Ugrás a tartalomhoz

A magyar nyelv

Kiefer Ferenc, Bakró-Nagy Marianne, Bartha Csilla, Bánréti Zoltán, Borbély Anna, Cser András, Dömötör Adrienne, É. Kiss Katalin, Gerstner Károly, Gósy Mária, Gyuris Beáta, Haader Lea, Hattyár Helga, Holló Dorottya, Horváth László, Kassai Ilona, Kenesei István, Kiefer Ferenc, Kiss Jenő, Kontra Miklós, Korompay Klára, Kurtán Zsuzsa, Laczkó Krisztina, Nádasdy Ádám, Németh T. Enikő, Olaszy Gábor, Pléh Csaba, Prószéky Gábor, Sándor Klára, Sipőcz Katalin, Siptár Péter, Szabó Mária Helga, Tolcsvai Nagy Gábor, Váradi Tamás (2006)

Akadémiai Kiadó Zrt.

A predikátum belső szerkezete

A predikátum belső szerkezete

Az egyszerű predikátum

A magyar nyelvre az a kifejezéstípus a jellemző, melyben a módosító elemek megelőzik az alaptagot, a bővítmények pedig követik – hacsak nem szántunk nekik valamilyen logikai funkciót, például topik szerepet. Az igei alaptagú kifejezés is ilyen. Az ige által jelölt cselekvés, történés vagy állapot szereplőit megnevező bővítmények az ige mögött foglalnak helyet lényegében tetszőleges sorrendben (legalábbis a topik-kiemelés elvégzése előtt). Például:

5.13. táblázat -

(17)

a. [PRED Küldött Mari Péternek egy levelet]

 

b. [PRED Küldött Péternek Mari egy levelet]

 

c. [PRED Küldött Mari egy levelet Péternek] stb.


Az olyan igevonzat, mely nem az esemény vagy állapot valamely szereplőjét nevezi meg, hanem az ige jelentését módosítja, az ige elé kerül. Ilyen mindenekelőtt az igekötő:

(18) [TOP Mari] [PREDelküldte Péternek a levelet]

Az igekötőhöz hasonlóan igemódosító szerepet tölthet be a puszta névszói (azaz főnévi, illetve melléknévi) vonzat is, például a névelőtlen tárgy (19a), a névelőtlen határozóragos főnév (19b–e), a határozóragos melléknév (19f), valamint az ige-névszói állítmány névszói része (19g, h). Alany csak akkor lehet igemódosító, ha jelentéstani szerepe ’jellemzett’ vagy ’elszenvedő’ (19i). ’Cselekvő’ szerepű alany nem állhat igemódosítóként (l. (19j)-t).

5.14. táblázat -

(19)

a. [TOP Péter] [PRED leckét ír]

 

b. [TOP Péter] [PRED iskolába ment]

 

c. [TOP Péter] [PRED kórházban maradt]

 

d. [TOP Pétert] [PRED revizornak vélték]

 

e. [TOP Pétert] [PRED elnökké választották]

 

f. [TOP Péter] [PRED fáradtnak látszik]

 

g. [TOP Péter] [PRED költő lesz]

 

h. [TOP Péter] [PRED tehetséges volt]

 

i. [PRED Vendég érkezett]

 

j.*[PRED Vendég táncol]


E mondatok ige előtti összetevője nem nevez meg meghatározott egyént vagy dolgot; például (19a) esetében nem egy vagy több konkrét leckéről van szó. (19d)-ben sem két egyén szerepel: Péter és egy revizor, hanem csak egy: Péter. A puszta névszói vonzat az ige jelentését teszi gazdagabbá.

(19g) és (19h) esetében, melyek létigét tartalmaznak, az ige mindössze az idő, mód és személy-szám megadásával járul hozzá az alany állapotának jelöléséhez; az állapot tartalmát a főnévi, illetve melléknévi igemódosító fejezi ki. Formailag mégis az ige a predikátum alaptagja; az állítmány névszói része csupán igemódosító. Ugyanígy elemezzük az olyan mondatokat is, melyekben a jelen idejű, kijelentő módú, 3. személyű létige rejtve maradt: a rejtett létigét egy igei kifejezés alaptagjának tekintjük, s a névszói állítmányt igemódosítónak vesszük.

Valószínűnek látszik, hogy az ige és vonzatai alkotta igei kifejezésen belül az igemódosító és az ige szorosabb egységet alkot, azaz a bővítmények az igemódosítótól módosított igéhez járulnak. A (18) alatti igei kifejezés tehát a következőképpen tagolódik:

(20)

Az igemódosítót követő ige hangsúlytalan; az igei kifejezés első fő összetevőjére eső hangsúlyt az igemódosító viseli. Ugyanakkor fontos kiemelnünk, hogy az igemódosító nem része az igének, hanem vonzata. Az ige hangsúlytalansága és a megtévesztő helyesírás ellenére az igekötős ige nem összetett szó! Ha az volna, nem tudnánk magyarázatot adni azokra az esetekre, melyekben az igemódosító eltávolodik az igétől (1. (21a–d)) – hiszen egy összetett szó elemei nem hagyhatják el egymást a mondatban.

5.15. táblázat -

(21)

a. El sem olvasta a könyvet!

 

b. JÁNOS olvasta el a könyvet.

 

c. El fogjuk akarni olvasni a könyvet.

 

d. El kell hogy olvassuk a könyvet.

 

stb.


