Ugrás a tartalomhoz

Nemzetközi gazdaságtan - Elmélet és gazdaságpolitika

Sághi Márta

Panem Könyvkiadó

Jegybanki intervenció és a pénzkínálat

Jegybanki intervenció és a pénzkínálat

A 14. fejezetben adott meghatározásunk szerint az ország pénzkínálata a háztartások és vállalatok által tartott készpénz és látra szóló betétek összege. Feltettük, hogy a forgalomban lévő pénz mennyiségét a központi bank határozza meg. Ahhoz, hogy megértsük a jegybank által végrehajtott devizapiaci intervenció hatásait, először azt kell megvizsgálnunk, hogy a jegybank pénzügyi műveletei miként befolyásolják a pénzkínálatot.[138]

A jegybank mérlege és a pénzkínálat

A központi bank tőkepiaci műveleteinek tanulmányozásához használt legfontosabb eszközünk a jegybanki mérleg, amely a bank eszközeit és forrásait tartja nyilván. Más mérlegekhez hasonlóan a jegybanki mérleg a kettős könyvelés elveinek megfelelően szerveződik. Bármely aktíva megszerzése pozitív tételként jelentkezik a jegybanki mérleg eszközoldalán, míg a jegybanki tartozások emelkedése a mérleg forrásoldalát növeli meg.

A képzeletbeli Pénzország jegybankjának mérlege a következőképpen alakul:

A jegybank mérlege

Eszközök

Források

Külföldi eszközök

1000$

Bankok betéte

500$

Belföldi eszközök

1500$

Forgalomban lévő készpénz

2000$

A Pénzországi Nemzeti Bank mérlegének eszközoldala kétféle aktívát tartalmaz: külföldi és belföldi eszközöket. A külföldi eszközök legnagyobb részét a jegybank devizakötvényei teszik ki. Ezek képezik a központi bank hivatalos tartalékát, és szintjük akkor változik, ha a jegybank interveniál, azaz devizát vásárol vagy ad el a devizapiacon. Történeti okokból (amelyeket a fejezet későbbi részében tárgyalunk) a nemzetközi tartalék része a jegybank aranykészlete is. A nemzetközi tartalékok meghatározó jellemzője, hogy azok vagy külföldiekre vonatkozó követelések, vagy általánosan elfogadott nemzetközi fizetési eszközök (ilyen például az arany). A fenti példánkban a jegybank 1000 dollárnyi külföldi eszközt tart.

A központi bank belföldi eszközei a hazai állampolgárok és intézmények jövőbeli fizetéseire vonatkozó követelések. Ezek általában a nemzeti kormányzat által kibocsátott kötvények és a belföldi bankoknak nyújtott hitelek. A Pénzországi Nemzeti Bank 1500 dollárnyi belföldi eszközzel rendelkezik, így összes eszköze, a kül- és belföldi aktívák összege 2500 dollárt tesz ki.

A mérleg forrásoldalán két tétel szerepel: a bankok (jegybanknál elhelyezett) betéte és a forgalomban lévő bankjegy és érme formájú készpénz. (A nem banki vállalatok és a háztartások általában nem tarthatnak betétet a jegybanknál, míg a bankokat általában törvény kötelezi arra, hogy tartozásaik részleges fedezetére betétet helyezzenek el a jegybanknál.) A bankok betéte a jegybank szempontjából tartozás, mivel ha a bankoknak szüksége van az ott tartott pénzre, bármikor kivehetik. A forgalomban lévő készpénz főként történeti okból számít jegybanki tartozásnak: egykor ugyanis a központi bank köteles volt a hazai fizetőeszközt bárkinek, aki a hazai valuta helyett nemesfémet kívánt tartani, aranyra vagy ezüstre átváltani. A fenti mérleg azt mutatja, hogy a pénzországi bankok 500 dollárnyi betétet helyeztek el a jegybanknál. A forgalomban lévő készpénz 2000 dollárt tesz ki, így az összes jegybanki forrás értéke 2500 dollár.

