Ugrás a tartalomhoz

Nemzetközi gazdaságtan - Elmélet és gazdaságpolitika

Sághi Márta

Panem Könyvkiadó

Összefoglalás

Összefoglalás

  1. Az Európai Unió országainak két fő okuk volt a kölcsönösen rögzített árfolyam választására: azt gondolták, hogy a pénzügyi együttműködés nagyobb súlyt ad nekik a nemzetközi gazdasági tárgyalásokon és úgy tekintettek a rögzített árfolyamokra, mint ami beteljesíti a közös európai piac kialakítását célzó EU-reformok intézkedéseit.

  2. Az EU-n belüli rögzített árfolyamok európai pénzügyi rendszerét 1979 márciusában vezették be, és eredetileg Belgiumot, Dániát, Franciaországot, Hollandiát, Írországot, Luxemburgot, Németországot és Olaszországot foglalta magába. Ausztria, Nagy-Britannia, Portugália és Spanyolország később csatlakozott. A tőkekorlátozások és gyakori árfolyam-kiigazítások az 1980-as évek közepéig lényegesen hozzájárultak a rendszer működőképességéhez, később az Európai Unió átfogóbb 1992-es piacegyesítési reformjának részeként a korlátozásokat eltörölték. Az 1992 szeptemberében bekövetkezett valutaválság során Nagy-Britannia és Olaszország valutájuk árfolyamának szabad lebegtetésére tért át. 1993 augusztusában a folyamatos spekulációs támadás hatására a legtöbb EMS valuta árfolyamsávját ±MathType@MTEF@5@5@+= feaagGart1ev2aqatCvAUfeBSjuyZL2yd9gzLbvyNv2CaerbuLwBLn hiov2DGi1BTfMBaeXatLxBI9gBaerbd9wDYLwzYbItLDharqqtubsr 4rNCHbGeaGqiVCI8FfYJH8YrFfeuY=Hhbbf9v8qqaqFr0xc9pk0xbb a9q8WqFfeaY=biLkVcLq=JHqpepeea0=as0Fb9pgeaYRXxe9vr0=vr 0=vqpWqaaeaabiGaciaacaqabeaadaqaaqaaaOqaaabaaaaaaaaape GaeyySaelaaa@37F9@ 15 százalékra szélesítették.

  3. Gyakorlatilag az összes EMS-valuta a német márkához volt kötve. Ennek eredményeképpen Németország alakíthatta az EMS monetáris politikáját, mint ahogy azt az Egyesült Államok tette a Bretton Woods-i rendszerben. Az EMS hitelességi elmélete szerint a résztvevő országok, valutáiknak a német márkához kötésével a német Bundesbank inflációellenes hírnevéből profitáltak. Az EMS-országok inflációs rátája végül valóban megközelítette Németország általában alacsony inflációs rátáját. Bírálói szerint azonban Németország, politikájának más EMS-országokra való hatásának figyelmen kívül hagyásával, többször visszaélt domináns helyzetével.

  4. 1999. január 1-jén tizenegy EU-ország egy közös valuta, a központi bankok európai rendszere (ESCB) által forgalomba hozott euró elfogadásával Gazdasági és Pénzügyi Uniót (EMU) hoztak létre. Az ESCB az EU-tagok központi bankjaiból és a frankfurti székhelyű Európai Központi Bankból áll, amelynek a kormányzó testülete irányítja az EMU monetáris politikáját. Az EMS rögzített árfolyamrendszere és az EMU közötti átmeneti időszak intézkedéseit a maastrichti szerződés részletezi, amit 1991 decemberében írtak alá az európai vezetők.

  5. A maastrichti szerződés makroökonómiai konvergenciakritériumokat fogalmaz meg, amelyek teljesítése szükséges ahhoz, hogy egy EU-ország beléphessen az EMU-ba. A konvergenciakritériumok biztosították a Németországhoz hasonlóan alacsony inflációval rendelkező országok választóit, hogy a közös európai valuta ugyanolyan értékálló lesz, mint a német márka. Németország ragaszkodott az 1997-ben megalkotott stabilitási és növekedési egyezményhez (SPG), amely korlátozza az EMU-tagok önálló költségvetési politikáját. Az SPG és az EMU együttesen tehát az eurózóna országait mind költségvetési, mind monetáris téren megfosztja az önálló gazdaságpolitika lehetőségétől.

  6. Az optimális valutaövezetek elmélete szerint azoknak az országok érdemes rögzített árfolyamú övezetet létrehozni, amelyek gazdasága az áru- és tényezőáramláson keresztül szorosan kapcsolódik egymáshoz. Egy ország arról szóló döntését, hogy csatlakozzon-e egy rögzített árfolyamú övezethez, a csatlakozásból származó pénzügyi hatékonyságnyereség és gazdasági stabilitásveszteség különbsége határozza meg. A GG-LL modell szerint mindkét tényező a csatlakozó ország és a rögzített árfolyamú övezet közötti gazdasági integráltság mélységével függ össze. Csak a gazdasági integráltság egy kritikus mértéke felett lesz érdemes csatlakozni az övezethez.