Kétségtelen, hogy az igekötő és az ige szótári és jelentéstani egységet alkot (lásd a „Az alaktan tárgya”. pontot). Olykor, például a berúg, átver esetében nem is különíthető el az ige és az igekötő által hordozott jelentésmozzanat. Azonban abból, hogy egy elemsor egy jelentéstani egységet és egy szótári tételt képez, nem következik, hogy mondattanilag is egy egységként, összetett szóként fog viselkedni. A szólások (például a felmondja a szolgálatot ’elromlik’) szótári–jelentéstani természete és mondattani viselkedése között is hasonló aszimmetria figyelhető meg.

Az igemódosítóknak az az általános, közös funkciójuk, hogy módosítják az ige által kifejezett akció minőségét (lásd a „Az akcióminőségek képzése” pontot). Például a folyamatot jelentő alapige (ír,fut, lát, húz) igekötő segítségével bevégzővé (megír, leír, átír, újraír;kifut, befut, elfut, odafut), kezdővé (meglát) vagy mozzanatossá (meghúz) tehető. Hasonló szerepet játszhat a névszói igemódosító is, például a névelőtlen főnévi tárgy vagy a hová kérdésre felelő névelőtlen főnévi helyhatározó (levelet ír, moziba megy); azáltal, hogy végpontot foglal bele az ige jelentésébe, a folyamatot jelentő alapigét bevégzett cselekvés kifejezésére is alkalmassá teheti.

A folyamatos akcióminőséget bevégzővé tevő igekötő többnyire egyéb tekintetben is módosítja az ige jelentését (pl. afelír, aláír nemcsak akcióminőségében különbözik az ír-tól.) Előfordul, hogy az igekötőnek csak a jelentésmódosító szerepére van szükség; az alapige folyamatosságát nem akarjuk megváltoztatni. Ilyen esetben az igekötőt nem módosítóként, hanem bővítményként kezeljük, azaz az ige mögött hagyjuk:

(22) Péter (épp) írta fel a megoldást a táblára, amikor kicsengettek.

Összefoglalva a pusztán egy igei kifejezésből álló egyszerű predikátumról mondottakat, az egyszerű predikátum értelmezését az alábbi szabály irányítja:

(23) Az egyszerű predikátum szerkezete

Az egyszerű predikátum igéből és az igét tetszés szerinti sorrendben követő bővítményekből áll. Az igét elé csatolt igemódosító módosíthatja.

Azt feltételezzük, hogy egy ige igemódosítói szerepre szánt vonzata már a szótárban igemódosítóként van megjelölve. Ha az ige valamennyi vonzatát az ige mögött vesszük fel, akkor az igemódosító – ige – bővítmények sorrendet az alábbi szabállyal hozhatjuk létre:

(24) Igemódosító-előrevivés

Az igemódosítóként megjelölt igevonzatot az ige elé kell csatolni.

A fókuszt tartalmazó predikátum

A mondat predikátumrészében az igei kifejezés előtt egy választhatóan kitölthető kitüntetett pozíció található. Az e pozícióba kiemelt összetevő lesz a mondat tartalmi és hangsúlyozásbeli súlypontja, úgynevezett fókusza. (A fókuszt a könnyebb azonosítás végett nagybetűvel szedjük.) A fókusz hangzásbeli nyomatéka nemcsak abból ered, hogy mindig hangsúlyos, hanem abból is, hogy az ot követő ige mindig hangsúlytalan. Például:

5.16. táblázat -

(25)

a. [PRED CSAK PÉTER tudta a megoldást]

 

b. [TOP A dolgozatra] [PRED PÉTER kapott jelest]


A fókuszt tartalmazó predikátumok esetében a fő állítás mindig egy kimerítő azonosítás. (25a) azt fejezi ki, hogy a beszédhelyzet vagy a szövegösszefüggés meghatározta személyek (például egy osztály tagjai) közül csak Péter volt az (és más nem), aki tudta a megoldást. (25b) jelentését a következőképpen írhatnánk körül: ’A dolgozatról azt állítjuk, hogy a releváns személyek közül Péter volt az (és más nem), aki jelest kapott.’

A mondat fókusza tehát arra szolgál, hogy kimerítően azonosítsa a szövegelőzményből vagy a beszédhelyzetből kikövetkeztethető alternatívák közül azt, amelyre az igei kifejezéssel leírt cselekvés, történés vagy állapot igaz.

Ha pontosan ismerjük azoknak a releváns személyeknek vagy dolgoknak a körét, melyek egyikét a fókusz azonosítja, akkor a fókusz szembeállítást érzékeltet; szembeállítja a fókuszként azonosított egyént: azt, amelyre az adott állítás igaz, a többi releváns egyénnel: azokkal, amelyekre az adott állítás nem igaz. Ha azonban nem tudjuk az összes releváns egyént pontosan azonosítani, akkor a fókusz nem fejez ki ellentétet. Az alábbi mondat fókusza például nem szembeállító fókusz:

(26) A Mario és a varázslót THOMAS MANN írta.

Azt, hogy egy összetevő fókusz szerepet tölt-e be, azaz kimerítő azonosítást fejez-e ki, jelentéstani tesztekkel ellenőrizhetjük. Például: helyettesítsük az ellenőrizendő kifejezést mellérendelő kifejezéssel, majd hagyjuk el a mellérendelés egyik tagját. Azaz:

5.17. táblázat -

(27)

a. János [?PÉTERT ÉS MARIT] javasolta.

 

b. János PÉTERT javasolta.


5.18. táblázat -

(28)

a. [?Pétert és Marit] JÁNOS javasolta.

 b. Pétert JÁNOS javasolta.


