Ugrás a tartalomhoz

Nemzetközi gazdaságtan - Elmélet és gazdaságpolitika

Sághi Márta

Panem Könyvkiadó

Fokozatos alkalmazkodás folyamata a kereskedelmi forgalomban és a folyó fizetési mérleg dinamikája

Fokozatos alkalmazkodás folyamata a kereskedelmi forgalomban és a folyó fizetési mérleg dinamikája

A DD-AA modell mögött meghúzódó alapfeltevés, hogy a hazai deviza reálleértékelődése azonnal javítja a folyó fizetési mérleg egyenlegét, míg a hazai deviza felértékelődése rontja azt. A valóságban azonban a kereskedelmi folyamatok alkalmazkodási magatartása ennél jóval komplexebb képet mutat, ebben az esetben ugyani olyan dinamikus tényezőket kellene modellünkben figyelembe venni – mind a kínálati, mind a keresleti oldalon – amelyek a folyó fizetési mérleg devizaárfolyam változásának hatására kialakult alkalmazkodási folyamatát fokozatossá teszik. E szakaszban néhány olyan dinamikus elemet mutatunk be, amelyek igen jelentős hangsúlyt kapnak a devizaárfolyam mozgásának, illetve a folyó fizetési mérleg alkalmazkodási folyamatának empirikus vizsgálata során, s magyarázatot adhatnak arra is, hogy e tényezők hogyan módosítják az általunk bemutatott modell következtetéseit.

A J-görbe

Számos esetben megfigyelhető, hogy egy nemzetgazdaság folyó fizetési mérlegének egyenlege egy reálleértékelődés hatására azonnal romlik, s javulni csak néhány hónap elteltével kezd. E tapasztalat ellentmond annak a feltételezésnek, amelyre a DD görbe kialakítása során erőteljesen támaszkodtunk. Amennyiben a folyó fizetési mérleg egyenlege a leértékelődést követően kezdetben romlik, időbeni pályájának van egy olyan része – lásd 16.18. ábra – mely egy J betűre emlékeztet, így ezt a görbét J-görbének hívja a szakirodalom.

A folyó fizetési mérleg hazai termékben mért egyenlege a hazai deviza reálleértékelődése után igen nagymértékű romlást mutathat (az ábrán ez a folyamat az 1. pontból a 2. pontba való elmozdulásként követhető nyomon.), miután mind az exporttermékekre, mind az importtermékekre vonatkozó rendeléseket jóval a deviza leértékelődése előtt kötötték meg. A leértékelődés után néhány hónapig tehát az export és az import mennyisége még a régi árfolyam melletti vásárlási szándékot fejezi ki, így a leértékelődés elsődleges hatása az, hogy növeli azon importtermékek hazai termékegységben mért értékét, amelyeket a szerződés alapján mindenképpen leszállítanak. Miután a hazai termékegységben mért export értéke nem változik, míg az import hazai termékegységben kifejezett értéke növekszik, a folyó fizetési mérleg egyenlege kezdetben valóban romlik.

16.18. ábra - A J-görbe

kepek/16.18.png


A J-görbe azon időbeni késleltetést mutatja, amely a reálleértékelődés folyó fizetési mérleg egyenlegének javító hatása során fennáll.

Még akkor is, ha a régi export, illetve importszerződéseket már teljesítették, bizonyos idő kell ahhoz, hogy az új szállítmányok és szerződések tökéletesen alkalmazkodjanak a relatív árváltozás tényéhez Termelési oldalról az exporttermékek előállítójának pótlólagos munkaerő felvétele mellett kell döntenie, beruházásokat kell véghezvinnie, új üzemeket kell építenie. Amennyiben feltételezzük, hogy hazai termékek előállítása során közbülső termékként importtermékeket is felhasználnak, az import alkalmazkodása szintén fokozatossá válik, annak függvényében, hogy az importra szoruló vállalatok milyen gyorsan képesek olyan technológiára áttérni, amelyben az egyre dráguló importtermékeket gazdaságosabban tudják felhasználni. A fogyasztói oldalról is beszűrődnek késleltetéseket előidéző tényezők. Annak érdekében, hogy minél magasabb színvonalon és gyorsabban kielégíthessék a szignifikánsan növekvő külföldi keresletet a hazai termékek és szolgáltatások iránt, új raktárakat, nagykereskedelmi központokat kell külföldre telepíteni, ami kétségtelenül igen időigényes folyamat.

