Ugrás a tartalomhoz

A magyar nyelv

Kiefer Ferenc, Bakró-Nagy Marianne, Bartha Csilla, Bánréti Zoltán, Borbély Anna, Cser András, Dömötör Adrienne, É. Kiss Katalin, Gerstner Károly, Gósy Mária, Gyuris Beáta, Haader Lea, Hattyár Helga, Holló Dorottya, Horváth László, Kassai Ilona, Kenesei István, Kiefer Ferenc, Kiss Jenő, Kontra Miklós, Korompay Klára, Kurtán Zsuzsa, Laczkó Krisztina, Nádasdy Ádám, Németh T. Enikő, Olaszy Gábor, Pléh Csaba, Prószéky Gábor, Sándor Klára, Sipőcz Katalin, Siptár Péter, Szabó Mária Helga, Tolcsvai Nagy Gábor, Váradi Tamás (2006)

Akadémiai Kiadó Zrt.

A szóösszetétel

A szóösszetétel

A szóösszetétel során két vagy több szót egyetlen szóvá illesztünk össze: ház+ tető > háztető, arany+sárga > aranysárga, világos+zöld > világoszöld (lásd a „Szóösszetétel”, a „Az összetett szavak” és a „Szóösszetétel” pontot is). A tipikus összetételtől eltérnek azok az esetek, amikor az elő- vagy utótag nem önálló szó. Pl. alorvos, pókféle. Az al- előtag és a -féle utótag félszó, mert ugyan önállóan nem használható, de minden más szempontból a szóval azonos tulajdonságokkal rendelkezik.[11] Az egyik legfontosabb tulajdonság, amelyben a félszó a szóval osztozik, a kétirányú elliptálhatóság a mellérendeléskor: pók- vagy bogárféle, pókféle vagy -fajta. Ez a tulajdonság toldalékok esetében nem érvényes: *szép- vagy jóság, *szépség vagy -ítkezés. Szóösszetétel azonban nem állhat kizárólag félszavakból: *alféle, de alorvos-féle. A félszó fogalmának felhasználásával az összetett szó fogalmát a következőképpen módosíthatjuk: a szóösszetétel esetében két vagy több szót vagy félszót illesztünk össze egyetlen szóvá a fenti megszorítások figyelembe vételével. Hátra van még a szó fogalmának tisztázása, enélkül ugyanis nem tudhatjuk, hogy mit jelent az ’egyetlen szóvá illesztés’ fogalma. A szó olyan képződmény, amely szintaktikai szempontból egy egységként viselkedik, részei közé más elem nem ékelődhet be, részeinek sorrendje nem cserélhető fel, nincs belső szintaktikai szerkezete.

A magyarban az összetett szó alaptagja mindig a jobb oldali összetételi tag: vízvezeték-szerelő, repülőgépgyártás. Az alaptag határozza meg az összetett szó szintaktikai kategóriáját és morfológiai tulajdonságait, de alapvető szerepet játszik az összetett szó jelentésének meghatározásában is. A példák esetében a ’szerelő’ vízvezetéket szerel, a ’gyártás’ a repülőgépre vonatkozik.

Nem minden összetett szónak van alaptagja. Ide tartoznak a szervetlen összetett szavak(hiszekegy, egyszeregy), de ide sorolható néhány hagyományosan mellérendelő összetételnek tekintett összetett szó is (jöttment, huzavona). Az összetett szó utótagja egyik esetben sem főnév, ennek ellenére maga az összetett szó főnév. Az alaptag nélküli összetett szavak általában nem szabály alapján jönnek létre. Bizonyos mértékig kivétel ez alól a görbeláb, kopaszfej, nagyorr típusú összetétel, amely szabályszerű: görbe lábú > görbeláb, kopasz fejű > kopaszfej, nagy orrú > nagyorr. Az így létrejött összetett szavak főnevek, az utótag is főnév, mégsem beszélhetünk alaptagról, mivel a ’görbeláb’ nem láb, a ’kopaszfej’ sem fej.

