Ugrás a tartalomhoz

A magyar nyelv

Kiefer Ferenc, Bakró-Nagy Marianne, Bartha Csilla, Bánréti Zoltán, Borbély Anna, Cser András, Dömötör Adrienne, É. Kiss Katalin, Gerstner Károly, Gósy Mária, Gyuris Beáta, Haader Lea, Hattyár Helga, Holló Dorottya, Horváth László, Kassai Ilona, Kenesei István, Kiefer Ferenc, Kiss Jenő, Kontra Miklós, Korompay Klára, Kurtán Zsuzsa, Laczkó Krisztina, Nádasdy Ádám, Németh T. Enikő, Olaszy Gábor, Pléh Csaba, Prószéky Gábor, Sándor Klára, Sipőcz Katalin, Siptár Péter, Szabó Mária Helga, Tolcsvai Nagy Gábor, Váradi Tamás (2006)

Akadémiai Kiadó Zrt.

A szóképzés

A szóképzés

A szóképzés a szóalkotásnak az a módja, amikor képző segítségével új szót hozunk létre (lásd a „Szóképzés”, a „A képzett szavak” és a „Képzett szavak” pontot is). Mint már említettük, alaktani áttekintésünkben a termékeny folyamatok tárgyalására szorítkozunk.[5] Ennek megfelelően a teljes magyar képzőállomány számbavétele helyett az alábbiakban csak a termékeny képzőket tárgyaljuk.

Termékeny főnévképzők

(a) -ság/-ség

A képzővel melléknévből és főnévből képezhető elvont jelentésű főnév (szépség, jóság, brókerség). A képző jelentése ’az alapszóval jelölt vminek levés/mivolt’, pl. menedzserség ’menedzsernek levés/menedzser mivolta vkinek’. Az alapszóra vonatkozólag különféle korlátozások érvényesek, a főnévi alapszó csak funkcióvagy foglalkozásnév lehet (szemantikai korlátozás, pl. *kanálság), a melléknévi alapszó nem lehet -nyi képzős (morfológiai korlátozás, pl. *kanálnyiság).

(b) -itás

Az -itás képzővel idegen eredetű melléknévből képzünk elvont jelentésű főnevet: modernitás, dekorativitás. A szabály alól kivételt jelentenek az -(iszt)ikus, -mán, -mer, -ózus végű idegen szavak, amelyekből a -ság/-ség képzővel képzünk főnevet, pl. statikusság, morózusság.

(c) A -ka/-ke és a -cska/-cske kicsinyítő képző

A képző szemantikailag ’kicsiny’-t jelent, a szemantikai jelentés azonban leggyakrabban pragmatikai jelentést, kedveskedést, becézgetést közvetít. A két képző közül a -ka/-ke képző használatának bonyolultabb a feltételrendszere: a képző nem fordulhat elő mássalhangzóra végződő egy szótagú, valamint zárhangra végződő több szótagú szótövek esetén: *hódka –hódocska, *családka –családocska. A -ka/-ke képző nem csatlakozhat a/e végződésű főnevekhez sem: *almáka, *körtéke. A fenti megfigyelés általánosítható: két rivális képző közül általában az egyik mindig általánosabb használatú, kevesebb feltételhez kötött.

(d) A becézőnév képzője

Az -i becézőnévképző a keresztnév csonka tövéhez járul, amelyet úgy kapunk, hogy a név első szótagjához hozzávesszük a rákövetkező mássalhangzót: Fe + r (Feri), Er+zs (Erzsi). A becézőnév képzése termékeny. Ugyanezt a szabályt követi az -i kicsinyítő képző is: uborka – ubi, paradicsom – pari. Annak ellenére azonban, hogy ez utóbbi képzési mód terjedőben van, nem foglalható szabályba, tehát az általunk megfogalmazott termékenység-fogalom alapján nem tekinthető termékenynek. Egyelőre a káposztá-ból nem képzünk kápi-t, sem a burgonyá-ból burgi-t. A képzés tehát analógiás úton terjed és nem szabályalkalmazás eredménye. A becézőnévnek nincs szemantikai jelentése; pragmatikai jelentése azokból a feltételekből áll, amelyek használatát megszabják.

