Ugrás a tartalomhoz

A magyar nyelv

Kiefer Ferenc, Bakró-Nagy Marianne, Bartha Csilla, Bánréti Zoltán, Borbély Anna, Cser András, Dömötör Adrienne, É. Kiss Katalin, Gerstner Károly, Gósy Mária, Gyuris Beáta, Haader Lea, Hattyár Helga, Holló Dorottya, Horváth László, Kassai Ilona, Kenesei István, Kiefer Ferenc, Kiss Jenő, Kontra Miklós, Korompay Klára, Kurtán Zsuzsa, Laczkó Krisztina, Nádasdy Ádám, Németh T. Enikő, Olaszy Gábor, Pléh Csaba, Prószéky Gábor, Sándor Klára, Sipőcz Katalin, Siptár Péter, Szabó Mária Helga, Tolcsvai Nagy Gábor, Váradi Tamás (2006)

Akadémiai Kiadó Zrt.

A szövegtípusok

A szövegtípusok

A szövegtípusok a tipikus szövegszerkezetek és tipikus szituációs tényezők szerint különülnek el. E két tényező alapján a következő szempontokat lehet alkalmazni a szövegtípusok modellálásában azzal a fontos megjegyzéssel, hogy a „tervezett – spontán” és a „kifejtő – bennfoglaló” szempontok nem teljes ellentéteket jelölnek, hanem inkább egy tartomány két jellegzetes megvalósulási formáját:

írott – beszélt

monologikus – dialogikus

mindegyik résztvevő jelen van – csak az egyik résztvevő van jelen

tervezett – spontán

kifejtő – bennfoglaló

van hagyományozott szerkezete – nincs hagyományozott szerkezete

A szövegtípusok nyitott típusok, amelyek megkönnyítik a kommunikációt. Az egyes típusokhoz elvárások tartoznak, amelyek többé-kevésbé meghatározzák egy szöveg formáját, szerkezetét. A mindennapi kötetlen társalgás például a beszélt, dialogikus, spontán típusba tartozik, többnyire részben kifejtő, részben épít a beszédhelyzetből származó ismeretekre az összes résztvevő jelenlétében, és nincs hagyományozott (például iskolában tanított) szerkezete. Az újsághír ellenben írott, monologikus, tervezett, kifejtő, csak az egyik résztvevő (az író) van jelen a szöveg megalkotásakor, és van hagyományozott szerkezete (amelyet iskolában tanítanak). A szövegtípus tehát viszonyítási, összehasonlítási alap, amely mindig konkretizálódik az adott beszédhelyzet és az adott egyéni motivációk által.