Az említett kivételtől eltekintve a termékeny összetételek a magyarban mind rendelkeznek alaptaggal.[12] Ezenkívül a termékeny összetételek csak a nyitott szóosztályok (főnév, melléknév, ige, határozószó) közül kerülhetnek ki, pontosabban az összetett szó legalább egy tagjának valamely nyitott szóosztályhoz kell tartoznia. Az összetett szó szerkezete bináris (kéttagú), más szóval pl. a repülőgépgyártás összetett szó a repülőgép és a gyártás szó összetételével jön létre. A repülőgép azonban önmagában is már összetett szó. Ezt a szerkezetet zárójelezéssel jelezhetjük: [[repülo+gép] +gyártás]. Az összetett szó, különösen a főnévi összetétel, további összetételi tagokkal bővíthető: repülőgép > repülőgépgyártás > repülőgépgyártás-vezető.

A szófaji főkategóriákra (N = főnév, ADJ = melléknév, V = ige, ADV = határozószó) szorítkozva a termékeny kéttagú összetételek a magyarban a következő típusúak: N + N (adókártya, árvadász), ADJ + N (fehérgazdaság, előzetesház), N + ADJ (oszlopmagas, eurokompatibilis), ADJ + ADJ (balliberális, világoslila). A V + N minta a nagyszámú példa ellenére (pl. látlelet, lakbér, védjegy) nem termékeny, a példák mindegyike lexikalizálódott összetett szó, értelmezésük pedig azt sugallja, hogy az előtagban inkább igenév, mint ige rejlik: látó+cső, lakó + tanya, védő+jegy. Az ADV + ADV minta szintén nem termékeny, új képzésekre nem használható (néhány lexikalizálódott példa: idehaza, idefenn). Ugyanez vonatkozik az N + ADV, ADJ + ADV, V + ADV, ADV + ADJ és a V + ADJ összetételi mintákra is, melyek közül néhány már szintaktikai okokból is kizárható (határozószó nem módosíthat sem melléknevet, sem főnevet, a melléknév nem módosíthat igét). Hiányzik a magyarban a V + V minta is (vö. pl. a német kennenlernen ’megismer’, spazierengehen ’sétál’, spazierenfahren ’sétakocsikázik’ stb. igékkel). A továbbképzés, továbbtanulás, újraegyesítés, jobbratolódás összetett szavak alapján nem következtethetünk az ADV + N minta termékenységére, mivel ezek a képződmények az [ADV V] szerkezetből nominalizációval jöttek létre: továbbképez > továbbképzés, jobbra tolódik > jobbratolódás. Az N + V mintára is szép számmal találunk példát: városnéz, bűnüldöz, ismeretterjeszt, agymos stb., azonban ezek sem az N és a V egymáshoz illesztésével keletkeztek, hanem elvonással a városnézés, bűnüldözés, ismeretterjesztés, agymosás N + N típusú összetételekből. Az elvonás a szóösszetételtől különböző morfológiai művelet.

