Ugrás a tartalomhoz

A magyar nyelv

Kiefer Ferenc, Bakró-Nagy Marianne, Bartha Csilla, Bánréti Zoltán, Borbély Anna, Cser András, Dömötör Adrienne, É. Kiss Katalin, Gerstner Károly, Gósy Mária, Gyuris Beáta, Haader Lea, Hattyár Helga, Holló Dorottya, Horváth László, Kassai Ilona, Kenesei István, Kiefer Ferenc, Kiss Jenő, Kontra Miklós, Korompay Klára, Kurtán Zsuzsa, Laczkó Krisztina, Nádasdy Ádám, Németh T. Enikő, Olaszy Gábor, Pléh Csaba, Prószéky Gábor, Sándor Klára, Sipőcz Katalin, Siptár Péter, Szabó Mária Helga, Tolcsvai Nagy Gábor, Váradi Tamás (2006)

Akadémiai Kiadó Zrt.

A cím

A cím

A szövegek jó részének van címe, egy másik részének viszont nincsen. A címmel ellátott szövegekben a cím és a szövegtest között jelentéstani és pragmatikai kapcsolat van: a cím utalhat a szöveg tartalmára, témájára, vagy összefoglalja azt, egyúttal pedig mintegy helyette áll és egyben rámutat, amikor a szöveggel mint egésszel cselekszünk valamit (például beszélünk róla). A cím ezért általában rövid, mondatnál kisebb szerkezet.

Sok szövegnek van címe. A címadást konvenciók teszik indokolttá. A cím mintegy tárgyiasítja a szöveget a nyelvi interakcióban, rálátást enged vagy kíván mind a beszélőtől, mind a hallgatótól a szövegre mint kommunikátumra, mint a résztvevőktől függetlenül létező entitásra és egyúttal mint a megértés lehetséges közös területére. Ezért a címmel ellátott szövegekre szövegtipológiailag és a beszédhelyzet szempontjából a következő tulajdonságok jellemzők: tervezettek, (többnyire) monologikusak, erősen kifejtok, szóbeliek és írásbeliek egyaránt lehetnek, formális beszédhelyzetben érvényesülnek.

Számos szöveg cím nélküli. Ezekben az esetekben szövegre nem szükséges külön rámutatni. A szövegeknek ebbe a nagy csoportjába tartoznak a hétköznapi megnyilatkozások, elsősorban a mindennapi tevékenység közbeni párbeszédek, a spontán társalgás, a munkahelyi megbeszélés, valamint a hasonló jellegű írásos üzenetek, párbeszédek (cédulákon, táblán, faliújságon, falfirkákon). Az ide tartozó szövegekre szövegtipológiailag és a beszédhelyzet szempontjából a következő tulajdonságok jellemzők: spontának, (többnyire) dialogikusak, erősen bennfoglalóak, szóbeliek és írásbeliek egyaránt lehetnek, bizalmas beszédhelyzetben érvényesülnek.

A címek morfológiai szintaktikai és egyúttal szemantikai szempontból a következőképpen csoportosíthatók: a cím valamilyen főnévi csoport (egyszerű, összetett, ragos, határozott névelős, határozatlan névelős, többes számú főnév, birtokos szerkezet, határozós szerkezet), a cím névmás; a cím nagyobb szerkezeti egység (határozós szerkezetek összekapcsolása, igeneves szerkezet, mellérendelés, felsorolás); a cím mondatszerkezet (nominális, igét tartalmazó).

Szöveg és stílus

A szöveg fontos összetevője a stílus (lásd a 22. fejezet - Stilisztika. fejezetet). Minden szövegnek van stílusa, amely a szöveg stílushordozó elemeiből létrejövő stílusszerkezet eredménye. A stílus hozzájárul a szöveg értelméhez (például egy beszédtett közömbös, választékos és így udvarias vagy bizalmas és így kérő vagy fenyegető végrehajtásához). A stílus a szöveg fizikai megvalósulásában, műveleti feldolgozásában és összevont szerkezetében egyaránt funkcionál.