűnyíróval hajat vág.

d. ? Júlia baltával füvet vág.


Az ’éles eszköz’ pontosítása természetesen a folytonosan változó világismerettől függ. A lexikai jellemzés a fentiek szerint a kontextuális tényezők mellett mindennapi ismereteinkből levezethető elemekkel is kiegészülhet. Ezeknek a jellemzése azonban nem tartozik a szigorú értelemben vett szószemantika feladatai közé. A szójelentés szerkezete a fentiek szerint így foglalható össze:

7.3. táblázat -

(3)

alapjelentés

alapjelentés + kontextus (’kontextuális jelentés’)

alapjelentés + kontextus + világismeret


A kontextuális jelentés azt jelzi, hogy mondatban használva a szó milyen entitásra, milyen cselekvésre vonatkozhat. Eddig csak erről az ún. denotatív jelentésről szóltunk. A strukturális és formális-logikai jelentéselméletek elsősorban a denota tív jelentéssel foglalkoznak. Ez azonban természetesen nem jelenti azt, hogy a szószemantikai vizsgálatok köréből ki kell zárnunk az egyéb jelentésfajták (pl. a nyelvrétegbeli vagy az érzelmi jelentés) vizsgálatát.[5]

A kontextuális jelentés viszonylag állandó. Ha egy bizonyos X alapjelentés egy Y kontextusban jelenik meg, akkor jelentése mindig Z. Azt mondhatjuk tehát, hogy a kontextuális jelentés az alapjelentés és a kontextus ismeretében előrejelez hető (prediktábilis). Az előrejelezhetőség a szemantikai jelentés minden más szempontnál fontosabb meghatározó tényezője.

Az előrejelezhetőség szorosan kapcsolódik a szemantikának egy a logikai szemantikától átvett fogalmához, a kompozicionalitáshoz. Egy nyelvi elem vagy kifejezés jelentése akkor kompozicionális, ha ez a jelentés a szóban forgó alakzat alkotó elemeinek jelentésének ismeretében és az elemek kapcsolódási szabályszerűségeinek alapján levezethető. A kompozicionális jelentés előrejelezhető, és az előrejelezhető jelentés kompozicionális. A két fogalom tehát ekvivalens.

A kompozicionalitást elsősorban a szintaktikailag bonyolultabb szerkezetek, így a mondatok jelentésének vizsgálatakor szokás emlegetni, nem kisebb a szerepe azonban a szószemantikában sem. A kontextuális jelentés levezetésén kívül szerephez jut a morfológiailag komplex szavak jelentésének a meghatározásában is. A termékeny szóalkotási műveletek révén létrejött morfológiai képződmények (pl. olvasás, olvasgat, olvastat, újságolvasó) jelentése mindig kompozicionális. A lexikalizálódott morfológiai képződményekre pedig a kompozicionalitás hiánya a jellemző (pl. rendelet, rendeltetés, rendelkezik).

A szószemantika fontos területe a morfoszemantika, a morfológiailag komplex szavak jelentésének a vizsgálata (lásd a „Morfoszemantika”. pontot). A morfoszemantika különösen a magyarhoz hasonlóan gazdag szóképzéssel rendelkező nyelvekben játszik fontos szerepet. Egyes esetekben viszonylag egyszerűen tudunk számot adni a szóalkotás révén létrejött szavak jelentéséről, más esetekben bonyolultabb levezetéssel kell számolnunk. Az olvasgat az olvas ige által jelölt cselekvés csökkent intenzitását fejezi ki, az olvastat pedig műveltetést. Az újságolvasó összetett szóban az előtag az utótag vonzataként értelmezhető. A morfoszemantikában a komplex szavak elemeinek jelentését adottnak tekintjük, és csak azokat a jelentéselemeket határozzuk meg, amelyek a komplex alakzatot létrehozó morfológiai műveletekhez kapcsolódnak. Ebből a szempontból – mint látni fogjuk – a morfoszemantika nem különbözik a mondatszemantikától.