(e) Az -s képző

A képzőt leginkább foglalkozásnevekben (pl. órás, butikos, halas) és számjegynevekben (ötös, százas, ezres) találjuk. A foglalkozásnevek képzése azonban a szóban forgó tevékenység intézményesülésétől függ. Az -s főnévképző szorosan összefügg az -s melléknévképzővel: minden olyan esetben, amikor termékeny módon képezhető -s képzős főnév, van egy neki megfelelő -s képzős melléknév is: a butikos nő –a butikos, a kukás ember – a kukás. Ebből következik, hogy az -s képzős melléknévből (szoftveres cég) minden morfológiai változás nélkül, ún. konverzióvaljön létre az -s képzős főnév (szoftveres ’az a személy, akinek valami kapcsolata van a szoftverrel’). Ilyen főnevek képzése termékeny. A foglalkozásnév ezekből jön létre intézményesülés révén.[6] A melléknév jelentése lehet ’sporteszközzel tevékenykedő’ (pl. gördeszkás), vagy ’áruval tevékenykedo’ (pl. újságos), vagy ’vmit birtokló, javító, használó’ (pl. traktoros), vagy ’valamilyen intézményhez tartozó’ (pl. tévés), vagy ’valamilyen hangszeren játszó’ (pl. citerás).

(f) -ás/-és[7]

Ezzel a képzővel igéből képzünk főnevet, amely jelenthet komplex eseményt (pl. felmerülés, megoperálás), egyszerű eseményt (pl. beavatkozás, olvasás), vagy eredményt (pl. varrás, bemélyedés). A komplex eseményt jelentő főnevek önmagukban, alanyi vagy tárgyi vonzatuk nélkül (amelyet az alapigétől örökölnek) nem állnak meg: a kérdés felmerülése, de *a felmerülés (vö. a kérdés felmerül); a lány megoperálása, de *a megoperálás (vö. a lányt megoperálják). Az egyszerű eseményt jelentő -ás/-és képzős főneveknek nincsenek vonzataik, szemantikailag eseményt fejeznek ki, szintaktikailag viszont egyszerű főnévként viselkednek. Például A beavatkozás sokáig tartott mondatban a beavatkozás főnévnek nincsenek vonzatai. Az eredményt jelentő -ás/-és képzős főnevek valamely cselekvés vagy folyamat eredményét jelölik (a varrás a varr igével jelölt cselekvés eredménye, a bemélyedés a bemélyed igével jelölt folyamat eredménye). A képző – néhány kivételtől eltekintve – tetszés szerinti igéhez járulhat, nem használható azonban – termékeny módon – a -hat/-het toldalék után (vö. *olvashatás, *elmélkedhetés).

(g) -ó/-o

Az -ó/-ő képzővel igéből eseti cselekvő vagy eszköz jelentésű főnevet képzünk: sportoló, író, ásó, evező. Az ’eseti cselekvő’ jelentés intézményesülhet: ha muszáj, ma én is lehetek futő (eseti jelentés) > fűtő vagyok (foglalkozásom fűtő, intézményesült jelentés). Termékenyen eszközneveket csak abban az esetben képezhetünk, ha az alapige által jelölt cselekvés eszközt feltételez (pl. ás, vasal, vés). A képzés megszorításai: (a) az alapige nem követelhet meg kötelező határozói vagy mondatértékű bővítményt (pl. az otthon maradó gyerek > *maradó (fn)); (b) az alapige általában nem jelölhet állapotot (pl. fekszik > *fekvő (fn)) sem pillanatnyi eseményt (pl. moccan > *moccanó (fn)) végül (c) az -ó/-ő képző nem fordulhat elő a -hat/-het, -(t)at/-(t)et, -(t)atik/-(t)etik toldalékok után (pl. *nézhető (fn), *takaríttató (fn)).

