Ugrás a tartalomhoz

Nemzetközi gazdaságtan - Elmélet és gazdaságpolitika

Sághi Márta

Panem Könyvkiadó

Tartós monetáris, illetve fiskális politikai lépések

Tartós monetáris, illetve fiskális politikai lépések

A tartós gazdaságpolitikai lépések nem csupán az adott beavatkozási forma egyes eszközeinek adott időszaki szintjét változatják meg (például a pénzkínálat értékét, a kormányzati kiadások, vagy az adók nagyságát), hanem a hosszú távú devizaárfolyamot is. Ez arra enged következtetni, hogy ilyen körülmények között módosul a devizaárfolyam jövőben várt értékének szintje is. Miután a várakozásokban bekövetkező változások igen lényeges szerepet játszanak a rövid távú devizaárfolyam szintjének alakulásában, a tartós gazdaságpolitikai beavatkozás egyes változókra gyakorolt hatása és az egyszeri beavatkozás ugyanezen változókra gyakorolt hatása közt éles különbségeket fedezhetünk fel. E fejezetben áttekintjük a tartós monetáris, illetve fiskális politikai beavatkozás rövid, valamint hosszú távra vonatkozó hatásmechanizmusát.[129]

Hogy (hosszabb távon) könnyebben megragadhassuk a folyamatok lényegi elemeit, feltételezzük, hogy a gazdaságunk kiindulásképpen a hosszú távú egyensúlyi állapotban van, illetve az általunk vizsgálni kívánt gazdaságpolitikai változás az egyetlen, amely az adott körülmények közt a gazdaságot éri (azaz továbbra is alkalmazzuk a jól ismert ceteris paribus kikötést). A gazdaságunk jelenleg teljes foglalkoztatottság mellett működik, az aktuális devizaárfolyam megegyezik annak hosszú távú szintjével, s a gazdasági szereplők egyáltalán nem számítanak semmiféle árfolyamváltozásra. Tudjuk továbbá, hogy a hazai kamatlábnak kiinduló helyzetben meg kell egyeznie a külföldi kamatlábbal R*.

A pénzkínálat tartós növelése

A 16.14. ábra egy olyan gazdaságban mutatja a pénzkínálat tartós növelésének hatását, amely kiindulásképpen a teljes foglalkoztatottsági szinthez tartozó kibocsátási szintet Yfvalósította meg (1. pont). Korábban már láthattuk, hogy a pénzkínálat ideiglenes növelése az AA1 görbét felfelé, az AA2-nek megfelelő szintre tolja. Miután a pénzkínálat Ms növekedése most tartós, az ideiglenes növekedéshez képest új elemként változik a devizaárfolyam jövőbeni várható értéke Ee is. A 14. fejezetben már vázoltuk, miként hat a pénzkínálat tartós növekedése a hosszú távú devizaárfolyam értékére: A pénzkínálat tartós növelése hosszú távon vele megegyező arányú növekedést idéz elő az E értékében, így a pénzkínálat tartós növekedése a devizaárfolyam jövőbeni várható értékének arányos növekedéséhez vezet.

Miután a pénzkínálat tartós növekedése az Eenövekedésével jár, az AA görbe eltolódásának mértéke nagyobb, mint amit egy azonos nagyságú ideiglenes pénzkínálat-növelés kiválthatott volna. A gazdaság az új rövid távú egyensúlyi állapotát így a 2 ponttal jelölt kibocsátás-devizaárfolyam kombináció mellett éri el. Megállapítható továbbá, hogy mind a kibocsátás, mind a devizaárfolyam értéke magasabb, mint egy azonos nagyságú, de egyszeri pénzkínálat növelés hatására lett volna. (Az ábrán 3. ponttal jelöltük azt az állapotot, ahová a gazdaság egy ideiglenes pénzkínálat növekedés következményeként került volna.)

16.14. ábra - A pénzkínálat tartós növekedésének rövid távú hatása

kepek/16.14.png


A pénzkínálat tartós növelése, amely az AA1 görbét az AA2-nek megfelelő szintre tolja, és az 1. pontból a 2. pontba mozdítja a gazdaságot, jelentősebb változást okoz a gazdasági változók rövid távú szintjében, mint egy azonos nagyságú, de ideiglenes pénzkínálat növelés tenné, amely a gazdaságot a 3. pontba mozdítaná.

