Ugrás a tartalomhoz

A magyar nyelv

Kiefer Ferenc, Bakró-Nagy Marianne, Bartha Csilla, Bánréti Zoltán, Borbély Anna, Cser András, Dömötör Adrienne, É. Kiss Katalin, Gerstner Károly, Gósy Mária, Gyuris Beáta, Haader Lea, Hattyár Helga, Holló Dorottya, Horváth László, Kassai Ilona, Kenesei István, Kiefer Ferenc, Kiss Jenő, Kontra Miklós, Korompay Klára, Kurtán Zsuzsa, Laczkó Krisztina, Nádasdy Ádám, Németh T. Enikő, Olaszy Gábor, Pléh Csaba, Prószéky Gábor, Sándor Klára, Sipőcz Katalin, Siptár Péter, Szabó Mária Helga, Tolcsvai Nagy Gábor, Váradi Tamás (2006)

Akadémiai Kiadó Zrt.

Az alárendelő összetett mondat

Az alárendelő összetett mondat

A mondat egyre kisebb és kisebb összetevőkre való felbontása során újra mondat szintű kategóriákhoz juthatunk, ugyanis az ige bővítményeit, a bővítmények bővítményeit, valamint a módosító kifejezések több típusát alárendelt mondat is képviselheti.

Az alárendelt mondat belső szerkezete lényegében megegyezik az egyszerű mondatéval, kivéve, hogy a szokásos mondatszerkezetet alárendelő kötőszó előzi meg. Az alárendelő kötőszó, például a hogy, annak jelölésére szolgál, hogy a mondat egy fölérendelt mondat egyik összetevője. A vonatkozó névmási kötőszó emellett az alárendelt mondat valamely bővítményi vagy módosítói elemének szerepét is betölti (például az aki kötőszói jeggyel is rendelkező alany).

Azt, hogy az alárendelt mondatnak pontosan mi a szerepe a főmondatban, kétféleképpen fejezhetjük ki. A határozói mellékmondatok esetében maga a kötőszó is alkalmas lehet a mellékmondat funkciójának jelölésére. A mihelyt, amikor, amint kötőszók például időhatározói mellékmondatot vezetnek be (l. (136a)-t). Az ámbár és a noha azt jelöli, hogy az általa bevezetett mellékmondat a főmondatban leírt eseménnyel, állapottal ellentétes, de azt megakadályozni nem tudó körülményt fejez ki (136b). A ha a főmondatban leírt esemény, állapot feltételét (136c), a mivel az okát adja meg (136d):

5.102. táblázat -

(136)

a. Amikor gimnáziumba járt, szerette a földrajzot.

 

b. Noha nem szerette a földrajzot, mindig jó jegyet kapott belőle.

 

c. Ha jó a tanár, meg tudja szerettetni a tantárgyát.

 

d. Mivel nagyon jó tanára volt, szerette a földrajzot.


E tartalmas kötőszókkal azonban csak az alárendelt mondat határozói funkcióját tudjuk kifejezni. Ha az alárendelt mondatnak fókusz szerepet is szánunk a főmondatban, vagy ha is-sel vagy meg … is-sel akarjuk módosítani (minek következtében kvantorpozícióba kellene kerülnie), az alárendelés másik eszközét kell igénybe vennünk. A főmondati fókusz- és kvantorpozíciókban teljes tagmondat számára nincs hely – ezért ilyen esetben az alárendelt mondatot egy olyan határozószói kifejezés alá kell beágyaznunk, melynek alaptagja az alárendelt mondattal azonos funkciójú névmás. A névmás fogja majd a tagmondatot képviselni a főmondat megfelelő pozíciójában. A (136a) alatti mondat időhatározói mellékmondatát például egy akkor alaptagú határozószói kifejezésbe ágyazzuk, a következőképpen:

(137) akkor, amikor gimnáziumba járt

Az ilyen értelmezői jellegű szerkezetből a mellékmondat szabadon kiemelhető. Amikor a kifejezésnek fókusz vagy kvantor szerepet szánunk, akkor a mellékmondatot a főmondat mögé emeljük, s egyedül a névmási határozószót (az úgynevezett rámutatószót) visszük fókusz vagy kvantor helyzetbe:

5.103. táblázat -

(138)

a. AKKQR szerette meg a földrajzot, AMIKOR GIMNÁZIUMBA JÁRT.

 

b. Akkor is szerette a földrajzot, amikor gimnáziumba járt.