Ha a (b) mondat az (a) mondatnak logikai következménye, azaz, ha (a) igazságából (b) igazsága is következik, mint (28) esetében, akkor az adott kifejezés nem fókusz. Ha viszont (a) és (b) ellentmond egymásnak, mint (27) esetében, akkor kimerítő azonosítást kifejező fókuszról van szó.

Mint a (25b) alatti példán megfigyelhettük, ha az igei kifejezés előtt fókusz áll, az igemódosítónak az ige mögött kell maradnia. A fókusz tehát igemódosítót is tartalmazó mondatban azonosítható a legkönnyebben: a fókusz az az ige előtti összetevő, melyet az ige igemódosítóját hátrahagyva, hangsúlytalanul követ. A fókusz és az igekötő látszólag kiegészítő megoszlást mutat az ige előtt. Úgy tűnik, mintha a predikátumban az ige előtt csak egyetlen összetevő számára volna hely, s ezt akár igemódosítóval, akár fókusszal kitölthetnénk, de mindkettővel nem. Vö.

5.19. táblázat -

(29)

a. [PRED Fel -írta Péter a megoldást a táblára]

 

b. [PRED PÉTER írta fel a megoldást a táblára]

de:

c. *[PRED PÉTER fel-írta a megoldást a táblára]


Valójában ez csak látszat. Az igemódosító az igei fejhez kapcsolódik – ahogyan ezt a (20) alatti szerkezeten ábrázoltuk. A fókusz viszont az igei kifejezés egészével áll testvérviszonyban, az alábbi módon:

(30)

A fókusz tehát nem azért szomszédos az igével, mert az igemódosító helyét foglalja el az ige előtt. A fókusz és az ige szomszédosságának, illetve az ige és az igemódosító fordított sorrendjének a magyarázatához induljunk ki abból, hogy az igemódosítóként megjelölt vonzatot is az ige mögött vesszük fel, s külön lépéssel kötjük az ige elé. Azt feltételezzük, hogy fókusz jelenlétében ezt a lépést az alábbi megszorítás megakadályozza:

(31) A fókusznak szomszédosnak kell lennie a ragozott igével.

(A tagadószó kivételt képez – vö. Csak JÁNOS nem jött el – kivéve, ha feltesszük, hogy a tagadószó és az ige egy egységgé olvad össze.)

Fókusz szerepet az ige bármilyen mondattani szerepű vonzata betölthet. Bizonyos típusú mondatösszetevők kötelezően fókuszpozícióba kerülnek, azaz már a szótárban fókuszként vannak megjelölve. Ezek az összetevők a kizárólagos azonosítással rokon szemantikai műveleteket jelölnek. Ilyen például a kérdőszó, mely nem azonosítást végez, hanem azonosítást kér.

A kérdőszót tartalmazó mondatösszetevő fókuszként való kiemelése kötelező; a topik helyzetű és az ige mögött hagyott kérdőszós kifejezés egyaránt helytelen. Vö.

5.20. táblázat -

(32)

a. [PRED MELYIK FIÚ APJÁT hívatták be az iskolába?]

 

b. *[TOP Melyik fiú apját] [PRED behívatták az iskolába?]

 

c. * [PRED Behívatták melyik fiú apját az iskolába?]


Egyedül a miért jelent kivételt. A miért-tel nemcsak az igei kifejezéssel leírt cselekvés, történés vagy állapot okára kérdezhetünk rá, hanem a fókusszal kifejezett azonosítás okára is. Az előbbi esetben a miért fókuszpozícióban áll, az utóbbi esetben pedig a fókusz előtt:

5.21. táblázat -

(33)

a. János MIÉRT írta fel a feladatot a táblára?

 

b. János miért A TÁBLÁRA írta fel a feladatot?


A fókuszpozícióban csak egyetlen összetevő számára van hely. Ezért többszörös kérdésekben csak egy kérdőszós kifejezést vihetünk az ige elé; a többit az ige mögött hagyjuk, bővítményi pozícióban:

(34) [PRED Ki vert meg kit?]

Van a többszörös kérdéseknek egy olyan fajtája is, melyben az egyik kérdőszós kifejezés csak formailag az; jelentését tekintve minden, mindenki típusú kvantor (ezeket az „A kvantort tartalmazó predikátum” pontban mutatjuk be részletesebben). Az ilyen kérdőszó a kvantorok szokásos helyén: a predikátum legelején, a (16d) alatt bemutatott, közvetlenül fókusz előtti kvantorpozícióban áll. Pl.:

(35) [PRED Ki [F KIT] vert meg?]

A kérdés jelentése: ’Mondd meg mindenkiről, hogy kit vert meg!’ Ennek megfelelően ez a kérdés – a (35) alattival ellentétben – csak mondatsorral válaszolható meg, ugyanis a válaszolónak minden releváns személyről meg kell mondania, hogy kit vert meg. Például:

(36) János Imrét (verte meg), Péter Bélát (verte meg), István pedig Zoltánt verte meg.

