Ugrás a tartalomhoz

A magyar nyelv

Kiefer Ferenc, Bakró-Nagy Marianne, Bartha Csilla, Bánréti Zoltán, Borbély Anna, Cser András, Dömötör Adrienne, É. Kiss Katalin, Gerstner Károly, Gósy Mária, Gyuris Beáta, Haader Lea, Hattyár Helga, Holló Dorottya, Horváth László, Kassai Ilona, Kenesei István, Kiefer Ferenc, Kiss Jenő, Kontra Miklós, Korompay Klára, Kurtán Zsuzsa, Laczkó Krisztina, Nádasdy Ádám, Németh T. Enikő, Olaszy Gábor, Pléh Csaba, Prószéky Gábor, Sándor Klára, Sipőcz Katalin, Siptár Péter, Szabó Mária Helga, Tolcsvai Nagy Gábor, Váradi Tamás (2006)

Akadémiai Kiadó Zrt.

Az igekötős igék alkotása

Az igekötős igék alkotása

Röviden szólunk az igekötős igék alkotásáról is, amely néha a szóösszetétellel, néha pedig inkább a szóképzéssel mutat rokonságot. Az előbbire példa az újraolvas, továbbtanul, végigfut; ebben az esetben az igekötő megtartotta határozószói funkcióját is. Az utóbbit pedig az eljátszadozik, megsimogat, bepontoz igék szemléltetik, ahol az igekötő teljesen elvesztette határozószói jelentését és csupán egy akcióminőség, illetőleg a perfektív aspektus kifejezésére szolgál. Az akcióminőséget kifejező igekötős ige egyúttal perfektív is. Az, hogy az igekötős igék alkotása a szóképzéssel rokon művelet, abból is látszik, hogy a szóképzéshez hasonlóan, minden igekötő esetében (figyelembe véve az igekötő különböző jelentéseit), meg kell adnunk az igekötő kapcsolódási feltételeit, azaz azoknak az igéknek a körét, amelyek az adott igekötő használatát lehetővé teszik. És a képzett szavakhoz hasonlóan meg kell tudnunk adni a létrejött igekötős ige jelentését is.

A tisztán perfektiváló funkció

Az igekötő tisztán perfektiváló funkciójáról akkor beszélhetünk, amikor az igekötős ige jelentéstöbblete az igekötőtlen igéhez képest csak a cselekvés, folyamat befejezettségét fejezi ki. Termékeny képzés esetében a tisztán perfektív funkció a magyarban viszonylag ritka, a perfektiváló funkció gyakran valamilyen akcióminőséggel párosul. Az ír és a megír között nem csak az írás tevékenységének befejezettsége tekintetében van különbség, a megír valaminek a létrehozására, az írás eredményére is utal, tehát rezultativitást is kifejez (rezultatív akcióminőség). További példák: betakarít(ja a termést), felépít(i a házát), kimos(sa az ingét). A tisztán perfektiváló funkció leginkább olyan esetekben érhető tetten, amikor a cselekvés eredményére nincs explicit utalás: becsomagolok, felmosok, kitakarítok, megfőzök. Tiszta aspektuális párként ebben az esetben nem két ige, hanem egy ige és egy igei szerkezet áll egymással szemben: becsomagolok – becsomagolom a ruhámat, felmosok – felmosom a konyhát, kitakarítok – kitakarítom a lakást, megfőzök – megfozöm az ebédet.

Az igekötős igék esetében is a termékeny minták vizsgálatát tekintjük a legfontosabb feladatnak. Ezek a minták elsősorban a neologizmusok esetében érhetők tetten, pl. internetezik – *meginternetezik, de emailezik – megemailez. Az alapvető kérdés tehát az, hogy mitől függ a perfektiválás lehetősége, és ha a perfektiválás lehetséges, mitől függ az igekötő megválasztása.

Az akcióminőségek képzése

Az akcióminőségek esetében az igekötő jelentését nem vezethetjük le az igekötő eredeti jelentéséből. Például a meg igekötő az igék egy bizonyos körében az egyszeriség kifejezésére (szemelfaktív akcióminőség) szolgál: megcsóvál, meglátogat, megvakar, megsimogat. Az alapige iteratív-duratív értelmű, a cselekvés többszöri végzését fejezi ki. A meg igekötő jelentése ebben az esetben tehát ’egyet/egyszer V, ahol V az alapige jelentése. A totalitás akcióminősége azt fejezi ki, hogy az igével jelölt cselekvés, folyamat, történés nagy vagy teljes területet/felületet érint. A képzés jele a be igekötő. Például bevizez, beken, bepontoz, bemohásodik. Az akcióminőség-képzés a következő igecsoportok esetében termékeny: a ’tesz vmit vhova’ és ’tesz vmit vmilyenné’ jelentésmozzanatot tartalmazó tranzitív cselekvésigék, valamint a ’válik vmilyenné’ jelentésmozzanatot tartalmazó intranzitív igék esetében. Az agyon igekötő segítségével kétféle akcióminőséget is képezhetünk: az intenzív akcióminőséget (agyonkarcol, agyonpirosít) és az exhausztív akcióminőséget (agyonsétálja magát, agyontanulja magát). A magyarban kb. tucatnyi termékeny akcióminőség-képzéssel számolhatunk.

A határozói jelentést is megőrző igekötők

Egyszerűbb dolgunk van az irányjelentésű igekötők esetében: felmegy, lejön, befut, kifut, elfut. Mozgásigék esetében az igekötő a mozgás irányát jelzi. Más cselekvésigék esetén az irányjelentéshez kapcsolódó egyéb jelentést hordozhat: becsuk, befed, begombol. A határozói jelentést is megőrző igekötős igék metaforizált alakjai (pl. a ki igekötő esetében: kivergődik, kivetkőzik) a szintaktikai következmények miatt is külön figyelmet érdemelnek (az ilyen igék nem szerepelhetnek progresszív aspektusban: *Éppen vergődik ki az adósságból, *Éppen vetkőzik ki ömagából).[10]