Ugrás a tartalomhoz

A magyar nyelv

Kiefer Ferenc, Bakró-Nagy Marianne, Bartha Csilla, Bánréti Zoltán, Borbély Anna, Cser András, Dömötör Adrienne, É. Kiss Katalin, Gerstner Károly, Gósy Mária, Gyuris Beáta, Haader Lea, Hattyár Helga, Holló Dorottya, Horváth László, Kassai Ilona, Kenesei István, Kiefer Ferenc, Kiss Jenő, Kontra Miklós, Korompay Klára, Kurtán Zsuzsa, Laczkó Krisztina, Nádasdy Ádám, Németh T. Enikő, Olaszy Gábor, Pléh Csaba, Prószéky Gábor, Sándor Klára, Sipőcz Katalin, Siptár Péter, Szabó Mária Helga, Tolcsvai Nagy Gábor, Váradi Tamás (2006)

Akadémiai Kiadó Zrt.

1. fejezet - A nyelvészet és területei

1. fejezet - A nyelvészet és területei

Nádasdy, Ádám

Mit vizsgál a nyelvészet?

A nyelvészet a nyelvvel foglalkozó tudomány. Ezt a kézenfekvő elvet a valóságban nem könnyű érvényesíteni, mert a nyelv olyan sokarcú, mindenütt-jelenlévő dolog, hogy nem mindig egyértelmű: mi tartozik bele a nyelvészetbe és mi nem – vagy árnyaltabban fogalmazva: mi a nyelvészet központi illetékessége, mik a járulékos vizsgálódási területek, mik a határterületek és mik az alkalmazások, amelyek a nyelvtudományhoz kapcsolódnak. Jegyezzük meg, hogy a „nyelvészet” és „nyelvtudomány” kifejezések egyenértékűek, bár olykor „nyelvészeten” inkább az egyes nyelvekkel való tüzetesebb foglalkozást, „nyelvtudományon” inkább az általános, minden nyelvet érintő elméleti kérdések taglalását értik.

Talán érdemes tisztázni, hogy mit nem vizsgál a nyelvészet, vagy legalábbis minek a vizsgálatát nem tekinti elsődleges feladatának. Vegyünk egy példát a természettudományból: az állattan az állatokkal foglalkozó tudomány. Ez azt jelenti, hogy az állattan elvileg nem foglalkozik azzal, hogy mely állatok hasznosak avagy károsak, szépek avagy csúnyák, legendásak avagy hétköznapiak, mert ezek nem állati, hanem emberi – társadalmi, művészi, lélektani, egészségügyi – szempontok. A kígyó leírásánál az állattan nem mondja el, hogy a bibliai Évát ő vette rá az alma megkóstolására, s az oroszlánnál nem említi, hogy ő az állatok királya. Azt sem feltétlenül mondja el az állattan, hogy miért egészségesebb a csirkehús, mint a sertéshús fogyasztása. Félreértés ne essék: az állattan nem azt mondja, hogy ezekkel a dolgokkal nem kell foglalkozni, csak azt, hogy ezek nem (vagy nem elsőlsorban) állattani kérdések, így más tudományágak foglalkozzanak velük: mezőgazdaság és környezetvédelem, kultúr- és vallástörténet, egészségügy stb.; ezek a szakterületek felhasználják az állattan megállapításait, de nem tartoznak bele az állattanba.

Hasonlóképpen a nyelvészet sem foglalkozik azzal, hogy mondataink igazak vagy hamisak (a Kétszer kettő az öt nyelvészetileg kifogástalan magyar mondat); hogy a szavaink által leírt dolgok léteznek-e vagy sem (a bölény és a sárkány egyformán magyar főnevek), hogy az egyik nyelv gazdagabb vagy értékesebb-e, mint a másik; hogy az egyik beszélő szebben beszéli-e az anyanyelvét, mint a másik. Nem tartozik a nyelvészet feladatai közé annak vizsgálata sem, hogy a társadalom (vagy egyes csoportjai) miért minősítenek bizonyos nyelvi jelenségeket helyesnek, másokat helytelennek (pl. a magyarban a följöttek-e, illetve föl-e jöttek alakok közül sokan az elsőt helyesnek, a másodikat helytelennek ítélik). Amit anyanyelvi beszélők rendszeresen használnak, azt a nyelvészet – mint minden tudomány a maga tárgyát – „sine ira et studio” (harag és részrehajlás nélkül) leírja és elemzi. Továbbá csak járulékosan foglalkozik a nyelvészet azzal, hogy az adott nyelvközösség írásában (ha egyáltalán van írásbelisége) mely nyelvi elemeket hogyan jelenítenek meg: például hogy a mai magyarban a művelt emberek a [sújt] szót súlyt-nak írják (Ráraktunk egy súlyt), a [sujt] szót viszont sújt-nak (Ez mindenkit sújt), azaz hogy a két egyforma [j] hangot hol ly, hol j betűvel jelölik, míg a két különböző magánhangzót ([ú] és [u]) egyaránt ú betűvel írják.

