Ugrás a tartalomhoz

Nemzetközi gazdaságtan - Elmélet és gazdaságpolitika

Sághi Márta

Panem Könyvkiadó

Összefoglalás

Összefoglalás

  1. Nyitott gazdaságban a gazdaságpolitika kettő célt követ, fenn kell tartania a belső egyensúlyt (a teljes foglalkoztatást és az árstabilitást) és a külső egyensúlyt (a folyó fizetési mérleg olyan szintjét, amely nem jelent sem akkora deficitet, amely az ország jövőbeli fizetőképességét veszélyeztetné, sem akkora többletet, amellyel másokat hozna hasonló helyzetbe). A külső egyensúly definíciója számos tényezőtől függ, például az árfolyamrendszertől és a világgazdasági feltételektől. Mivel bármely ország gazdaságpolitikai lépései külföldön is érzetetik hatásukat, az egyik ország egyensúlyi céljainak elérését a többi országban meghozott döntések is befolyásolják.

  2. Az aranystandard rendszer pénzáramlási mechanizmusa automatikusan biztosítja a külső egyensúlyt. A hiány vagy többlet kialakulása nyomán meginduló aranyáramlás olyan árváltozást eredményez, amely megszünteti a folyó fizetési mérleg egyensúlytalanságait, így minden országban helyreáll a külső egyensúly. Az aranystandard rendszer a belső egyensúly elérésében azonban felemás eredményeket mutatott. 1914-ben az első világháború kitörésekor felfüggesztették az aranystandardot.

  3. 1918 után a világháború előtti aranystandard visszaállítását célzó kísérletek rendre kudarcot vallottak. 1929-et követően a világgazdaság válságba került, ami a helyreállított aranystandard és a nemzetközi gazdasági együttműködés felbomlásához vezetett. A zűrzavaros gazdasági feltételek mellett a kormányok inkább a belső egyensúlyra ügyeltek, és úgy próbálták megkerülni a külső egyensúllyal kapcsolatos problémákat, hogy részben elzárkóztak a külső kapcsolatoktól. Nemzetközi együttműködéssel valamennyi ország jobban járhatott volna.

  4. A Nemzetközi Valutaalap(IMF) létrehozói olyan árfolyamrögzítésen alapuló rendszert kívántak létrehozni, amely elősegíti a nemzetközi kereskedelem bővülését, ugyanakkor kellően rugalmassá, a belső egyensúlyi célok feláldozása nélkül is teljesíthetővé teszi a külső egyensúlyi követelményeket. Ennek megfelelően az IMF alapszerződése lehetőséget adott arra, hogy a külső hiánnyal rendelkező országok pénzügyi segítséget kapjanak, illetve a „fundamentális egyensúlyhiány” állapotában a tagországok kiigazítsák árfolyamukat. Valamennyi ország valutáját a dollárhoz rögzítették. Az Egyesült Államok az aranyhoz kötötte a dollárt, és vállalta, hogy 35 dolláros unciánkénti áron a külföldi központi bankok dollárját aranyra váltja.

  5. Miután 1958-ban Európában visszaállították a konvertibilitást, a pénzügyi piacok egyre szorosabban összekapcsolódtak, a monetáris politika hatásossága csökkent (kivéve az Egyesült Államokban), és a nemzetközi tartalékmozgások változékonyabbá váltak. A változások nyilvánvalóvá tették a rendszer egyik alapvető gyengeségét. A belső és külső egyensúly egyidejű eléréséhez kiadásváltoztató és kiadásátterelő politikára is szükség volt. A kiadásátterelő politika (az árfolyam-kiigazítás) lehetősége azonban spekulatív tőkeáramlást indíthatott el, ami alááshatta a rögzített árfolyamot. A tartalékvalutát kibocsátó ország, az Egyesült Államok más jellegű külső korláttal szembesült: a bizalmi probléma akkor merül fel, ha a külföldi jegybankok dollártartalékai addig bővülnek, míg végül felülmúlják az amerikai aranykészlet értékét.