A mondatszemantika a szójelentést veszi alapul és a mondatszerkesztés szabályaira támaszkodva vezeti le belőlük a szintaktikai szerkezetek, illetőleg a mondat jelentését. Például a keres ige lexikai jellemzésében (alapjelentésében) nemcsak az szerepel, hogy a keres tárgyas ige, hanem az is, hogy az ige tárgya határozatlan névelős tárgy esetében kétféleképpen értelmezhető: a tárgy lehet specifikus és nem specifikus. Az előbbire példa a (4a), az utóbbira a (4b).[6]

7.4. táblázat -

(4)

a. Keresek egy könyvet. Megtaláltam. (’a könyvet, amelyet elvesztettem, elhánytam’)

b. Keresek egy könyvet. Találtam egyet. (’támasztékként szeretném használni, bármilyen könyv jó’)


A jelentés levezetéséhez ismernünk kell tehát a keres ige releváns szótári jel lemzőit, valamint a predikátum szintaktikai szerkezetét.

Egy másik példát véve: a tud ige lexikai jellemzésében többek között utalnunk kell arra, hogy az ige argumentumként (tárgyi vonzatként) kijelentést (propozíciót) is megenged. Az (5a) mellett (5b) is lehetséges mondat.

7.5. táblázat -

(5)

a. Tudja a leckét.

b. Tudja, hogy a barátja megjött.


Az (5b) mondatnak van egy fontos szemantikai tulajdonsága: a hogy kötőszós mellékmondatban kifejezett kijelentést igaznak tételezzük fel, ezért a mondat tagadása a mellékmondat igazságtartalmát nem érinti, tehát a (6) mondat mellékmondata ugyanúgy igaznak tekintett állítást fogalmaz meg, mint az (5b) mondat.

(6) Nem tudja, hogy a barátja megjött.

A szótári jellemzésnek tehát arról is szólnia kell, hogy a tud ún. faktív ige, amely propozicionális vonzat esetében előfeltevéssel (preszuppozícióval) jár, és ezt az előfeltevést a beágyazott mellékmondatban kifejezett állítás fogalmazza meg.[7]

Végül nézzünk egy példát az aspektus területéről.[8] A magyarban az aspektus nem tisztán lexikai kategória: szintaktikai eszközökkel a folyamatos igei szerkezet befejezett szemléletű szerkezetté, a befejezett szemléletű igei szerkezet pedig folyamatossá alakítható át. A sétál, szed folyamatos szemléletű igék, a (7a–b) mon datok viszont befejezett aspektusúak.

7.6. táblázat -

(7)

a. Sétáltam egyet.

b. 'Szedtem 'szilvát.[9]


A (7a) áltárgyas szerkezet, a sétál igéről tehát tudnunk kell, hogy áltárgyas szerkezettel perfektiválható. Ezt azonban nem kell külön megadnunk a sétál ige szótári jellemzésében, mert a sétál tárgyatlan folyamatige (mint a dolgozik, játszik), és minden tárgyatlan folyamatige perfektiválható áltárgyas szerkezet segítségével. A szed ige néhány más ige társaságában (pl. hoz, vesz) az ige után álló névelőtlen tárggyal és sajátos hangsúlymintával tehető perfektívvé. Ilyen esetben a tárggyal jelölt dolog az igével jelölt cselekvés révén válik elérhetővé, hozzáférhetővé. Ezt a tárgyat utótárgynak nevezzük. Az említett igék lexikai jellemzésében tehát szerepelnie kell annak az információnak is, hogy az ige lehetővé teszi az utótárggyal való perfektiválást. Ebben az esetben tehát nem hivatkozhatunk egy általánosan jellemezhető szemantikai igeosztályra.

Aportalanít igét tartalmazó (8a) mondat folyamatos, a (8b) mondat befejezett aspektusú.

7.7. táblázat -

(8)

a. Egész nap portalanítottam.

b. Egy hét alatt az egész lakást portalanítottam.


Vajon a portalanít ige aspektuálisan kétértelmű? Figyeljük meg, hogy bővítmények nélkül az ige folyamatos szemléletű, és az, hogy a (8b) befejezett szemléletű, a tárgynak, illetőleg a határpontos időmódosítónak köszönhető. A perfektív olvasat tehát kompozicionálisan jön létre. A szótárban azonban nem elegendő, ha a portalanít igét folyamatos igeként jellemezzük, mert nem minden lexikailag folyamatos ige tehető megfelelő tárgyi bővítménnyel, illetőleg határpontos időmódosító segítségével befejezetté. A portalanít ige lexikai jellemzésében ezért ennek a le hetőségére is utalnunk kell. Mivel úgy tűnik, hogy ez a lehetőség minden fosztóképzős melléknévből -ít képzővel létrejött ige esetében - néhány további szemantikai feltétel teljesülése esetén - fennáll (víztelenít, lomtalanít, féregtelenít, érzéstelenít stb.), az említett jellemzés lexikai szabállyal is megoldható.