A fókuszként megjelölt összetevők közé tartoznak a csak-tól módosított kifejezések, valamint a negatív számosságot, negatív gyakoriságot, negatív módot kifejező (hagyományosan kirekesztő értelműnek nevezett) kifejezések is. Például:

5.22. táblázat -

(37)

a. [TOP János] [PRED CSAK MARIT hívta meg]

 

b. [TOP János] [PRED KEVÉS BARÁTJÁT hívta meg]

 

c. [TOP János] [PRED RITKÁN hívja meg Marit]

 

d. [TOP János] [PRED ROSSZUL címezte meg a meghívót]


Fókuszként megjelölt összetevő csak akkor maradhat az ige mögött, bővítményi pozícióban, ha másik fókusz foglalja el a fókuszpozíciót – ahogyan ez a (38a, b) alatti mondatokban történik. (38c) azért helytelen, mert bár az ige egyik bővítménye fókusz szerepre kijelölt csak-os kifejezés, a fókuszpozíció mégis üres.

5.23. táblázat -

(38)

a. [PRED [F KI] hívta meg csak Marit?]

 

b. [TOP János] [PRED [F RITKÁN] hívja meg csak Marit]

 

c. *[TOP János] [PRED meghívta csak Marit]


Összefoglalva a fókuszról elmondottakat, az azonosító fókusszal kiterjesztett predikátumot az alábbi szabály szerint értelmezzük:

(39) A fókusz pozíciója

A predikátumban a módosítatlan igét közvetlenül megelőző, igemódosítóként meg nem jelölt, kötelezően hangsúlyos és az ige hangsúlyát kötelezően elvevő összetevő fókusz szerepű.

(40) Fókusz-értelmezés

A fókusz a beszédhelyzet vagy a szövegösszefüggés által meghatározott alternatívák (például lehetséges személyek vagy lehetséges dolgok) közül azonosítja azt, amelyre az igei kifejezés jelölte cselekvés, történés vagy állapot kizárólag igaz.

(41) Fókusz-kiemelés

A fókusz szerepű összetevőt az igei kifejezés elé kell csatolni.

A fókusznak és a módosítatlan igének szomszédosnak kell lennie, amit a (24) alatt megfogalmazott igemódosító-előrevivés meggátolásával érhetünk el.

A kvantort tartalmazó predikátum

A maximális számosságot kifejező összetevők, például az alaptagjukban vagy determinánsukban mind vagy összes elemet tartalmazó kifejezések (mindenki, minden fiú, mindkét fiú, mindegyik könyv, az összes étel), az is-től módosított összetevők (pl. János is – hiszen ennek jelentése is ’minden releváns személy és János’), valamint választhatóan a pozitív számosságot kifejező összetevők (pl. sok fiú, számos fiú) kitüntetett helyet foglalnak el a predikátumban: a predikátum élén, közvetlenül a fókusz előtt állnak. E kifejezéstípust – a logika szóhasználatát követve – kvantornak nevezzük, szokásos fókusz előtti mondatbeli helyét pedig kvantorpozíciónak. A szemléletesség kedvéért a kvantorpozícióban álló elemeket félkövér betűvel szedjük.

A kvantort akár egyszerű igei kifejezés, akár fókuszos igei kifejezés követheti. A kvantort közvetlenül követő igei kifejezés a szokásos ’igemódosító – ige …’ sorrendben áll – 1. (42a)-t. Kvantort követő fókuszos igei kifejezés esetén természetesen a fókuszos igei kifejezésre jellemző ’fókusz – ige – igemódosító sorrendet tapasztaljuk – 1. (42b)-t:

5.24. táblázat -

(42)

a. [TOP János] [PREDminden lányt meghívott]

 

b. [TOP János] [PREDminden lányt HOLNAPRA hívott meg]


Minthogy a kvantort az igemódosítós ige egyenes sorrendben követi, a fókuszt viszont fordított sorrendben, igemódosítós ige esetén azonnal eldönthető, hogy kvantor vagy fókusz áll-e az igei kifejezés előtt. Vö.:

5.25. táblázat -

(43)

a. János [PRED elég sok lányt meghívott]

 

b. János [PRED kevés lányt hívott meg]


Az elég sok lány kvantorpozícióban áll, a kevés lány viszont – mint negatív számosságot jelölő kifejezés – fókuszpozícióban.

Kvantort tartalmazó predikátum esetén a predikátumszakasz kezdetét jelölő kötelező hangsúly a kvantorra esik. Kvantorból több is állhat a predikátum élén, s mindegyik hangsúlyt kap. A kvantort követő igei vagy fókuszos igei kifejezés is hangsúlyos lesz. Azt feltételezzük, hogy az igei kifejezés, a rá épülő fókuszos igei kifejezés s az arra épülő kvantoros igei kifejezések külön-külön predikátumrétegeket képeznek, s a predikátum minden rétegének első fő összetevőjére kötelező hangsúly kerül:

(44)

A fókuszt követő ige hangsúlyát külön szabállyal törölni kell.

A kvantor szerepű bővítmények, például minden lány, mindenki, nem meghatározott egyéneket, csoportokat neveznek meg, hanem halmazokon végzett műveletek segítségével értelmezhetők. (43a, b) esetében például a minden lány kifejezés a beszédhelyzet vagy szövegösszefüggés meghatározta lányhalmaz minden tagját jelenti. De az értelmezés lehet ennél bonyolultabb is, például:

(45) [TOP János] [PREDkét osztályban is majdnem minden lányt megbuktatott]

(45) értelmezésekor először a releváns osztályok halmazából (feltehetőleg a János tanította osztályok közül) kell kettőt azonosítanunk, s a két azonosított osztály lánytagjainak halmazából kell külön-külön majdnem mindet kiválasztanunk; rájuk vonatkozik a majdnem minden lány kifejezés.

