Ugrás a tartalomhoz

A magyar nyelv

Kiefer Ferenc, Bakró-Nagy Marianne, Bartha Csilla, Bánréti Zoltán, Borbély Anna, Cser András, Dömötör Adrienne, É. Kiss Katalin, Gerstner Károly, Gósy Mária, Gyuris Beáta, Haader Lea, Hattyár Helga, Holló Dorottya, Horváth László, Kassai Ilona, Kenesei István, Kiefer Ferenc, Kiss Jenő, Kontra Miklós, Korompay Klára, Kurtán Zsuzsa, Laczkó Krisztina, Nádasdy Ádám, Németh T. Enikő, Olaszy Gábor, Pléh Csaba, Prószéky Gábor, Sándor Klára, Sipőcz Katalin, Siptár Péter, Szabó Mária Helga, Tolcsvai Nagy Gábor, Váradi Tamás (2006)

Akadémiai Kiadó Zrt.

Az igenévi kifejezések

Az igenévi kifejezések

Az igenévi kifejezések belső szerkezetüket tekintve egyszerű vagy operátorral kiterjesztett (azaz fókuszos, kvantoros, illetve tagadott) igei kifejezések. A mondatban azonban nem predikátum, hanem bővítmény vagy módosító szerepét játsszák, s erre egy, az igei kifejezés egészéhez járuló, de az igei kifejezés alaptagján megjelenő képző teszi őket alkalmassá. A -ni főnéviigenév-képző azt jelzi, hogy az adott igei kifejezés bővítményi (például tárgyi vagy alanyi) szerepet tölt be – l. (119a, b)-t. (Példáinkban az igenévi kifejezést szögletes zárójelpár zárja közre.)

5.87. táblázat -

(119)

a. Mari szeret [a hegyekbe kirándulni].

 

b. Jó volna [ a hegyekbe kirándulnunk a hét végén].


A -va/ve határozóiigenév-képző mód- vagy állapothatározóvá teszi az igei kifejezést, melyhez járul:

(120) Mari [az ablakból kihajolva] integet.

Az -ó/ő, valamint a -t/tt melléknéviigenév-képzők főnévmódosító jelzői kifejezést képeznek az igei kifejezésből:

5.88. táblázat -

(121)

a. a [halkan népdalt éneklő] lány

 

b. a [halkan elénekelt] népdal


Az igenévi kifejezések különböző típusai több közös sajátsággal is rendelkeznek, melyeket a személyrag nélküli főnévi igenévi kifejezésen mutatunk be.

Lévén, hogy az igenévi kifejezések belső szerkezetüket tekintve szabályos igei kifejezések, rájuk is érvényesek az igei kifejezésre megállapított szabályok, megkötések. Így az igei alaptag azon vonzata, mely nem egyén megnevezésére szolgál, nem maradhat az ige mögött, bővítményi pozícióban; az ige elé, módosítói vagy operátorpozícióba kell kerülnie. Ez áll mind az igemódosítóra (l. (122)-t), mind a mód- és állapothatározóra (l. (123)-at), mind a gyakorisági és a fok-/mértékhatározóra.

5.89. táblázat -

(122)

a. Mari szeretné [meg-kóstolni a süteményt]

vö.

b. *Mari szeretné [kóstolni meg a süteményt]


5.90. táblázat -

(123)

a. Mari szeretné [egyedül kisütni a süteményt]

 

b. ?? Mari szeretné [kisütni a süteményt egyedül]


Az igenévi alaptagú igei kifejezés is kiterjeszthető tagadószóval, fókusszal és kvantorral. Például:

5.91. táblázat -

(124)

a. Mari szeretne [nem beszélni a problémáról].

 

b. Mari szeretne [CSAK PÉTERREL beszélni a problémáról].

 

c. Mari szeretne [minden kollégájával beszélni a problémáról].


A ragozott igével ellentétben az igenév nem kötelezően szomszédos a fókusszal, illetve a mondattagadó nem-mel; az igemódosító a fókusz és az igenév, illetve a tagadószó és az igenév közé ékelődhet:

5.92. táblázat -

(125)

a. Mari szeretné [CSAK PÉTERREL meg-beszélni a problémát].

 

b. Mari szeretné [CSAK PÉTERREL beszélni meg a problémát].


5.93. táblázat -

(126)

a. Mari szeretné [nem meg-beszélni a problémát].

 

b. Mari szeretné [nem beszélni meg a problémát].


A jelzői szerepű melléknévi igenévi kifejezés – mint a jelzői kifejezések általában – alaptagra kell hogy végződjék. Következésképp a melléknévi igenévi kifejezésekben az igemódosító még fókusz vagy tagadószó jelenlétében sem maradhat az alaptag mögött:

5.94. táblázat -

(127)

a. *a [kérdést nem válaszoló meg] lány

 

b. a [kérdést nem meg-válaszoló] lány


5.95. táblázat -

(128)

a. *a [CSAK JÁNOSSAL beszélt meg] kérdés

 

b. a [CSAK JÁNOSSAL meg-beszélt] kérdés


A ragozatlan igenévképzős igéknek nem lehet alanyuk. A személytelen állítmány, például a kell, szabad, illik, sikerül, fontos, érdemes mellett álló főnévi igenevet azonban személyjelölő toldalékkal láthatjuk el, s ez alanyt engedélyez a számára. Mint a birtokos szerkezetben is, a személyjelölő toldalék által engedélyezett bővítmény részes esetben áll. Például:

5.96. táblázat -

(129)

a. Jánosnak sikerült levizsgáznia.