Az alkalmazkodási folyamat során tapasztalható késleltetések eredménye az a fokozatosan növekvő folyó fizetési mérleg egyenleg, amelyre a 16.18. ábra 2. és 3. pontját összekötő függvény alapján következtetünk. A kiinduló szintet azonban csupán a 3. pont után haladja meg a folyó fizetési mérleg egyenlege. Végső soron a folyó fizetési mérleg egyenlege valóban növekszik, mihelyst a reálleértékelődés által elindított alkalmazkodási folyamat befejeződik.

Az empirikus tapasztalatok azt mutatják, hogy a legtöbb ipari ország J-görbéjének hossza valahol a hat hónap és az egy év között helyezkedik el, így az ábrán jelölt 3. pont kevesebb, mint egy év alatt érhető el, s a folyó fizetési mérleg egyenlege egy reálleértékelődést követően csak ez után kezd el növekedni.[131]

Egy szignifikáns J-görbe létezésének feltételezése arra ösztönöz bennünket, hogy némi módosítást eszközöljünk korábbi, egy évre, vagy ennél kisebb időtávra vonatkozó rövid távú következtetéseinkben. A monetáris expanzió példának okáért, kezdetben csökkentheti is a kibocsátás értékét, miután a hazai deviza leértékelődéséhez vezet. Ilyen körülmények között némi időnek biztosan el kell telnie ahhoz, hogy a pénzkínálat növelése a folyó fizetési mérleg egyenlegének növelésén keresztül a kívánt hatáshoz, azaz az aggregált kereslet növekedéséhez vezessen.

Amennyiben az expanzív jellegű monetáris politikai beavatkozás rövid távon csökkenti a kibocsátás szintjét, a hazai kamatlábnak gyorsabban kell csökkennie, mint normális esetben ahhoz, hogy a hazai pénzpiac ismét egyensúlyi állapotba kerülhessen. Ennek megfelelően a devizaárfolyam a vártnál jóval gyorsabban emelkedik, s a devizapiaci egyensúly fenntartása érdekében a deviza jövőbeni várható leértékelődése is magasabb kell hogy legyen. A devizatúllendülés egy újabb okát bevezetve a J-görbe erősíti a devizaárfolyam ingadozási folyamatát.

Árfolyamáttétel és az infláció

Arra vonatkozó levezetésünk, hogy a DD-AA modellben miként határozható meg a folyó fizetési mérleg egyenlegének értéke, azon a feltételezésen nyugszik, hogy rövid távon a nominális árfolyam változása pontosan vele azonos arányú reálárfolyam változással jár. Azért alkalmazhattuk ezt a kikötést, mert a DD-AA modell felépítése során végig felételeztük, hogy a hazai , illetve külföldi nominális árszínvonal (P, valamint P*) rövid távon rögzített, s nem képes hirtelen, s váratlan mozgásokra, így a reálárfolyam (q = EP*/P)változása rövid távon kizárólag a nominális árfolyam E változásának köszönhető. A valóságban azonban e két változó között korántsem áll fenn a fentebb definiált egyértelmű megfeleltetés, s habár azt el kell ismernünk, hogy mozgásuk nagyon közel áll ehhez, az egybeesés mégsem tekinthető tökéletesnek. Hogy megérhessük, miként befolyásolja a nominális árfolyam változása rövid távon a folyó fizetési mérleg egyenlegét, a korábbiaknál sokkal részletesebben kell megvizsgálnunk, milyen kapcsolat áll fenn a nominális árfolyam, illetve az export, valamint az importárak között.

