Ugrás a tartalomhoz

Nemzetközi gazdaságtan - Elmélet és gazdaságpolitika

Sághi Márta

Panem Könyvkiadó

2. FÜGGELÉK: Intertemporális választás és a fogyasztói kereslet

2. FÜGGELÉK: Intertemporális választás és a fogyasztói kereslet

A fejezetben alkalmazott levezetés során végig feltételeztük, hogy a fogyasztói kereslet a rendelkezésre álló jövedelem függvénye C = C(Yd), mégpedig azon kikötés mellett, hogy a rendelkezésre álló jövedelem Yd növekedése önmagánál kisebb mértékben növeli meg a fogyasztók által vásárolni kívánt termékek és szolgáltatások értékét (így a rendelkezésre álló jövedelem növelésének hatására a megtakarítás Y C(Yd) is növekszik). E függelék bemutatja, mi az összefüggés a feltételezés és a 7. fejezet függelékében bemutatott intertemporális választások modellje között.

A 7. fejezetben vázolt modell keretei közt feltételeztük, hogy a fogyasztó által elérhető hasznossági szint értéke egyrészt az adott időszak fogyasztásának Dp másrészt a fogyasztó jövőbeni várható fogyasztásának Df függvénye. Amennyiben a fogyasztó aktuális jövedelmének értékét Qp-vel, a jövőben várható jövedelmének értékét Qf-el jelöljük, a fogyasztó az adott időszak jövedelmének egy részét elkülönítheti a következő időszak fogyasztásának finanszírozására (megtakarítás), illetve a következő időszak jövedelmének terhére az aktuális jövedelmi korláton felüli fogyasztást is eszközölhet (hitelfelvétel), a fogyasztás időbeni allokációjának azonban mindenképpen ki kell elégítenie a fogyasztó intertemporális költségvetési korlátját:

D P + D F / ( 1   + r ) = Q P + Q F / ( 1 + r ) , MathType@MTEF@5@5@+= feaagKart1ev2aaatCvAUfeBSjuyZL2yd9gzLbvyNv2CaerbuLwBLn hiov2DGi1BTfMBaeXatLxBI9gBaerbd9wDYLwzYbItLDharqqtubsr 4rNCHbGeaGqiVCI8FfYJH8YrFfeuY=Hhbbf9v8qqaqFr0xc9pk0xbb a9q8WqFfeaY=biLkVcLq=JHqpepeea0=as0Fb9pgeaYRXxe9vr0=vr 0=vqpWqaaeaabiGaciaacaqabeaadaqaaqaaaOqaaabaaaaaaaaape Gaamira8aadaWgaaWcbaWdbiaadcfaa8aabeaak8qacqGHRaWkcaWG ebWdamaaBaaaleaapeGaamOraaWdaeqaaOWdbiaac+capaWaaeWaae aapeGaaGymaiaabccacqGHRaWkcaWGYbaapaGaayjkaiaawMcaa8qa cqGH9aqpcaWGrbWdamaaBaaaleaapeGaamiuaaWdaeqaaOWdbiabgU caRiaadgfapaWaaSbaaSqaa8qacaWGgbaapaqabaGcpeGaai4la8aa daqadaqaa8qacaaIXaGaey4kaSIaamOCaaWdaiaawIcacaGLPaaape Gaaiilaaaa@4C92@

ahol r a reálkamatláb.

A 16FII.1. ábra arra emlékeztet bennünket, hogyan határoztuk meg az adott időszak fogyasztásának,illetve megtakarításának értékét a 7. fejezetben alkalmazott modell levezetése során. Amennyiben a jelenlegi és a jövőbeni jövedelem (kibocsátás) értékét az ábra 1. pontja jellemzi, a fogyasztó által optimálisnak ítélt allokációhoz tartozó fogyasztási kereslet, azaz az a pont, amely a költségvetési korlát mellett a legmagasabb hasznossági szintet eredményezi, megegyezik az egyes időszakok jövedelemének értékével.

