Ugrás a tartalomhoz

Nemzetközi gazdaságtan - Elmélet és gazdaságpolitika

Sághi Márta

Panem Könyvkiadó

Függelék

Függelék

A nemzetközi gazdaságpolitikai együttműködés kudarcai

A függelék a nemzetközi gazdaságpolitikai együttműködés fontosságát illusztrálja. Ehhez azt kívánjuk megmutatni, hogy minden egyes ország szenvedni fog az önközpontú politikai döntések következtében. A jelenség a játékelméleti fogoly-dilemma (9. fejezet) egy másik példája. A kormányok együttműködéssel minden ország számára jobb makroökonómiai teljesítményt érhetnek el.

A gondolatot az 1980-as évek elejének dezinflációs időszakának példáján keresztül mutatjuk be. Emlékeztetésül, a fejlett országok szigorú monetáris politikája 1981-ben mély recesszióba segítette a világgazdaságot. Az országok az infláció csökkenését remélték a monetáris növekedés lassulásával, de a helyzetet bonyolította az árfolyamoknak az árszínvonalra gyakorolt hatása. Annak a kormánynak, amelyik szomszédjaihoz képest kevésbé megszorító monetáris politikát folytat valószínűleg saját valutájának leértékelődésével kell szembenéznie, ami részben korlátozza dezinflációs céljának elérésében.

Több megfigyelő szerint a fejlett országok egyéni kísérletei valutájuk leértékelődésének megakadályozására együttesen túl szigorú monetáris politikához vezetett, ami tovább mélyítette a recessziót. Minden kormány jobban örült volna, ha valaki lazább monetáris politikát folytat, de adottnak tekintve a többiek által követett politikát, egyik országnak sem állt érdekében a lazítás.

A fenti érvelést precízebben is ki lehet fejteni egy egyszerű modellben. Tekintsünk két országot, Belföldet és Külföldet, és mindkettőnek két gazdaságpolitikai lehetőségét: nagyon megszorító monetáris politikát illetve némileg megszorító monetáris politikát. A 19F.1 ábra, amelyik hasonló a kereskedelmi politikák elemzésénél látottakhoz, a két ország által hozott különböző döntések eredményeit mutatja Belföldön és Külföldön. A sorok a Belföld által hozott gazdaságpolitikai döntést képviselik, az oszlopokban Külföld különböző döntései szerepelnek. A táblázat elemei az éves inflációs rátákban (Δπ és Δπ*) és munkanélküliségi rátákban (ΔU és ΔU*) bekövetkező változást mutatják. Minden cellában a bal alsó bejegyzések Belföldre, a jobb felső bejegyzések Külföldre vonatkozó értékeket mutatják.

A 19F.1 ábra hipotetikus bejegyzéseit könnyen megérthetjük a fejezet kétországos modelljének keretein belül. Némileg megszorító politika esetén, például az inflációs ráta 1 százalékkal csökken és a munkanélküliségi ráta 1 százalékkal emelkedik mindkét országban. Ha Belföld hirtelen nagyon megszorító gazdaságpolitikára vált át miközben Külföld nem enged a negyvennyolcból, akkor Belföld valutája felértékelődik, inflációs rátája tovább csökken és munkanélküliségi rátája emelkedik. Belföld monetáris szigorításának két hatása is jelentkezik Külföldön. A munkanélküliségi ráta csökken Külföldön, de mivel a Belföldi valuta felértékelődése a Külföldi valuta számára leértékelődést jelent, ezért az inflációs ráta Külföldön visszamegy a dezinflációs folyamatot megelőző szintre. Külföldön a leértékelődő valutának az importárakra és a bérkövetelésekre tett inflációs hatása ellensúlyozza a magasabb munkanélküliség deflációs hatását. Belföld élesebb monetáris szigorításának ezért „inkább a szomszédod legyen koldus” hatása lesz Külföldön, ahol kénytelenek lesznek „importálni” Belföld inflációjának egy részét.

19F.1. ábra - Különböző monetáris politikai rezsimek kombinációinak munkanélküliségre és inflációra gyakorolt feltételezett hatása

kepek/19F.1.png


Egy ország monetáris politikai döntései befolyásolják a külföld monetáris politikai döntéseinek hatását.