Termékeny melléknévképzők

(a) -talan/-telen, -atlan/-etlen

A fosztóképző igéből, ill. főnévből képez melléknevet. Az előbbi esetben a fosztóképző produktív módon csak tárgyas cselekvésigékez járulhat: megíratlan, elolvasatlan, de *ugrálatlan, *futatlan. Igék után az -atlan/-etlen (tanul+atlan, tölt+etlen) alakot találjuk, magánhangzó végű főnevek után a -tlan/-tlen alak jelenik meg (gyanú+ tlan, nő+tlen), mássalhangzó végű főnevek után pedig a -talan/-telen alak áll (család+ talan, veszély+ telen). Fonológiai szempontból sajátos osztályt alkotnak azok a mássalhangzó végű főnevek, amelyek az igékhez hasonlóan az -atlan/-etlen alakot veszik magukhoz (párt+atlan, fül+etlen). A főnév alapú képzés feltétele, hogy az adott főnévvel jelölt dolog és egy másik főnévvel jelölt dolog között megfelelő rész–egész viszony álljon fenn. Például a lomb része a fának, a nyél része a kapának, ezért mondható a lombtalan fa és a nyeletlen kapa. A feltétel abban az esetben is működik, ha a főnévi szerkezet alaptagjával jelölt dolog és a fosztóképzős melléknév bázisával jelölt dolog között asszociatív kapcsolat áll fenn. Az ételt sóval főszerezzük, ha ezt nem tesszük, ételünk sótlan; az ember általában ruhában jár, a ruhátlan emberen nincs ruha. A fosztóképző tőmelléknevekhez nem járulhat termékenyen: az igaztalan, tisztátlan, magyartalan lexikalizálódott képződmények. Szemantikailag a fosztóképzős melléknév pozitív párjának tagadását jelenti: a lombtalan a lombos, a vasalatlan a vasalt tagadása (lásd a „A fosztóképző”. pontot is).

(b) -i

Az -i melléknévképző termékenyen csak főnevekhez járul; a főnév jelenthet foglalkozást, funkciót (tanári, elnöki), intézményt (parlamenti, egyetemi), földrajzi helyet (apatini, balatoni), elvont fogalmat (cselekvési, pihenési), művészeti ágat, tudományterületet (teológiai, zenei), időtartamot (napi, nyári), személynevet (bartóki, József Attila-i). Az egyes szemantikai csoportokon belül különféle egyéb megszorítások érvényesülhetnek. A főnév nem lehet anyag-, állat- vagy növénynév (pl. *aranyi, *tigrisi, *szegfűi), termékek neve (*szekrényi, *autói), i-re végződő köznév (pl. *rabbii, *stricii). A képzett melléknév jelentésének sokfélesége a főnévi alapszó jelentéseinek gazdagságából ered. A képzőnek ennek ellenére van egy általános alapjelentése, amely így jellemezhető: ’az alapszó és a belőle képzett melléknév által jellemzett főnév között valamilyen viszony, reláció áll fenn’. Így például a tanári állás esetében ez a reláció a ’tanár’ és az ’állás’, a bírósági tárgyalás esetében a ’bíróság’ és a ’tárgyalás’, az irodalmi vita az ’irodalom’ és a ’vita’ között áll fenn.

(c) -beli

Ez a képző országnevek (németországbeli, svédországbeli), szabályba foglalható korlátozással földrésznevek (afrikabeli, amerikabeli) és városnevek (varsóbeli, párizsbeli), intézményt jelentő alapszavak (parlamentbeli, egyetembeli), művészeti ágat jelentő főnevek (építészetbeli, festészetbeli), gyűjtőnevek (csoportbeli, osztálybeli) esetében termékeny. Földrész-, földtáj-, ill. városnév esetén a képzésnek korlátai vannak: az alapszó nem lehet olyan név, amelynek helyhatározói alakja az -n raggal van kifejezve: Budapesten –*budapestbeli, de Varsóban –varsóbeli. A -beli képző birtokos személyrag és a többes szám toldaléka után is előfordulhat (pl.falumbeli, utcátokbeli), és ez arra utal, hogy a -beli nem tipikus képző. Az elliptálhatóság miatt (félszó jellegű) összetételi tagnak is tekinthető, lásd a „A szóösszetétel” és a „Mi a szó?” pontot (vö. akár varsó- akár párizsbeli). A képző jelentése: ’vmihez tartozó, vmivel kapcsolatos’.

(d) -s

Ezzel a képzővel főnévből és melléknévből képezhetünk termékenyen melléknevet.

(d1) Az alapszó főnév

A képző sokféle jelentésben fordul elő, ezek közül csupán néhányat említünk. (1):

’az alapszóban megnevezett eszközzel, élőlénnyel, tárggyal, jellel rendelkező vagy azzal ellátott’. Az alapszó ebben az esetben tárgy-, eszköz-, állat- vagy növénynév, pl. sapkás, dobos, kutyás, bokros. (2): ’az alapszóban megnevezett intézményhez, szervezethez vagy csoporthoz tartozó, abban tevékenykedő’. Az alapszavak intézmények, szervezetek, csoportok típusait megnevező köznevek, pl. főiskolás, fideszes, kft-s. (3): ’az alapszóban megnevezett időtartamhoz kapcsolódó’. Az alapszavak időtartamot jelölő főnevek, pl. éves, napos, perces. (4): ’az alapszóban megnevezett fogalommal kapcsolatos’. Az alapszavak -(ác)ió végű idegen szavak, pl. privatizációs, koncessziós.