Természetesen mindaz, amiről most elmondtuk, hogy nem része a nyelvészetnek, igen érdekes és fontos a kultúra, a történelem, a politika, a közoktatás és sok más humán terület szempontjából. Ugyanúgy kell ezekkel foglalkozni, mint a hasznos és káros állatokkal vagy a kígyó vallástörténeti szerepével; de nem szabad azt gondolni, hogy mindez a nyelvészeti vizsgálat részét kell hogy képezze. A nyelvészet alapvetően nem humán tudomány, hiszen a nyelvet nem az emberi akarat vagy kreativitás, nem a társadalom vagy a kultúra hozza létre. Ezekkel a nyelv nincs is szoros összefüggésben, s ezek nem is alakítják a nyelvet említésre méltó mértékben.

Irodalom

[CH01-B01] AntalLászló 1977. Egy új magyar nyelvtan felé. Budapest, Magvető Kiadó.

[CH01-B02] AntalLászló 2005. A formális nyelvi elemzés. A magyar esetrendszer. Budapest, SZAK Kiadó.

[CH01-B03] Apreszjan,Jurij D. 1971. A modern strukturális nyelvészet elmélete és módszere. Budapest, Gondolat Kiadó.

[CH01-B04] Black,Max 1998. A nyelv labirintusa. Budapest, Holnap Kiadó.

[CH01-B05] Crystal,David 1998. A nyelv enciklopédiája. Budapest, Osiris Kiadó.

[CH01-B06] É. KissKatalin 1996–97. Van-e általános magyar nyelvészet?Nyelvtudományi Közlemények95: 25–43.

[CH01-B07] FodorIstván 2001. Mire jó a nyelvtudomány?Budapest, Balassi Kiadó.

[CH01-B08] Janson,Tore 2002. Beszélj! A világ nyelvei – tegnap, ma, holnap. Budapest, HVG Könyvek.

[CH01-B09] KálmánLászlóNádasdyÁdám1999. Hárompercesek a nyelvről. Budapest, Osiris Kiadó.

[CH01-B10] KálmánLászlóTrónViktor2005. Bevezetés a nyelvtudományba. Budapest, Tinta Könyvkiadó.

[CH01-B11] KeneseiIstván (szerk.) 2004. A nyelv és a nyelvek. 5. kiadás. Budapest, Akadémiai Kiadó.

[CH01-B12] KuglerNóraTolcsvai NagyGábor2000. Nyelvi fogalmak kisszótára. Budapest, Korona Kiadó.

[CH01-B13] NádasdyÁdám 2003. Ízlések és szabályok. Budapest, Magvető Kiadó.

[CH01-B14] Pei,Mario 1966. Szabálytalan nyelvtörténet. Budapest, Gondolat Kiadó.

[CH01-B15] Pinker,Steven 1999. A nyelvi ösztön. Budapest, Typotex.

[CH01-B16] Robins,Robert Henry 1999. A nyelvészet rövid története. Budapest, Osiris Kiadó – Tinta Könyvkiadó.

[CH01-B17] Sapir,Edward 1971. Az ember és a nyelv. Budapest, Gondolat Kiadó.

[CH01-B18] Saussure,Ferdinand de 1997. Bevezetés az általános nyelvészetbe. Budapest, Corvina Kiadó.

[CH01-B19] SchmidtJózsef 1923. Anyelv és a nyelvek. Budapest, Athenaeum.

[CH01-B20] SiptárPéter (szerk.) 1980. Nyelvészeti kisszótár. Budapest, MKKE Nyelvi Intézet.

[CH01-B21] SzépeGyörgy (szerk.) 1973. A nyelvtudomány ma. Budapest, Gondolat Kiadó.

[CH01-B22] Szerebrennyikov,B. A. (szerk.) 1986. Általános nyelvészet. A nyelv belső struktúrája és a nyelvészeti kutatás módszerei. Budapest, Akadémiai Kiadó.

[CH01-B23] Szilágyi N.Sándor 2000. Világunk, a nyelv. Budapest, Osiris Kiadó.

[CH01-B24] TelegdiZsigmond 1986. Bevezetés az általános nyelvészetbe. 4. kiadás. Budapest, Tankönyvkiadó.

[CH01-B25] TertsIstván 1976. Anyelvész szóra bírja a nyelvet. Budapest, Magvető Kiadó.