Ugrás a tartalomhoz

Nemzetközi gazdaságtan - Elmélet és gazdaságpolitika

Sághi Márta

Panem Könyvkiadó

Átmeneti változás a monetáris és a fiskális politikában

Átmeneti változás a monetáris és a fiskális politikában

Most, hogy láttuk, miként határozható meg egy nemzetgazdaság rövid távú egyensúlyi állapota, figyelmünket azon gazdaságpolitikai lépések felé irányíthatjuk, amelyek módosítják a kibocsátás és a devizaárfolyam értékét. Azért érdeklődünk a gazdaságpolitikai lépések hatásai iránt abból a kívánságból származik, hogy olyan eszközöket találjunk, amelyekkel hatásosan léphetünk fel a foglalkoztatás és az árszínvonal rövid távú ingadozása mögött rejlő tényezőkkel szemben. Ebben az alfejezetben azt mutatjuk meg, hogyan alkalmazhatók a kormányzati politikák a teljes foglalkoztatottság fenntartására nyitott gazdaságokban.

Vizsgálatunk középpontjába két típusú gazdaságpolitikai beavatkozás-csoportot állítunk: a monetáris politikai lépéseket melyek a pénzkínálat változtatásán keresztül fejtik ki hatásukat, illetve a fiskális politikai eszközöket amelyek a kormányzati vásárlások és az adók változtatásával próbálják elérni a kívánt hatást.[126] Annak érdekében, hogy elkerüljük az állandósult infláció által okozott komplikációkat, nem vizsgálunk olyan helyzeteket, amelyben a pénzkínálat folyamatosan változik az időben. Az elemzés ezen a szintjén számunkra a monetáris politika a pénzkínálat egyszeri növekedését vagy csökkenését fogja jelenteni.[127]

Vizsgálódásaink ezen szakaszán ideiglenes politikai lépésekre irányítjuk figyelmünket, olyan változásokra, amelyek későbbi visszavonására nem kell számítanunk a magánszektorban. Feltételezzük, hogy jövőbeni árfolyam várható értéke Ee a 15. fejezetben meghatározott hosszú távú szinten alakul, azaz megfelel annak a devizaárfolyamnak, amely akkor alakul ki, ha a nemzetgazdaság eléri a teljes foglalkoztatottság állapotát, és az árszínvonal tökéletesen alkalmazkodik az árupiacon és a vagyoneszközök piacain bekövetkező változásokhoz. Erre a kikötésre azon feltétel miatt van szükség, miszerint az egyszeri gazdaságpolitikai lépések nem változtatják meg a hosszú távú jövőbeni devizaárfolyam várható szintjét Ee.

Feltételezzük továbbá, hogy az általunk elemezni kívánt események rövid távon nem változtatják meg a külföldi kamatláb R*, a külföldi árszínvonal P*, illetve a hazai árszínvonal P értékét.

Monetáris politika

A pénzkínálat egyszeri növekedésének rövid távú hatása a 16.10. ábrán látható. A megnövelt pénzkínálat az AA1 görbét felfelé tolja, egészen az AA2-nek megfelelő szintig, ugyanakkor nem okoz változást a DD görbe helyzetében. A vagyoneszközök piacának egyensúlyi állapotát leíró görbe felfelé tolódása, megváltoztatja a nemzetgazdaság egyensúlyi állapotát. Míg kiinduló esetben az Y1, E1 kombináció által meghatározott 1. pontot tekintettük a rövid távú egyensúly helyének, addig az AA görbe felfelé tolódásának hatására a rövid távú egyensúlyt immár az Y2E2 kibocsátás-devizaárfolyam biztosítja. A pénzkínálat növelése tehát a hazai deviza leértékelődéséhez, s a kibocsátás, s ennek megfelelően a foglalkoztatottság növekedéséhez vezet.

Nem elég azonban tudni a kiinduló és a végső állapot közti különbséget, ismernünk kell azt a folyamatot is, amely a kiinduló állapotból a végső állapotba vezeti a nemzetgazdaságot. Itt az ideje, hogy segítségül hívjuk az árupiacról, valamint a vagyoneszközök piacairól korábban szerzett ismereteinket. A kiinduló kibocsátási szint Y1 mellett, a pénzkínálat növelése rögzített árszínvonalat feltételezve csökkenti a hazai kamatláb értékét R. Miután feltételeztük, hogy a monetáris beavatkozás ideiglenes, így nem okoz változást a devizaárfolyam jövőbeni várható értékében Ee-ben, a csökkenő R (adott R* mellett) a kamatparitás elve alapján a deviza azonnali leértékelődéséhez vezet, olyan várakozásokat keltve, melyek szerint a hazai deviza a jövőben az R csökkenése előtti szintnél nagyobb ütemben fog felértékelődni. A hazai deviza azonnali leértékelődése ugyanakkor relatíve olcsóbbá teszi a hazai termékeket és szolgáltatásokat a külföldi termékekhez és szolgáltatásokhoz képest, s az ebből fakadó kereslet-növekedés a kibocsátás növekedését vonja maga után.