A fókusz előtti kvantoroknak van egy további érdekes tulajdonságuk is, melyet logikai szakszóval disztributivitásnak nevezünk. E tulajdonság azt jelenti, hogy az adott kvantor által jelölt elemekre (tehát például a (42a, b) és a (45) alatti mondatok esetében minden releváns lányra) külön-külön igaz az igei kifejezés jelölte cselekvés, történés vagy állapot. A fókusz előtti kvantor disztributív értelmezése kötelező – még akkor is, ha a mondat olvasata ezáltal egészen valószínűtlenné válik. Pl.

5.26. táblázat -

(46)

a. [TOP A zongorát] [PREDminden fiú felvitte az emeletre]

 

b. [TOP A házat] [PREDmindkét telek körülöleli]


(46a) csak úgy értelmezhető, hogy minden fiúra külön-külön igaz, hogy felvitte a zongorát az emeletre. (46b) esetében is mindkét telekre külön-külön áll, hogy körülöleli a házat – következésképp csakis koncentrikusan elhelyezkedő telkekről lehet szó, bármennyire valószínűtlen is az ilyesmi a való világban.

A számneves kifejezésekhez járuló is-nek nincs is egyéb funkciója, mint hogy az adott kifejezést disztributív kvantorrá tegye. Vessük össze az alábbi példákat:

5.27. táblázat -

(47)

a. [TOP Jánost] [PRED KÉT RENDŐR állította meg]

 

b. [TOP Jánost] [PREDkét rendőr is megállította]

 

c. *[TOP Jánost] [PRED két rendőr is állította meg]


Mint (47a) tanúsítja, egy puszta számneves kifejezés fókuszban is állhat, s akár disztributív, akár kollektív értelmezést megenged (nem egyértelmű, hogy Jánost egyszerre vagy külön-külön állították meg a rendőrök). Ezzel szemben az is-es kifejezés csak kvantorpozícióba kerülhet (1. 47b, c)-t, s kötelezően disztributív az olvasata: Jánost kétszer állították meg a rendőrök.

Kvantorból egynél több is állhat a predikátum élén. A kvantorok sorrendje befolyásolja a mondatok értelmezését. Vö.

5.28. táblázat -

(48)

a. [TOP János] [PREDháromszor is mind az öt vizsgázót megbuktatta]

 

b. [TOP János] [PREDmind az öt vizsgázót háromszor is megbuktatta]


Íme a két mondat jelentése:

5.29. táblázat -

(49)

a. ’Jánosról azt állítjuk, hogy három olyan alkalom is volt, amikor mind az öt vizsgázót megbuktatta.’

 

b. ’Jánosról azt állítjuk, hogy mind az öt vizsgázóra az áll, hogy háromszor is megbuktatta.’


A (48a) alatti mondatban összesen három vizsgaalkalomról van szó, és maximum 15 vizsgázóról (a három vizsganapon vizsgázó öt-öt személy akár különböző, akár (részben vagy egészben) azonos is lehet). A (48b) alatti mondatban viszont a vizsgázók száma öt, s a vizsgaalkalmak száma lehet maximum 15. (48a) esetében tehát először a három vizsgaalkalmat azonosítjuk, s az egyes vizsgaalkalmakra nézve külön-külön állapítjuk meg az öt-öt vizsgázót. (48b) esetében viszont először a vizsgázó személyeket azonosítjuk, s a vizsgázó személyekhez kötünk három-három vizsgaalkalmat.

Az egynél több kvantort tartalmazó mondatokban tehát a kvantorokat elhangzási sorrendjükkel azonos sorrendben értelmezzük. Azaz először a predikátum élén álló kvantor jelölte egyéneket azonosítjuk, majd mindegyikükre nézve külön-külön értelmezzük a második kvantort. E tényt szakkifejezéssel úgy fogalmazhatjuk meg, hogy minél előrébb áll egy kvantor a predikátumban, annál nagyobb hatókörű.

A (48a, b) alatti mondatok megfelelői az ismertebb idegen nyelveken mind kétértelműek. A magyar nyelv érdekes, egyedi sajátsága, hogy egyértelműsíti a kvantorok értelmezését: a kvantorok értelmezési sorrendje, azaz viszonylagos hatóköre megfelel elhangzási sorrendjüknek.

Ez egyébként nemcsak a kvantorokra igaz, hanem a többi logikai műveletet kifejező mondatösszetevőre is. ’Kvantor – fókusz’ sorrend esetén is először a kvantor által jelölt egyéneket rögzítjük, majd mindegyikhez külön-külön rendelünk alternatívákat, s ezeken külön-külön értelmezzük a fókusz kifejezte kimerítő azonosítást. Például:

(50) Majdnem minden fiúnak CSAK MARI tetszik.

E mondat azt jelenti, hogy ’majdnem minden fiúra az áll, hogy a számára szóba jöhető lányok közül Mari az és más nem, aki tetszik neki’.

De vajon hogyan érhető el, hogy ne a kvantornak, hanem a fókusznak (azaz az azonosító operátornak) legyen nagyobb hatóköre? Hogyan kaphatjuk azt az olvasatot, hogy ’Csak Mari az és más nem, aki majdnem minden fiúnak tetszik’? Abból a szabályból, hogy az operátorok értelmezési sorrendje megjelenési sorrendjükkel azonos, az következik, hogy ilyen esetben a kvantornak követnie kell a fókuszt. Közvetlenül a fókusz mögött azonban nincs a kvantor számára hely, hiszen a fókusz–ige szomszédosság azt követeli, hogy a fókusz mögött közvetlenül az ige álljon. Következésképp a fókusznál kisebb hatókörű kvantornak az ige mögött kell maradnia, méghozzá hangsúlytalanul (vagy majdnem hangsúlytalanul). Azaz:

(51) CSAK MARI tetszik majdnem minden fiúnak.