Az igekötőtlen igék között is találunk befejezett szemléletű igéket. Ilyen a győz, nyer, vesz, kap, és mivel ezek az igék nem alkotnak semmiféle szemantikai osztályt, minden igét külön-külön meg kell jelölnünk a szótárban. Az igekötős igékegy része kompozicionális eszközök segítségével progresszív aspektusúvá tehető (lásd a „A progresszív aspektus”. pontot). Progresszív szemléletű szerkezet befejezett szemléletű igéből abban az esetben hozható létre, ha az igekötő és ige jelentése kompozicionális: be + megy, össze + szed. A kompozicionalitásra nem kell minden egyes lexikai egység esetében külön utalnunk: a határozói jelentést hordozó igekötbőből és igéből termékeny szabállyal létrejött alakzatok mindig kompozicionálisak. Ezzel szemben a meg + árt, ki + kopik nem kompozicionális, nincs tehát *éppen ártott meg, *éppen kopott ki. A nem kompozicionális igekötős igék vagy lexikalizálódott alakzatok, vagy pedig olyan igekötős igék, amelyekben az igekötő elvesztette eredeti határozói jelentését (pl. agyon-dolgozza magát, ki-piheni magát).

A fenti példákból az az általános tanulság szűrhető le, hogy a mondatjelentés levezetésében általában csak olyan lexikai információra van szükségünk, amely közvetlenül befolyásolja a szintaktikai szerkezet szemantikai értelmezését. A portalanít igéről csak azt kell tudnunk, hogy olyan folyamatos aspektusú igéről van szó, amely megfelelő tárgyi bővítmény és határpontos időmódosító segítsé gével a mondat szintjén befejezetté tehető. Hasonlóképpen mondatszemantikai szempontból a tud igéről elég azt tudnunk, hogy faktív ige, a sétál, dolgozik, játszik, fut igéről pedig azt, hogy tárgyatlan folyamatigékről van szó. A szószemantika teljes eszköztárára, illetőleg a lexikai egységek kimerítő jellemzésére az említett szerkezetek leírásához nincs szükség.

Irodalom

[CH07-B01] Apreszjan,Jurij D. 1971. Regular polysemy. Linguistics142: 5–32.

[CH07-B02] Bierwisch,Manfred 1983. Semantische und konzeptuelle Repräsentation lexikalischer Einheiten. Studia Grammatica22: 61–99.

[CH07-B03] Büring,Daniel 1997. The meaning of topic and focus. The 59th Street Bridge accent. London–New York, Routledge.

[CH07-B04] Büring,Daniel 2003. On D-trees, beans, and B-accents. Linguistics and Philosophy26: 511–545.

[CH07-B05] Chafe,Wallace L. 1976. Givenness, contrastiveness, definiteness, subjects, topics, and point of view. In Charles N.Li (szerk.) Subject and topic. New York–San Francisco–London, Academic Press, 25–55.

[CH07-B06] Comorovski,Ileana 1996. Interrogative phrases and the syntax–semantics interface. Dordrecht, Kluwer.

[CH07-B07] Cruse,D. Alan 1986. Lexical semantics. Cambridge, Cambridge University Press.

[CH07-B08] Danes,Frantisek 1970. One instance of the Prague School methodology: Functional analysis of utterance and text. In: PaulGarvin (szerk.) Method and theory in linguistics. Paris–The Hague, Mouton.

[CH07-B09] Dowty,David 1979. Word meaning in Montague grammar. Dordrecht, Reidel.

[CH07-B10] EszesBoldizsár 2005. Szubjektív és objektív modalitás. Előadás, MTA Nyelvtudományi Intézet, 2005. szeptember 27.

[CH07-B11] É. KissKatalin 1998. Identificational focus versus information focus. Language74: 245–273.

