Ugrás a tartalomhoz

Nemzetközi gazdaságtan - Elmélet és gazdaságpolitika

Sághi Márta

Panem Könyvkiadó

A reform irányai

A reform irányai

A lebegő rendszerekről 1973 óta összegyűlt tapasztalatok mutatják, hogy a valutaárfolyamok vitájában egyik oldal előrejelzései se voltak teljesen pontosak. A lebegő rendszer nem volt mentes a problémáktól, de egyik sem vezetett a rendszer kudarcához, ahogy ezt ellenzői jósolták.

Ennek a fejezetnek és a megelőzőnek egyik legfontosabb tanulsága az a következtetés, hogy egyik árfolyamrendszer sem működik jól akkor, ha az országok szűken értelmezett nemzeti érdekeiket követik és elvetik az együttműködést. A Bretton Woods-i rendszer elfogadhatóan működött, amíg az Egyesült Államok egyoldalúan bevezette túlzott expanziós gazdaságpolitikában nem kezdett Johnson elnök alatt. A másik példát az EMS rendszer nyújtja, amelynek összefoglalását a következő fejezetben adjuk meg. Hasonlóképpen, a lebegő rendszer legsúlyosabb problémái akkor merültek fel, amikor az országok képtelenek voltak akcióikat összehangolni a közös makroökonómiai problémák megoldása érdekében. Az egész világon kiegyensúlyozott és stabil gazdaságpolitikák képezik bármely nemzetközi pénzügyi rendszer sikeres működésének előfeltételét.

A nemzetközi pénzügyi rendszer megreformálásra irányuló elképzelések a dollár komplex árfolyamsávjának rendszerétől a rögzített árfolyamok rendszerének felélesztésén keresztül egészen az egyetlen világvaluta bevezetéséig széles skálán mozognak. Mivel az országok nem szívesen adják fel a lebegő dollárárfolyamok által biztosított autonómiát, ezért kevéssé valószínű, hogy ezek bármelyike reális elképzelés lenne.[193] 1985 szeptemberétől, a Plaza bejelentés óta az Egyesült Államok gazdaságpolitikájában gyakran felismerhetőek voltak az ipari országokkal való kölcsönös egymásrautaltság figyelembevételének jelei. Bár ez az előrelépés sem tudott megakadályozni komoly nemzetközi ellentéteket, mindenképpen a jelen rendszer javítása irányában tett pozitív lépésként kell értékelnünk.

A legfőbb partnerek közötti gyakoribb gazdaságpolitikai koordinációval a lebegő árfolyamok tűrhetően működhetnek a jövőben. A nemzetközi gazdaságpolitikai együttműködések nem példa nélkül állók a történelemben, ahogy azt a GATT vámcsökkentéseinek befejezése vagy az IMF, Világbank és a WTO megalapítása is mutatják. A legutóbbi évek eseményei sugallják, ugyanakkor, hogy az együttműködésre a feleknek önmagáért kell törekedniük a megoldás érdekében és nem lehet a valutaárfolyam-rendszerek szabályainak indirekt következménye. Azon szabályoknak, amelyek az állandó módosítások és megszegések révén végül minden hitelüket elveszítik.



[193] Az árfolyamsávok egy kiterjesztett változatát ajánlja Williamson, John–Miller, Marcus H.: Targets and Indicators: A Blueprint for the International Coordination of Macroeconomic Policies. Policy Analyses in International Economics, 22. Institute for International Economics, Washington D.C., 1987. McKinnon hivatkozott cikke a rögzített árfolyamok rendszerének visszaállításához ad programot a legfejlettebb ipari országok csoportja számára. A világvaluta bevezetésének javaslatát a fejlett demokráciákba Richard N. Coopernél találjuk az A Monetary System for the Future (Foreign Affairs, 63. 1984. 166–184. old.)