Az (50) és az (51) nem ugyanazt jelenti. (50) akkor igaz, ha minden fiúnak csak egyetlen lány tetszik, mégpedig Mari. (51) akkor is igaz lehet, ha minden fiúnak több lány is tetszik, de e lányok közül Mari az egyedüli, aki minden fiúnak tetszik.

A kvantorok sorrendje és hatóköre között megfigyelt párhuzam három esetben nem érvényesül.

Ha egy mondatban két kvantornak is a fókuszénál kisebb hatókört szánunk, akkor mindkettőt az ige mögött kell hagynunk hangsúlytalanul. Az ige utáni hangsúlytalan kvantorokra nem érvényes, hogy értelmezési sorrendjük azonos a megjelenési sorrendjükkel. Az (52) alatti mondatpárnak mindkét tagja kétértelmű, s mindkét mondathoz ugyanaz az (53a, b) alatt megadott két jelentés rendelhető:

5.30. táblázat -

(52)

a. JÁNOS buktatta meg mind az öt vizsgázót háromszor is.

 

b. JÁNOS buktatta meg háromszor is mind az öt vizsgázót.


5.31. táblázat -

(53)

a. ’A releváns személyek közül János az (és más nem), aki az öt vizsgázó mindegyikét három-három alkalommal megbuktatta.’

 

b. ’A releváns személyek közül János az (és más nem), aki a három vizsganap mindegyikén mind az öt aznapi vizsgázót megbuktatta.’


Az operátorok hatóköri értelmezésének fentebb megfigyelt szabályát tehát az ige előtti operátorokra kell korlátoznunk:

(54) A hatókör-értelmezés szabálya

A predikátum ige előtti részében álló operátorok értelmezési sorrendje (azaz viszonylagos hatóköre) az operátorok megjelenési sorrendjével azonos.

Ha a hatókör-értelmezési szabály érvényét az ige előtti operátorokra korlátozzuk, akkor – helyesen – nem zárjuk ki annak lehetőségét sem, hogy egy ige utáni operátornak az ige előtti operátorokénál nagyobb hatóköre legyen. Mint az alábbi példák tanúsítják, ez valóban lehetséges: az ige utáni hangsúlyos kvantornak nagyobb a hatóköre, mint a fókusznak:

5.32. táblázat -

(55)

a. [PRED JÁNOS buktatta meg mindkét vizsgázót]

 

b. [TOP János] [PREDkétszer is megbuktatta mindkét vizsgázót]


Ha az ige utáni kvantorokat hangsúllyal ejtjük, akkor (55a) ugyanazt jelenti, mint (56a), (55b) két olvasata pedig (56b) és (56c) jelentésével lesz azonos:

5.33. táblázat -

(56)

a. [PREDMindkét vizsgázót JÁNOS buktatta meg]

 

b. [TOP János] [PREDmindkét vizsgázót kétszer is megbuktatta]

 

c. [TOP János] [PREDkétszer is mindkét vizsgázót megbuktatta]


Azaz ha az ige utáni kvantor megkapja a kvantorpozícióban álló kvantornak kötelezően járó hangsúlyt, akkor értelmezni is úgy értelmezzük, mintha kvantorpozícióban állna. Ha (55a) ige utáni hangsúlyos kvantorát kvantorpozícióba helyezzük, (56a)-t kapjuk; ezért egyenértékűek. (55b) ige utáni kvantorát akár a kétszer is kvantor előtt, akár mögötte értelmezhetjük. Az első esetben a mondat (56b)-vel, második esetben (56c)-vel lesz egyenértékű.

Kvantorok kontrasztív topikként is szerepelhetnek, azaz, állhatnak a predikátum előtt is, mely esetben a kontrasztív topikra jellemző emelkedő hanglejtéssel kell ejteni őket. Pl.

5.34. táblázat -

(57)

a. [TOP Mindent] [PRED nem értettem meg]

 

b. [TOP Háromnál több könyvet] [KEVÉS DIÁK olvasott el a vizsgára]


A topik helyzetű kvantorok sem esnek a hatókörértelmezés szabálya alá. Valóban, nem a várt nagy hatókör jellemzi őket; értelmezésük az ige utáni kis hatókörű kvantorokéhoz hasonló. (57a, b) tehát jelentését tekintve lényegében (58a, b)-vel egyenértékű:

5.35. táblázat -

(58)

a. [PRED Nem értettem meg mindent]

 

b. [PRED KEVÉS DIÁK olvasott el a vizsgára háromnál több könyvet]


Összefoglalásul: a mondat predikátumát nemcsak igei kifejezés vagy fókuszos igei kifejezés, hanem kvantoros igei kifejezés is alkothatja.

(59) A disztributív kvantor pozíciója

A predikátum élén a fókuszos igei kifejezés előtt, vagy fókusz hiányában az igei kifejezés előtt (annak igemódosító–ige sorrendjét nem befolyásolva) disztributív kvantorok állhatnak.

(60) Kvantor-előrevivés

Az ige disztributív kvantorként megjelölt vonzatát a fókuszos kifejezés elé vagy annak hiányában az igei kifejezés elé csatolhatjuk. Az így létrejövő kvantoros igei kifejezés elé további kvantor köthető.