 

b. A fiúknak le kellett vizsgázniuk.


A részes esetű főnévi kifejezés nem a sikerült, illetve a kellett vonzata. Ha az volna, azaz a részes esetű főnévi kifejezés és a főnévi igenév egyaránt a sikerült, illetve a kellett ige egymással testvérviszonyban álló vonzatai lennének, nem tudnánk megmagyarázni, hogy miért egyeznek egymással – hiszen egyeztetéssel mindig egy alaptagnak és bővítményének vagy egy alaptagnak és módosítójának összetartozását jelöljük. A -nak/nek ragos kifejezés jelentéstanilag is nyilvánvalóan a főnévi igenévhez tartozik – vö.

(130) Az elnöknek fontos részt vennie a ceremónián.

Ez a mondat akkor is igaz lehet, ha az elnöknek a ceremónián való részvétele nem az elnök, hanem a ceremónia rendezői számára fontos; az elnök tehát jelentéstanilag nem a fontos részeshatározója, hanem a részt vesz ige alanya.

A főnévi igenevet vonzó igék egy része, valamint a határozói igenevet vonzó létige (azaz a ki van nyitva típusú kifejezések létigéje) bizonyos segédigeszerű tulajdonságokat mutat. Így nem viselheti az igei kifejezés élére eső kötelező hangsúlyt:

5.97. táblázat -

(131)

a. *Fog János beiratkozni az egyetemre.

 

b. *Kell Jánosnak levizsgáznia mondattanból.

 

c. *Van elvetve a kocka.


Ezeknek az igéknek vagy hangsúlytalan helyzetben (azaz fókusz vagy tagadószó után) kell állniuk (l. (132a–b)-t), vagy fókuszhangsúlyt kell kapniuk – l. (132c)-t.

5.98. táblázat -

(132)

a. Jánosnak JÖVŐRE kell levizsgáznia mondattanból.

 

b. János nem fog beiratkozni az egyetemre.

 

c. FOG még János vizsgázni mondattanból!


Ha fókusz és tagadás nélküli mondatban akarjuk a segédigeszerű igék valamelyikét használni, igemódosítót kell elé illesztenünk, hogy arra kerüljön az igei kifejezés élére eső hangsúly. Ezeknek az igéknek azonban nincs saját igekötőjük vagy egyéb igemódosítójuk, ezért az őket bővítő főnévi igenévi kifejezés igemódosítóját kell eléjük emelni:

5.99. táblázat -

(133)

a. János be fog iratkozni az egyetemre.

 

b. Jánosnak le kell vizsgáznia mondattanból.

 

c. A kocka el van vetve.


Ha a főnévi igenévnek sincs igemódosítója, melyet a segédigeszerű ige elé emelhetnénk, magát a főnévi igenevet kell igemódosítóként elé vinnünk:

5.100. táblázat -

(134)

a. János tanulni fog.

 

b. Jánosnak vizsgáznia kell mondattanból.

 

c. A pad festve van.


Amikor az igenevet vonzó ige elé az igenév igemódosítója vagy annak hiányában maga az igenév kerül igemódosítóként, akkor az igenév saját vonzataival nem alkot külön igei kifejezést, s így nem lehet saját fókusza, tagadószava vagy kvantorja sem – vö.

5.101. táblázat -

(135)

a. *János be fog nem iratkozni az egyetemre.

 

b. *János le fog CSAK JÖVŐRE vizsgázni mondattanból.


Összefoglalva az igenevekről elmondottakat: Az igenévi kifejezések olyan igei kifejezések, melyeket nem predikátumként, hanem bővítményként vagy módosítóként (módosító határozóként vagy jelzőként) használunk. Ennek megfelelően igei alaptagjuk nem visel időjelet, s – a személytelen igék mellett álló főnévi igenévi kifejezés kivételével – személyragot sem. A mondatban betöltött bővítményi, határozói, illetve jelzői szerepüket sajátos igenévképző mutatja, mely az igenévi kifejezés alaptagjához járul. Az igenévi kifejezések is kiterjeszthetők fókusszal és kvantorokkal, és tagadhatók is. Az igenévi alaptagú igei kifejezések sajátossága, hogy a fókusz és az igenév, valamint a tagadószó és az igenév közé igemódosító is ékelődhet. A személyjelölő toldalék nélküli igeneveknek nem lehet saját hangzó alanyuk. Az igenévi kifejezést vonzó igék egy része bizonyos segédigeszerű tulajdonságokat mutat.