Ugrás a tartalomhoz

Nemzetközi gazdaságtan - Elmélet és gazdaságpolitika

Sághi Márta

Panem Könyvkiadó

Összefoglalás

Összefoglalás

  1. Ha az emberek kockázatkerülők, az országok nyerhetnek kockázatos eszközeik cseréjével. A kereskedelem haszna, hogy csökken mindkét ország fogyasztásának kockázata. A nemzetközi portfólió-diverzifikációadósság és vagyonrész típusú eszközök cseréjével jöhet létre.

  2. A nemzetközi tőkepiac egy olyan piac, ahol különböző országok lakosai cserélnek aktívákat. Egyik fontos eleme a valutapiac. A bankok a nemzetközi tőkepiac központi szereplői, ezek közül sok offshore módon működik, tehát azon ország határain kívül, amelyikben a székhelye van.

  3. Szabályozási és politikai tényezők segítették az offshorebanktevékenység kialakulását. Ugyanezek a tényezők segítették az offshorevalutakereskedelmet, ami olyan betétek kereskedelme, amit nem azon ország pénznemében denomináltak, ahol a bank elhelyezkedik. Ez az euróvaluta-kereskedelem főként azért terjedt, mert az euróbankok betétjeire nem terjedtek ki a tartalék-előírások.

  4. Az euróvaluta-betétek nem úgy jönnek létre, hogy a valuta elhagyja származási országát; mindössze arra van szükség, hogy egy euróbank elfogadjon abban a pénznemben egy betétet. Így az euróvaluták nem akadályozzák a jegybankokat a hazai monetáris bázis ellenőrzésében. Az a félelem, hogy az euródollárok egy nap „bezúdulnak” az USA-ba, alaptalan. Az euróvaluta-teremtés viszont jelentősen növelheti a tágabb monetáris aggregátumokat, és megnehezítheti a központi bank számára a monetáris irányítást azzal, hogy a pénzmultiplikátorkat előre nem láthatóan mozgatja.

  5. A Offshore banktevékenységet nem védik azok a biztosítékok, amiket a nemzeti kormányok a belföldi bankok csődje elleni védelemként hoztak létre. Emellett a bankok lehetősége ügyleteik offshore módon végzésére aláásta a nemzeti bankfelügyelet hatékonyságát. 1974 óta az iparosodott országok bankfelügyeleteinek Bázeli Bizottsága azon dolgozott, hogy elősegítse a nemzetközi szintű szabályozási együttműködést. A csoport 1975-ös Konkordátuma felosztotta a nemzetek felelősségét a banki tevékenységet végző intézmények ellenőrzésében, információcserét tett lehetővé. Továbbra is bizonytalan a központi bankok kötelezettsége a nemzetközi szintű végső hitelezői szerep vállalására. Ez a bizonytalanság a nemzetközi hatóságok erőfeszítését tükrözheti a morális kockázat csökkentésére. Az értékpapírosítás terjedése megnövelte az igényt a nem-bank pénzügyi szervezetek ellenőrzésében és szabályozásában egy nemzetközi kooperációra. Ilyen hatású a feltörekvő piacok növekedése.

  6. 1970 óta a nemzetközi tőkepiac hozzájárult a nemzetközi portfólió-diverzifikáció növekedéséhez, de a diverzifikáció mértéke még mindig messze elmarad a gazdasági elméletek sugallta szinttől. Ehhez hasonlóan egyes kutatók szerint az intertemporális kereskedelem mértéke, amit az országok folyó fizetési mérlegével mérhetünk, igen kicsi. Ezek az állítások nehezen ítélhetőek meg a világgazdaság folyamatairól szóló, a jelenleg elérhetőnél részletesebb információk nélkül. Egyértelműbb bizonyítékok származnak a kamatlábak nemzetközi összehasonlításából, s ez jól működő piacra utal. Az egyes nagy pénzügyi központokban elhelyezett hasonló betétek hozamai egymáshoz közel vannak.