A tagadás

A magyarban a predikátum mindhárom rétege: az igei kifejezés, a fókuszos igei kifejezés és a kvantoros igei kifejezés is tagadható – az elé illesztett nem szócskával. (Az igei kifejezés tagadását mondattagadásként, a fókuszos igei kifejezés tagadását mondatrésztagadásként érzékeljük.) Akár egyszerre több predikátumréteg is tagadható – bár a hármas tagadást kétségtelenül nehéz értelmezni:

5.36. táblázat -

(61)

a. János nem táncolt a feleségével.

 

’Jánosról azt állítjuk, hogy nem táncolt a feleségével.’

 

b. János nem A FELESÉGÉVEL táncolt.

 

’Jánosról azt állítjuk, hogy nem a felesége volt az, akivel táncolt.’

 

c. János nem A FELESÉGÉVEL nem táncolt.

 

’Jánosról azt állítjuk, hogy nem a felesége volt az, akivel nem táncolt.’


5.37. táblázat -

(62)

a. Nemmindenki A FELESÉGÉVEL táncolt.

 

’Nem mindenkire igaz, hogy a felesége volt az, akivel táncolt.’

 

b. Nemmindenki A FELESÉGÉVEL nem táncolt.

 

’Nem mindenkire igaz, hogy nem a felesége volt az, akivel táncolt.’

 

c. ? Nem mindenkinem A FELESÉGÉVEL nem táncolt.

 

’Nem mindenkire igaz, hogy nem a felesége volt az, akivel nem táncolt.’


Mint ahogy a fókusz és az ige közé, a tagadószó és az ige közé sem ékelődhet igemódosító:

5.38. táblázat -

(63)

a. *János nem meghívta Marit.

 

b. János nem hívta meg Marit.


A tagadószó és az ige szomszédosságát az alábbi megszorítással érjük el:

(64) Tagadószó-ige szomszédosság

Az igei kifejezés tagadása esetén a tagadószónak szomszédosnak kell lennie a ragozott igével.

A fókuszt követő igéhez hasonlóan a tagadószót követő ige is hangsúlytalan. A fókusz elé csatolt nem is elveszi a fókusz hangsúlyát, s a kvantor elé csatolt nem is a kvantorét. (A hanem-mel párt alkotó nem-re nem vonatkoznak e megszorítások: az nem szükségszerűen szomszédos az igével, és nem is veszi el az ige hangsúlyát – vö. János nem meghívta Marit, hanem meglátogatta.)

A sem nem tagadószó! A sem és a nem közötti hangsúlyozási különbség is arra utal, hogy nem azonos szerepet játszanak a mondatban – vö.

5.39. táblázat -

(65)

a. János nem volt jelen.

 

b. János sem volt jelen.


5.40. táblázat -

(66)

a. Senki nem volt jelen.

 

b. Senki sem volt jelen.


A hangsúlyos nem az őt követő hangsúlytalan igével alkot egy hangzó egységet, a hangsúlytalan sem pedig az őt megelőző bővítményhez simul. A nem kezdhet predikátumot – mint (65a)-ban; a sem viszont nem állhat a predikátum élén; (65b)-ben a predikátum a János összetevővel, (66b)-ben pedig a senki-vel kezdődik.

Jelentését tekintve a sem az is negatív megfelelőjének látszik. (Hangsúlyozásbeli viselkedése is hasonló). Az is-től módosított kifejezések – más kvantorokhoz hasonlóan – az ige után is állhatnak. A sem-es kifejezéseket is hátravihetjük az ige mögé:

5.41. táblázat -

(67)

a. Nem volt jelen János sem.

 

b. Nem volt jelen senki sem.


E szórendi változatokban a sem mellett a nem is megjelenik. Ez arra utal, hogy a tagadószó a sem-es mondatokban is a nem; mindössze a sem-et közvetlenül követő nem hangtanilag rejtve marad, más szóval törlődik. Az alábbi szabály működik tehát a magyarban:

(68) Nem-törlés

A sem-től módosított kvantort közvetlenül követő nem hangtanilag rejtve marad.

Kérdés, hogy mi a tagadó mondatokban megjelenő senki, soha, egy ember sem típusú úgynevezett negatív univerzális kvantorok, például a (66a, b)-ben és a (67b)-ben szereplő senki (sem) szerepe. Jelentéstanilag e mondatokban nem többszörös tagadásról van szó. Vessünk össze egy egyértelműen egyszeres tagadást és egy látszólag többszörös tagadást tartalmazó példát! Tekintsük ismét (65a)-t és (66b)-t, és bontsuk ki jelentésüket:

5.42. táblázat -

(69)

a. János nem volt jelen.

 

’Jánosról azt állítjuk, hogy nem igaz, hogy jelen volt.’

 b. Senki sem (nem) volt jelen.

 

’Nem igaz, hogy valaki jelen volt.’


Mint az átfogalmazások világossá teszik, mindkét mondat egyszeres tagadást tartalmaz. (69b) mindössze abban különbözik (69a)-tól, hogy benne a tagadás hatóköre az alanyra is kiterjed.

Ugyanezt tapasztaljuk a két vagy több negatív univerzális kvantort tartalmazó mondatok esetében is. A (70a) mondat tehát nem (70b)-t, sem (70c)-t, hanem (70d)-t jelenti:

5.43. táblázat -

(70)

a. János soha semmiben nem segít.

 

b. *’Nincs olyan időpont, amikor nincs olyan dolog, amiben János nem segít.’

 

c. *’Nincs olyan időpont, amikor nincs olyan dolog, amiben János segít.’