  7. Úgy tűnik, az Európai Unió nem teljesíti egy optimális valutaövezet összes kritériumát. Bár az 1992-es reform lebontotta az Európai Unió piaci integrációja előtt álló legtöbb akadályt, az EU-n belüli kereskedelem még viszonylag alacsony mértékű. Ráadásul az EU-országok közötti, sőt az EU-országokon belüli munkaerő-mobilitás is korlátozottabb, mint az Egyesült Államokhoz hasonló más nagy valutaövezetekben. Végül az Európai Unió költségvetési föderalizmusa túlságosan alacsony szintű ahhoz, hogy tompíthassa a tagországokat eltérően érő gazdasági sokkok hatásait.

Kulcsfogalmak

Az EMS hitelességi elmélete

Gazdasági és Pénzügyi Unió (EMU)

Gazdasági stabilitásveszteség

Európai pénzügyi rendszer

Költségvetési föderalizmus

Maastrichti szerződés

Pénzügyi hatékonyságnyereség

Optimális valutaövezetek

Stabilitási és növekedési egyezmény (SGP)

Feladatok

  1. Miért növelhette az EMS árfolyamainak stabilitását az erős valutájú országból a gyenge valutájú tag felé nyújtott jegybanki hitel nagyságáról szóló intézkedés?

  2. 1992 szeptembere előtt az EMS-ben a líra–német márka árfolyam 2,25 százalékkal mozdulhatott el felfelé vagy lefelé. Tételezzük fel, hogy a líra és a márka így megállapított középárfolyama és sávja nem változhat. Mennyi lehetett a maximális eltérés az egyéves líra és márka betétek kamata között? Mennyi lehetett a maximális eltérés a hat hónapos líra és márka betétek kamata között? És a három hónapos betétek esetében? Meglepőek a válaszok? Adjon egy intuitív magyarázatot.

  3. Folytassuk az utolsó kérdéssel. Képzeljük el, hogy Olaszországban az ötéves államkötvények éves kamata 11 százalék volt, míg Németországban az ötéves államkötvények éves kamata 8 százalékot tett ki. Milyen következtetések vonhatóak le a jelenlegi líra–márka árfolyam hitelességéről?

  4. Az utolsó két kérdés megválaszolásához szükséges a kamatokat és a várt árfolyamváltozást összekapcsoló kamatparitás feltételezése? Miért vagy miért nem?

  5. Norvégia az euróhoz köti valutájának árfolyamát, majd megnő a kereslet a norvég termékeket nem tartalmazó EMU-export iránt. Mi történik a norvég koronának az eurón kívüli valutákkal szembeni árfolyamával? Hogy érinti ez Norvégiát? Hogyan függ ennek a hatásnak a nagysága Norvégia és az eurózóna-országok közötti kereskedelem mértékétől?

  6. A GG-LL ábra segítségével mutassuk meg, hogyan érinti egy ország pénzkeresleti függvényében bekövetkező váratlan elmozdulások nagyságának és gyakoriságának növekedése a gazdasági integráltságnak azt a mértékét, amelynél érdemes csatlakozni egy valutaövezethez.

  7. Az EMS árfolyam-mechanizmusára (ERM) nehezedő spekulációs nyomás során, mielőtt Nagy-Britannia 1992 szeptemberében a font lebegtetésére tért át, az Economist (egy londoni hetilap) a következőt írta:

    A brit kormány kritikusai alacsonyabb kamatokat akarnak, amit szerintük a font leértékelése tenne lehetővé, amit akár az ERM elhagyása árán is meg kell tenni. Nincs igazuk. Az ERM elhagyása hamarosan magasabb, és nem alacsonyabb kamathoz vezetne, mivel a brit gazdasági vezetés elvesztené az ERM-tagsággal korábban elnyert hitelességet. Két évvel ezelőtt a brit állampapírok hozama három százalékponttal haladta meg a németekét. Ma fél százalékpont az eltérés, ami a befektetők tartósan csökkenő inflációba vetett hitét tükrözi. (Lásd: Crisis? What Crisis? Economist, 1992. augusztus 29., 51. old.)

    1. Miért gondolhatták a brit kormány kritikusai, hogy az ERM-et elhagyó font lehetővé teszi a kamatok csökkentését? (A cikk megjelenésekor Nagy-Britannia gazdasága mély recesszióban volt.)

    2. Miért vélte azt az Economist, hogy ennek az ellenkezője történne az ERM elhagyása után?

    3. Hogyan tudta növelni a brit döntéshozók hitelességét az ERM-tagság? (Nagy-Britannia 1990 októberében lépett be az ERM-be.)

    4. Miért jelzett magas brit inflációs várakozást a német kamatokhoz meghaladó brit kamat? Tudna más magyarázatot is adni?

    5. Mondjon két okot, hogy a cikk írásakor, a „befektetők tartósan csökkenő inflációba vetett hite” ellenére miért haladhatta meg a brit kamat a németet.

  8. Képzeljük el, hogy az EMS úgy alakul át egységes valutájú monetáris Unióvá, hogy nem hozza létre az Európai Központi Bankot, amely irányítaná a közös valuta sorsát. Ehelyett ez a feladat a különböző nemzeti jegybankokra hárulna, amelyek belátásuk szerinti mennyiségben hoznák forgalomba a közös valutát, és végeznének nyíltpiaci műveleteket. Milyen problémák merülhetnek fel ebben a rendszerben?

  9. Miért lenne különösen káros az EMU működésének szempontjából, ha nem sikerül létrehozni az egységes EU munkaerőpiacot?