[CH07-B12] Firbas,Jan 1964. On defining the theme in functional sentence perspective. Travaux linguistiques de Prague1: 267–280.

[CH07-B13] GécsegZsuzsannaKieferFerenc2006. A new look at information structure in Hungarian. Kézirat.

[CH07-B14] Grice,H. Paul 1975 (1967) Logic and conversation. In: PeterColeJerry L.Morgan (szerk.) Speech acts (Syntax and Semantics 3). New York, Academic Press, 41–58.

[CH07-B15] GyurisBeáta megj. előtt. The semantics of contrastive topics in Hungarian. Budapest, Akadémiai Kiadó.

[CH07-B16] Halliday,Michael A. K. 1967. Intonation and grammar in British English. The Hague, Mouton.

[CH07-B17] HunyadiLászló 1981. A nyelvi polaritás kifejezése a magyarban. Kandidátusi disszertáció, Debrecen, KLTE.

[CH07-B18] Jäger,Gerhard 1996. Topics in Dynamic Semantics. Ph. D. értekezés, Berlin, Humboldt-Egyetem.

[CH07-B19] KálmánLászló 1985. Word order in neutral sentences. In: KeneseiIstván (szerk.) Approaches to Hungarian 1. Data and descriptions. Szeged, JATE, 13–23.

[CH07-B20] KálmánLászlóNádasdyÁdám1994. A hangsúly. In: KieferFerenc (szerk.) Strukturális magyar nyelvtan2. Fonológia. Budapest, Akadémiai Kiadó, 393–467.

[CH07-B21] KeneseiIstván 1989. Logikus-e a magyar szórend?Általános Nyelvészeti Tanulmányok17: 105–152.

[CH07-B22] KeneseiIstván 1998. Adjuncts and arguments in VP-focus in Hungarian. Acta Linguistica Hungarica45: 61–88.

[CH07-B23] KieferFerenc 1982. Az előfeltevések elmélete. Budapest, Akadémiai Kiadó.

[CH07-B24] KieferFerenc 1985. A -hat/-het képző jelentéstanához. Az episztemikus -hat/-het. Általános Nyelvészeti Tanulmányok16: 131–153.

[CH07-B25] KieferFerenc 1986a. Focus and modality. In: J. L.Mey (szerk.) Language and discourse: Test andprotest. Amsterdam, Benjamins, 287–312.

[CH07-B26] KieferFerenc 1986b. Epistemic possibility and focus. In: WernerAbraham et al. (szerk.) Topic, focus and configurationality. Amsterdam, Benjamins, 161–179.

[CH07-B27] KieferFerenc 1992. Az aspektus és a mondat szerkezete. In: KieferFerenc (szerk.) Strukturális magyar nyelvtan 1. Mondattan. Budapest, Akadémiai Kiadó, 797–886.

[CH07-B28] KieferFerenc 2000a. Jelentéselmélet. Budapest, Corvina Kiadó.

[CH07-B29] KieferFerenc (szerk.) 2000b. Strukturális magyar nyelvtan 3. Alaktan. Budapest, Akadémiai Kiadó.

[CH07-B30] KieferFerenc 2001. A fosztóképző a magyarban. In: CsatárPéterMaitzPéterTronkaKrisztián (szerk.) A nyelvtantól a szövegtanig. Tanulmányok Kocsány Piroska tiszteletére. Debrecen, Kossuth Egyetemi Kiadó, 11–19.

[CH07-B31] KieferFerenc 2005. Lehetőség és szükségszerűség. Tanulmányok a nyelvi modalitás körébőlBudapest, Tinta Könyvkiadó.

[CH07-B32] KieferFerenc 2006. Aspektus. Budapest, Akadémiai Kiadó.

[CH07-B33] KieferFerencLadányiMária2000. Morfoszintaktikailag semleges képzések. In: Kiefer2000b, 165–214.

[CH07-B34] Krifka,Manfred 1998. Scope inversion under the rise-fall contour in German. Linguistic Inquiry29: 75–112.

[CH07-B35] Krifka,Manfred 2001. For a structured meaning account of questions and answers. In: CarolineFéryWolfgangSternefeld (szerk.) Audiatur vox sapientiae. A Festschrift for Arnim von Stechow. Berlin, Akademie Verlag.