A jegybank összes eszköze az összes forrás és a nettó vagyon összege, az utóbbiról a mostani példában feltettük, hogy értéke nulla. Mivel elemzésünk szempontjából nincs jelentősége, a jegybank nettó vagyonának változásától eltekintünk.[139]

Az állandó nettó vagyon feltevése azt jelenti, hogy a jegybank eszközeinek változása automatikusan a forrásainak azonos összegű módosulásával jár együtt. Ha például a jegybank aktívát vásárol, kétféleképpen fizethet érte. A készpénzes fizetés a forgalomban lévő készpénz kínálatát növeli meg a megvásárolt eszköz értékének megfelelő összeggel. A csekkel történő fizetés a csekktulajdonos számára az aktíva értékével megegyező jegybanki betétet jelent. Amikor tulajdonosa saját bankjánál elhelyezi a csekket, a bank jegybankra vonatkozó követelése (és így a központi bank bankokkal szembeni tartozása) a csekk összegével emelkedik. Mindkét esetben a jegybank eszközvásárlása azonos összeggel növeli forrásait. Hasonlóképpen, a központi bank aktívaeladása vagy a készpénz forgalomból való kivonásával, vagy a bankok jegybankra vonatkozó követeléseinek (így a jegybank magánszektorral szembeni tartozásának) csökkenésével jár együtt.

A jegybanki mérleg megértése azért fontos, mert a központi bank eszközeinek változása módosítja a belföldi pénzkínálatot. A jegybanki eszközök és források egyenlőségének bemutatása a mechanizmus működését szemlélteti.

Amikor például a központi bank aktívát vásárol, az érte teljesített kifizetés – akár készpénzzel, akár csekkel történik – közvetlenül a pénzkínálat részévé válik. A jegybanki források eszközvásárlással összefüggő növekménye tehát bővíti a pénzkínálatot. Ha a jegybank eszközt ad el, a pénzkínálat csökken, mert az aktíváért kapott készpénz vagy csekk kikerül a forgalomból, így csökkenti a jegybank magánszektorral szembeni tartozását. Mivel a jegybanki eszközök értékének változása azonos változást okoz a jegybanki mérleg forrásoldalán, a pénzkínálatot is azonos irányban módosítja.

A fentiekben leírt mechanizmus ismerős lehet, ha korábbi makroökonómia kurzusokon már megismerkedtünk a központi bank nyíltpiaci műveleteinek hatásával. A nyíltpiaci művelet definíció szerint a belföldi eszközök vételét vagy eladását jelenti, de a külföldi eszközökkel kapcsolatos hivatalos jegybanki tranzakciók is ugyanolyan közvetlen hatást gyakorolnak a pénzkínálatra. Emlékezhetünk arra is, hogy amikor például a központi bank aktívát vásárol, a pénzkínálat bővülése a bankrendszer pénzteremtő képessége miatt nagyobb, mint a kiinduló eszközvásárlás értéke. Ez a pénzmultiplikátor hatás, amely fokozza a jegybanki művelet pénzkínálatra gyakorolt hatását, megerősíti fő következtetésünket: a jegybank eszközvásárlása automatikusan bővíti, míg eszközeladása automatikusan szűkíti a pénzkínálatot.[140]

Devizapiaci intervenció és a pénzkínálat

Egy példán keresztül részletesebben is bemutatjuk, hogyan hat a devizapiaci intervenció a pénzkínálatra. Tegyük fel, hogy Pénzország jegybankja 100 dollár értékű külföldi kötvényt ad el pénzországi pénzért. Az eladás a külföldi eszközök állományát 1000-ről 900 dollárra csökkenti, így a jegybank mérlegének eszközoldala 2500-ról 2400 dollárra csökken.

A külföldi eszköz eladásáért kapott összeggel automatikusan csökken a jegybank tartozása is. Ha a jegybank hazai pénzért adta el a külföldi eszközt, akkor a pénz a jegybank páncélszekrényébe kerül, és ezzel a forgalomban lévő készpénz 100 dollárral csökken. A külföldi eszköz eladásával a jegybank mérlege a következőképpen változik:

A jegybank mérlege 100 dollár értékű külföldi eszköz eladása után (a vevő hazai készpénzzel fizet)

Eszközök

Források

Külföldi eszközök

900$

Bankok betéte

500$

Belföldi eszközök

1500$

Forgalomban lévő készpénz

1900$

Az eladás után az eszközök értéke továbbra is megegyezik a források értékével, azonban mindkettő 100 dollárral csökkent – azzal az összeggel, amennyivel a pénzországi jegybank devizapiaci intervenciója csökkentette a forgalomban lévő készpénz mennyiségét. A jegybank mérlegének változása Pénzország pénzkínálatának csökkenéséhez vezet.

