Ugrás a tartalomhoz

A magyar nyelv

Kiefer Ferenc, Bakró-Nagy Marianne, Bartha Csilla, Bánréti Zoltán, Borbély Anna, Cser András, Dömötör Adrienne, É. Kiss Katalin, Gerstner Károly, Gósy Mária, Gyuris Beáta, Haader Lea, Hattyár Helga, Holló Dorottya, Horváth László, Kassai Ilona, Kenesei István, Kiefer Ferenc, Kiss Jenő, Kontra Miklós, Korompay Klára, Kurtán Zsuzsa, Laczkó Krisztina, Nádasdy Ádám, Németh T. Enikő, Olaszy Gábor, Pléh Csaba, Prószéky Gábor, Sándor Klára, Sipőcz Katalin, Siptár Péter, Szabó Mária Helga, Tolcsvai Nagy Gábor, Váradi Tamás (2006)

Akadémiai Kiadó Zrt.

Termékenység és szabályszerűség

Termékenység és szabályszerűség

Valamely morfológiai minta csak akkor termékeny, ha vele adott feltételek mellett új szavak, szóalakok hozhatók létre. Ez azonban nem elegendő feltétele a termékenységnek: az új alakzatoknak morfológiai szabálynak kell engedelmeskedniük, és ez azt is jelenti, hogy meg kell tudnunk adni azt a tartományt, amelyen belül a létrehozható alakzatok megjósolhatók. Például a -da/-de képzővel keletkeznek ugyan új szavak (vö. bútorda, gombócda, bőrde), nem adható meg azonban azoknak a főneveknek a köre, amelyek a képzést lehetővé teszik. Az ilyen képzett szavak analógiás úton jönnek létre: meglévő mintát és nem szabályt követnek. Valamely morfológiailag összetett szó akkor szabályszerű, ha morfológiai szabály segítségével állítható elő vagy írható le. A morfológiai szabály olyan szabály, amely megjósolható módon toldalékot vagy egy másik szót illeszt a bemenetül szolgáló alakzathoz. A megjósolhatóság a jelentésre is vonatkozik, a szabálynak a létrejött morfológiai alakzat jelentéséről is számot kell adnia. A magyarban a ragozás szinte korlátlanul termékeny, tehát szemantikai, szintaktikai és morfológiai feltételek megfogalmazására általában nincs szükség: az internetezik, klónoz típusú új igék az igék jelentésétől teljesen függetlenül a teljes ragozási paradigmát kitöltik. A ragozott alakok szabályszerűek, a toldalékolás szabályba foglalható. Ez általánosabban is igaz: a termékeny morfológiai folyamat mindig szabályszerű, ennek fordítottja azonban nem áll: pl. az ikes ragozás szabályba foglalható ugyan, de egyes alakjai már nem termékenyek.[2]

A különféle fonológiai, morfológiai, szintaktikai és szemantikai megszorítások különösen a szóképzésre jellemzőek. Pl. a -ság/-ség képzővel főnévből képezhetünk elvont jelentésű főnevet, de az alapfőnév csak funkció- vagy foglalkozásnév lehet (menedzserség, neoszocialistaság); az -ul/-ül határozószó-képző termékeny módon csak olyan melléknévhez járulhat, amely vagy nyelv neve (pl. oroszul, lengyelül), vagy pedig fosztóképzőre végződik (változatlanul, kibékíthetetlenül). A rossz+ul, orv+ul alakzatok nem szabályszerűek. Szabályszerű, de nem termékeny a -mány/-mény képzővel történő képzés abban az esetben, amikor a tárgyas ige eredmény tárgyat kíván: gyártmány, készítmény. Két rivális képző esetében általában különbözőek a két képző alkalmazásának feltételei, pl. az -l igeképzőt az egy szótagú és mássalhangzóra (de nem r-re vagy l-re) végződő főnevek után találjuk, más esetekben a -z az igeképző (pl. parkol, voksol, de diszkózik, internetezik).