(d2) Az alapszó melléknév

A képző jelentése: ’az alapszóban kifejezett tulajdonság(ok)hoz hasonló tulajdonsággal/tulajdonságokkal jellemezhető’. A képző a melléknevek következő csoportjaihoz járulhat termékenyen: (a) a színnevekhez, pl. kékes, drappos; (b) a morfológiailag nem komplex népnevekhez, pl. angolos, svédes; (c) az -i képzős melléknevek két csoportjához, az országnevekből képzett, nem népnévként funkcionáló melléknevekhez (pl. magyarországias, angliaias) és az olyan helynevekből képzett melléknevekhez, amelyekből közvetlenül -s képzővel nem képezhető melléknév (pl.párizsias, vidékies).

(e) -ú/-ű, -jú/-jű

A képző j-s változata éppúgy előre jelezhető, mint a magánhangzó illeszkedése: a j-s változat magánhangzó végű főnév után jelenik meg. A képzőnek kötelező melléknévi vagy számnévi vonzata van, önmagában nem áll meg: *fejű, *orrú, *lábú, de kerek fejű, nagy orrú, három lábú. A képző jelentése: ’valamivel rendelkező’. A képzés korlátait az alábbi példák szemléltetik: *nagy autójú (férfi), *sok lámpájú (szoba). A testrész az ember elidegeníthetetlen része, első pillantásra tehát úgy tűnik, hogy a melléknév akkor képezhető, ha az alapszóval megnevezett dolog elidegeníthetetlen része a szerkezet alapszavával jelölt dolognak. A kerek fejű férfi esetében a kerek fej elidegeníthetetlen része aférfinak, a nagy autójú férfi esetében viszont ez nem áll fenn. Az elidegeníthetetlenség azonban csak elégséges, de nem szükséges feltétele a képzésnek. A képzés akkor is lehetséges, amikor az elidegeníthetetlenség ugyan nem áll fenn, de az alapszóval jelölt dolog (kalap, kabát) hozzátartozik a szerkezet alaptagjával (lány, férfi) jelölt dologhoz, ill. személyhez: virágos kalapú lány, pöttyös kabátú férfi.

(f) -nyi

A képző hozzávetőleges mérték megnevezésére szolgál: pohárnyi, vödörnyi, ajtónyi. Az alapszó bármely konkrét főnév lehet.

Termékeny igeképzők

(a) -z(ik) és -l

A két egymással versengő képző főnévből képez igét. Amint azt más esetben is láttuk, két rivális képző közül az egyik mindig általánosabb, kevesebb megszorításnak engedelmeskedik. A mi esetünkben az általánosabb igeképző a -z(ik), az -l képző egy szótagú, de nem r-re vagy l-re végződő, valamint több szótagú és magas hangrendű főnevekhez járul: bokszol, parkol, szkennel, menedzsel, editel. A képző jelentése: ’foglalkozik vmivel’.

(b) -ál

Ez a képző a mai magyar nyelvben önálló képzővé vált, vele idegen eredetű igéket illesztünk bele a magyar ragozási rendszerbe: installál, editál, formattál. A képző termékenyen a több szótagú, vegyes vagy mély hangrendű igék beillesztésére használható. Az egy szótagúak és a magas hangrendű több szótagúak az -l képzőt veszik fel: printel, szével, menedzsel.

(c) -kodik/-kedik/-ködik, -skodik/-skedik/-sködik

A képző főnévből és melléknévből képez igéket.

(c1) Főnévi alapú képzés esetén a magánhangzóra vagy zárhangra végződő tövek után a képző -skodik/-skedik/-sködik változatát használjuk (bíróskodik, mérnökös-ködik). Az alapszó foglalkozást vagy funkciót jelöl: rektorkodik, bankárkodik. A képző jelentése: ’az alapszóval jelölt funkciónak megfelelően viselkedik’. A képzőnek csak világismereti tényezők szabnak gátat.

