Ugrás a tartalomhoz

Nemzetközi gazdaságtan - Elmélet és gazdaságpolitika

Sághi Márta

Panem Könyvkiadó

Összefoglalás

Összefoglalás

  1. A Bretton Woods-i rendszer gyengeségei miatt több közgazdász már 1973 előtt a lebegő árfolyamrendszer támogatójává vált. A lebegés mellett elsősorban három fő érvet hoztak fel. Egyrészt úgy érveltek, hogy a lebegő árfolyamok a gazdaságpolitikai irányító számára nagyobb autonómiát biztosítanának a gazdaság menedzselése során. Másrészt a lebegő árfolyamok várhatóan megszüntetik a Bretton Woods-i rendszer aszimmetriáját. Harmadrészt rámutattak, hogy a lebegő árfolyamok gyorsan felszámolnák a „fundamentális egyensúlytalanság” állapotát, amely a valutaárfolyamok arányainak megváltozásához és spekulatív támadások sorozatához vezetett a rögzített árfolyamrendszerben.

  2. A lebegő rendszer kritikusai számos ellenérvet sorakoztattak fel. Néhányan attól féltek, hogy a lebegő rendszer bátorítja a laza monetáris és fiskális politika és az „inkább a szomszédod legyen koldus” politika kialakulását. A kritika másik vonala azt állította, hogy a lebegő árfolyamokat destabilizáló spekulációs támadások érnék és a valutaárfolyamokkal kapcsolatos bizonytalanság visszafogná a nemzetközi kereskedelem és beruházás alakulását.

  3. 1973 és 1980 között a lebegő árfolyamok egészében véve jól működtek. Különösen mivel valószínűtlennek tűnik, hogy az ipari országok fenntarthatták volna rögzített árfolyamaikat a két olajválság hatására kibontakozott stagflációs időszakban. 1976-ot követően a dollár meredek leértékelődésen ment át az Egyesült Államok a többi ipari országhoz képest lazább gazdaságpolitikájának következtében.

  4. A dollár 1980 és 1985 közötti jelentős felértékelődéséhez vezetett a lassabb monetáris növekedés irányába történt hirtelen fordulat az Egyesült Államokban a növekvő amerikai költségvetési deficittel párosulva. A többi fejlett ország az Egyesült Államokhoz hasonlóan dezinflációs folyamaton ment keresztül, és az ennek eredményeként közvetlenül a második olajválságot követő világméretű monetáris lassulás az 1930-as éveket követő legmélyebb válság kialakulásához vezetett. Amikor a recesszióból való kilábalás lassulni kezdett 1984 második felében és az USA folyó fizetési mérlegének hiánya rekordnagyságú értékeket mutatott, széleskörű kereskedelmi korlátozások érdekében kifejtett politikai nyomás egyre erősebben nehezedett Washingtonra. A protekcionizmusért folytatott hadjárat lassult (bár nem bukott el) az Ötök Csoportjának 1985 szeptemberi döntésének idejére, amikor megállapodtak arról, hogy közös lépéseket tesznek a dollár leértékelődése érdekében. Az 1987 februárjában a Louvre megegyezés kezdeményezéseként folytatott kísérlet a bizonytalanul meghatározott árfolyam célsávokkal vegyes sikereket ért el a stabilabb valutarárfolyamok támogatása terén. A valutaárfolyamok stabilitása kevésbé fontos szerepet játszott az 1990-es években. Ehelyett a kormányok a belföldi infláció visszaszorítását tűzték ki célnak a gazdasági növekedés fenntartása mellett.

  5. A lebegő árfolyamrendszerekkel kapcsolatos tapasztalatok nem támasztják alá teljes mértékben sem korai támogatóinak, sem kritikusainak érveléseit. Az egyik kétségtelen tanulság ugyanakkor az, hogy egyik árfolyamrendszer sem működhet megfelelően nemzetközi gazdasági együttműködés hiányában. Nem valószínű, hogy szigorú valutaárfolyamok-korlátozások életbe léphetnének a közeljövőben. De a fejlett országok gazdaságpolitikusai közötti egyre gyakoribb tanácskozások javíthatják a lebegő árfolyamok működését.