[CH07-B36] Kuroda,Sige-Yuki 1972. The categorical and the thetic judgment: Evidence from Japanese Syntax. Foundations of Language9: 153–185.

[CH07-B37] LaczkóTibor 2000. Az ige argumentumszerkezetét megőrző főnévképzés. In: Kiefer2000b, 293–408.

[CH07-B38] Löbner,Sebastian 2002. Understanding semantics. London, Arnold.

[CH07-B39] Lyons,John 1977. Semantics. Cambridge, Cambridge University Press.

[CH07-B40] MaleczkiMárta 1998. A határozatlan alanyok különféle értelmezései a magyar semleges mondatokban. In: BükyLászlóMaleczkiMárta (szerk.) A mai magyar nyelv leírásának újabb módszerei III, Szeged, JATE, 261–280.

[CH07-B41] MaleczkiMárta 2000. Határozatlan argumentumok a magyarban. In: KeneseiIstván (szerk.) Igei vonzatszerkezet a magyarban. Budapest, Osiris Kiadó, 287–331.

[CH07-B42] MaleczkiMárta 2002. Thetic judgements in Hungarian. Előadás a Sixth International Conference on the Structure of Hungarian-on, 2002 szeptember 12–13, Düsseldorf, HeinrichHeine-Universität.

[CH07-B43] Marty,Anton 1884. Über subjektslose Sätze und das Verhältnis der Grammatik zu Logik und Psychologie. Vierteljahresschrift für wissenschaftliche Philosophie.

[CH07-B44] Moltmann,Friederike 1997. Parts and wholes in semantics. Oxford, Oxford University Press.

[CH07-B45] Paul,Hermann 1880. Prinzipien der Sprachgeschichte. Leipzig.

[CH07-B46] Piñón,Christopher J. 1995. Around the progressive in Hungarian. In: KeneseiIstván (szerk.) Approaches to Hungarian 5. Levels and Structures. Szeged, JATE, 153–189.

[CH07-B47] Reinhart,Tanya 1982. Pragmatics and linguistics: an analysis of sentence topics. Kézirat, terjeszti az Indiana University Linguistics Club, Bloomington, Indiana.

[CH07-B48] Rooth,Mats 1985. Association with focus. Ph. D. értekezés, Amherst, University of Massachusetts.

[CH07-B49] Rooth,Mats 1992. A theory of focus interpretation. Natural Language Semantics1: 75–116.

[CH07-B50] Sasse,H.-J. 1991, Predication and sentence constitution in universal perspective. In: D.Zaefferer (szerk.) Semantic universals and universal semantics. Berlin, Foris, 75–95.

[CH07-B51] Sgall,PetrEvaHajicováJarmilaPanevová1986. The meaning of the sentence in its semantic and pragmatic aspects. Dordrecht, Reidel.

[CH07-B52] von Stechow,Arnim 1991. Focusing and backgrounding operators. In: WernerAbraham (szerk.) Discourse particles. Amsterdam–Philadelphia, John Benjamins, 37–84.

[CH07-B53] SzabolcsiAnna 1980. Az aktuális mondattagolás szemantikájához. Nyelvtudományi Közlemények82: 59–83.

[CH07-B54] SzabolcsiAnna 1981. Compositionality in focus. Folia Linguistica15: 141–161.

[CH07-B55] SzabolcsiAnna 1983. A specifikus – nem-specifikus megkülönböztetésről. Nyelvtudományi Közlemények85: 83–92.

[CH07-B56] Szilágyi N.Sándor 1996. Hogyan teremtsünk világot? Rávezetés a nyelvi világ vizsgálatára. Kolozsvár, Erdélyi Tankönyvtanács.

[CH07-B57] SziliKatalin 2003. A ki igekötő jelentésváltozásai. Magyar Nyelv99: 163–188.

[CH07-B58] Ullmann,Stephen 1962. Semantics. An introduction to the science of meaning. Oxford, Blackwell.

[CH07-B59] VarasdiKároly előkészületben. The truth-conditions of the progressive. Doktori disszertáció. Budapest, ELTE.

[CH07-B60] Vendler,Zeno 1967. Linguistics in philosophy. Ithaca, NY, Cornell University Press.