16.10. ábra - A pénzkínálat ideiglenes növelésének hatása

kepek/16.10.png


A pénzkínálat növelése az AA görbe felfelé tolódásán keresztül a hazai deviza leértékelődéséhez és a kibocsátás növekedéséhez vezet.

Fiskális politika

A korábban tanulmányozott makroökonómiai folyamatok alapján már tudjuk, hogy expanzív jellegű fiskális politikai beavatkozásnak tekinthető a kormányzati vásárlások növelése, az adók csökkentése, vagy e két utóbbi bármely olyan kombinációja, amely az aggregált kereslet növekedéséhez vezet.

Egy egyszeri (a devizaárfolyam jövőbeni értékére vonatkozó várakozásokat az eredeti szinten hagyó) fiskális expanzió jobbra tolja a DD görbét, míg az AA görbe változatlan pozícióban marad.

A 16.11. ábra segítségével azt mutatjuk be, milyen rövid távú hatásai lesznek az expanzív jellegű fiskális politikai beavatkozásnak. Induljunk ki az E1, Y1 koordináták által meghatározott 1. pontból, s tételezzük fel, hogy a kormányzat egy 5 billió dolláros támogatással kötelezi el magát egy új űrjármű kifejlesztése mellett. A kormányzati vásárlások növelése a nemzetgazdaságot a 2. pontba mozdítja, E2 szintre értékelve fel a hazai deviza értékét, s Y2-re növelve a kibocsátást. Hasonló módon reagálna a nemzetgazdaság az adók egyszeri csökkentésére.

De melyek azok a gazdasági folyamatok, amelyek a nemzetgazdaságot az 1. pontból a 2. pontba mozdítják? A kibocsátás magasabb kormányzati vásárlások által kiváltott növekedése növeli a tranzakciós pénzkereslet értékét. A reálpénzkereslet növekedése adott árszínvonal mellett növeli a kamatlábat. Miután a jövőbeni várható árfolyam Ee értéke, illetve a külföldi kamatláb nem változik a hazai valutának fel kell értékelődnie ahhoz, hogy a jövőbeni leértékelődésre vonatkozó várakozások kellő szintet érhessenek el a hazai befektetések hozama irányában jelenleg fennálló előnyök semlegesítéséhez.

16.11. ábra - Egy egyszeri fiskális expanzió hatása.

kepek/16.11.png


Egy egyszeri expanzív fiskális politikai lépés a DD1 görbe jobbra tolódásán keresztül a hazai deviza felértékelődéséhez, és a kibocsátás növekedéséhez vezet.

A teljes foglalkoztatottság fenntartását célzó gazdaságpolitikai lépések

Az előző alpontokban vázolt elemzési rendszer kiválóan alkalmas egy nyitott nemzetgazdaság teljes foglalkoztatottsági szintjének fenntartására irányuló törekvések érdekében felhasználható lehetőségek bemutatására. Miután mind az egyszeri monetáris, mind az ideiglenes fiskális expanzió képes a kibocsátás szint növekedését elérni, mindkettő felhasználható a gazdaságot recessziós állapotba taszító váratlan gazdasági folyamatok ellensúlyozására. Ehhez hasonlóan, csak ellentétes irányban e lépések megoldást kínálnak a túlfoglalkoztatottság állapotának leküzdéséhez is.

A 16.12. ábra megmutatja ezen gazdaságpolitikai lépések alkalmazásának körét és korlátait. Tételezzük fel, hogy gazdaságunk kiindulásképpen az 1. pontban van, ahol az egyensúlyi kibocsátási szint egyben a teljes foglalkoztatottságot biztosító kibocsátási szint Yf is. A fogyasztói szokások váratlan változása következtében a gazdasági szereplők egyre inkább elfordulnak a hazai termékektől. A fejezet egy korábbi alpontjából már tudjuk, hogy a hazai termékekre fordított összegek csökkenése miatt megnyilvánuló aggregált keresletcsökkenés balra tolja a kiinduló DD1 görbét, egészen az ábrán vázolt DD2 szintig. A 2 pontban egy új rövid távú egyensúly alakul ki, melyhez E2 devizaárfolyam és Y2 kibocsátás tartozik. Miután az új kibocsátási szint alulmúlja a teljes foglalkoztatottságot biztosító kibocsátást, a gazdaságunk recessziós állapotba került. tételezzük fel továbbá, hogy a fogyasztói ízlésvilágban bekövetkező változás egyszerinek tekinthető, így természetesen nem érinti sem az Ee értékét, sem az AA1 görbe helyzetét.

A teljes foglalkoztatottság helyreállítása érdekében a gazdasági döntéshozók monetáris, illetve fiskális politikai eszközöket, vagy ezek valamely kombinációját használhatják. Egy egyszeri fiskális expanzió visszatolja a DD2 görbét az eredeti helyzetébe, s a devizaárfolyamot az eredeti értékre csökkentve visszaállítja a teljes foglalkoztatottság állapotát. A pénzkínálat egyszeri növelése a vagyoneszközök piacának egyensúlyi állapotát leíró görbét az AA2-nek megfelelő pozícióba tolja. E változás hatására a nemzetgazdaság a 3. ponttal jelölt állapotba kerül, s habár a kibocsátás ismét a teljes foglalkoztatottságnak megfelelő szinten alakul, a hazai deviza még jobban leértékelődik.