A külföldi termékek hazai devizában kifejezett értéke a devizaárfolyam és a külföldi árszínvonal szorzataként adódik, EP*. Az eddigi levezetések során végig felételeztük, hogy az E növekedése közben a P* értéke nem változik, így a külföldi termékek és szolgáltatások hazai devizában kifejezett ára az árfolyamváltozással megegyező arányban módosul. Azt a mutatót, amely megmutatja, hogy a nominális devizaárfolyam egy százalékos változásának hatására hány százalékkal változik az importtermékek ára, a devizaárfolyam importárakra vonatkozó árfolyam-áttételi foknak nevezzük. Az DD-AA modell általunk tanulmányozott változatában az árfolyamáttétel foka egységnyi, miután az árfolyam változása teljes mértékben érvényesül az importtermékek árának változásában.

Előfordulhat azonban, hogy e feltételezéssel ellentétesen az árfolyam-áttételi folyamat korántsem ilyen tökéletes. Ennek egyik oka lehet például a világpiaci szegmentáció, amely lehetővé teszi a korántsem tökéletesen versenyző vállalatok számára, hogy az egyes országokban eltérő áron értékesítsék ugyanazt a terméket. Egy olyan nagy külföldi vállalat, amely autókat étkesít az Egyesült Államokban, oly nagy ellenérzéssel viseltethet a piaci részesedés elvesztése iránt, hogy nem érez semmiféle ösztönzést arra, hogy terméke árait tíz százalékkal emelje közvetlenül a tíz százalékos leértékelődése után, még akkor sem, ha így az amerikai eladásból származó bevételének saját devizájában kifejezett értéke jelentősen csökken. Hasonlóan ez utóbbi folyamathoz, valószínűsíthető, hogy ugyanez a vállalat többször is átgondolná, megfelelő lépés-e a dollár 10 százalékos felértékelődése után 10 százalékos árcsökkentést végrehajtani az amerikai piacon, lévén, hogy egy kisebb mértékű árcsökkentés mindenféle pótlólagos költségek és beruházások nélkül növelné a vállalat bevételét. A vállalatnak mindkét esetben érdemes kivárnia azt a pillanatot, amíg bizonyossá válik, hogy a devizaárfolyam változása mögött egy meghatározott gazdasági trend áll, s az árak változatlanul hagyásához kapcsolódó pótlólagos költség eléri az árváltoztatás pótlólagos költségeit.

Látható tehát, hogy a tartós nominális árfolyamváltozást hosszú távon ugyan teljes mértékben követi az importárak változása, rövid távon azonban az árfolyamáttétel foka jóval kisebb is lehet egynél. A nem tökéletes árfolyamáttétel kissé módosítja például a folyó fizetési mérleg egyenlegének alkalmazkodási időtávját. Egyrészt az árfolyamváltozáshoz kapcsolódó rövid távú J-görbe hatást tompítjuk azzal, hogy az importárak igen rugalmatlanul követik a devizaárfolyam változását, másrészt a nem tökéletes áttételi folyamat következményeként az árfolyamváltozás arányánál kisebb mértékben módosulnak a külkereskedelem volumenét meghatározó relatív árak. Ezen árak alkalmazkodási folyamatában megfigyelhető ilyen típusú torzítás következményeként a kereskedelmi mérleg egyenlege is igen lassan alkalmazkodik.

Érdemes kiemelni azt is. hogy a nominális és reálárfolyam közti kapcsolat szorossága tovább csökken a hazai árszínvonal változásának hatására. Egy olyan nemzetgazdaságban, ahol az infláció szintje igen magas, igen nehézzé válik a reálárfolyam EP*/P változtatása egyszerűen a nominális árfolyam E változtatásán keresztül, miután az ezt követő aggregált keresletnövekedés tovább erősíti a hazai inflációs folyamatokat, s ez természetesen a P növekedésében nyilvánul meg. Abban az esetben viszont, ha egy nemzetgazdaság exportárai a devizaárfolyam növekedése közben növekednek, a devizaárfolyam változásának minden világpiaci pozícióra gyakorolt pozitív hatása elillan. Egy ilyen típusú árváltozás, csakúgy, mint az árfolyamáttételben megnyilvánuló tökéletlenségek, gyengítik a J-görbét.

