Ugrás a tartalomhoz

A magyar nyelv

Kiefer Ferenc, Bakró-Nagy Marianne, Bartha Csilla, Bánréti Zoltán, Borbély Anna, Cser András, Dömötör Adrienne, É. Kiss Katalin, Gerstner Károly, Gósy Mária, Gyuris Beáta, Haader Lea, Hattyár Helga, Holló Dorottya, Horváth László, Kassai Ilona, Kenesei István, Kiefer Ferenc, Kiss Jenő, Kontra Miklós, Korompay Klára, Kurtán Zsuzsa, Laczkó Krisztina, Nádasdy Ádám, Németh T. Enikő, Olaszy Gábor, Pléh Csaba, Prószéky Gábor, Sándor Klára, Sipőcz Katalin, Siptár Péter, Szabó Mária Helga, Tolcsvai Nagy Gábor, Váradi Tamás (2006)

Akadémiai Kiadó Zrt.

Kötőhangzó vagy toldalékkezdő magánhangzó?

Kötőhangzó vagy toldalékkezdő magánhangzó?

A toldalékok alakját illetően tisztáznunk kell a kötőhangzó, ill. a toldalékkezdő magánhangzó kérdését. A kettő közötti különbségek megállapításakor az alábbi szempontokat érdemes figyelembe venni: (a) Van-e magánhangzó-zérus váltakozás (pl. asztal+t, szék+et)? (b) Ha van, akkor a magánhangzó minősége megjósolható-e? (c) Van-e fonotaktikai indoka a megjelenésének, vagy olyankor is megjelenik, ha nélküle is fonotaktikailag helyes szóalak jönne létre? (d) Ha nincs fonotaktikai indok, megjelenik-e a szóban forgó magánhangzó magánhangzó végű tövek után is? (e) Ha igen, akkor törli-e a tővégi magánhangzót bizonyos tövek esetében? Tipikus esetben a kötőhangzó zérussal váltakozik, megjósolható minőségű, megjelenésének fonotaktikai oka van, nem jelenik meg magánhangzó végű tövek után, és nem törli a tővégi magánhangzót (lásd a „Magánhangzók kiesése és betoldása” pontot is).

Tipikus kötőhangzó például a tárgyrag magánhangzója, mert (a) zérussal váltakozik; (b) megjósolható minőségű (voks+ot, könyv+et, ökr+öt); (c) csak fonotaktikailag indokolt esetben jelenik meg (*voks+t, *könyv+t, *ökr+t); (d) nem jelenik meg magánhangzó végű tövek után (*hajó+ot, *kesztyű+öt); (e) nem törli a tővégi magánhangzót (szoké+1, barná+1). A többes szám toldaléka már kevésbé tipikus kötőhangzó, mivel megjelenik fonotaktikailag nem indokolt esetben is (hal+ak, a halk létező szó). Az -ig, -ért, -ul/-ül magánhangzója nem váltakozik zérussal, az -ít és az -ul/-ül igeképzők törlik a tővégi magánhangzót (szok+ít, barn+ul). Az utóbbi két esetben a magánhangzó a toldalék része, tehát toldalékkezdő magánhangzó. A kötőhangzót lényegileg az (a) és a (b) tulajdonság határozza meg. A toldalékkezdő magánhangzót V-vel jelölhetjük, ha minősége megjósolható, példa rá a -Vdik képző: sötét+edik, párás+odik, göndör+ödik. Ugyanez vonatkozik a kötőhangzóra is, pl. -(V)g, ahol V értéke 0 (zson+g), o (kop+og), e (ziz+eg) vagy ö (zör+ög) lehet. (A V azért áll zárójelben, mert értéke zérus is lehet.)