N + N típusú összetétel szinte korlátozás nélkül képezhető, ezért az alkalmi képződmények között az N + N típusú összetett szó a leggyakoribb: atomsorompó, bankautomata, drótposta, villámposta, határdugó, sikerdíj, témagazda, ufómese, vadászkamara. Ezeknek az összetett szavaknak a jelentése általában nem jelezhető előre, annyit tudhatunk csak róluk, hogy az utótag által jelölt dolognak valami köze van az előtaggal jelölt dologhoz. Vannak azonban olyan összetett szavak is, amelyeknek a jelentése mindig előre jelezhető (tehát a jelentés is szabályba foglalható). Ez áll fenn például abban az esetben, amikor az összetett szó alaptagja deverbális főnév, előtagja pedig az alaptag vonzataként értelmezhető (levélírás, levélíró, kutyaugatás). A deverbális (igéből képzett) alaptagú összetett szavakon kívül van az összetételi mintáknak néhány szemantikailag jellemezhető alosztálya is, amelyek esetében előre jelezhető az összetett szó jelentése. Ilyen az olyan N + N típusú összetett szó, amelynek előtagja anyagnév, utótagja pedig ’artefaktum’ jelentésű: aranyóra, nádbútor, üvegkalitka. Az előre jelezhető jelentés: ’az utótaggal jelölt dolog az előtaggal jelölt anyagból készült’. Amikor az N + N összetett szó esetében az előtag konkrét főnév (de nem anyagnév), az utótag pedig valamilyen tárolóhelyet jelöl, akkor az összetett szó jelentése: ’az utótaggal jelölt tárolóhely arra szolgál, hogy benne az előtaggal jelölt dolgot tartsanak’. Például: jégverem, fegyverraktár, nyúlketrec, lóistálló. Amikor ugyanilyen szerkezetű szavaknál az előtag konkrét főnév és az utótag halmazt jelöl, akkor az összetett szó jelentése: ’az utótaggal jelölt halmaz az előtaggal jelölt dologból áll’. Például: juhnyáj, kőkupac, gyermeksereg. Ilyen és hasonló csoportok elsősorban az N + N típusú összetételek körében találhatók.

Az ADJ + N összetételi mintára is könnyen találunk alkalmi alakzatokat: balliberális, feketeszoftver, böngészőprogram, keresőgép, behajtóember. Az N + ADJ és az ADJ + ADJ minta alapján már sokkal ritkábban alkotunk új szavakat, s ez valószínűleg az ilyen szóösszetételek szemantikai korlátaival függ össze.

A deverbális alaptagú összetett szavakra az alábbi szabályszerűségek érvényesek. Ha az alaptagot tárgyatlan és nem cselekvő alanyú igéből képeztük az -ás/-és képzővel, akkor az előtag lehet alany szerepű. Ez az eset áll fenn az alábbi összetett szavakban: gyermeknevetés, kutyaugatás, ködszitálás, orgonavirágzás, harangzúgás. Az előtag és az utótag között mindegyik esetben birtokviszony áll fenn: a gyermek nevetése, a kutya ugatása, a köd szitálása stb., és a birtokos szó kizárólag a birtokszó alapigéjének alanyaként értelmezhető: a gyermek nevet, a kutya ugat, a köd szitál stb. Tárgyas igék esetében, ha az előtag az alaptagnak valamilyen vonzata, akkor annak csak tárgyi vonzata lehet, alanyi vonzat előtagként nem szerepelhet: újságolvasás, utcasöprés, zenehallgatás, fakitermelés, népesség-összeírás. Ebben az esetben is felőldható az összetett szó birtokos szerkezettel: az újság olvasása, az utca söprése, a zene hallgatása, de ilyenkor a birtokos szó csak az alapige tárgya lehet: újságot olvas, utcát söpör, zenét hallgat stb. Ritkábban helyhatározói vonzat is előfordulhat összetett szavakban: földre szállás, iskolába járás, vízbe ugrás. Hogy ebben az esetben is szóösszetételről van szó, könnyen bizonyítható: az alakzat elemei nem válhatnak szét: *földre is szállás, *szállás a földre.

Ha az összetétel alaptagja -ó/-ő képzős főnév, akkor előtagként tárgyi vagy határozói vonzatot találhatunk: újságolvasó, népesség-összeíró, földre szálló, vízbe ugró, az ilyen képzett főnevek alanyi előtagú összetételt nem alkothatnak. Ez azzal magyarázható, hogy maga a képzett szó már kitölti az alanyi vonzathelyet (’aki v. ami vmit csinál’), s ezért az alany számára már nincs hely. A tárgyi összetételek foglalkozásnévként intézményesülhetnek: regényíró, kazánfűtő, autószerelő. Az összetételek elsődleges jelentése azonban az eseti jelentés ’az a személy, aki most regényt ír’, ’az a személy, aki most a kazánt fűti’, ’az a személy, aki most autót szerel’. A foglalkozásnév az eseti jelentés kiterjesztésével jön létre: ’autónak alkalmi szerelője’ > ’autók foglalkozásszerű szerelője’.