Ugrás a tartalomhoz

A magyar nyelv

Kiefer Ferenc, Bakró-Nagy Marianne, Bartha Csilla, Bánréti Zoltán, Borbély Anna, Cser András, Dömötör Adrienne, É. Kiss Katalin, Gerstner Károly, Gósy Mária, Gyuris Beáta, Haader Lea, Hattyár Helga, Holló Dorottya, Horváth László, Kassai Ilona, Kenesei István, Kiefer Ferenc, Kiss Jenő, Kontra Miklós, Korompay Klára, Kurtán Zsuzsa, Laczkó Krisztina, Nádasdy Ádám, Németh T. Enikő, Olaszy Gábor, Pléh Csaba, Prószéky Gábor, Sándor Klára, Sipőcz Katalin, Siptár Péter, Szabó Mária Helga, Tolcsvai Nagy Gábor, Váradi Tamás (2006)

Akadémiai Kiadó Zrt.

Képző vagy rag?

Képző vagy rag?

A képzők tipikus tulajdonságai a következők: (a) a képző új szót hoz létre; (b) a képző szófajváltást idézhet elő; (c) a szóképzés korlátozottan termékeny, azaz általában csak egy fonológiailag/morfológiailag/szemantikailag meghatározott tartományban produktív; (d) a képzett szó könnyen lexikalizálódhat (sajátos lexikai jelentést vehet fel), a ragozott szó ezzel szemben nem lexikalizálódik; (e) a képző megváltoztathatja az alapszó szintaktikai környezetét (a bezár ige alanyi és tárgyi vonzatot kíván, a bezáródik igének csak alanyi vonzata van, a bezárás főnévnek pedig csak tárgyi vonzata lehet); végül (f) a képző után általában állhat más toldalék (a képző nem szóalakzáró). Ezek a tulajdonságok azonban nem abszolút érvényuek: nem minden képző idéz elő szófajváltást (pl. olvas > olvasgat, lámpa > lámpácska), az -ás/-és képző szinte korlátlanul termékeny, a képzők egy tekintélyes része nem változtatja meg az alapszó szintaktikai környezetét, a határozószó-képző után nem állhat más toldalék (pl. szépen, ügyetlenül), a kicsinyítő képző esetében a lexikalizálódott képződmények nagyon ritkák.

A tipikus inflexiós toldalékok ezzel szemben nem hoznak létre új szót, nem változtatják meg a szintaktikai környezetet, nem okoznak szófajváltást, teljesen termékenyek, a velük toldalékolt szó nem lexikalizálódik, és nem állhat utánuk más toldalék.

Eszerint tipikus képző a magyarban például az -(V)s denominális melléknévképző: a homokos a homok-hoz képest új szó; a homokos melléknév, a homok viszont főnév, a képzés tehát megváltoztatja a szó szintaktikai környezetét; a képző szófajváltást okoz; nem minden tartományban termékeny, elvont főnevekből képzett melléknevek esetében például van bánatos, becsületes, de nincs *igyekezetes, *szeretetes; a lexikalizálódott jelentésre számos példát találunk: alkalmas, lelkes, fokozatos; állhat utána más toldalék: becsületességgel. Ugyanakkor a -t tárgyrag tipikus inflexiós toldalék, mivel nem hoz létre új szót, az alapszóhoz képest csak annyi szintaktikai változást okoz, hogy az ige tárgyát jelöli; szófajváltást nem okoz; teljesen termékeny; a vele toldalékolt szó sohasem lexikalizálódik; utána más toldalék nem következhet.

Az említett kritériumok közül egyiknek vagy másiknak nagyobb jelentőséget tulajdoníthatunk, mondhatjuk például azt, hogy a szófajváltás ugyan nem szükséges, de elégséges feltétel, vagyis ha valamely toldalék szófajváltást idéz elő (mint pl. az -ul/-ül toldalék, amely melléknévből határozószót hoz létre), akkor képző. A lexikalizálódás lehetőségét is kiemelt kritériumnak tekinthetjük, s azt mondhatjuk, hogy amennyiben egy toldalékolt képződmény sohasem lexikalizálódik, akkor az nem szó értékű, ha pedig nem szó értékű, akkor a toldalék nem hozott létre új szót, s ezért nem lehet képző (ez az eset áll fenn például a -hat/-het esetében). Ilyen megközelítéssel a képző és az inflexiós toldalék egyértelműen elválasztható egymástól, de csak azon az áron, hogy a kevéssé egyértelmű eseteket is úgy kezeljük, mintha egyértelműek lennének. A kizárólag egyértelmű kategóriákat megengedő elméleteknek ezt az utat kell választaniuk.[3] A fokozatosság elvét elfogadó elméletek ezzel szemben abból indulnak ki, hogy a szóképzés és a ragozás közötti különbség fokozat kérdése. Minél több képzőszerű tulajdonsággal rendelkezik egy toldalék, annál inkább képző minél kevesebbel, annál inkább inflexiós toldalék. Ilyen megközelítés esetében beszélhetünk képzőszerű ragról, ill. Ragszerű képzőről is.[4]