Ugrás a tartalomhoz

A magyar nyelv

Kiefer Ferenc, Bakró-Nagy Marianne, Bartha Csilla, Bánréti Zoltán, Borbély Anna, Cser András, Dömötör Adrienne, É. Kiss Katalin, Gerstner Károly, Gósy Mária, Gyuris Beáta, Haader Lea, Hattyár Helga, Holló Dorottya, Horváth László, Kassai Ilona, Kenesei István, Kiefer Ferenc, Kiss Jenő, Kontra Miklós, Korompay Klára, Kurtán Zsuzsa, Laczkó Krisztina, Nádasdy Ádám, Németh T. Enikő, Olaszy Gábor, Pléh Csaba, Prószéky Gábor, Sándor Klára, Sipőcz Katalin, Siptár Péter, Szabó Mária Helga, Tolcsvai Nagy Gábor, Váradi Tamás (2006)

Akadémiai Kiadó Zrt.

A névutói kifejezés

A névutói kifejezés

Az ige határozói szerepű vonzatait névutói kifejezések is alkothatják. Csak azokat a viszonyjelölő szavakat tekintjük névutóknak, melyek szó értékű határozóragként ragtalan főnévi kifejezést kívánnak bővítményül, s mindig követik bővítményüket. Ilyen az alá, felé, fölé, mellé, köré, elé, mögé, alatt, fölött, mellett, körül, előtt, mögött, alól, felől, fölül, mellől, elől, mögül, után, ellen, ellenére, iránt, helyett, szerint, miatt, révén, végett, nélkül. Például:

5.70. táblázat -

(98)

a. a ház mellett

 

b. *mellett a ház


Az olyan viszonyjelölő elemeket, amelyek – mint például az együtt – határozó-ragos főnévi kifejezéssel bővíthetők, s akár megelőzhetik, akár követhetik bővítményüket – l. (99a, b)-t, határozószókként elemezzük.

5.71. táblázat -

(99)

a. Péterrel együtt

 

b. együtt Péterrel


A névutó formailag birtokviszonyban áll bővítményével. Ez különösen akkor nyilvánvaló, ha a névutó bővítménye személyes névmás. Vessük össze a személyes névmással bővített névutó paradigmáját a személyes névmási birtokost tartalmazó főnévi kifejezés paradigmájával:

5.72. táblázat -

(100)

én-után-am

az én ház-am

 

te-után-ad

a te ház-ad

 

ő-után-a

az ő ház-a

 

mi-után-unk

a mi ház-unk

 

ti-után-atok

a ti ház-atok

 

o-után-uk

az ő ház-uk


A névmás mindkét szerkezetben ragtalan, többes szám 3. személyben hiányzik róla a többes szám jele, s az alaptag mindkét szerkezetben a névmással számban és személyben egyező toldalékot visel. (A hasonlóságnak egyébként történeti oka van. A névutó eredetileg határozóragos névszó volt, mely birtokviszonyban állott a személyes névmással; ő-utána tehát azt jelentette, hogy: az ő útján. Később az alaptag belső felépítése elhomályosult, s morfológiailag elemezhetetlen névutóvá vált.)

A névutó és bővítménye közötti birtokviszony kevésbé nyilvánvaló, ha a bővítmény tartalmas főnévi kifejezés:

5.73. táblázat -

(101)

a fiú után

 

a fiúk után


Azonban itt is láthatóvá válik a lappangó birtokviszony, ha a bővítményt kimozdítjuk a névutós szerkezetből. Ekkor a névutón megjelenik a személyjelölő toldalék, a birtokosként viselkedő bővítményen pedig a -nak/nek rag:

5.74. táblázat -

(102)

a. Kinek futottál utána?

vö.

b. [Ki után] futottál?


A folyamatot jelentő ige mellett álló, hová kérdésre felelő névutói kifejezés névutója igemódosítóként az igéhez kapcsolható – l. (103b)-t. A hová kérdésre felelő névutói igemódosító – mint általában a hová kérdésre felelő igekötő is – a cselekvés befejezettségét jelöli.

5.75. táblázat -

(103)

a. János futott Mari után.

 

b. János utána futott Marinak.


A hol kérdésre felelő névutói kifejezések névutójának igemódosítószerű használata a cselekvés folyamatosságának hangsúlyozására szolgál:

5.76. táblázat -

(104)

a. János ült a fa alatt.

 

b. János alatta ült a fának.


A honnan kérdésre felelő névutói kifejezések alaptagja nem használható igemódosítóként:

(105) *János alóla jött a fának.

Korábban a mai esetragok többsége is a névutók közé tartozott, azonban az idők folyamán elvesztette önállóságát, bővítményéhez simult, s hangtanilag is illeszkedni kezdett hozzá. A személyes névmási bővítmények esetében ez a folyamat nem ment végbe, hiszen, minthogy a névmás többnyire rejtve maradt, a névutónak nem volt mihez hozzásimulnia. A kitett vagy rejtett névmáshoz járuló esetragok tehát valójában a mai nyelvállapotban is névutók, az alábbi típusú kifejezések pedig névutói kifejezések:

5.77. táblázat -

(106)

(én-)benn-em

(mi-)vel-ünk

 

(te-)ért-ed

(ti-)nek-tek

 

(ő-)hozz-á

(ő-)rá-juk


Összefoglalásul: Névutóknak azokat a határozóragszerű, de szó értékű elemeket tekintjük, melyek ragozatlan főnévi kifejezést vonzanak. A névutó és bővítménye formailag birtokviszonyban áll egymással. A hová és a hol kérdésre felelő névutók bővítményüktől elszakítva igemódosítóként is használhatók.