Az 1 pontban a fogyasztó egyáltalán nem kíván megtakarítást eszközölni, ezt azért tettük fel, hogy tisztán látszódjon a következő lépésünk, azaz az adott időszak jövedelmének növekedése által kiváltott hatás. Tételezzük tehát fel, hogy növekszik a fogyasztó adott időszaki jövedelme, miközben a második periódus jövedelme az eredeti szinten marad. E változás a kiinduló jövedelemallokációt a 2’ pontba tolja, az 1. ponttal horizontálisan egy vonalba. Látható azonban, hogy a fogyasztó e pluszjövedelmet nem kívánja feltétlenül az adott időszakban fogyasztási célokra felhasználni, azt a pontot keresi, amely a vizsgált életciklus szempontjából a legmagasabb hasznossági szintet biztosítja. Márpedig a vázolt esetben növelheti hasznossági szintjét azáltal, ha a QP2QP1MathType@MTEF@5@5@+= feaagKart1ev2aaatCvAUfeBSjuyZL2yd9gzLbvyNv2CaerbuLwBLn hiov2DGi1BTfMBaeXatLxBI9gBaerbd9wDYLwzYbItLDharqqtubsr 4rNCHbGeaGqiVCI8FfYJH8YrFfeuY=Hhbbf9v8qqaqFr0xc9pk0xbb a9q8WqFfeaY=biLkVcLq=JHqpepeea0=as0Fb9pgeaYRXxe9vr0=vr 0=vqpWqaaeaabiGaciaacaqabeaadaqaaqaaaOqaaiaadgfadaqhaa WcbaGaamiuaaqaaiaaikdaaaGccqGHsislcaWGrbWaa0baaSqaaiaa dcfaaeaacaaIXaaaaaaa@3C09@ , nagyságú jövedelemnövekmény egy részét megtakarításra fordítja, azaz az új költségvetési egyenesen a kezdeti készletallokációt jelképező 2’ pontból a 2 pontba mozdul el.

Ha az adott időszak kibocsátását QP-t megfeleltetjük az adott időszak rendelkezésre álló jövedelmének, illetve az adott időszak fogyasztását a fogyasztói keresletnek C(Yd), a fenti fejtegetések szellemében újrafogalmazhatjuk eddigi meglátásunkat, miszerint a fogyasztó adott időszaki fogyasztási kereslete kizárólag az adott időszak rendelkezésre álló jövedelmének függvénye lenne, látható ugyanis, hogy azt egyéb tényezők – a következő időszakok jövedelme, a kamatláb – is befolyásolhatják. Az is megállapítható azonban, hogy a racionális fogyasztó az adott időszak rendelkezésre álló jövedelmének növekedése hatására valóban megváltoztatja az adott időszak fogyasztási keresletét, s e keresletváltozás mértéke valóban kisebb, mint az eredeti jövedelemváltozás mértéke volt. Miután azon kibocsátás változások, amelyeket e fejezetben vizsgálni kívántunk olyan egyszeri változásoknak tekinthetők, amelyek a hazai árszínvonal rövid távú rögzítettségének következményei, az a fogyasztási függvény, amelyet a fejezet során alkalmaztunk, s a DD-AA modell levezetéséhez alapvetőnek tartottunk, mögöttes elméleti megfontolásként ki tudja fejezni az intertemporális választások jelenlétét.

Szintén a 16FII.1. ábrát fogjuk használni arra, hogy bemutassuk a kamatláb változásának fogyasztási keresletre gyakorolt hatását, azt a hatást, amelyet a fejezet I. függelékében vezettünk be. Amennyiben a gazdaság kiindulásképp az 1. pontban van, a reálkamatláb csökkenése csökkenti az intertemporális költségvetési egyenes meredekségét, így az az 1. pont mentén az óramutató járásával ellentétes irányban elfordul. Az új optimális választást egy olyan pont reprezentálja, amelyben a kiinduló állapotnál magasabb szintű adott időszaki fogyasztás szerepel. Akkor azonban, ha a gazdaság kiinduló állapota egy olyan pontban van (például a 2. pont), ahol a fogyasztó már eredetileg is pozitív első időszaki megtakarítással rendelkezik, a kamatláb csökkenésének hatása, az 5. fejezetben bevezetett helyettesítési és jövedelmi hatás egymással ellentétes hatása miatt, már korántsem ilyen egyértelmű. Az empirikus vizsgálatok azt mutatják, hogy habár a reálkamatláb változása ilyen körülmények között valóban kifejt némi hatást a fogyasztási keresletre, ezen hatás mértéke igen kicsi.[135]

A fiskális politika intertemporális hatásainak vizsgálata az előzőekben bemutatott elvek alapján már túlzottan messzire vezetne az általunk kitűzött céloktól, s annak ellenére, hogy ez a makroökonómia egyik legérdekesebb területe, az érdeklődő olvasóknak inkább azt ajánljuk,, hogy a témakörben a jobb haladó makroökonómiai tankönyvek segítségével mélyedjenek el.

16F2.1. ábra - A jövedelem és a megtakarítás változása

kepek/16F2.1.png


A kibocsátás adott időszakban bekövetkező növelése növeli a megtakarítás érétkét.



[135] Ilyen például Abel–Bernanke: Macroeconomics, 16. fejezet.