16.12. ábra - A teljes foglalkoztatottság állapotának megfelelő kibocsátási szint helyreállítása a hazai termékek és szolgáltatások világpiaci keresletének egyszeri csökkenése után.

kepek/16.12.png


A világpiaci kereslet csökkenése a DD1 görbét a DD2-nek megfelelő állapotba tolja, a jövedelem Yf-ről Y2-re való csökkenését és a hazai deviza E1 szintről E2-re való leértékelődését váltva ki. (2. pont). Egy egyszeri fiskális expanzió azáltal, hogy a DD görbét a kiinduló pozícióba tolja vissza (1. pont) képes helyreállítani a teljes foglalkoztatottság állapotát. Egy egyszeri monetáris expanzió úgy állítja vissza a teljes foglalkoztatottságot, hogy az AA1 görbét az AA2-nek megfelelő szintre tolja (3. pont). A két gazdaságpolitikai beavatkozás az árfolyamra gyakorolt hatásában különbözik egymástól: míg a fiskális politika hatására az árfolyam visszatér az eredeti E1 szintre, addig a monetáris politikai beavatkozás a hazai deviza magasabb mértékű leértékelődéshez vezet.

Egy másik, a gazdaságot a recesszió szélére sodró tényező, a gazdasági szereplők pénztartási hajlandóságának egyszeri növekedése. Ezt a folyamatot a 16.13. ábrán vázoltuk. A pénzkereslet növekedése növeli a hazai kamatláb értékét, s ezáltal a hazai deviza felértékelődéséhez vezet. Ilyen körülmények között a hazai termékek és szolgáltatás relatíve drágábbak lesznek a külföldi termékekhez és szolgáltatásokhoz képest, az aggregált kereslet, így a kibocsátás csökken. A 16.13. ábrán a vagyoneszközök piacán bekövetkező fentebb ismertetett változásokat az AA1 görbe AA2 szintre való eltolásával érzékeltethetjük. A nemzetgazdaság tehát a teljes foglalkoztatottságot biztosító kiinduló állapotból (1. pont), a 2. ponttal jelölt állapotba kerül.

Expanzív gazdaságpolitikai lépések alkalmazásával ismét képesek vagyunk visszatérni a teljes foglalkoztatottságot biztosító kibocsátási szinthez. A pénzkínálat egyszeri növelése az AA görbét visszatolja az eredeti AA1 görbének megfelelő szintre, így a gazdaság is visszakerül az 1 pontba. A változások mögött lezajló folyamat a következő: a pénzkínálat növelése teljes mértékben ellensúlyozza a pénzkereslet növekedését, hiszen a hazai gazdasági szereplők rendelkezésére bocsátja azon pótlólagos pénzösszeget, amellyel pénztartási igényüket megnövelték. Az egyszeri fiskális expanzió a DD1 görbét a DD2-nek megfelelő szintre tolja, így a teljes foglalkoztatottságnak megfelelő állapot a 3. pont mellett áll helyre. Észrevehető azonban, hogy a 3. pont elérése a kiinduló felértékelődésnél is nagyobb felértékelődést kíván.

16.13. ábra - A teljes foglalkoztatottság állapotának megfelelő kibocsátási szint helyreállítása a reálpénzkereslet növekedése után.

kepek/16.13.png


Egy egyszeri pénzkereslet növekedés (amelyet az ábrán az AA1 görbe AA2-nek megfelelő szintre való eltolásával ábrázoltunk) után mind a pénzkínálat egyszeri növelése, mind egy egyszeri fiskális expanzió képes a teljes foglalkoztatottság szintjének helyreállítására. A két gazdaságpolitikai lépés közti különbség a devizaárfolyamra gyakorolt hatásban jelenik meg: míg a monetáris politikai beavatkozás a devizaárfolyamot az eredeti E1 szintre emeli vissza, addig a fiskális politikai lépés a kezdetinél nagyobb mértékű felértékelődéshez vezet (E3)



[126] Természetesen egyéb gazdaságpolitikai beavatkozási formáknak (például a kereskedelmi politikának, azaz tarifák és kvóták alkalmazásának) is hatása a jelentősebb makroökonómiai változókra. Az ilyen típusú lépéseket azonban nem soroljuk kimondottan a stabilizációs politika eszközrendszerének csoportjába, így ebben a fejezetben nem is tárgyaljuk őket. (A fejezet végén található egyik feladat pont egy tarifális változás makroökonómiai hatásának vizsgálatára készteti a tisztelt Olvasót.)

[127] Az eredményeink könnyedén kiterjeszthetők egy állandó inflációs nyomás mellett kialakult helyzetre, csupán arra kell ügyelnünk, hogy az árszínvonal és a devizaárfolyam trendjét emelkedő függvénynek képzeljük el.