(c2) Melléknévi alapú képzés esetén a képző fosztóképzős vagy -s képzővel képzett melléknévhez járul. Szemantikai korlátja a képzésnek, hogy az alapszónak emberi tulajdonságot kell jelölnie. Pl. hűtlenkedik, aggályoskodik, de *értéktelenkedik, *nedveskedik.

(d) -gat/-get

A képzővel tartós cselekvést jelölő alapige esetén kicsinyítést, csökkent értékű cselekvést, pillanatnyi eseményt jelölő alapige esetén pedig gyakorítást fejezünk ki (lásd a „A -gat/-get igeképző”. pontot): olvasgat, írogat; nyitogat, vereget. A képzőt nem vehetik fel az állapotot jelentő igék: *tartalmazgat, *emlékezget, és nem használható a visszaható igék képzői után sem, pl. *buzgólkodgat, *ölelkezget.

(e) -g és -n

Hangutánzó tövekből tartós cselekvést, történést a -g képzővel, mozzanatosat pedig az -n képzővel képezhetünk: cseng, dörög, zizeg, pattan, zizzen. A képzés ugyan nem szóalapú, de egy nagyon szűk körben, kicsi, de nem zárt bázissal termékeny. Potenciális hangutánzó töveket véve termékenyen képezhető például a zuttyogzuttyan, bummog –bumman, bizzeg –bizzen.

(f) -Vdik

A képző melléknevekhez járul; jelentése: ’a melléknév által jelölt tulajdonságúvá kezd válni’. Pl. magasodik, domborodik, szigorodik. A képzés bizonyos – itt nem részletezendő – szemantikai feltételek esetében két vagy kettűnél több szótagú és nem magánhangzóra végzűdű melléknevek esetében termékeny.

(g) -ít

Az -ít képző az -Vdik képző kauzatív (okozást jelentő) megfelelője: magasodikmagasít, sötétedik –sötétít.

(h) -sít és -sodik/-sedik/-södik

Az -ít és az -Vdik képzőktől független képző. A két képzőpár szétválasztása mellett komoly szemantikai érv szól: a németesít nem azt jelenti, hogy ’németessé tesz’, hanem azt, hogy ’németté tesz’, és a németesedik sem jelenti azt, hogy ’németessé válik’, hanem azt, hogy ’németté válik’. A két képző abban az esetben termékeny, amikor az alapszó népnév.

(i) -izál

Idegen eredetű melléknevekből az -izál képzővel képzünk igét: modernizál, szinkronizál. A képző azonban nem járulhat -ózus végű melléknevekhez, pl. *maliciózusizál.

(j) -(t)at/-(t)et

A képzővel műveltető igét képzünk. A műveltető igék az alapigéhez képest egy új vonzattal rendelkeznek, amely a mondatban alanyként jelenik meg: Béla dolgozik > János dolgoztatja Bélát. Az alapige alanya a képzett ige tárgyaként jelenik meg. Műveltető ige nem képezhető állapotigéből: *léteztet, *birtokoltat.[8]

(k) -(t)atik/-(t)etik

Ezzel a képzővel cselekvő igéből szenvedő igét képzünk, a képző minden tárgyas cselekvő igéhez kapcsolódhat.

(l) -ódik/-odik

A mediális igék képzője. A mediális ige alanya nem cselekvő szerepű és megfelel az alapige tárgyának: aszalja a szilvát > a szilva aszalódik. A mediális igék képzésének viszonylag bonyolult feltételrendszerével részletesen itt most nem foglalkozunk.

(m) -kodik/-kedik/-ködik

A képzővel cselekvő alapigéből visszaható igét képzünk: Anna megmossa az arcát > Anna megmosakodik. A cselekvés önmagára a cselekvőre irányul. A képzés szükséges feltétele, hogy a tárgyas alapigének cselekvő szerepű alanya és olyan tárgya legyen, amelyre az alany hatást gyakorolhat, amelyen az alany változást idézhet elő. Ez a feltétel nem teljesül pl. a János szereti a gesztenyét, Péter veri az asztalt, A vihar kidöntötte a fát mondatok igéire, s egyik igéből sem képezhető visszaható ige.