A pénzkínálat tartós növeléséhez való alkalmazkodás

A 16.14. ábrán bemutatott pénzkínálat növekedést a központi bank nem kívánja semlegesíteni, így szinte természetes a kérdés: az idő múlásával milyen alkalmazkodási folyamatok zajlanak le a nemzetgazdaságban? A 16.14. ábra 2. pontjaként meghatározott rövid távú egyensúlyi állapotban a kibocsátás meghaladja a teljes foglalkoztatottsághoz tartozó kibocsátási szintet, így mind a tőke, mind a munkaerő túlfoglalkoztatottá válik. Az árszínvonal növekedését kiváltó folyamatok azonnal beindulnak: a munkavállalók magasabb bérigénnyel lépnek, fel, s a vállalati szektor tagjai a növekvő termelési költségek fedezése érdekében kénytelenek emelni a termék eladási árát. A 14. fejezetben bemutattuk, hogy miközben a pénzkínálat változása a pénzben kifejezett árak azonos arányú változását vonja maga után, a kibocsátásra, a relatív árakra, illetve a kamatlábra hosszabb távon egyáltalán nem gyakorol semmiféle hatást. Hosszú távon tehát a pénzkínálat tartós növelése által kiváltott inflációs nyomás az árszínvonalat az új hosszú távú egyensúlyi szintjének megfelelő szintre emeli, s a gazdaság visszatérhet a teljes foglalkoztatottságot biztosító kibocsátási szinthez.

A 16.15. ábra vizuális segítséget nyújt a hosszú távú alkalmazkodási folyamat lényegi elemeinek megragadásához. Minden olyan esetben, ahol az aktuális kibocsátás nagyobb, mint a teljes foglalkoztatottságot biztosító kibocsátás szint Yf, s a termelési tényezők a túlfoglalkoztatottság állapotába kerülnek, az árszínvonal növekedni kezd annak érdekében, hogy a vállalati szektor bevétele adott profitelvárások mellett lépést tartson a növekvő termelési költségekkel. Habár a DD és az AA görbét eredetileg konstans árszínvonal P feltételezése mellett ábrázoltuk, korábban azonban rámutattunk már arra, hogyan mozdulnak el ezek a görbék az árszínvonal növekedésének hatására. Miután a P növekedése a hazai termékeket relatíve megdrágítja a külföldi termékekhez képpest, az export csökkenni, míg az import növekedni fog. A növekvő árszínvonal így a DD1 görbét folyamatosan balra tolja. Miután a növekvő árszínvonal egyre csökkenti a reálpénzkínálat értékét, az AA2 szintén folyamatosan balra tolódik.

16.15. ábra - Tartós pénzkínálat-növekedéshez történő hosszú távú alkalmazkodás

kepek/16.15.png


A DD és AA görbék eltolódási folyamata akkor ér véget, ha e két függvény a teljes foglalkoztatottsági szinthez tatozó kibocsátás Yf mellett metszi egymást. Mindaddig ugyanis, amíg az adott időszak kibocsátási szintje különbözik ettől, az árszínvonal változásának hatására a két görbe eltolódása tovább folytatódik. A függvények végső helyzetét a 16.15. ábrán láthatjuk, s mi DD2, illetve AA3 szimbólummal jelöltük. A 3. pontban, azaz a két görbe metszéspontja mellett, kialakult devizaárfolyam E, illetve árszínvonal P, pontosan ugyanolyan mértékben aránylik e változók eredeti szintjéhez, mint a pénzkínálat a kiinduló pénzkínálathoz. (Felhívjuk a figyelmet arra, hogy az AA2 nem tolódik vissza teljesen az eredeti állapotban, hiszen az Ee magasabb szintet ér el a pénzkínálat tartós növelését követően: az Ee szintén a pénzkínálattal növekedésével megegyező arányban növekszik)

Érdemes megfigyelni, hogy a kezdeti rövid távú egyensúlyból (2. pont) a hosszú távú egyensúly (3. pont) felé vezető pályán a hazai deviza egy viszonylag rövid leértékelődési folyamatot E1 és E2 között) követően felértékelődik (E2-ről E3-ra változik). A devizaárfolyam ilyen típusú változása kiváló példája a 14. fejezetben hosszasan tárgyalt árfolyamtúllendülési folyamatnak, mely szerint a devizaárfolyam bizonyos gazdasági változásokra kezdetben nagyobb mértékben reagál, mint a hosszú távú reakció mértéke.[130]

De melyek lehetnek azon gazdasági változások, amelyekre válaszul a pénzkínálat tartós növelése hatásos eszköznek bizonyulhat? A pénzkereslet tartós növelését például igen nagy hatékonysággal semlegesítheti a pénzkínálat tartós növekedése. Egy ilyen típusú politikai lépés alkalmazása által fenntartható a teljes foglalkoztatottság, sőt, miután e beavatkozás hiányában az árszínvonal tartósan csökkenne, még inflációs következményektől sem kellene tartanunk. Éppen ellenkezőleg: pont a tartós pénzkínálat növelés tartja a gazdaságot a hosszú távú egyensúlyi pályán. Érdemes azonban figyelembe venni, hogy valós gazdasági problémák megoldására irányuló kísérletek során igen nehéz megállapítani a gazdasági sokk eredetét és tartósságát.