Ha az alárendelt mondat a főmondat alanyának, tárgyának vagy valamely határozóragos vonzatának szerepét játssza, akkor mindig névmási alaptagú főnévi kifejezésbe ágyazzuk. A névmás esetragja tükrözi az alárendelt mondat alanyi, tárgyi vagy egyéb funkcióját, s a névmás főmondati pozíciója fejezi ki az alárendelt mondat esetleges topik, kvantor vagy fókusz szerepét. Ekkor a kötőszó a pusztán alárendelést kifejező hogy. Pl.

5.104. táblázat -

(139)

a. Az, hogy Jánosnak nincs igaza, nyilvánvaló számomra.

 

b. Az nyilvánvaló számomra, hogy Jánosnak nincs igaza.


5.105. táblázat -

(140)

a. János azt is elárulta, hogy kit javasolt az ösztöndíjra.

 

b. János CSAK AZT nem tudja, HQGY KIT JAVASOLJON AZ ÖSZTÖNDÍJRA.

 

c. János bízik benne, hogy az ő jelöltje kapja az ösztöndíjat.


A (139a, b) alatti példákban az alárendelt mondat a topik helyzetű és alanyesetben álló az névmással alkot főnévi kifejezést, s ennek megfelelően a főmondatban alany és topik szerepet tölt be. Az alárendelt mondatot tartalmazó főnévi kifejezés teljes egészében is megjelenhet topik pozícióban – l. (139a)-t, de az alárendelt mondatot ki is emelhetjük belőle a főmondat végére; a névmás topik helyzete is elegendő az alárendelt mondat topik funkciójának jelzésére (l. (139b)-t). A (140a, b) példák alárendelt mondatai az azt névmással alkotnak (szétszakított) összetevőt, tehát tárgyi mellékmondatok. Mint az azt pozíciója mutatja, (140a) mellékmondata kvantor, (140b) mellékmondata pedig fókusz szerepű. (140c) alárendelt mondata a bízik ige -ban/ben ragos vonzatát, úgynevezett állandó határozóját képviseli, s nem tölt be operátorszerepet.

Azok a névmások, melyekkel az alárendelt mondatok összetevőt alkotnak, engedelmeskednek a névmáshasználat általános szabályainak. Így – az élettelen dolgokra utaló névmások szokásos viselkedésének megfelelően – ige előtti pozícióban (azaz operátor szerepben) mutató névmási alakban állnak, az ige mögött viszont személyes névmási alakot is felvehetnek. A (141a–c) alatti példák alárendelt mondatának -ra/re ragos névmási alaptagja például (141a)-ban topikként és (141b)-ben fókuszként arra alakban, (141c)-ben az ige mögött pedig alakban szerepel.

5.106. táblázat -

(141)

a. Arra nem számított János, hogy elnyeri az ösztöndíjat.

 

b. János ARRA számított a legkevésbé, hogy elnyeri az ösztöndíjat.

 

c. János nem számított rá, hogy elnyeri az ösztöndíjat.


Az alanyi és tárgyi szerepű névmások az ige mögött nem ő, őt személyes névmásként jelennek meg, hanem rejtve maradnak:

5.107. táblázat -

(142)

a. Számomra nyilvánvaló volt (az), hogy Jánosnak nincs igaza.

 

b. János nem árulta el (azt), hogy kit javasolt az ösztöndíjra.


Hogy kötőszós mellékmondat nemcsak névmási alaptagú főnévi kifejezésbe ágyazható be, hanem olyan tartalmas alaptagú főnévi kifejezésbe is, melynek alaptagja valamilyen állítást jelent (például hír, kijelentés, javaslat, terv, mondat, állítás, vád, rágalom, pletyka). Ilyen esetben az alárendelt mondat a tartalmas főnévvel kerül értelmező jellegű kapcsolatba, s a tartalmas főnév viseli a kifejezés főmondati szerepének megfelelő esetet, s kerül a kifejezés logikai szerepének megfelelő főmondati pozícióba. Pl.

5.108. táblázat -

(143)

a. Az a hír, hogy az ösztöndíjat Jánosnak ítélték, sokakat meglepett.

 

b. Az a hír sokakat meglepett, hogy az ösztöndíjat Jánosnak ítélték.


Arra a kérdésre, hogy az efféle tartalmas főnévi alaptagú kifejezésekben mi az az rámutatószó szerepe, a vonatkozó mellékmondatok tárgyalása során válaszolunk.

Az alárendelt mondatok nagy csoportjában, az úgynevezett vonatkozó mellékmondatokban a kötőszói pozíciót vonatkozó némás(t tartalmazó kifejezés) tölti ki. A vonatkozó névmásos kifejezés egyszersmind az alárendelt mondat valamely fő összetevőjét is képviseli. Ennek megfelelően a mellékmondat belsejében, a bővítményi vagy módosítói szerepének megfelelő helyen vesszük fel, s onnan emeljük kötőszói helyzetbe. Az alábbi példa alárendelt mondatát bevezető aki például az alárendelt mondat alanya, s az ige mögötti bővítménypozícióból került a tagmondat élére:

(144) Annak, aki ösztöndíjat szeretne, nyelvvizsgát kell tennie.