  7. A múlt alapján nem lehet egyértelműen megítélni a valutapiac képességét arra, hogy megfelelő jeleket adjon a nemzetközi kereskedőknek és befektetőknek. A kamatparitáson alapuló tesztek azt sugallják, hogy a piac az árfolyamok alakításánál nem vesz figyelembe rendelkezésre álló információkat, de mivel a kamatparitás elmélete eltekint a kockázatkerüléstől, s az így létrejövő kockázati prémiumtól, ez a valóság túlzott egyszerűsítése lehet. A kockázati tényezők modellezésére tett kísérletek viszont nem voltak túl sikeresek. Az árfolyamok túlzott volatilitásának tesztje is homályos eredményre jutott a valutapiacok értékelésében.

Kulcsfogalmak

Adósság típusú aktívák

Bázeli Bizottság

Euróbankok

Euródollár

Euróvaluták

Feltörekvő piacok

International Banking Facilities (IBF)

Morális kockázat

Nemzetközi tőkepiac

Kockázatelutasítás

Offshore banki tevékenység

Portfólió-diverzifikáció

Értékpapírosítás

Tulajdonrész típusú aktívák

Végső hitelezői funkció

Feladatok

  1. Melyik portfólió jobban diverzifikált: amelyikben fogorvosi szolgáltatásokat végző, és egy édességgyártó vállalat részvényei vannak, vagy amelyikben egy fogorvosi szolgáltatásokat végző és egy tejtermékeket előállító vállalat részvényei vannak?

  2. Tekintsünk egy olyan, két országból álló világot, ahol a részvényárak ingadozásának egyetlen oka a monetáris politikákban történő előre nem látott változás. Rögzített vagy lebegő árfolyamrendszernél számíthatunk a nemzetközi aktívakereskedelem legnagyobb nyereségére?

  3. A könyvben kiemeltük, hogy a fedezett kamatparitás meglehetősen pontosan tejesül az azonos pénzügyi központban elhelyezett betétek tekintetében. Vajon miért nem áll fenn a fedezett kamatparitás különböző pénzügyi központokban elhelyezett betétek összehasonlításakor?

  4. Ha egy amerikai bank betétet fogad el egy fiókjától vagy egy IBF-étől, arra a betétre érvényes a Fed tartalékelőírása. Ehhez hasonlóan a tartalék-előírások érvényesülne akkor, ha az USA polgárainak hitelez egy amerikai bank külföldi fiókja, továbbá minden olyan aktívára, amit a fiók az anyaintézettől szerez meg. Mit gondol, milyen megfontolások húzódnak meg e szabályok mögött?

  5. Mutassuk meg, hogy az euróbankok versenyelőnye az onshore bankokkal szemben nő a belföldi kamatlábak növekedésével! (Segítségül: Tekintsük a 665-656. oldalon bemutatott példát, és nézzük meg, mi történik, ha az amerikai hitelkamat rátája 15%-os! Látni fogjuk, hogy míg az euróbank 14%-os kamatot tud felajánlani betéteseinek, addig a New York-i bankok csak 12,5%-ot kínálhat a betéteseknek, ami 1,5 százalékpontos különbség a 10%-os hitelkamatnál kiszámított 1 százalékpontos különbséggel szemben.)

  6. Tegyük fel, hogy egy brit lakos 10 000 dolláros betétjét egy londoni bankból egy New York-iba helyezi át. Mi a hatása a tranzakciónak az euródollár-kínálatra, az USA fizetési mérlegére, Nagy-Britannia fizetési mérlegére, az USA monetáris bázisára, és a brit monetáris bázisra?

  7. A svájci Alexander Swoboda érvelése szerint az euródollár-piac korai növekedésének egyik oka az volt, hogy az USA-n kívüli bankok meg akarták szerezni az USA-nak az elsődleges tartalékvaluta kibocsátásából eredő bevételeinek egy részét. (Az érvelést lásd The Euró-Dollar Market: An Interpretation (Princeton Essays in International Finance 64. 1968. február.) Egyetért-e Swoboda érvelésével?

  8. A fejlődő országok 1982-ben kirobbant adósságkrízise óta (lásd a következő fejezetet) az USA bankszabályozói szorosabb megkötéseket vezettek be az amerikai bankok és leányvállalataik hitelpolitikájára. A 80-as évek folyamán az amerikai bankok részesedése a londoni banki tevékenységben csökkent. Lát-e összefüggést a két folyamat között?

  9. A növekvő értékpapírosítás vajon miért nehezítette meg a bankfelügyeletek számára a pénzügyi rendszer kockázatainak nyomon követését?