Korea kereskedelmi mérlege és a won árfolyama

Az 1960-as évek közepétől kezdve Dél-Korea oly mértékben fejlődött, hogy a legszegényebb országok titulusát maga mögé utasítva az 1990-es évek végére immár az iparosodott országok táborába lépett. Annak érdekében, hogy elérje ezt a célt, Korea erőteljes exportösztönző politikát folytatott: támogatásokkal, alacsony kamatú hitelekkel, a devizaárfolyam leértékelésével, s egyéb eszközökkel kívánta fejleszteni az exporttermékeket előállító vállalati szektort.

A koreai növekedés 1997-ben váratlanul a mélybe zuhant, a külföldi tőkebefektetők elpártoltak tőle, s az állam a fizetésképtelenség határára sodródott (a 22. fejezetben további példákat mutatunk be arra vonatkozóan, hogy számos ázsiai ország ugyanezen időszakban hasonló problémákkal találta szembe magát, s súlyos válsággal kellett szembenézniük). A krízis következményeként az ország nemzeti devizája a won árfolyama erőteljesen leértékelődött a nemzetközi devizapiacon. Az 1998 nyarára kialakult helyzetben egy dollárért már 1400 wont kellett fizetni, szemben az egy évvel ezelőtti 900 won/dollár árfolyammal.

A következő oldal diagramja havi bontásban mutatja be a won/dollár árfolyam alakulását, illetve Korea Egyensúly Államokkal szembeni kereskedelmi többletének változását. Látható, hogy a won dollárhoz viszonyított árfolyamának 1997 őszén kezdődött mélyrepülése az Egyesült Államok viszonylatában értelmezett nettó export azonnali, és drasztikus növekedéséhez vezetett. Ugyanebben az időszakban a nemzetgazdaság (az összes kereskedelmi partner viszonylatában mért) folyó fizetési mérlegének többlete elérte a teljes kibocsátás (GDP) 16 százalékának megfelelő szintet.

Szinte adja magát a kérdés, vajon miért hiányzik minden olyan alkalmazkodási folyamatot késleltető hatás, amely korábban például a J-görbét eredményezte? Alapvetően három okból. Először is a won leértékelődése masszív és teljesen váratlan volt. Másrészt az a financiális krízis, amely a won értékének csökkenésével egyidejűleg jelentkezett kevés kétséget hagyott az iránt, hogy a leértékelődés tartós lesz. Harmadrészt a krízis során a koreai kiadások, és kibocsátás értékében jelentős visszaesés volt tapasztalható, melynek importkeresletre gyakorolt negatív hatása szinte elkerülhetetlen volt.(1998 közepére a koreai GDP 5 százalékkal volt kevesebb, mint az azt megelőző évben.)

Minden olyan ázsiai ország számára, amely 1998-ban még a krízis és recesszió súlya alatt szenvedett, a kilábalás legfőbb tényezője az amerikai exportpiacra való belépés, vagy az ott már megszerzett pozíciók erősítése volt. E szemszögből egyátalán nem meglepő az erőteljes koreai exporthullám olyan, amerikai szempontból jelentős szektorokban, mint az acélipar, az amerikai vállalatok éles ellenállását és a protekcionizmus iránt megnövekedett igényét váltotta ki.

Korea Egyesült Államok viszonylatában mért kereskedelmi mérlegének egyenlege, illetve a won/dollár árfolyam alakulása. 1997–1998

A won dollárhoz viszonyított 1997-ben bekövetkező jelentős leértékelődése a koreai kibocsátás erőteljes csökkenésével súlyosbítva az Egyesült Államok viszonylatában mért kereskedelmi mérleg jelentős mértékű javulásához vezetett.

Forrás: OECD, Monthly Statistics of Foreign Trade



[131] Lásd a III. függelék 16FIII.1. táblázatának magyarázatát.