Mi történik akkor, ha a külföldi eszköz megvásárlója egy olyan 100 dolláros csekkel fizet Pénzország jegybankjának, amelyet a Pénzintézet nevű belföldi banknál vezetett számlája terhére állít ki? A jegybank 100 dollárral megterheli a Pénzintézet számláját, míg a Pénzintézet 100 dollárral megterheli a külföldi eszköz vásárlójának számláját. A bankok jegybanki betéte 100 dollárral csökken, és Pénzország jegybankjának mérlege a következőképpen módosul:

A jegybank mérlege 100 dollár értékű külföldi eszköz eladása után (a vevő csekkel fizet)

Eszközök

Források

Külföldi eszközök

900$

Bankok betéte

400$

Belföldi eszközök

1500$

Forgalomban lévő készpénz

2000$

Továbbra is igaz tehát, hogy a jegybank tartozása 100 dollárral csökken, és mérséklődik a pénzországi pénzkínálat.

A 100 dollár értékű külföldi eszköz megvásárlása 100 dollárral növeli a jegybank forrásait. Ha a jegybank készpénzzel fizet, akkor a forgalomban lévő készpénz mennyisége nő 100 dollárral. Ha a külföldi eszközért a jegybank önmagára szóló követelés kibocsátásával fizet, akkor a bankok jegybanki betéte nő meg 100 dollárral. A hazai pénzkínálat mindkét esetben bővül.

Sterilizáció

A jegybankok néha a devizapiaci intervenció pénzkínálatra gyakorolt hatását az intervencióval egyenlő értékű, de ellentétes irányú, a belföldi eszközöket érintő tranzakcióval semlegesítik. Ezt a műveletet sterilizált intervenciónak nevezik. A sterilizált intervenció működésének megértését szolgálja a következő példa.

Ismét tegyük fel, hogy Pénzország jegybankja 100 dollár értékű külföldi eszközt ad el, amiért a Pénzintézet Bankra szóló 100 dolláros csekkel fizetnek. Ez a művelet a jegybank külföldi eszközeit és forrásait egyaránt 100 dollárral csökkenti, ami a pénzkínálat mérséklődéséhez vezet. Ha a jegybank semlegesíteni kívánja a külföldi eszköz eladásának pénzkínálatra gyakorolt hatását, 100 dollár értékű belföldi eszközt (például állampapírt) kell vásárolnia. Ez az újabb művelet 100 dollárral növeli a jegybank belföldi eszközeit és forrásait, és ezzel teljes mértékben ellensúlyozza a 100 dolláros külföldi eszköz eladásának pénzkínálatra gyakorolt hatását. Ha a jegybank az állampapírt például csekkért veszi meg, a két művelet (egy 100 dollár értékű külföldi eszköz eladása és egy 100 dollár értékű belföldi eszköz megvásárlása) a következő hatással van a jegybank mérlegére.

A jegybank mérlege 100 dollár értékű külföldi eszköz sterilizált eladása előtt

Eszközök

Források

Külföldi eszközök

1000$

Bankok betéte

500$

Belföldi eszközök

1500$

Forgalomban lévő készpénz

2000$

A jegybank mérlege 100 dollár értékű külföldi eszköz sterilizált eladása után

Eszközök

Források

Külföldi eszközök

900$

Bankok betéte

500$

Belföldi eszközök

1600$

Forgalomban lévő készpénz

2000$

A jegybank külföldi eszközeinek 100 dolláros csökkenése a belföldi eszközök 100 dolláros növekedésével jár együtt, míg a mérleg forrásoldala nem változik. A sterilizált devizaeladásnak tehát nincs hatása a pénzkínálatra.

A 17.2. táblázat összehasonlítja a sterilizált és a nem sterilizált devizapiaci intervenció hatását.