Termékeny határozószó-képzők

(a) -n

A képzővel tő- vagy képzett melléknévből képzünk határozószót: vidáman, csúnyán, bőkezűen, gőgösen, szabályszerűen. A képző nem járulhat népnévhez és alapszava nem lehet -i, -beli, -nyi, -tlan/-tlen, -talan/-telen képzős melléknév.[9]

(b) -ul/-ül

Ezzel a képzővel népnévből vagy fosztóképzős melléknévből képzünk határozószót: olaszul, lengyelül, meggondolatlanul, elkerülhetetlenül.

(c) -lag/-leg

A képző -i képzős melléknevekhez járul: logikailag, zeneileg. A képzés feltétele: a főnévi alapszó tudományos diszciplínát vagy művészeti ágat, ill. elvont művészeti fogalmat jelöl.

(d) -kor

A képzővel időhatározó-szót képzünk. Termékenyen -ás/-és képzős esemény jelentésű főnevekhez járulhat: megérkezéskor, elinduláskor, elalváskor, felébredéskor. Nem járulhat a képző állapotigéből képzett főnévhez: *tudáskor, *emlékezéskor, *tartalmazáskor, *birtokláskor. De a cselekvésigék körében sem teljesen termékeny, pl. *mondáskor, *szóláskor, *gondolkodáskor. Azoknak az igéknek a köre, amelyben a képző termékeny, még tisztázatlan.

(e) -képpen, -ként, -stul/-stül

Ezekkel a képzőkkel módhatározószót, osztóhatározó-szót, ill. társashatározószót képzünk. A képzés részletezésétől eltekintünk.

A fenti felsorolásban nem szerepelnek a hagyományosan képzőnek tekintett -né, -ék, -hat/-het, -ható, -hatatlan, -fajta, -szerű, -féle toldalékok. A -né, -szerű, -fajta, -féle toldalékot az elliptálhatóság kritériuma alapján (félszó értékű) összetételi tagnak tekintjük, a -hat/-het és az -ék toldalékot pedig (nem prototipikus) inflexiós toldaléknak. Az -ék nem hoz létre új szót, a vele toldalékolt szó nem lexikalizálódik. A -k többesjellel kiegészítő eloszlást mutat: szomszédékéi –szomszédokéi, és előfordulhat egyértelműen inflexiós toldalék után is: szomszédaimék. A -hat/-het toldalékra is érvényes, hogy a vele toldalékolt igék nem lexikalizálódhatnak, s vele tetszés szerinti ige toldalékolható. A -hat/-het toldalékkal toldalékolt igéből nem képezhető igenév (*olvashatandó, *olvashatva, *olvashatni) és nem képezhető főnév (*olvashatás). A -ható és -hatatlan összetett képzők külön problémát vetnek fel, szételemzésük elvileg lehetséges, de nem problémamentes. A -hatatlan szételemzése például csak abban az esetben lehetséges, ha a -hat toldalékot képzőnek tekintjük, ugyanis az -atlan kétségtelenül képző, képző viszont nem következhet inflexiós toldalék után. A -ható esetében a szételemzés szemantikai bonyodalmakhoz is vezet: az olvasható passzív értelmű, az viszont sohasem az.

Nem soroltuk fel az igenevek toldalékait sem, amelyeknek képző volta szintén nem egyértelmű. Szófajváltásról az igenevek képzése esetében csak akkor beszélhetünk, ha az igeneveket külön szófajnak tekintjük. A képzés teljesen termékeny, a lexikalizálódás szinte ki van zárva, ugyanakkor megváltozik a szintaktikai környezet, a főnévi és melléknévi igenév toldalékai nem szóalakzáróak.

Az alaktan, mint említettük, nem szorítkozhat a termékeny szóképzés vizsgálatára. Szabályszerűséget a terméketlen szóképzés esetében is találunk, pl. az -ász/ -ész képzős származékok könnyen szételemezhetők (nyomdász = nyomd(a) + ász, lovász = lov + ász, szobrász = szobr + ász), de a képzés bázisát nem tudjuk pontosan meghatározni. Még egyértelműbb a szabályszerűség a -mány/-mény főnévképző esetében (készítmény, gyártmány). Az alapige olyan tárgyas ige, amelynek tárgya eredménytárgy. A származék jelentése: ’a cselekvés révén létrejött eredmény’. Új származékok azonban legfeljebb analógia révén jöhetnek létre. Ebben az esetben is jeleznünk kell, hogy a képzés egy adott, zárt igecsoport esetében működik.