Kulcsfogalmak

Destabilizáló spekuláció

Nominális és reáleffektív valutaárfolyam indexek

Stagfláció

Feladatok

  1. A DD-AA modell segítségével vizsgálja meg a külföldi árszínvonalban, P*-ban bekövetkező egyszeri változás hatásait! Mutassa meg, hogy ha P*-al arányosan és azonnal növekszik a határidős valutaárfolyamra vonatkozó várakozás, Ee (a PPP elv szerint), akkor a valutaárfolyam is azonnal felértékelődik a P* növekedésével arányos mértékben! Befolyásolja-e a kiinduló helyzetben meglévő külső és belső egyensúly meglétét P* ilyen növekedése?

  2. Elemezze a külföldi kamatlábban, R*-ban bekövetkező átmeneti növekedést! Milyen árfolyamrendszerben – rögzítettben vagy lebegőben – lesz kisebb a gazdaság kibocsátására gyakorolt hatás?

  3. Tegyük fel, hogy R* megnövekszik tartósan! Mi történik a gazdaságban, és hogyan függ a kérdésre adott válasz attól, hogy a változás a külföldi reálkamatlábban bekövetkező növekedésre vagy a külföldi inflációs rátában bekövetkező növekedésre (a Fisher hatás) vezethető vissza?

  4. Számítana Ön a külföldi inflációs ráta tartós megemelkedése esetén arra, hogy lebegő árfolyamrendszer rövid távon elszigeteli a belföldi gazdaságot a külföldi inflációtól? Mi történne hosszú távon? Az utóbbi kérdés megválaszolása során vegye figyelembe a belföldi és külföldi nominális kamatlábak közötti hosszú távú kapcsolatot.

  5. Tegyük fel, hogy a belföldi és külföldi valutában denominált kötvények egymás tökéletlen helyettesítői és a befektetők kereslete hirtelen a külföldi kötvények felé fordul megnövelve a belföldi eszköz kockázatprémiumát (17. fejezet). Melyik árfolyamrendszerben lesz kisebb a kibocsátásra gyakorolt hatás – rögzített vagy lebegő esetén?

  6. Ennek a fejezetnek a kétországos modelljén belül mutassa meg, hogy Külföld kibocsátása növekszik, ha Belföldön monetáris szigorítást hajtanak végre!

  7. Elemezze a monetáris és fiskális politika szerepét a belső és külső egyensúly fenntartásában lebegő árfolyamrendszer keretei között!

  8. A fejezetben leírtuk, hogyan próbálta az Egyesült Államok 1985 után csökkenteni folyó fizetési mérleg hiányát a monetáris növekedés gyorsításával és a dollár leértékelődésével. Tegyük fel, hogy az Egyesült Államokat belső egyensúly jellemezte, de a külső egyensúlytalanság kiadás-csökkentő politikát (a költségvetési deficit csökkentését) igényelt volna kiegészítve a dollár leértékelődése miatt a kiadások belső arányának megváltoztatásával. Hogyan hatott volna monetáris expanzió egyedül az USA gazdaságára rövid és hosszú távon?

  9. 1985 után az Egyesült Államok megkérte Németországot és Japánt fiskális és monetáris expanzió folytatására az USA kibocsátása iránti külföldi kereslet növekedése és az amerikai folyó fizetési mérleg hiányának csökkentése céljából. Elérhetők ezek a célok Németország és Japán fiskális expanziójával? Mi a helyzet monetáris expanzióval? Megváltozna-e a válasz, ha azt gondolnánk, hogy eltérő német és japán gazdaságpolitika esetén az amerikai gazdaságpolitika is más lett volna?

  10. 1987-ben a Louvre-megegyezéssel összefüggésben jelentős értékben került sor devizapiaci intervencióra. Milyen adat alapján lehetne megállapítani, hogy ennek mekkora részét sterilizálták? Próbálja megkeresni Németország és Japán esetében a kérdéses adatokat az IMF International Financial Statistics kiadványának korábbi számaiban!

  11. Tegyük fel, hogy az amerikai és a japán kormány egyaránt le akarja értékelni valutáját a külkereskedelmi szektor versenyképességének javítása céljából de félnek a leértékelés eredményeként kialakuló inflációtól. Két gazdaságpolitikai lehetőségük van (1) expanzív monetáris politika (2) nem változtatnak a monetáris politikai gyakorlatukon. Készítsen a függelékben találhatóhoz hasonló elemzést a két lehetőség következményeinek bemutatása céljából. Képesek Japán és az Egyesült Államok együttműködve jobb eredményt elérni mint egyénileg cselekedve?