Tartós fiskális expanzió

Egy tartós fiskális expanzió nem csak az árupiacon fejti ki hatását, de a devizaárfolyam jövőbeni várható értékére gyakorolt hatásán keresztül azonnal megváltozatja a vagyoneszközök piacának helyzetét is. A 16.16. ábra azt próbálja vázolni, hogy mi történik, ha a kormányzat 5 milliárd dollárral megnöveli az űrkutatási programra fordított kiadásokat, s ezt a magasabb szintet évről évre fenntartja. Ahogy azt korábban is láthattuk: a kormányzati kiadások G növelése az aggregált kereslet növelésén keresztül jobbra, a DD2-nek megfelelő szintre tolja a DD1 görbét. De miután a kormányzat által a hazai termékek és szolgáltatások iránt kifejtett kereslet növekedése ebben az esetben tartós, a változás, ahogy azt már a 15 fejezetben bemutattuk, a hazai deviza hosszú távú felértékelődéséhez vezet. A folyamat eredményeként adódó Ee csökkenés a vagyoneszközök piacainak egyensúlyi pontjait tartalmazó AA1 görbét lefelé, az AA2-nek megfelelő állapotba tolja. Az új DD2 és AA2 görbék a 2. pontban metszik egymást, ez lesz a gazdaság rövid távú egyensúlyi állapota. Az ábra alapján könnyedén megállapítható hogy a lezajlott folyamatok hatására a hazai deviza rövid távon felértékelődött, azaz a kiinduló szintről az E2 szintre esett vissza, míg a rövid távú egyensúlyi kibocsátás továbbra is megfelel a teljes foglalkoztatottságot biztosító kibocsátási szintnek Yf.

A 16.16. ábrán vázolt folyamatok egyik legfontosabb eredménye az a megállapítás, hogy abban az esetben, ha az expanzív fiskális politikai beavatkozás tartós, akkor az a pótlólagos devizafelértékelődés, amelyet a deviza jövőbeni árfolyamára vonatkozó várakozások változása okozott, csökkenti az alkalmazott gazdaságpolitikai lépés kibocsátás-bővítő hatását. A várakozásoknak, a tartós beavatkozásnak köszönhetően folyamatos változását előidéző hatás hiányában a rövid távú egyensúly a 3. pont mellett alakulna ki, magasabb kibocsátási szintet és kisebb mértékű felértékelődést eredményezve. Megállapítható továbbá, hogy minél nagyobb mértékű a vagyoneszközök piacainak egyensúlyi pontjait jelképező AA görbe lefelé tolódása, annál nagyobb a deviza felértékelődésének mértéke. Ez a felértékelődés hazai termékek iránti keresletet “szorít ki” azáltal, hogy relatíve megdrágítja őket a külföldi termékekhez és szolgáltatásokhoz képest.

16.16. ábra - A tartós expanzív jellegű fiskális beavatkozás hatásai

kepek/16.16.png


Miután a tartós fiskális expanzió megváltoztatja a devizaárfolyam hosszú távú szintjére vonatkozó várakozásokat, a beavatkozás hatására az AA1 balra, míg a DD1 jobbra tolódik. Amennyiben a gazdaság kiinduló állapota a hosszú távú egyensúlyi állapotnak felel meg, az ilyen típusú tartós beavatkozás nem módosítja a kibocsátás értékét (2. pont), szemben az egyszeri fiskális expanzióval, amely a nemzetgazdaságot a 3. pontnak megfelelő helyzetbe mozdította volna.

A 16.16. ábra egy olyan szituációt vázol, melyben a fiskális expanziónak, az előzetes várakozásainkkal ellentétesen, semmi hatása nem lesz a kibocsátásra. A körülmények azonban egyáltalán nem speciálisak: sőt feltevéseink mellett nagyon is megállják helyüket. Az a gondolatmenet, amely ezt a helyzetet eredményezte öt olyan lépésből áll, amelyek akkor, ha szakít időt az alapos áttanulmányozásukra, nagyban hozzásegítik az általunk eddig lefedett alapok megértéséhez:

  1. Első lépésként lássuk be (talán ebben a 14. fejezet áttanulmányozása is segít), hogy miután az expanzív jellegű fiskális beavatkozás nem változtatja meg a pénzkínálat Ms értékét, valamint nincs hatással a hazai kamatláb, illetve a hazai kibocsátás hosszú távú szintjére (míg az előbbi mindig a világpiaci kamatlábnak megfelelő szinten alakul, addig az utóbbi a teljes foglalkoztatottság melletti kibocsátással egyenlő), ezért nem módosíthatja a hosszú távú árszínvonal értékét sem.