Egy képző termékenységét elsősorban idegen szavak segítségével vizsgálhatjuk, pl. kódol, opciózik, installál, de érdemes potenciális és nonszensz szavakkal is kísérleteznünk. A nonszensz szó egy hangtanilag lehetséges, de nem létező szó. Nonszensz szavakkal tesztelhetjük többek között az -ál beillesztő képző viselkedését (vele idegen eredetű szavakat illesztünk bele a magyar ragozási rendszerbe). A tesztelés eredménye: a képző több szótagú, mély vagy vegyes hangrendű igék beillesztésére használható produktívan, míg az egy szótagúak és a magas hangrendű több szótagúak az -l képzőt veszik fel: rutilál, batukál, de zegel, batol, bergekel (a rutil, batuk, zeg, bat és bergek nonszensz tövek).

A termékeny képzés eredménye szemantikailag mindig kompozicionális, azaz a létrejött alakzat jelentése előre jelezhető. A termékeny képzéssel létrejött szavak azonban az idők folyamán új jelentéselemekkel gazdagodhatnak, ezt a jelenséget lexikalizálódásnak nevezzük. A termékeny módon létrehozott szavak között különbséget teszünk a nyelvi közösség által használt vagy ismert szavak, a létező szavak, és a potenciális, vagyis a termékeny szabály segítségével képezhető, de a nyelvi közösség számára nem ismert szavak, a potenciális szavak között. A lexikalizálódott szavak értelemszerűen mindig létező szavak. A létező és a potenciális szó közötti különbségtétel fontos szerepet játszik az ún. lexikai akadályozás magyarázatában. Sok esetben egy-egy termékeny képzési szabály azért nem alkalmazható, mert a szótárban már létező szó a képzést megakadályozza: a szabályos félés, álmodás szavakat nem képezzük, mert a szótárban már létezik a félelem, álom szó. Hasonló módon nincs szorgalmasság, egészségesség, mert már van szorgalom, egészség.

A termékeny morfológiai folyamat tehát mindig szabályba foglalható. A morfológiai szabály a magyarban általában agglutináló jellegű, azaz a bemenetül szolgáló morfológiai alakzathoz hozzáilleszt egy újabb elemet anélkül, hogy az alapszó (a tő) alakját megváltoztatná (lásd a „A magyar nyelv agglutináló jellege” pontot is). A szabálynak vannak bemeneti feltételei, ezek közé minimálisan a szófaji kategória tartozik, amelyhez a toldalék vagy egy másik tő járulhat. Szóképzés esetében általában azt a szemantikai mezőt is ismernünk kell, amelyben a képzés termékeny. A szabálynak lehetnek fonológiai feltételei is, így például az a-ra vagy e-re végződő főnév után nem állhat a -ka/-ke kicsinyítő képző: *almáka, *zergéke. Morfológiai megszorítás például, hogy a -ság/-ség képző nem járulhat termékeny módon a -nyi képzős melléknévhez: *tányérnyiság, *tenyérnyiség. Toldalékoláskor meg kell adnunk a toldalékjelentését és a toldalék által létrehozott szintaktikai változást (ha van ilyen). A képzőnek és az összetételi utótagnak is van szintaktikai kategóriája, s mivel a magyarban az alaptag mindig a jobb oldali tag, ezért a derivátum szintaktikai kategóriáját a jobb oldali toldalék vagy – szóösszetétel esetén – az utótag határozza meg. Szintaktikai változásról akkor beszélünk, ha a toldalék szintaktikai kategóriája különbözik az alapszó szintaktikai kategóriájától, pl. hutlen (melléknév) + kedik (igeképző) > hutlenkedik (ige), takarít (ige) + ás (főnévképző) > takarítás (főnév). A toldalék által okozott fonológiai változásokat, ill. a fonológiailag helyes toldalék kiválasztását nem a morfológiai szabály határozza meg, róluk fonológiai szabályok segítségével adunk számot; közéjük tartozik például a magánhangzó-illeszkedés szabálya (lásd a „A magánhangzó-harmónia”. pontot).