17.2. táblázat - A 100 dollár értékű devizapiaci intervenció hatása

Jegybanki művelet

A pénzkínálat változása

A jegybank belföldi eszközeinek változása

A jegybank külföldi eszközeinek változása

Nem sterilizált devizavásárlás

+100$

0

+100$

Sterilizált devizavásárlás

0

–100$

+100$

Nem sterilizált devizaeladás

–100$

0

100$

Sterilizált devizaeladás

0

+100$

–100$


A fizetési mérleg és a pénzkínálat

A 12. fejezetben egy ország fizetési mérlegét (más szóval a hivatalos elszámolások egyenlegét) a hazai jegybank nettó külföldi eszközvásárlásának és a külföldi jegybankok nettó belföldi aktívavásárlásainak különbségeként határoztuk meg. Másképpen fogalmazva: a fizetési mérleg a folyó fizetési mérleg és a tartalékokat nem tartalmazó tőkemérleg egyenlegeinek összege, vagyis azt az eltérést mutatja meg a nemzetközi fizetésekben, amelyet a jegybanki tartalékműveleteknek kell fedezniük. A fizetési mérleg hiánya például az ország nettó külföldi tartozásainak növekedését jelenti: a hazai jegybank tartalékcsökkenésének és a külföldi jegybankok tartalékvásárlásának valamilyen kombinációja finanszírozza a folyó fizetési mérleg hiányának azt a részét, amelyet nem fedez a tartalékokon kívüli tőkebeáramlás, illetve a tartalékokat nem érintő tőkekiáramlásnak azt a részét, amelyet nem fedez a folyó fizetési mérleg többlete.

Ebben a részben bemutattuk a fizetési mérleg és a belföldi, illetve külföldi pénzkínálat növekedése közötti szoros kapcsolatot. Ha például egy ország fizetési mérlege többletet mutat, akkor a jegybanki tartalékok ezzel együtt járó növekedése sterilizáció nélkül a belföldi pénzkínálat bővüléséhez vezet. Hasonlóképpen, a külföldi jegybank hazai eszközökre szóló követeléseinek csökkenése alacsonyabb külföldi pénzkínálatot jelent.

Meglehetősen bizonytalan azonban, hogy a gyakorlatban a fizetési mérlegek egyensúlytalanságai mekkora hatást gyakorolnak a belföldi, illetve a külföldi pénzkínálatra. Egyrészt ismernünk kell, hogy a fizetési mérleg kiigazításának terhe milyen arányban oszlik meg a hazai és külföldi jegybank között, vagyis a fizetési mérleg egyensúlytalanságát a hazai vagy a külföldi jegybank intervenciójával finanszírozzák. Ennek megoszlása olyan tényezőktől függ, mint például a jegybankok gazdaságpolitikai célja vagy az intervenciót szabályozó egyezmények (később ezeket részletesebben is megtárgyaljuk). Másrészt a jegybankok sterilizációval semlegesíthetik a tartalékok változásának pénzkínálatra gyakorolt hatását. Végül, a 12. fejezetben (??? oldal) szóltunk arról, hogy bizonyos jegybanki műveletek közvetve finanszírozzák egy másik ország fizetési mérlegének hiányát. Bár ezek a műveletek nem jelennek meg a külföldi ország fizetési mérleg statisztikáiban, hatással lehetnek a tranzakciót végrehajtó jegybank pénzügyi kötelezettségeire.



[138] A 12. fejezetben rámutattunk, hogy a jegybankon kívüli kormányzati intézmények is végezhetnek devizapiaci intervenciót, műveleteik azonban – a jegybanki tranzakcióktól eltérően – nem gyakorolnak számottevő hatást a pénzkínálatra. (A későbbiekben bevezetendő terminológiával a jegybankon kívüli szervek által végrehajtott intervenció automatikusan sterilizálódik.) Az egyszerűség kedvéért a továbbiakban is azt feltételezzük (amikor ez nem félrevezető), hogy egyedül a központi bank alkalmaz devizapiaci intervenciót.

[139] A jegybank nettó vagyona többféleképpen is változhat. A kormányzat lehetővé teheti például, hogy a központi bank az eszközein realizált kamatjövedelem egy részét megtartsa, a kamatbevétel újrabefektetése pedig növelheti a jegybank nettó vagyonát. A tapasztalatok azt mutatják, hogy a nettó vagyon ilyen változásai viszonylag csekélyek, így a makroökonómiai elemzés során figyelmen kívül hagyhatjuk őket.

[140] A sokszorozódó betétteremtés és a pénzmultiplikátor részletes leírása megtalálható: Frederic S. Mishkin: The Economics of Money, Banking and Financial Markets, ötödik kiadás, 16. fejezet, Reading, MA: Addison-Wesley, 1998.