  2. Tudjuk, hogy a gazdaság abból a hosszú távú egyensúlyi állapotból indul ki, amelyben a kamatláb megegyezik a külföldi kamatláb értékével, s a kibocsátás éppen az Yf-nek megfelelő szinten alakul. Sőt azt is megállapíthatjuk, hogy az általunk alkalmazott fiskális lépés nem változatja meg a reálpénzkínálat értékét Ms/P, miután nem módosítja sem a számlálót, sem a nevezőt.

  3. A 16.16. ábrának ellentmondva most képzeljük el, hogy a gazdaság kibocsátása mégis az Yf által meghatározott szint fölé növekszik. Miután az Ms/P rövid távon nem változik (2. lépés), a hazai kamatlábnak R a kiinduló R* szint fölé kell emelkednie ahhoz, hogy a pénzpiac ismét egyensúlyi állapotba kerülhessen. Miután a külföldi kamatláb továbbra is R*, akkor, ha az Y egy kicsit is meghaladja az Yf-et, a kamatparitás elve alapján a hazai deviza leértékelődése kell számítani.

  4. Vegyük észre, hogy valami nem stimmel a fenti levezetéssel kapcsolatban. Azt már tudjuk (az 1. lépés alapján), hogy a hosszú távú árszínvonal értékét nem módosítja a fiskális expanzió, így a gazdasági szereplők a gazdaságpolitikai változást követően akkor és csak akkor számítanak a hazai deviza leértékelődésére, ha a hazai deviza a hosszú távú alkalmazkodási folyamat során reálértékben is leértékelődik. Egy ilyen reálleértékelődés, miután hatására a hazai termékek relatíve olcsóbbá válnak s megnövekszik irántuk a kereslet, még tovább rontja az eredetileg is túlfoglalkoztatott termelési tényezők mellett létrejött helyzetet, s megakadályozza a kibocsátás Yf szintre történő visszaesését.

  5. Ez a nyilvánvaló ellentmondás csak akkor oldható fel, ha a kibocsátás a fiskális politikai lépés alkalmazásának pillanatában már el sem kezd növekedni. Ez viszont csak akkor következhet be, ha a deviza azonnal a hosszú távú szintre értékelődik fel, s e felértékelődés kellő mennyiségű exportot szorít ki ahhoz, hogy a kibocsátás a magasabb G ellenére is a teljes foglalkoztatottságot biztosító szinten maradhasson.

Fontos kiemelni, hogy az az árfolyamváltozás, amely lehetővé teszi az árupiac számára, hogy egyensúlyi állapotát a teljes foglalkoztatottságot biztosító kibocsátási szint mellett érje el, a vagyoneszközök piacain is egyensúly hoz létre. Miután a devizaárfolyam egy új hosszú távú szintre esett vissza, az R az R*-nak megfelelő szinten maradt. Ekkor viszont Yf mellett az Ms/P = L(R*; Yf) hosszú távú pénzpiaci egyensúlyi feltétel továbbra is fennáll, csakúgy, mint a fiskális beavatkozást megelőzően. Most már összeáll a kép: a tartós fiskális expanzió által okozott devizafelértékelődés az árupiacot, valamint a vagyoneszközök piacát azonnal a hosszú távú egyensúlyi állapotnak megfelelő pozícióba hozza.

Összefoglalva tehát: akkor, ha a gazdaság kiindulópontja a hosszú távú egyensúlyi állapot, a fiskális politika tartós változása nem módosítja a kibocsátás értékét, sőt, olyan azonnali és tartós árfolyamcsökkenést okoz, amely semlegesíti a fiskális politika aggregált keresletre gyakorolt közvetlen hatását.



[129] Talán Ön is elgondolkozik azon, lehetséges-e egyáltalán fenntartani egy tartós monetáris, vagy fiskális beavatkozást. Nem vezet-e például túlzott költségvetési hiányhoz a tartós fiskális expanzió, s nem kényszerül-e ilyen körülmények között az állam bizonyos ellenlépések végrehajtására? A fejezet végén található 3. feladat egy lehetséges megoldást sugall.

[130] Habár a 16.15. ábrán vázolt körülmények között a devizaárfolyam kezdetben emelkedik, a devizatúllendülési folyamat nem feltétlenül jelentkezik minden helyzetben.