  6. Az 1960-as évek végének amerikai gazdaságpolitikája hozzájárult ahhoz, hogy 1973 elején a Bretton Woods-i rendszer összeomlott. A túlzott fiskális expanzió is szükségessé tette a dollár leértékelését az 1970-es évek elején, a leértékelési félelmek spekulatív dolláreladáshoz és a külföldi pénzkínálat felduzzadásához vezettek. Az amerikai pénzkínálat bővülése felgyorsult, ami belföldön és külföldön egyaránt magasabb inflációt eredményezett. A külföldi gazdaságpolitikusok egyre inkább vonakodtak attól, hogy a rögzített árfolyamon keresztül importálják az amerikai inflációt. 1971 tavaszától kezdődően a kirobbanó nemzetközi válságok nyomán végül mind a dollár–arany kapcsolatot, mind a fejlett országok rögzített dollárárfolyamát megszüntették.

Kulcsfogalmak

Fizetési mérleg egyensúlya

Bretton Woods-i egyezmény

Bizalmi probléma

Konvertibilis valuta

Kiadásváltoztató politika

Kiadásátterelő politika

Külső egyensúly

Az IMF feltételességi szabálya

Belső egyensúly

Nemzetközi Valutaalap (IMF)

Pénzáramlási mechanizmus

Különleges lehívási jog (SDR)

Feladatok

  1. Milyen hatással vannak a következő események egy kis, nyitott gazdaság külső egyensúlyi céljára?

    1. Az ország területén nagy mennyiségű urániumra bukkannak.

    2. Az ország legfőbb exportcikkének, a vörösréznek a világpiaci ára tartósan megnő.

    3. A vörösréz világpiaci ára átmenetileg megnő.

    4. Az olaj világpiaci ára átmenetileg megnő.

  2. Mutassa meg, a Hume által leírt aranystandard rendszerben hogyan áll helyre két ország, A és B fizetési mérlegének egyensúlya egy B-ből A-ba történő jövedelemtranszfer után!

  3. A rendszer hibái ellenére az 1914 előtti aranystandard idején az árfolyamok csak ritkán változtak. Ezzel szemben a két világháború közötti időszakban meglehetősen gyakoriak voltak az árfolyamváltozások. Milyen tényezők magyarázhatják a két időszak különbségét?

  4. Az aranystandard rendszerben a világ szűkös aranykészleteiért folytatott küzdelemben az országok néha túlzott mértékű monetáris megszorításra kényszerültek. Előfordulhat-e hasonló probléma a devizastandard rendszerben, ha a különböző valutákban kibocsátott eszközök egymás tökéletes helyettesítői?

  5. Rögzített árfolyam mellett a jegybank feláldozza az önálló monetáris politika lehetőségét. Egyesek szerint ekkor a jegybank azt a lehetőséget is feladja, hogy a monetáris politika segítségével küzdjön az ár-bér spirál kialakulása ellen. Érvelésük így hangzik: „Tegyük fel, hogy a munkavállalók magasabb bért követelnek, amit a munkáltatók teljesítenek, azonban a megnövekedett költségeik fedezésére felemelik a termékeik árát. Tehát az árszint magasabb, a reálegyenleg alacsonyabb, mint korábban, így ha a jegybank el akarja kerülni a valuta felértékelődésével járó kamatemelkedést, külföldi valuta vásárlásával növelnie kell a pénzkínálatot. Ez a lépés az eredeti bérköveteléseket monetáris expanzióval egyenlíti ki, és a gazdaság tartósan magasabb ár- és bérszínvonalú állapotba kerül. Rögzített árfolyammal tehát nem lehetséges a bérek és árak visszaszorítása.” Miért nem helyes ez a gondolatmenet?

  6. A közgazdászok hosszú ideig vitatkoztak arról, hogy a Bretton Woods-i rendszer idején a dollártartalékok növekedését a kereslet (vagyis a jegybankok tartalékigényeinek növekedése) vagy pedig a kínálat (vagyis az Egyesült Államok monetáris expanziója) határozta-e meg. Mi erről a véleménye? Milyen következtetések vonhatók le a világszintű tartalékállomány és infláció közötti kapcsolat elemzéséből?

  7. Tegyük fel, hogy egy kis ország jegybankja a külföldi kamat, R* emelkedésével szembesül. Milyen hatása lehet ennek az ország tartalékállományára, illetve pénzkínálatára? Ellensúlyozhatók-e ezek a hatások nyíltpiaci műveletekkel?

  8. Hogyan módosítja a magánszektor tőketranzakcióinak korlátozása a külső és belső egyensúly elérését rögzített árfolyam mellett? Milyen költségekkel járhatnak ezek a korlátozások?