Annak érdekében, hogy lefordítsuk a 19F.1 ábra kimeneteit gazdaságpolitikai kifizetésekké, feltételezzük, hogy mindegyik kormány a lehető legnagyobb inflációcsökkentést szeretné elérni a lehető legkisebb költségek, azaz a lehető legkisebb munkanélküliség-növekedés árán. Azaz, minden kormány –ΔπU értékét kívánja maximalizálni, a munkanélküliségi ráta egy egységnyi növekedésére jutó inflációcsökkenést. A 19F.1 ábra adatai a 19F.2 ábrán szereplő kifizetési mátrixot eredményezik.

19F.2. ábra - Különböző monetáris politikai lépések kifizetési mátrixa

kepek/19F.2.png


A táblázat minden egyes értéke a munkanélküliségi ráta egy százalékos emelkedésére eső inflációcsökkenést mutatja (–∆π/ΔU módon számítottuk). Ha minden ország egyedül hajtja végre a beavatkozást együttes politikájuk túl restriktív lesz. A kevésbé restriktív politikai gyakorlat, ha mindkét országban egyaránt alkalmazzák őket, együttesen jobb eredményhez vezet.

Hogyan dönt Belföld és Külföld a fenti kifizetési mátrix ismeretében? Tegyük fel, hogy mindkét kormány önállóan dönt és azt a gazdaságpolitikát választja, amelyik maximalizálja saját kifizetését a másik szereplő döntését adottnak tekintve. Ha Külföld a némileg megszorító gazdaságpolitikát választja, Belföld jobban jár, ha nagyon megszorító gazdaságpolitikát folytat (kifizetése = 8/7), szemben a némileg megszorító gazdaságpolitikával (kifizetése = 1). Ha Külföld nagyon megszorító gazdaságpolitikát folytat, Belföld még mindig a nagyon megszorító gazdaságpolitikával jár jobban (kifizetése = 5/6), semmint a némileg megszorítóval (kifizetése = 0). Így függetlenül attól, hogy Külföld mit választ, Belföld kormánya mindig nagyon megszorító gazdaságpolitikát fog folytatni.

Külföld teljesen szimmetrikus helyzetben van. Számára szintén a nagyon megszorító gazdaságpolitika az előnyösebb, tekintet nélkül arra, hogy mit választ Belföld. Az eredmény az lesz, hogy mindkét ország a nagyon megszorító gazdaságpolitikát fogja választani, és mindketten 5/6 értékű kifizetésben részesülnek.

Vegyük észre ugyanakkor, hogy mindkét ország jobban jár, ha egyidejűleg mindketten a némileg megszorító gazdaságpolitikát alkalmazzák. A kifizetésük így mindkettejüknek az 5/6-nál nagyobb 1 lesz. Ebben az esetben az infláció mindkét országban kevésbé csökken, de a munkanélküliség emelkedése lényegesen kisebb, mint nagyon megszorító gazdaságpolitika mellett lenne.

Ha mindkét ország jobban jár némileg megszorító gazdaságpolitikával, akkor miért nem választják azt? A válasz a gazdaságpolitikai együttműködés problémáinak gyökereit érinti. Elemzésünkben feltételeztük, hogy mindkét ország önállóan dönt, saját kifizetésének maximalizálására törekedve. Ezen feltevés mellett az a gyakorlat, amikor mindkét ország a némileg megszorító gazdaságpolitikát alkalmazza, nem lenne stabil. Mindegyik ország tovább szeretné csökkenteni monetáris növekedését és az árfolyamot a – a szomszédok költségére – dezinflációs folyamat gyorsítására felhasználni.

A mátrix bal felső sarkában szereplő felsőbbrendű kimenet eléréséhez Belföldnek és Külföldnek nyílt megállapodást kell kötnie, azaz, együtt kell működniük gazdaságpolitikájuk kialakításában. Mindkettejüknek bele kell egyezniük abba, hogy lemondanak a nagyon megszorító gazdaságpolitika alkalmazásával elérhető az „inkább a szomszédod legyen koldus” nyereségről, és a csalásra csábító ösztönzők ellenére is tartaniuk kellene magukat a megállapodáshoz. Ha Belföld és Külföld együtt tud működni, mindketten elérhetik a munkanélküliség és inflációs preferált kombinációját.

A gazdaságpolitika koordinációja a nagyszámú és bizonytalan kimenetek miatt valójában sokkal összetettebb, mint ahogy az ebből az egyszerű példából látszik. A probléma ilyen összetett volta miatt lesznek a gazdaságpolitikusok kevésbé hajlandóak együttműködő megállapodásokhoz kötni magukat és válnak kevésbé biztossá abban, hogy külföldi partnereik tartják magukat a megállapodásokhoz.