 

d. ’Nem igaz, hogy van olyan időpont, amikor van olyan dolog, amiben János segít.’


A negatív univerzális kvantort tartalmazó mondatok tehát valójában egyszeres tagadást fejeznek ki; ezt a (hangzó vagy rejtett) nem tagadószó képviseli. A negatív univerzális kvantorok arra szolgálnak, hogy a tagadás hatókörét a predikátumnak a tagadószót megelőző szakaszára is kiterjesszék. Ebből az a tény is levezethető, hogy negatív univerzális kvantor csak (hangzó vagy rejtett) tagadószót tartalmazó mondatban fordulhat elő, tehát például a (71) alatti példa helytelen:

(71) *János segít soha.

Összegezve az elmondottakat: a predikátum mindhárom rétege: az igei kifejezés, a fókuszos igei kifejezés és a kvantoros igei kifejezés is külön-külön tagadható egy elé tett tagadószóval. Az igei kifejezést tagadó nem-nek szomszédosnak kell lennie a módosítatlan igével; azaz, a tagadószó és az igei alaptag közé nem ékelődhet igemódosító. A negatív univerzális kvantort vagy kvantorokat is tartalmazó mondat nem fejez ki többszörös tagadást. A negatív univerzális kvantorok mindössze arra szolgálnak, hogy a tagadás hatókörét a tagadószót követő mondatszakaszról a predikátum egészére kiterjesszék.

Módosító határozók a mondatban

Az eddigiekben az ige, az igemódosító és az igebővítmények mondatbeli elhelyezkedésével foglalkoztunk. Igebővítményeken azokat az összetevőket értettük, melyek az igével kifejezett cselekvés, történés vagy állapot szereplőit jelölik. Az igebővítmények közé soroltuk az alanyt, a tárgyat és azokat a határozókat, melyek valamilyen entitást: személyt, dolgot, helyet, időegységet stb. neveznek meg. A mondat nem megnevező határozókat is tartalmazhat; ezek nem bővítményi pozícióban állnak, hanem az előtt az összetevő előtt, melynek jelentését módosítják.

A módosító határozók két fő csoportra oszthatók: egy részük az igei kifejezést, más részük a mondatban kifejezett állítás egészét módosítja. Az igei kifejezést módosító határozók közé tartoznak a módhatározók és a fok-/mértékhatározók, és igeikifejezés-módosító szerepet tölthetnek be a gyakorisági határozók is. Ennek megfelelően az igei kifejezés elé csatoljuk őket:

5.44. táblázat -

(72)

a. János [PREDszépen megfogalmazta a mondanivalóját]

 

b. János [PREDnagyon megsértődött]

 

c. János [PREDgyakran felhív]


Emlékezzünk rá, hogy e határozófajták negatív értelmű képviselői fókuszhelyzetbe kerülnek (valószínűleg a jelentésükben rejlő tagadás következtében). Fókuszhelyzetüket az ige és az igemódosító fordított sorrendje tanúsítja. Pl.

5.45. táblázat -

(73)

a. János CSÚNYÁN fogalmazta meg a mondanivalóját.

 

b. János ALIG sértődött meg.

 

c. János RITKÁN hív fel.


A pozitív értelmű mód- és gyakorisági határozók esetében is lehetséges a fókuszpozícióba való emelés, de nem kötelező:

5.46. táblázat -

(74)

a. János SZÉPEN fogalmazta meg a mondanivalóját.

 

b. János GYAKRAN hív fel.


Azt, hogy a (72a–c) alatti mondatok igei kifejezést módosító határozói részei a predikátumnak, mi sem bizonyítja jobban, mint hogy ők viselik az igei kifejezés első fő összetevőjére eső kötelező hangsúlyt.

A határozók hangsúlytalansága annak jele, hogy kívül esnek a predikátumon; az állítás egészét módosítják. A mind az igei kifejezés, mind az állítás egészének módosítására alkalmas határozók esetében a hangsúly dönti el, hogy mely jelentésükben kell érteni őket. Az alábbi példákban '-vel jelöljük a predikátum kezdetét jelző hangsúly helyét:

5.47. táblázat -

(75)

a. János 'okosan megválaszolta a kérdést.

 

’Jánosról azt állítjuk, hogy az a mód, ahogy megválaszolta a kérdést, okos volt.’

 

b. János okosan 'megválaszolta a kérdést.

 

’Jánosról azt állítjuk, hogy okos dolog volt tőle, hogy megválaszolta a kérdést.’


A mondatban kifejezett állítás egészét módosító határozók nemcsak a topik és a predikátum között, hanem a topik előtt is állhatnak hangsúlytalanul. Minthogy a topik meghatározott egyént nevez meg, jelentését a határozók nem befolyásolják; tehát mindegy, hogy az állítás egészét módosító határozók hatókörén belül vagy kívül helyezzük-e el. Pl.

5.48. táblázat -

(76)

a. Valószínűleg/látszólag/véleményem szerint [TQP János] [PRED őszintén elmondta a véleményét]

 

b. [TQP János] valószínűleg/látszólag/véleményem szerint [PRED őszintén elmondta a véleményét]


Eddig a mondat fő összetevőinek: a cselekvést, történést vagy állapotot leíró igének és a cselekvés, történés, állapot szereplőit megnevező igevonzatoknak, valamint az igei kifejezést vagy a mondategészt módosító határozóknak a mondatban való elhelyezkedését vizsgáltuk. A soron következő pontokban az igevonzatokat alkotó kifejezések belső szerkezetét elemezzük.