Az olyan mondatrész, melyet vonatkozó névmás képvisel, önmagában nem utal meghatározott egyénre; értelmét az a főmondati összetevő adja meg, melyhez a vonatkozó mellékmondat kapcsolódik. (144) esetében például a főmondati annak névmás a vonatkozó mellékmondat feje és az aki vonatkozó névmás értelmének meghatározója. A vonatkozó mellékmondat tehát jelentéstani szerepét tekintve a főmondat valamely összetevőjéről tett állítás, mellyel a főmondat adott összetevője közelebbről is meghatározható vagy jellemezhető.

Vonatkozó mellékmondat természetesen nemcsak névmási, hanem tartalmas főnévi fejhez is kapcsolódhat:

5.109. táblázat -

(145)

a. Annak a diáknak, aki az ösztöndíjat elnyerte, nincs meg a nyelvvizsgája.

 

b. Minden olyan diáknak, aki ösztöndíjat kért, nyelvvizsgát kell tennie.


A tartalmas főnév előtti rámutatószó azt jelöli, hogy a főnévi kifejezésnek hol kezdődik az a szakasza, melyre a mellékmondat vonatkozik. (145a)-ban a főnévi kifejezés egészét megelőző annak rámutatószó azt mutatja, hogy a mellékmondat a határozott névelős, meghatározott egyént kijelölő főnévi kifejezés egészét módosítja. (145b) esetében viszont a determináns és a főnév között álló olyan rámutatószó arra utal, hogy a mellékmondat a főnévi kifejezés determináns nélküli, tulajdonságot leíró magvára vonatkozik. Míg (145a) esetében kijelölünk egy diákot, s róla állítjuk, hogy ösztöndíjat kért, (146b) esetében a diák tulajdonságot egészítjük ki az ösztöndíjat kért tulajdonsággal, s az ilyen tulajdonságú egyének halmazának mindegyikét jelöljük ki a minden determinánssal.

Az alárendelt mellékmondat főmondati helyét az alábbi megszorítás korlátozza:

(146) Alárendeltmondat-megszorítás

Alárendelt mondatot tartalmazó kifejezés nem kerülhet a predikátum belsejébe.

E megszorítás következtében alárendelt mondatot tartalmazó kifejezés csak topik pozícióban vagy a predikátum jobb szélén állhat, azaz az alábbi szórendi változatok közül csak (147a) lehetséges:

5.110. táblázat -

(147)

a. [TOP Azt, hogy Mari kapjon ösztöndíjat], többen is javasolták a bizottságnak.

 

b. *Többen is [AZT, HOGY MARI KAPJON ÖSZTÖNDÍJAT], javasolták a bizottságnak.

 

c. *ÉN javasoltam [azt, hogy Mari kapjon ösztöndíjat], a bizottságnak.


A (146) alatti megszorítást megsértő helytelen mondatok az alárendelt mondatnak a főmondat mögé (vagy ritkábban a főmondat elé) való kiemelésével korrigálhatók:

5.111. táblázat -

(148)

a. Többen is AZT javasolták a bizottságnak, HOGY MARI KAPJON ÖSZTÖNDÍJAT.

 

b. Én javasoltam (azt) a bizottságnak, hogy Mari kapjon ösztöndíjat.


Összefoglalásképpen: ha egy mondatot másik mondatba ágyazunk be összetevőként, kötőszóval kell ellátnunk. A hogykötőszó mindössze a mondat alárendelt jellegének kifejezésére szolgál. A mikor, mivel, noha típusú kötőszók az alárendelt mondatnak a főmondatban betöltött határozói szerepét is kifejezik. A vonatkozó névmási kötőszók az alárendelt mondat kötőszói pozícióba emelt tartalmas mondatrészei. Minthogy a beágyazott mondat a főmondatban nem kaphat esetet és nem kerülhet operátorpozícióba sem, annak kifejezésére, hogy a főmondatban milyen esetű s milyen logikai szerepű mondatrészt képvisel, névmási (ritkábban tartalmas) alaptagú kifejezésbe ágyazzuk, s a kifejezés alaptagja kapja a kifejezés mondattani szerepének megfelelő esetragot, s kerül a kívánt operátorpozícióba. Az alárendelt mondat főmondati helyét az alárendeltmondat-megszorítás korlátozza, amely szerint alárendelt mondatot tartalmazó kifejezés a predikátum belsejében nem állhat.